A Magyar Pat­ri­ó­ták Közös­sé­ge 2017. júni­us 24-én – szom­ba­ton – buszos kirán­du­lást szer­ve­zett tag­jai részé­re az aba­ú­ji Vizsoly­ra és Füzér­re, a szép­hal­mi Kazin­czy-emlék­hely­hez, vala­mint a fel­vi­dé­ki szór­vány­ma­gyar Nagy­sza­lánc­ra. A szak­mai út elsőd­le­ges cél­ja az egye­sü­le­tünk javas­la­tá­ra tör­té­nel­mi emlék­hellyé nyil­vá­ní­tott hely­szí­nek fel­ke­re­sé­se és a nem­ré­gi­ben újjá­épí­tett füzé­ri vár meg­te­kin­té­se volt.

Dél­előtt tíz óra után nem sok­kal érke­zett meg cso­por­tunk a Her­nád fes­tői völ­gyé­ben talál­ha­tó Vizsoly­ba, a magyar nyel­vű Bib­lia szü­lő­föld­jé­re, ahol Káro­lyi Gás­pár refor­má­tus lel­ki­pász­tor 1590-ben kinyom­tat­ta az álta­la for­dí­tott Szent­írást. Az egy­ko­ri nyom­da már nem áll, de a „refor­má­tus Beth­le­hem­nek” neve­zett Vizsoly fő műem­lé­ke, a közép­ko­ri refor­má­tus temp­lom ma is tanú­ja a haj­dan mező­vá­ro­si ran­gú hely­ség fényes múlt­já­nak. Az épü­let tör­té­nel­mi emlék­hellyé nyil­vá­ní­tá­sát a Magyar Pat­ri­ó­ták Közös­sé­ge első­sor­ban a Káro­lyi-Bib­lia anya­nyel­vi kul­tú­ránk és a magyar keresz­tény­ség tör­té­ne­té­ben betöl­tött fon­tos sze­re­pe miatt java­sol­ta a kormányszerveknél.

A falu­ban Kovács Zsolt Leven­te lel­ki­pász­tor szí­vé­lye­sen fogad­ta a Pat­ri­ó­tá­kat, és egy­ben köszö­ne­tet mon­dott az emlék­hellyé nyil­vá­ní­tás kez­de­mé­nye­zé­sé­ért. A ma már több­sé­gé­ben kato­li­kus val­lá­sú falu nyolc­van tagú refor­má­tus gyü­le­ke­ze­té­nek lel­ké­sze a temp­lom­ban ala­pos fel­ké­szült­ség­gel veze­tett kör­be min­ket. A műem­lék leg­na­gyobb kin­cse a szá­mos bib­li­kus és hit­éle­ti témá­jú közép­ko­ri fal­kép, melyek között a Szent Lász­ló-legen­da is meg­ta­lál­ha­tó. Néme­lyi­kük még az Árpád-kor­ban kelet­ke­zett. A kitű­nő akusz­ti­ká­jú góti­kus temp­lom­ha­jó mel­lett külön emlí­tést érde­mel a román épí­té­szet korá­ból meg­ma­radt szentély.

Min­den­kép­pen fel­ke­re­sés­re ajánl­juk a köz­vet­le­nül a refor­má­tus temp­lom mel­lett álló, a kle­bels­ber­gi idők­ben épült régi isko­lá­ban beren­de­zett, a haj­da­ni bib­lia­nyom­dász nevét vise­lő Mans­ko­vit Bálint Nyom­ta­tás­tör­té­ne­ti Múze­u­mot. Itt kor­hű beren­de­zé­si tár­gyak segít­sé­gé­vel ismer­he­ti meg az érdek­lő­dő a közép­ko­ri könyv­nyom­ta­tás mes­ter­sé­gét, és a rene­szánsz kor sok­ol­da­lú embe­ré­nek, Káro­lyi Gás­pár­nak kul­túr­tör­té­ne­ti­leg szin­tén jelen­tős borá­sza­ti tevékenységét.

A múze­um meg­te­kin­té­se után a Magyar Pat­ri­ó­ták Közös­sé­ge tag­jai az egye­te­mes magyar kul­tú­rá­ért tett szol­gá­la­ta előtt tisz­te­leg­ve koszo­rút helyez­tek el Káro­lyi Gás­pár szob­rá­nál, és eléne­kel­ték a Him­nuszt. A fényes közép­kor után Vizsolyt a val­lá­si vil­lon­gá­sok, a hábo­rúk és a vég­ze­tes jár­vá­nyok egy­aránt pusz­tí­tot­ták, de a közös­ség soha­sem adta fel, mint ahogy ma is él. Ezért is bízunk abban, hogy az emlék­hellyé nyil­vá­ní­tás hoz­zá­já­rul­hat a tér­sé­get súj­tó nehéz­sé­gek leküz­dé­sé­hez és a szü­lő­föl­dön való megmaradáshoz.

Dél után nem sok­kal érkez­tünk meg az aba­ú­ji Hegy­köz fes­tői vidé­kén fek­vő Füzér köz­ség­be. A kicsiny, mind­össze négy­száz lel­kes falu fő neve­ze­tes­sé­ge a tele­pü­lés fölött maga­so­dó szik­la­bérc tete­jé­re épült sza­bály­ta­lan alap­raj­zú, bel­ső­tor­nyos vár. A tör­té­ne­lem viszon­tag­sá­gai követ­kez­té­ben rom­ba dőlt műem­lé­ket a nem­ze­ti vár­prog­ram kere­té­ben, a helyi pol­gár­mes­ter és kato­li­kus plé­bá­nos kez­de­mé­nye­zé­sé­re néhány éve kor­mány­za­ti támo­ga­tás­ból újjá­épí­tet­ték, ami komoly – első­sor­ban ideo­ló­gi­ai ter­mé­sze­tű – vitá­kat vál­tott ki a műem­lé­kes szak­mai körökben.

A Magyar Pat­ri­ó­ták Közös­sé­ge is állást kíván fog­lal­ni ebben a kér­dés­ben, ezért ezt meg­elő­ző­en sze­mé­lye­sen keres­tük fel a hely­színt, ahol Hor­váth Jenő pol­gár­mes­ter úr foga­dott ben­nün­ket. Füzér első embe­re – aki­nek a vár való­ban szív­ügye – őszin­te lel­ke­se­dés­sel veze­tett kör­be min­ket az újjá­épült falak között. A ma lát­ha­tó épü­let való­ban romok­ból szü­le­tett újjá, ami azért bizo­nyult lehet­sé­ges­nek, mivel a füzé­ri az egyik leg­job­ban doku­men­tált várunk. Fenn­ma­radt pél­dá­ul egy 1665-ben készí­tett magyar nyel­vű inven­tá­ri­um, ami meg­döb­ben­tő rész­le­tes­ség­gel, lel­tár­sze­rű­en tar­tal­maz­za a vár bel­ső elren­de­zé­sét és az egyes tartozékokat.

A füzé­ri várat a tatár­já­rás után fel­te­he­tő­en a Komp­olt nem­zet­ség épí­tet­te. 1430-tól 1569-ig bir­to­kol­ták a Peré­nyi­ek, akik jelen­tő­sen kibő­ví­tet­ték. A mohá­csi csa­ta után, (Sza­po­lyai) János király meg­bí­zá­sá­ból Peré­nyi Péter koro­na­őr egy éven keresz­tül itt őriz­te a Szent Koro­nát és a koro­ná­zá­si jel­vé­nye­ket. A rekonst­ru­ált beren­de­zé­si tár­gyak, a fenn­ma­radt töre­dé­kek segít­sé­gé­vel újjá­épí­tett cse­rép­kály­hák, ana­ló­gi­ák alap­ján elké­szí­tett kor­hű búto­rok nyil­ván nem ere­de­ti dara­bok. Ebből azon­ban az is követ­ke­zik, hogy azo­kat nem rej­ti üveg­szek­rény a kíván­csi láto­ga­tók elől, hanem akár rá is ülhe­tünk a rene­szánsz szé­kek­re. Túl­zás nél­kül állít­ha­tó: Füzér „élmény­vár”, ami való­ban vissza tud adni vala­mit a magyar nem­ze­ti iden­ti­tás sarok­kö­ve­it jelen­tő, még­is nagy­részt elve­szett vára­ink­ból. Nem cso­da, hogy az örök­ség­tu­riz­mus elké­pesz­tő mér­ték­ben fel­len­dült: tavaly 80 ezer ven­dé­get foga­dott a vár, ami jelen­leg tizen­öt helyi lakos­nak ad kenye­ret egy elma­ra­dott gaz­da­sá­gi hely­ze­tű, de egész­sé­ges érték­ren­dű településen.

Hor­váth Jenő, Füzér polgármestere

A vár meg­te­kin­té­se után bősé­ge­sen meg­ebé­del­tünk a vár alat­ti Koro­na­őr ven­dég­lő­ben, majd foly­tat­tunk utun­kat a ma Sátor­al­ja­új­hely­hez tar­to­zó Szép­ha­lom­ra. Kazin­czy Ferenc köl­tő, író, a nyelv­újí­tás vezér­alak­ja 1794-ben kez­dett épít­ke­zés­be ked­velt zemp­lé­ni bir­to­kán. 1806-ban köl­tö­zött be a ma már saj­nos nem lát­ha­tó kúri­á­ba, ahon­nan 1831-ben bekö­vet­ke­zett halá­lá­ig a magyar iro­dal­mi éle­tet irá­nyí­tot­ta. A bir­to­kon áll a csa­lá­di sír­kert, ahol Kazin­czy Ferenc mel­lett fele­sé­ge, Török Zsó­fia és továb­bi csa­lád­tag­jai nyug­sza­nak. A Magyar Pat­ri­ó­ták Közös­sé­ge tag­jai koszo­rút helyez­tek el a nagy kul­tú­ra­szer­ve­ző és nyelv­meg­újí­tó sírjánál.

A ker­tet 1859-ben meg­vá­sá­rol­ta a Magyar Tudo­má­nyos Aka­dé­mia, és Ybl Mik­lós ter­vei alap­ján Emlék­csar­no­kot emel­te­tett a sír­hely köze­lé­ben. Az 1873-ban átadott, görög temp­lom­csar­no­kot idé­ző épü­let emlék­hellyé nyil­vá­ní­tá­sát azért kez­de­mé­nyez­te a Magyar Pat­ri­ó­ták Közös­sé­ge, mert Kazin­czy­nak elévül­he­tet­len érde­mei van­nak abban, hogy a magyar­ság abban a tör­té­nel­mi mély­pont­ban, ami­be a 18–19. szá­zad for­du­ló­ján jutott, nem vál­tott nyel­vet. Hit­val­lá­sa volt a nem­ze­ti szol­gá­la­ta – ahogy fogal­ma­zott: „Pálya­írá­som­nak egész ide­á­ja, igen is, csak a’ Nati­o­nal­is­mus. Az nekem az ido­lu­mom, nem hol­mi apró tekintetek.”

A szép­hal­mi kert árnyas fái­nak hűsét elhagy­va a Pat­ri­ó­ták ismét busz­ra száll­tak, és tovább indul­tak a fel­vi­dé­ki Nagy­sza­lánc­ra. A Füzér „szom­széd­vá­rát” jelen­tő – a tri­a­no­ni határ által ket­té­szelt Milic hegy túl­ol­da­lán fek­vő – hely­ség egy­kor derék magyar falu volt, mára azon­ban a cseh­szlo­vák elnyo­más miat­ti kol­lek­tív önfel­adás miatt a szór­vá­nyok szór­vá­nyá­vá vált. A falu refor­má­tus lel­ké­sze, Lucs­kay And­rás nagy öröm­mel fogad­ta a Pat­ri­ó­tá­kat, akik már vissza­té­rő ven­dé­gek az egy­kor Aba­új vár­me­gyé­hez tar­to­zó Nagy­sza­lán­con. A refor­má­tus temp­lom­ban meg­is­mer­het­tük a ma is zaj­ló ten­den­ci­á­kat, a magyar tudat foko­za­to­san vég­be­ment hanyat­lá­sát, végül pedig a nap­ja­ink­ban kitel­je­se­dő nyelv­vesz­tést. Lucs­kay tisz­te­le­tes­től meg­ta­nul­tuk: csüg­ged­ni nem lehet, a ránk sza­bott har­cot – legyen a hely­zet akár tel­je­sen remény­te­len – mind­nyá­junk­nak végig kell har­col­nia, ez kötelességünk!

Nagyszalánc református temploma
Nagy­sza­lánc refor­má­tus temploma

Hetzmann Róbert
Magyar Patrióták Közössége © 2017. június 28.