Írta: Lovász Ádám

A Transz-Atlan­ti Sza­bad­ke­res­ke­del­mi Egyez­mény (TAFTA vagy más­né­ven TTIP) a fej­lett világ nem­ze­tei és közös­sé­gei előtt álló leg­na­gyobb kihí­vás. Arról kell dön­te­nünk, hogy milyen Euró­pát kívá­nunk. A közös­sé­gek Euró­pá­ját kíván­juk-e meg­va­ló­sí­ta­ni, vagy a nagy­vál­la­la­tok „Ame­ró­pá­ját?” Vala­mennyi poli­ti­ka­el­mé­le­ti para­dig­ma sze­rint a demok­rá­cia fon­tos össze­te­vő­je, mond­hat­ni nél­kü­löz­he­tet­len alko­tó­ele­me a jog­ál­la­mi­ság. Amint arra töb­ben is fel­hív­ják a figyel­met, pél­dá­ul Geor­ge Mon­bi­ot, újság­író, a TTIP éppen­ség­gel ezt (is) veszély­be sodor­ja. [1] Egye­ne­sen odá­ig megy az emlí­tett újság­író, hogy a demok­rá­cia és a közös­sé­gek elle­ni „fron­tá­lis táma­dás­ként” jel­lem­zi.

Fon­tos a jog­ál­la­mi­ság, hiszen biz­to­sít­hat­ja töb­bé vagy kevés­bé a gaz­da­sá­gi hata­lom­ból kire­kesz­tet­tek joga­i­nak védel­mét azok­kal a cso­por­tok­kal szem­ben, akik gaz­da­sá­gi túl­súllyal ren­del­kez­nek. A jog­ál­lam e kom­pen­zá­ci­ós lehe­tő­sé­gét ven­né el a sza­bad­ke­res­ke­del­mi egyez­mény. Az eddig kiszi­vár­gott rész­le­tek sze­rint (a tár­gya­lá­sok szu­per­tit­ko­sak, a nyil­vá­nos­ság elől elzár­va zaj­la­nak, ezért a köz­vé­le­mény csu­pán abból érte­sül­het, amit maguk a részt­ve­vők hoz­nak nyil­vá­nos­ság­ra) az USA és EU között köten­dő egyez­mény szen­te­sí­te­né a „befek­te­tői-álla­mi vita­ren­de­zé­si mecha­niz­must”. Ez annyit jelen­te­ne, hogy a nagy­vál­la­la­tok érde­kei a nép által válasz­tott kor­má­nyok­nak a jog­kö­rét is felül­ír­nák azál­tal, hogy amennyi­ben vala­mely jog­sza­bály kárt okoz­na szá­muk­ra, kár­pót­lá­sért pert indít­hat­ná­nak egy terü­le­ten kívü­li bíró­ság előtt a fogyasz­tó­it vagy pia­ca­it védő állam ellen. Vagy­is a nagy­vál­la­la­tok nyílt dik­ta­tú­rá­ja való­sul­na meg.

Erre több nem­zet­kö­zi pél­da is akad. Ami­kor az auszt­rál kor­mány elret­ten­tő jel­le­gű ciga­ret­ta cso­ma­go­lást írt elő, a ciga­ret­ta­gyár­tó nagy­vál­la­lat, a Phi­lip Mor­ris nem csak az auszt­rál Leg­fel­sőbb Bíró­sá­gon támad­ta meg a fogyasz­tók egész­sé­gét véde­ni hiva­tott tör­vényt, hanem off­shore bíró­ság­hoz for­dult, amely­től „több­mil­li­árd dol­lár­nyi kár­pót­lás oda­íté­lé­sét remé­li” a cég szó­vi­vő­jé­nek nyi­lat­ko­za­ta sze­rint.[2] A nem­zet­kö­zi per jog­alap­ja egy Auszt­rá­lia és Hong­kong közöt­ti sza­bad­ke­res­ke­del­mi egyez­mény; ennek értel­mé­ben az egyez­mény fel­té­te­le­it meg­sér­tet­te az auszt­rál tör­vény­ho­zás, mivel az emlí­tett, egyéb­ként ame­ri­kai dohány­ipa­ri vál­la­lat auszt­rál leány­vál­la­la­ta a hong­kon­gi rész­leg alá tar­to­zik, így a Phi­lip Mor­ris auszt­rá­li­ai ciga­ret­ta-érté­ke­sí­té­se „nem­zet­kö­zi keres­ke­de­lem­nek” minő­sül. A bíró­ság ugyan eluta­sí­tot­ta a Phi­lip Mor­ris kere­se­tét[3], azon­ban e jogi lehe­tő­ség pusz­ta fenn­ál­lá­sa is veszé­lyez­te­ti a nem­ze­ti szu­ve­re­ni­tást és a jog­ál­la­mi­sá­got. Ter­mé­sze­te­sen ezért nem hibáz­tat­hat­juk a vál­la­la­tot; a pro­fit maxi­ma­li­zá­lá­sá­ra való törek­vés a tőkés vál­lal­ko­zá­sok sajá­tos­sá­ga. Viszont azt is fel kell ismer­nünk a pél­da kap­csán, hogy a pro­fit­haj­sza ebben a vita­ren­de­zé­si mecha­niz­mus­ban min­den egyéb szem­pon­tot felül­bí­rál, még akár a nem­ze­ti bíró­sá­gok vég­zé­se­it is.

Másik ok az aggo­da­lom­ra a GMO-ter­mé­kek ügye, amely azon­ban sok­kal súlyo­sabb és belát­ha­tat­la­nabb követ­kez­mé­nyek­kel jár­hat. Már nyílt titok ugyan­is, hogy az egyez­mény zöld utat nyit­na az Egye­sült Álla­mok­ból érke­ző gén­mó­do­sí­tott ter­mé­kek­nek. Egy német minisz­ter sze­rint  a GMO-ter­mé­ke­ket nyu­god­tan lehet majd for­gal­maz­ni az  EU terü­le­tén az egyez­mény értel­mé­ben.[4]  Nyil­ván­va­ló, hogy egy­fe­lől az embe­ri­ség a kez­de­tek óta foly­tat gén­mó­do­sí­tó tevé­keny­sé­get, elvég­re a narancs vagy az alma nem for­dul elő a ter­mé­szet­ben az ember szá­má­ra ízle­tes for­má­ban. Azon­ban a bio­tech­no­ló­gia mai for­má­já­ban a tőké­nek alá­ve­tett tudo­mány­ág, amely szük­ség­kép­pen a pro­fit­ér­de­ke­ket, a minél gyor­sabb tőke­fel­hal­mo­zás érde­két szol­gál­ja. Ennek okán a bio­ló­gi­ai fej­lő­dés, tenyész­tés folya­ma­tát rend­kí­vü­li módon fel­gyor­sí­tot­ta, nem min­dig elő­nyös ered­mé­nyek­kel. Szin­te köz­is­mert­té vál­tak az úgy­ne­ve­zett „egy­ge­ne­rá­ci­ós” mag­vak, ame­lye­ket kife­je­zet­ten azért fej­lesz­tett ki egy ame­ri­kai mező­gaz­da­sá­gi nagy­vál­la­lat, hogy min­den évben meg kell­jen vásá­rol­nia a ter­me­lő­nek, és ne lehes­sen újra ültet­ni belő­lük.[5] Töb­bek között az ehhez hason­ló bot­rá­nyok, vala­mint az egész­ség­re gya­ko­rolt hatá­su­kat körül­öve­ző bizony­ta­lan­ság követ­kez­té­ben töké­le­te­sen ért­he­tő, hogy az euró­pai köz­vé­le­mény inkább a fon­tol­va-hala­dást tart­ja elő­nyö­sebb tár­sa­dal­mi maga­tar­tás­nak GMO-k terén.

Az egyez­mény ellen­zői nem a tech­no­ló­gi­át ellen­zik, hanem annak elha­mar­ko­dott, pro­fit-köz­pon­tú, a kör­nye­zet és az embe­ri­ség poten­ci­á­lis kárá­ra tör­té­nő alkal­ma­zá­sát. A tőke alap­ve­tő­en ember­te­len erő amely raj­tunk keresz­tül, ám tőlünk füg­get­le­nül igyek­szik érvé­nye­sí­te­ni önma­gát a világ­ban. Ennek részét képe­zi a fel­gyor­su­lás, az evo­lú­ci­ós folya­ma­tok ter­mé­szet­el­le­nes fel­gyor­sí­tá­sa, így a bio­tech­no­ló­gi­ai beavat­ko­zás is. Nem meg­nyug­ta­tó, ami­kor az egyez­mény védel­me­zői azzal igye­kez­nek a köz­vé­le­ményt jobb belá­tás­ra bír­ni, hogy „a TTIP nem kizá­ró­lag klór-csír­kék­ből és GMO-kból áll”.[6] Köszön­jük szé­pen, de ezek­ből nem kérünk! Nem kérünk gén­pisz­kált alap­anya­gok­ból készült élel­mi­szert! Nem kérünk Fran­kens­tein-növé­nye­ket!

Arra a kér­dés­re kell választ talá­lunk, hogy mi a fon­tos szá­munk­ra: kon­ti­nen­sünk hosszú­tá­vú fenn­tart­ha­tó­sá­ga, az embe­rek egész­sé­ge, a helyi közös­sé­gek sor­sa, a jog­ál­la­mi­ság, a kör­nye­zet, az alkal­ma­zot­tak jogai, vagy, mind­ezek­kel szem­ben a pro­fit? Az egyez­mény a hiva­ta­los szá­mí­tá­sok sze­rint éven­te mind­össze 0,5%-ot adna hoz­zá az EU GDP-jéhez, az Egye­sült Álla­mok GDP-jéhez pedig éves szin­ten 0,4%-ot.[7] Ezen szá­mok nem mel­lé­ke­sek, külö­nö­sen, mivel az EU jelen­leg alig szá­mol­hat bár­mi­lyen növe­ke­dés­sel, rész­ben az Orosz Föde­rá­ció elle­ni szank­ci­ók­ból adó­dó­an. Azon­ban a sza­bad­ke­res­ke­de­lem­ből ere­dő hosszú­tá­vú lehet­sé­ges káro­kat ille­tő­en nem készül­tek szá­mí­tá­sok. Ezen szá­mok, bár­mennyi­re is sokat jelent­het­nek, elenyé­sző­ek a koc­ká­za­tok­hoz képest. Továb­bá, a növe­ke­dés­nek van­nak egyéb lehe­tő­sé­gei. Az elmúlt napok­ban az Euró­pai Bizott­ság bot­rá­nyos körül­mé­nyek között meg­vé­tó­zott egy hul­la­dék­ke­ze­lés­ről szó­ló ter­ve­ze­tet, amely éves szin­ten 1%-os GDP növe­ke­dést hoz­ha­tott vol­na az EU-nak, és fenn­tart­ha­tób­bá-tet­te vol­na az euró­pai hul­la­dék­ke­ze­lé­si rend­szert.[8] Ezt gaz­da­sá­gi hasz­na elle­né­re a Bizott­ság vissza­von­ta.

Szá­munk­ra lét­fon­tos­sá­gú a sza­bad­ke­res­ke­del­mi egyez­mény meg­ál­lí­tá­sa, mert a gén­mó­do­sí­tott ter­mé­kek olyan egész­ség­ügyi és kör­nye­zet­vé­del­mi lavi­nát indít­hat­nak el, amely­nek hatá­sai még több nem­ze­dék múl­va is érez­he­tő­ek lesz­nek. A magyar Alap­tör­vény vilá­go­san fogal­maz a GMO-ter­mé­ke­ket ille­tő­en. Mint az auszt­rál eset mutat­ja, a sza­bad­ke­res­ke­del­mi egyez­mé­nyek által lehe­tő­vé tett nem­zet­kö­zi keres­ke­del­mi jogi bírás­ko­dás még az egyes orszá­gok alap­tör­vé­nye­it, alkot­má­nya­it, bíró­sá­gi rend­sze­re­it is felül­ír­hat­ja! Ez azzal jár­hat, hogy a cégek aka­ra­ta lesz elsőd­le­ges, akár­mi­lyen tör­vényt is hoz vala­me­lyik demok­ra­ti­ku­san meg­vá­lasz­tott tör­vény­ho­zó tes­tü­let. Ezért sem mehe­tünk bele ilyen egyez­mény­be, amely vár­ha­tó hatá­sa­i­ról már a Magyar Nem­zet is cik­ke­zett.[9]

Egy másik nagyon fon­tos veszély­for­rás a kul­tu­rá­lis javak „sza­bad áram­lá­sa”. Egy szem­lé­le­tes, ám tanul­sá­gos pél­dá­val illuszt­rál­nánk, hogy mit is jelent ez utób­bi össze­te­vő, amely egyéb­ként a média­fi­gyel­met nagy­részt elke­rül­te. A kul­tu­rá­lis szennye­zés első látás­ra kevés­bé tűn­het kár­té­kony­nak az élő­rend­sze­rek káro­sí­tá­sá­nál, a kör­nye­zet GMO-k álta­li meg­fer­tő­zé­sé­nél vagy a dol­go­zók joga­i­nak a csor­bí­tá­sá­nál. Azon­ban aki ezt gon­dol­ja, téve­dés­ben van. Még az eddi­gi­ek­nél is lazáb­ban sza­bá­lyoz­ná a szer­ző­dés a „kul­tu­rá­lis javak” cse­ré­jét, azaz még könnyeb­ben áram­la­na be az Egye­sült Álla­mok­ból a (kisebb hánya­dá­ban) magas­kul­tú­ra, vala­mint a (nagyobb részt) tömeg­kul­tu­rá­lis kom­mu­ni­ká­ci­ós szennye­zés. Ékes pél­dá­ja az utób­bi­nak az Euro­Dis­ney­land. Az emlí­tett szó­ra­koz­ta­tó­park tel­jes kudarc Fran­cia­or­szág szá­má­ra, mivel csu­pán az anya­vál­la­lat szá­má­ra biz­to­sít vala­mennyi bevé­telt; a fran­ci­ák szá­má­ra anya­gi vesz­te­sé­ge­ket és monu­men­tá­lis esz­té­ti­kai csúf­sá­got hozott.[10] A kul­tu­rá­lis javak keres­ke­del­mé­nek továb­bi lazí­tá­sa vél­he­tő­en nem javí­ta­na a média szín­vo­na­lán, és még több ilyen kudar­cot ten­ne lehe­tő­vé. Talán rész­ben az Euro­Dis­ney­land csőd­jé­ből tanul­ván éppen a fran­ci­ák vol­tak azok, akik első kör­ben szor­gal­maz­ták a kul­tú­ra kisze­dé­sét a készü­lő TTIP-egyez­mény­ből, hiszen ők maguk tapasz­tal­hat­ták meg, hogy a kul­tu­rá­lis szín­vo­nal ame­ri­ka­ni­zá­ló­dá­sa – túl a kul­tú­ra hanyat­lá­sán – még csak anya­gi­lag sem éri meg nekik (ugyan­is nem az ame­ri­kai cég, a Walt Dis­ney „für­dött be”, hanem a dön­tő­en fran­cia kis­be­fek­te­tők).

Nekünk ebből is tanul­nunk kell, vagy­is védel­mez­nünk kell kul­tu­rá­lis java­in­kat is. Ha a nem­zet fel­ad­ja sajá­tos kul­tú­rá­ját és hagy­ja azt elvesz­ni a kul­túr­sze­mét ten­ge­ré­ben, az nem­csak szel­le­mi csőd­höz vezet, hanem gaz­da­sá­gi érte­lem­ben vett kudarc­hoz is, amit a fran­cia Dis­ney­land ese­te is mutat. A tőke Ame­ró­pá­ja helyett a közös­sé­gek és nem­ze­tek Euró­pá­ja áll a mi érde­künk­ben, egy olyan Euró­pa meg­te­rem­té­se, amely egyen­lő fél­ként képes fel­lép­ni a nem­zet­kö­zi poron­don más kon­ti­nen­sek­kel szem­ben. Annak érde­ké­ben, hogy egy ilyen erős Euró­pa meg­szü­let­hes­sen, vissza kell tér­nie gyö­ke­re­i­hez. A hagyo­má­nyos euró­pai érté­kek­hez való vissza­té­rés nem fog men­ni, ha fel­ad­juk iden­ti­tá­sun­kat és ame­ri­ka­ni­zál­juk tár­sa­dal­ma­in­kat.

Lovász Ádám
Magyar Patrióták Közössége
© 2015. február 9.

 


 

HIVATKOZÁSOK

[1] http://www.theguardian.com/commentisfree/2013/nov/04/us-trade-deal-full-frontal-assault-on-democracy

[2] http://www.theguardian.com/world/2011/jun/27/philip-morris-australia-cigarette-packets

[3] http://www.smh.com.au/national/australia-wins-first-battle-in-plain-packaging-trade-dispute-20140703-zst8d.html

[4] http://www.reuters.com/article/2015/01/12/us-germany-ttip-idUSKBN0KL0TF20150112

[5] http://www.corpwatch.org/article.php?id=15825

[6] Lásd 4. hivat­ko­zás

[7] http://www.reuters.com/article/2013/02/13/us-eu-us-trade-idUSBRE91C0OC20130213

[8] http://www.euractiv.com/sections/sustainable-dev/waste-laws-will-be-binned-despite-protests-311508

[9] http://mno.hu/jegyzet/kerry-mezesmadzagja-1270216

[10] http://www.reuters.com/article/2015/02/02/us-eurodisney-shareholders-specialreport-idUSKBN0L60UU20150202