Kontos Gábor írása 

Szőlő- avagy Bor-Trianon

Az utol­só téma, amely aka­dá­lyoz­ta Magyar­or­szág és Szlo­vá­kia 2004-es Euró­pai Uni­ós csat­la­ko­zá­sát, a Toka­ji bor­vi­dék terü­le­te és elne­ve­zé­se körü­li több évti­ze­des vita volt. Akkor úgy tűnt, hogy nyug­vó­pont­ra jut az ügy, azon­ban ma sem zárult le tel­je­sen. A vita „hát­te­rét”, az Eper­jes-Toka­ji-hegy­ség alkot­ja, amely­nek Magyar­or­szá­gon maradt részét Tri­a­non után kezd­te el fel­vál­ta­ni a Zemp­lé­ni-hegy­ség meg­ne­ve­zés. Itt helyez­ke­dik el Tokaj-Hegy­al­ja, amely csak a török pusz­tí­tá­sok követ­kez­té­ben tönk­re­ment Sze­rém­ség leépü­lé­se után vált Magyar­or­szág leg­hí­re­sebb bor­vi­dé­ké­vé. 1737 óta a világ első zárt bor­vi­dé­ke, amely azt jelen­ti, hogy pon­to­san fel van­nak azon tele­pü­lé­sek sorol­va, ame­lyek hatá­rá­ban toka­ji bor elő­ál­lí­tá­sá­ra alkal­mas sző­lő ter­meszt­he­tő. A bor­vi­dék kiter­je­dé­se ennek elle­né­re folya­ma­to­san vál­to­zott, azaz az utób­bi évszá­za­dok­ban hoz­zá sorol­tak vagy éppen kivon­tak belő­le tele­pü­lé­se­ket. A toka­ji bor minő­sé­gé­nek védel­me érde­ké­ben egy sor intéz­ke­dést hoz­tak-hoz­nak; a terü­let­re pél­dá­ul nem lehet ide­gen bort behoz­ni, újfaj­ta sző­lő­tí­pu­sok tele­pí­té­se nem enge­dé­lye­zett, egy­sé­ges bor­ké­szí­té­si sza­bá­lyo­zás van érvény­ben, stb.

A ren­ge­teg elő­írás­nak ren­des körül­mé­nyek között sem egy­sze­rű meg­fe­lel­ni, ha viszont az egy­sé­ges bor­vi­dé­ket egy világ­há­bo­rú még szét is sza­kít­ja, akkor majd­nem lehe­tet­len. A Tri­a­no­ni béke­szer­ző­dés értel­mé­ben hét ma Hegy­al­já­hoz köt­he­tő falu, név sze­rint Csar­na­hó, Csör­gő, (Kis- és Nagy-) Bári, Kis­to­ronya, Nagy­to­ronya, Sző­lős­ke és Sátor­al­ja­új­hely egy része Cseh­szlo­vá­ki­á­hoz került. A „cseh­szlo­vák” Toka­ji­nak Auszt­ri­á­ba tör­té­nő export­ja ellen Magyar­or­szág már 1965-ben til­ta­ko­zott, mivel az elsza­kí­tott terü­le­te­ken készí­tett bort elvi­leg csak Szlo­vá­ki­á­ban, illet­ve kis tétel­ben Cseh­or­szág­ban lehe­tett érté­ke­sí­te­ni; a jól fize­tő nyu­ga­ti piac­ra tör­té­nő export Magyar­or­szág mono­pó­li­u­ma volt. Léte­zett azon­ban Magyar­or­szág­ra irá­nyu­ló kor­lá­to­zott, évi ezer hek­to­li­te­res export is, az így érke­zett alap­anyag a magyar toka­ji­ban „oldó­dott fel”.

Ki nevet a végén?

A bonyo­dal­mak az 1990-es évek­ben kezd­tek meg­so­ka­sod­ni. A magyar fél a ter­mő­te­rü­le­tek folya­ma­tos növe­lé­sé­vel, a szi­go­rú minő­sé­gi sza­bály­zók figyel­men kívül hagyá­sá­val, vég­ső soron a meg­ne­ve­zés­hez mél­tat­lan, gyen­gébb minő­sé­gű bor készí­té­sé­vel vádol­ta a „szlo­vák” gaz­dá­kat. A szlo­vák szó azért sze­re­pel idé­ző­jel­ben, mert a hét érin­tett falu lakos­sá­ga erő­sen több­nem­ze­ti­sé­gű, így a nagy­já­ból 700 gaz­da jelen­té­keny része magyar. Köl­tői a kér­dés, kinek az érde­két néz­ze egy helyi boros­gaz­da.

A már az EU-s csat­la­ko­zás előtt is zaj­lott tár­gya­lá­so­kon a magyar fél a Tri­a­non előt­ti utol­só, 1908-as bor­tör­vényt vet­te ala­pul, amely sze­rint a túl­ol­dal­ra sza­kadt terü­let nagy­sá­ga 174 hek­tár. Ekkor hiva­ta­lo­san csak a már XVIII. szá­zad­ban is emlí­tett Kis­to­ronya, Újhely és – az ott bir­tok­kal ren­del­ke­ző And­rássy csa­lád érdek­ér­vé­nye­sí­té­se nyo­mán – új tele­pü­lés­ként Sző­lős­ke szá­mí­tott bele a bor­vi­dék­be. Magyar­or­szág később bele­ment, hogy az emlí­tett terü­let meg­nö­vel­he­tő 565 hek­tár­ra.

A szlo­vák fél az 1959-es cseh­szlo­vák terü­let­ki­je­lö­lé­sek alap­ján tár­gyalt, amely már ele­ve 703 hek­tárt jelent és a három ere­de­ti tele­pü­lés mel­lett négy újat tar­tal­maz (Bári, Csar­na­hó, Csör­gő és Nagy­to­ronya). A bor­vi­dék terü­le­té­be 1996-ig továb­bi 195 hek­tárt von­tak be. A későb­bi vita során az Euró­pai Bizott­ság úgy véle­ke­dett, hogy az 1908-as bor­tör­vény­re hivat­koz­ni anak­ro­niz­mus, mivel az az adott kor szak­mai-poli­ti­kai ter­mé­ke. A szlo­vák fél azt rót­ta fel, hogy a Magyar­or­szá­gon maradt terü­let kiter­je­dé­se – amely nap­ja­ink­ban kb. 5500 hek­tár – sem volt állan­dó, így őket is meg­il­le­ti a ter­mő­te­rü­let bőví­té­sé­nek joga. A jelen­le­gi „szlo­vák Tokaj” 908 hek­tár.

Amikor nem tiltott, sőt kívánatos a magyar név használata

Az ádáz vita a vidék nevét s ezál­tal a cím­ké­ken meg­je­le­nő ter­mék-meg­ne­ve­zé­se­ket sem kímél­te, hiszen nem kér­dé­ses, hogy egy kül­föl­di vásár­ló­nak a Toka­ji vagy a Tokaj­ská név cseng-e isme­rő­seb­ben, s így melyi­ket veszi le az áru­ház pol­cá­ról. A 2009-es „Tokaj­ská, Tokaj­s­ké, Tokaj­ský vinoh­rad­níc­ka obla­st” (Toka­ji bor­vi­dék) meg­ne­ve­zés helyett az Euró­pai Bíró­ság 2014-es dön­té­se értel­mé­ben már Szlo­vá­kia is hasz­nál­hat­ja a „Vinoh­rad­níc­ka obla­st Tokaj”, azaz Toka­ji bor­vi­dék meg­ne­ve­zést. Jelen­leg fur­csa módon a hat szlo­vá­ki­ai bor­vi­dék meg­ne­ve­zé­se mind „-i”, azaz „-ská” vég­ző­dé­sű, kivé­ve az egy­ko­ri tokaj­skát, amely már egy­sze­rű­en csak „Tokaj”. Vajon a szi­go­rú­an magyar­el­le­nes szlo­vák nyelv­po­li­ti­ka most miért nem eről­te­ti a szlo­vák meg­ne­ve­zést a magyar elle­né­ben?

A szlo­vá­ki­ai bor­vi­dé­kek néhány éve…
… és manap­ság
A bor­vi­dé­ket rek­lá­mo­zó osz­lop Sző­lős­kén

A „túl­ol­da­li” Toka­ji hír­ne­vé­nek épí­té­se gőz­erő­vel folyik. Bár a „Szlo­vák Tokaj” han­gu­la­ta komo­rabb és barát­ság­ta­la­nabb a magyar­or­szá­gi­é­nál, elkezd­ték a turiz­mus fel­len­dí­té­sét. Van már kimon­dot­tan a bor­vi­dék­ről szó­ló infor­má­ci­ós-turisz­ti­kai hon­lap is – pocsék magyar for­dí­tás­sal és tör­té­nel­mi ismer­te­tő­vel, sőt 2016-ban a New York Times-ban is meg­je­len­tet­tek egy mar­ke­ting cél­za­tú ismer­te­tőt. A „remek” kis rek­lám­anyag, hogy a tájé­ko­zat­lan ame­ri­kai olva­sót tel­je­sen bele­húz­za a szlo­vák fél által gyár­tott szel­le­mi fer­tő­be, átve­zet a Toka­ji Bor­vi­dé­ket bemu­ta­tó http://www.tokajwine.sk/en/tokay-region.html oldal­ra, ame­lyen – több nyel­vi cse­me­ge tár­sa­sá­gá­ban – fel­fe­dez­he­tő Kis­új­hely és Csar­na­hó ango­lo­sí­tott vál­to­za­ta is, „Slo­wak New City” és Blacks (a szláv černý, azaz feke­te szó­ból) néven. Saj­nos Szep­si Lacz­kó Máté és Lóránt­ffy Zsu­zsan­na nevé­vel sem bir­kó­zott meg a dicső nagy­mor­vák tol­mács utó­da; sike­rült ugyan­is az aszút és a fel­ta­lá­lá­sá­ban sze­re­pet ját­szó két sze­mélyt egy zagy­va angol-szláv mon­dat­tá össze­gyúr­nia. Aki a fen­ti­ek­nél jóval több nyel­vi és tör­té­nel­mi „gyöngy­szem­re” vágyik, bát­ran keres­se fel a tokajregion.sk/hu/ oldalt, amely­nek mot­tó­ja: Tokaj csak egy van.

A „Tokaj Borvidék” 2016-ban

Kis­új­hely (Slo­vens­ké Nové Mes­to) Tri­a­no­nig Sátor­al­ja­új­hely vas­út­ál­lo­má­sá­nak kör­nyé­ke, Gyár­te­lep nevű város­ré­sze volt. Azért, hogy a stra­té­gi­ai vas­út­vo­nal mel­lé a vas­út­ál­lo­mást is Cseh­szlo­vá­ki­á­nak jut­tas­sák, kika­nya­rí­tot­tak egy részt a város­ból. Később észak­ról tót tele­pe­se­ket köl­töz­tet­tek a vas­út mel­lé, így jött lét­re a pár utcás „Tótúj­hely”. A Magyar­or­szág­ról felől érke­ző­ket Cirill és Metód „üdvöz­li”, mert ezen a vidé­ken fel­tét­le­nül fon­tos tud­ni, hogy a test­vér­pár 863-ban a „Nagy­mor­va Biro­da­lom­ba” jött, hogy ter­jessze a keresz­tény­sé­get és a kul­tú­rát. A város­rész leg­ka­lan­do­sabb sor­sú épü­le­te egy XIX. szá­za­di épü­let, ame­lyet később zsi­na­gó­gá­vá, majd ezt köve­tő­en kato­li­kus temp­lom­má épí­tet­tek át. A védő­szent­je ki más lehet­ne, mint Cirill és Metód.

Az And­rássyak nyá­ri lak­ja Sző­lős­kén

Sző­lős­ke (Vinič­ky) előtt vége sza­kad a sík­ság­nak és meg­je­len­nek a sző­lő­he­gyek. A falu  ma is magyar jel­le­gű. Az utcán talá­lom­ra meg­szó­lí­tott közép­ko­rú fér­fi ter­mé­sze­tes magyar­ság­gal vála­szolt, de a kocs­má­ban dol­go­zó fia­tal pul­tos lány, miu­tán arra vonat­ko­zó kér­dé­sem­re, hogy tud-e magya­rul, bólin­tás­sal felelt, – zavar­tan – egy idős ven­dég­hez irá­nyí­tott. A falut átsze­lő út szé­lé­re nem­ré­gen fel­ál­lí­tot­ták a friss, logó­val ellá­tott Tokaj fel­ira­tú osz­lo­pot, amely­nek soro­zat­ban gyár­tott hason­má­sai – mint később kide­rült – más­hol is „pom­páz­nak”.

A sző­lős­kei pin­cék a török idők­ben búvó­hely­ként szol­gál­tak, nap­ja­ink­ban pedig – kevés pozi­tív pél­da­ként a kör­nyé­ken – magyar nyel­ven is csa­lo­gat­ják az arra járó­kat, ezért javas­lom, hogy aki a túl­ol­da­li bor­vi­dé­ken jár, ezek­ben a pin­cé­sze­tek­ben költ­se el az euró­ját. Egy kicsiny liget köze­pén mai napig áll az And­rássy csa­lád XIX. szá­zad­ban épült nyá­ri „lak­ja” és Szent József­nek szen­telt kápol­ná­ja. 1952-ben itt hoz­ták lét­re a Sző­lé­sze­ti és Gyü­mölcs­ter­mesz­té­si Szak­kö­zép­is­ko­lát, amely­nek stí­lu­so­san saját, XVI. szá­zad­ból szár­ma­zó pin­cé­je van.

Boros­pin­cék Sző­lős­kén
A Szent József kápol­na Sző­lős­kén

 

Bári (Bara) iga­zi domb­vi­dé­ki kis falu, vagy­is ket­tő, mert Kis- és Nagy­bá­ri össze­vo­ná­sá­val jött lét­re. Talán fél­re­e­ső fek­vé­se miatt ma is két­har­mad rész­ben magyar több­sé­gű, még a hiva­ta­los sta­tisz­ti­ka sze­rint is. A Kis­bá­ri nevű falu­rész­ben talál­ha­tó XIII. szá­za­di román-góti­kus temp­lom mér­mű­ves abla­ka­i­val és csi­nos ter­més­kő kerí­té­sé­vel kívül­ről is ked­ves lát­vány, de bel­se­je egye­di egy­há­zi emlé­ket rejt: Bári Mihály és neje, Hor­váth Kata pat­ró­nu­sok bib­li­ai idé­zet­tel éke­sí­tett pad­ját 1615-ből. Saj­nos test­kö­zel­ből nem tud­tam meg­néz­ni, mivel a gond­nok tájé­koz­ta­tá­sa sze­rint előbb tele­fo­non kel­lett vol­na beje­lent­kez­nem a tisz­te­le­tes asszony­nál.

A kis­bá­ri refo­má­tus temp­lom
Bári Mihály pad­ja 1615-ből (For­rás: Borovsz­ky: Magyar­or­szág vár­me­gyéi és váro­sai)
Régi ház Csar­na­hón

Csar­na­hó (Čer­no­chov) szin­tén a mai napig magyar több­sé­gű falu. Az egész tár­gyalt táj­egy­sé­gen belül itt van­nak a leg­szebb régi lakó­há­zak, ame­lyek a főté­ri refor­má­tus temp­lom­mal és sok­ab­la­kos paró­ki­á­val – a ren­ge­teg vil­lany­ve­ze­ték eltün­te­té­se után – helyi védett­ség alá véve, jó kiin­du­lá­si alap­jai lehet­né­nek a falu­si turiz­mus­nak. A roman­ti­kus sző­lő­vi­dék mint hát­tér ugyan­is adott. A déli lej­té­sű domb­ol­da­lak­ról belát­ni a Rony­va-patak völ­gyét, ellát­ni a sátor­al­ja­új­he­lyi hegye­kig. Jól válasz­tot­tak tehát az ille­té­ke­sek, ami­kor 2015. május 30-án, Szent Orbán nap­ján a Csar­na­hó és Kis­to­ronya közöt­ti sző­lő­he­gyen avat­ták fel a bor­vi­dék leg­újabb att­rak­ci­ó­ját, egy hor­dót for­má­zó kilá­tót. A 4 szin­tes, 12 méter magas épít­mény „don­gái” 13 méte­res fa osz­lo­pok. Sváj­ci és szlo­vák pén­zek­ből épült, magyar fel­ira­tot sehol se lát­tam, pedig a kis­táj­ra láto­ga­tók­nak állí­tó­lag már több mint 30%-a „kül­föl­di”, amely foga­lom való­szí­nű­leg főleg magyar­or­szá­gi láto­ga­tó­kat takar.

A „bor­vi­dék töre­dék” nyu­ga­ti fal­vai Nagy­to­ronya, Kis­to­ronya és Csör­gő mára erő­sen elszlo­vá­ko­sod­tak. Már a XIX-XX. szá­zad for­du­ló­ján meg­ál­la­pí­tot­ták, hogy Csör­gő és Nagy­to­ronya  abba a 22 Közép-zemp­lé­ni köz­ség­be tar­to­zott, ame­lyek a dua­liz­mus korá­ban vegyes lakos­sá­gú­ak és két­nyel­vű­ek vol­tak, lakói a magyar és szlo­vák nem­ze­ti­ség­hez tar­to­zás bizony­ta­lan határ­mezs­gyé­jén éltek. A magya­ro­so­dást az I. világ­há­bo­rú szo­mo­rú ered­mé­nye visszá­já­ra for­dí­tot­ta.

A csar­na­hói refo­má­tus temp­lom
Az új kilá­tó Csar­na­hó és Kis­to­ronya között

Nagy­to­ronya (Veľ­ká Tŕňa, „angol­szlá­vul” Uni­ted Tŕňa) a falu­szé­len talál­ha­tó több mint har­minc, tufá­ba vájt boros­pin­ce miatt a leg­lá­to­ga­tot­tabb tele­pü­lés. A magyar­ság a nem­ze­ti­ség­vál­tás miatt hiva­ta­lo­san szin­te tel­je­sen eltűnt a Tolcs­va nem­zet­ség egy­ko­ri falu­já­ból. Magyar fel­irat sehol. A magyar nyelv­tu­dás nem csak az idő­be­li ská­lán elő­re, hanem a kor­fán lefe­lé halad­va is mély­re­pü­lés­ben van. Magyar óvo­da vagy isko­la nem hogy itt, de még a magyar több­sé­gű fal­vak­ban sin­csen. A tég­lá­ból épült, kül­ső fal­fe­lü­le­tén foga­zott és fűrész­fo­gas díszí­té­sű, jel­leg­ze­te­sen Árpád-kori refor­má­tus temp­lom és a görög kato­li­kus temp­lom bizo­nyít­ja, hogy a lakos­ság ere­de­ti­leg magyar és ruszin volt. Nem gon­dol­ta ezt más­ként Fényes Elek sem, aki­nek 1851-es Geog­rá­fi­ai szó­tá­ra sze­rint „Nagy-Toronya magyar-orosz falu”.

Régi házak Nagy­to­ro­nyán
Boros­pin­cék Nagy­to­ro­nyán

Kis­to­ro­nyán (Malá Tŕňa, új „angol­szláv” nevén Litt­le Tŕňa) a hiva­ta­los nem­ze­ti­sé­gi ará­nyok bru­tá­lis meg­vál­to­zá­sa jóval később követ­ke­zett be. Az 1991-es 30%-ról 2011-re 6%-ra esett a magyar­ság ará­nya. Magyar isko­la a II. világ­há­bo­rú vége óta nin­csen. Még­is az utcán álta­lam meg­szó­lí­tott két sze­mély gond nél­kül magya­rul vála­szolt. Az egyik szlo­vák hon­la­pon a falu­ból aján­lott öt borász közül négy­nek magyar neve van. Kis­to­ronya Árpád-kori refor­má­tus temp­lo­ma több érde­kes, magyar és latin nyel­vű fel­ira­tot, farag­ványt, címert rejt az 1600-as évek­be­li átala­kí­tás ide­jé­ből. Leg­ér­de­ke­sebb a bejá­rat felet­ti kőtáb­la, amely­nek latin szö­ve­gét egy sel­lő­pár fog­ja köz­re. Az egy­ko­ri pálos kolos­tor rom­ja­in a Rákó­czi­ak által épí­tett, mára a fel­is­mer­he­tet­len­sé­gig átala­kí­tott kas­tély alatt ősré­gi folyo­sók húzód­nak. Itt talál­ha­tó a kör­nyék leg­hosszabb, XVI. szá­zad­ból szár­ma­zó pin­ce­rend­sze­re. Nem mel­lé­kes tény, hogy a falu­ban jelen­leg a leg­né­pe­sebb fele­ke­ze­tet Jeho­va tanúi alkot­ják.

Sel­lős kőtáb­la a kis­to­ronyai temp­lom bejá­ra­ta felett (For­rás: zemplin.vucke.sk)
Címer a kis­to­ronyai temp­lom­ban

Lejá­rat a pin­ce­rend­szer­be
A kis­to­ronyai kas­tély ma

Csör­gő (Čer­hov) kül­le­mét tekint­ve holt­ver­seny­ben van Kis­új­hellyel a leg­szür­kébb tele­pü­lés címé­ért folyó harc­ban. Az 1700-as évek ele­jén lakat­lan, a XIX. szá­zad végén tót, a XX. szá­zad ele­jén viszont már magyar több­sé­gű volt. Nap­ja­ink­ban alig lakik néhány magyar a 800 fős falu­ban. A falu egy­kor tömés-, azaz vert falú háza­i­ról, ma pedig a 2008-ban, Szlo­vá­kia fenn­ál­lá­sá­nak 15. esz­ten­de­jé­ben emelt 10 méte­res vas­be­ton „szlo­vák” ket­tős kereszt­ről híres, amely­ről tud­ni kell, hogy állít­ta­tó­ja, Ján Slo­ta sze­rint azt a célt szol­gál­ja, hogy “elri­assza a magya­rok Szlo­vá­kia felett körö­ző hülye turul­ma­da­ra­it”.

Az inter­net­től már biz­to­san sike­rült elri­asz­ta­ni őket, ugyan­is a tár­gyalt fal­vak hiva­ta­los hon­lap­jai közül egy sem elér­he­tő magyar nyel­ven; egye­dül „Vinič­ky-Szö­lös­ke” ese­té­ben futot­ta arra, hogy leg­alább a tele­pü­lés nevét kiír­ják magya­rul – rövid ö-vel, hely­te­le­nül.

Végezetül lássuk a statisztikákat!

 

 

 

Össz­la­kos­ság, magyar nem­ze­ti­sé­gű %-ban
Tele­pü­lés 1910 1921 1991  2001 2011**
Bári 535 99,6% 539 84,4%  356 84,6%  336 69,9% 322 67,1%
(78,9%)
Csar­na­hó 435 100,0% 462  97,8%  268  78,4% 228 77,2%  208 64,9%
(77,9%)
Csör­gő 460 80,9% 560  4,3% 745  0,8%  830 0,8% 819  1,0%
(1,2%)
Kis­to­ronya 567 93,2% 615  73,2% 479 31,5% 452 12,4% 436  6,2%
(23,2%)
Nagy­to­ronya 762 77,7% 675  79,3%  575 3,0% 511 2,5% 447 1,1%
(4,7%)
Sző­lős­ke 395 97,5% 394 77,9%  499  74,3% 522 62,6% 516 53,7%
(66,1%)
Kis­új­hely - - 522 15,9% 964 23,8%  1072 12,1% 1086 9,0%
(18,3%)
Össze­sen 3154* 90,2%* 3767 61,2% 3886 33,1%  3951 23,9% 3834 20,0%
(28,4%)

* Kis­új­hely nél­kül

** A leg­utób­bi nép­szám­lá­lá­si ada­to­kat tekint­ve szem­be­tű­nő a magu­kat magyar nem­ze­ti­sé­gű­nek, vala­mint a magyar anya­nyel­vű­nek val­lók (záró­jel­ben) közöt­ti elté­rés. Míg Kis­új­he­lyen az elté­rés dön­tő részét a magyar anya­nyel­vű, de magát cigány nem­ze­ti­sé­gű­nek defi­ni­á­ló lako­sok ered­mé­nye­zik, addig a töb­bi falu­ban a két érték külön­bö­ze­te a beol­va­dás útját járó magya­rok ará­nyát mutat­ja.

Kontos Gábor
Magyar Patrióták Közössége
© 2016. december 23.