Egy­re töb­bek­hez jut el annak híre, hogy 2013-ban lerom­bol­tak egy XII. szá­za­di ere­de­tű góti­kus temp­lo­mot Fran­cia­or­szág­ban. Az „euró­pai érté­kek­re” oly érzé­keny „művelt Nyu­gat” til­ta­ko­zá­sát azon­ban mint­ha nem hal­lot­tuk vol­na, pedig az abbe­vil­le-i közép­ko­ri szen­tély elpusz­tí­tá­sa nem­csak a leg­alap­ve­tőbb műem­lék­vé­del­mi elvek­kel, hanem a való­di euró­pa­i­ság­gal is szem­be­megy. Igaz, a neo­li­be­rá­lis ideo­ló­gia ma már dek­la­rál­tan elha­tá­ro­ló­dik keresz­tény gyö­ke­re­i­től, elég ha csak az Euró­pai Unió Alap­jo­gi Char­tá­já­ra gon­do­lunk.

Abbe­vil­le temp­lo­ma lerom­bo­lás köz­ben

A góti­kus temp­lom­épí­té­sze­tet a közép­ko­ri Euró­pa leg­na­gyobb kul­tu­rá­lis tel­je­sít­mé­nyei közé sorol­hat­juk. A később egy­ol­da­lú­an és szán­dé­ko­san „sötét­nek” kiki­ál­tott évszá­za­dok pom­pás kated­rá­li­sai több ember­öl­tőn át épül­tek, így egy-egy mes­ter jel­lem­ző­en nem is élhet­te meg művé­nek befe­je­zé­sét. Nem rit­kán több évszá­zad telt el az ala­pok kije­lö­lé­sé­től a bol­to­zat bor­dá­it felül­ről össze­kap­cso­ló záró­kő behe­lye­zé­sé­ig. Az álta­lá­ban díszes­re fara­gott záró­kő szin­te misz­ti­kus sze­re­pe abban állt, hogy a nagy mű utol­só épí­tő­ele­me­ként behe­lyez­ve derült ki, jól szá­mol­tak-e az évszá­za­dok­kal ezelőtt élt mes­te­rek. Egyet­len mil­li­mé­ter elté­rés az ala­pok­nál vég­ze­tes hibá­nak bizo­nyul­ha­tott a későb­bi­ek­ben, a kated­rá­lis befe­je­zé­se­kor. Az alko­tó­kat a hosszú épít­ke­zés min­den kor­sza­ká­ban egy közös esz­me kap­csol­ta össze: vala­mi hatal­ma­sat szen­tel­ni az isten­ség­nek.

2013. ápri­lis 15.-ének nagyon sötét nap­ként kell bevo­nul­nia a Keresz­tény Euró­pa tör­té­nel­mé­be. Egy fran­cia­or­szá­gi kis­vá­ros­ban ezen a napon „költ­ség­meg­ta­ka­rí­tás” címén lerom­bol­tak egy XII. szá­zad­ból szár­ma­zó temp­lo­mot – a hívek és a város­vé­dők til­ta­ko­zá­sa elle­né­re. Az Ami­ens köze­lé­ben talál­ha­tó Abbe­vil­le Szent Jakab-temp­lo­mát 1482-ben és 1737-ben átépí­tet­ték, vég­ső alak­ját pedig 1868–1876 közöt­ti, neo­gó­ti­kus stí­lus­je­gyek sze­rin­ti újjá­épí­té­se során nyer­te. Abbe­vil­le temp­lo­ma sér­tet­le­nül vészel­te át a máso­dik világ­há­bo­rút, 2005-ben azon­ban vihar­kár érte, mire az épü­let pusz­tu­lás­nak indult. 2008-ban a hata­lom­ra került bal­ol­da­li város­ve­ze­tés – mond­ván, hogy a hely­re­ál­lí­tás­hoz szük­sé­ges pénzt elő­te­rem­te­ni nem tud­ja – a temp­lom ledön­té­se mel­lett érvelt. A civil ellen­ál­lás­sal és a keresz­té­nyek joga­i­val mit sem törőd­ve, a kép­vi­se­lő­tes­tü­let a pol­gár­mes­ter javas­la­tá­ra 2013 feb­ru­ár­já­ban meg­hoz­ta a dön­tést. A kated­rá­lis-mére­tű közép­ko­ri temp­lom „taka­ré­kos­ság jegyé­ben” tör­tént lerom­bo­lá­sa végül több, mint száz­mil­lió forint­nyi euró­ba került… (Azt ter­mé­sze­te­sen nem közöl­ték elő­re, hogy egy temp­lo­mot sok­kal költ­sé­ge­sebb lebon­ta­ni, mint áll­ni hagy­ni, vagy akár aprán­ként hely­re­hoz­ni.)

A rom­bo­lás kemény figyel­mez­te­tés szá­munk­ra
A temp­lom­to­rony fel­rob­ban­tá­sá­nak pil­la­na­ta

Min­den nor­má­lis ember­ben meg­fo­gal­ma­zó­dik a kér­dés: hogy tör­tén­he­tett meg mind­ez? Keve­sen tud­ják, hogy Fran­cia­or­szág­ban a temp­lo­mok, rend­há­zak, kápol­nák túl­nyo­mó részét az 1789-es nagy fran­cia for­ra­da­lom ide­jén álla­mo­sí­tot­ták. Sze­ren­csé­re, ma már egy­re kevés­bé kell magya­ráz­ni, mit adott való­já­ban a „fran­cia for­ra­da­lom” a világ­nak: a „sza­bad­ság, egyen­lő­ség, test­vé­ri­ség” hamis pro­pa­gan­da­jel­sza­va alatt tra­dí­ció­el­le­nes véreng­zés és kegyet­len­ke­dés zaj­lott. Ez a pusz­tí­tó ter­ror a XX. szá­zad­ban tel­je­se­dett ki iga­zán, ami­kor a belő­le kifej­lő­dött dik­ta­tú­rák száz­mil­li­ó­kat küld­tek tömeg­sí­rok­ba.

Fran­cia­or­szág (és a Nyu­gat leg­na­gyobb része) azóta is rab­ja ennek a rom­bo­ló ideo­ló­gi­á­nak. Az 1789-es lin­cse­lé­sek mint­egy foly­ta­tá­sa­ként 1903–1905 között Fran­cia­or­szág­ból kiűz­ték a szer­ze­tes­ren­de­ket, vagyo­nu­kat álla­mo­sí­tot­ták. Az apá­cák a mai napig nem hord­hat­ják ren­di egyen­ru­há­ju­kat, az egy­há­zi isko­lák műkö­dé­sük­höz egy­ál­ta­lán nem vagy csak alig kap­hat­nak álla­mi támo­ga­tást, hol­ott épp­úgy köz­fel­ada­tot lát­nak el, mint az álla­mi okta­tá­si intéz­mé­nyek. Miköz­ben az euró­pai főára­mú média „tole­ran­ci­át” és „befo­ga­dást” paran­csol az ide­gen kul­tú­rák és népek irá­nyá­ba, a hagyo­má­nyos euró­pai érté­ke­ken nap mint nap átgá­zol, mit sem törőd­ve a keresz­té­nyek „érzé­keny­sé­gé­vel.” Abbe­vil­le ese­té­ben nem lehet két­sé­günk afe­lől, hogy ha ez nem keresz­tény temp­lom lett vol­na, már csak műem­lé­ki érté­ké­re tekin­tet­tel védel­met kel­lett vol­na élvez­nie a bon­tó­csá­ká­nyok­kal szem­ben.

A rossz álla­po­tú (?) temp­lom lerom­bo­lá­sa előtt

Abe­vil­le közép­ko­ri ere­de­tű kato­li­kus temp­lo­má­nak a lerom­bo­lá­sa nem­csak önma­gá­ban nagyon szo­mo­rú, hanem egy­ben veszé­lyes pre­ce­denst is teremt a temp­lo­mok­tól való „meg­sza­ba­du­lás” e koráb­ban elkép­zel­he­tet­len mód­já­ra. Emi­att nem érdek­te­len szá­munk­ra, ami ebben a fran­cia kis­vá­ros­ban tör­tént. Az elmúlt évben kis híján a Dél­vi­dé­ken is bein­dult ez a folya­mat, miu­tán a nagy­becs­ke­re­ki püs­pök­ség önként hozott dön­tést néhány, kevés­sé frek­ven­tált temp­lo­ma lebon­tá­sá­ról. Ezt a tra­gé­di­át egy­elő­re (anya­gi esz­kö­zök­kel) sike­rült elke­rül­ni, ám kér­dé­ses, med­dig képes a magyar tár­sa­da­lom a világ­ban zaj­ló folya­ma­tok­nak ellen­áll­ni.

Amit évszá­za­dok küz­del­me és verí­té­kes mun­ká­ja, tudá­sa és hite lét­re­ho­zott, azt akár egyet­len szem­pil­lan­tás alatt sem­mi­vé lehet ten­ni. Ezt a prog­ra­mot való­sít­ja meg immá­ron világ­szin­ten a glo­ba­li­zá­ció, amely az érté­kek leta­ro­lá­sá­val – a pro­fit érde­ké­ben – mani­pu­lál­ha­tó fogyasz­tói töme­gek­ké akar­ja ala­cso­nyí­ta­ni az embe­ri tár­sa­dal­ma­kat. Közös érde­künk, hogy ennek a folya­mat­nak – akár éppen érté­ke­ink védel­me­zé­sé­vel – ellen­áll­junk.

Hetzmann Róbert
Magyar Patrióták Közössége
© 2015. szeptember 15.