Októ­ber 13-án, pén­tek dél­után egye­sü­le­tünk kép­vi­se­le­té­ben négy tagunk uta­zott a kővár­vi­dé­ki Magyar­ber­kesz­re, hogy a helyi refor­má­tus gyü­le­ke­zet meg­hí­vá­sá­ra részt vegyen a hagyo­má­nyos szü­re­ti bálon. A janu­á­ri jóté­kony­sá­gi est és gyűj­tés által támo­ga­tott magyar közös­ség ven­dég­sze­re­te­tét és segí­tő­kész­sé­gét leg­utób­bi, a nem­ze­ti össze­tar­to­zás nap­ján tett láto­ga­tá­sunk­kor is meg­ta­pasz­tal­hat­tuk, és ez most sem tör­tént másként.

A magyar ház látványterve
A magyar ház látványterve

Egy oda­fe­lé úton, Nagy­bá­nyá­nál tör­tént nem várt műsza­ki ese­mény – autónk defek­tet kapott – meg­le­he­tő­sen átír­ta ter­ve­in­ket, hiszen a más­nap dél­előtt a kocsi javí­tá­sá­val telt, ven­dég­lá­tó­ink­nak hála, akik nem hagy­tak min­ket az út szé­lén. A szí­vé­lyes ven­dég­lá­tás, a hosszas, jó han­gu­la­tú beszél­ge­té­sek min­de­nért kár­pó­tol­tak ben­nün­ket. Kovács Péter Zol­tán tisz­te­le­tes meg­mu­tat­ta az egy­ko­ri isko­la­épü­let – a leen­dő Kővár­vi­dé­ki Magyar Ház – fel­újí­tá­sá­nak nem­ré­gi­ben elké­szült ter­ve­it. Egye­sü­le­tünk aján­dé­ka­ként pedig átad­tunk a gyü­le­ke­zet szá­má­ra egy 1942-es kiadá­sú, a Rad­nai-hava­sok tág kör­nyé­két ábrá­zo­ló tér­ké­pet, melyen sze­re­pel­nek Észak-Erdély jelen­tős részé­nek ere­de­ti, sok eset­ben saj­nos már elfe­le­dett magyar föld­raj­zi nevei. A tér­kép a leen­dő magyar ház­ba fog kerül­ni, és remé­nye­ink sze­rint hoz­zá­já­rul majd a kör­nyék magyar elne­ve­zé­se­i­nek fenn­ma­ra­dá­sá­hoz és továbbéléséhez.

A csőszök lovasszekérrel járták a falut
A cső­szök lovas­sze­kér­rel jár­ták a falut

Dél­után nép­vi­se­let­be öltö­zött ifjak (a helyi hagyo­mány sze­rint cső­szök) nép­da­lo­kat éne­kel­ve, lovas sze­kér­rel jár­ták végig a falut, ezzel kihir­det­ve min­den­ki szá­má­ra, hogy este szü­re­ti mulat­ság lesz Berkeszen.

A műve­lő­dé­si ház­ban a szü­re­ti bál­ra egy­be­gyűlt közön­sé­get a szer­ve­zők, majd Kővár­re­me­te köz­ség (mely­hez köz­igaz­ga­tá­si­lag Magyar­ber­kesz is tar­to­zik) pol­gár­mes­te­re, vala­mint Mára­ma­ros megye magyar par­la­men­ti kép­vi­se­lő­je köszön­töt­te. A bál a régi hagyo­má­nyok sze­rint a csősz­tánc­cal kez­dő­dött, amit min­den évben a helyi fia­ta­lok adnak elő. A tra­dí­ció tovább­élé­sé­ben elévül­he­tet­len érde­mei van­nak Kovács Péter lel­kész­nek, aki a közös­sé­get össze­fog­ja, és aki pél­dát mutat­va maga is részt vesz a táncokban.

A csősz­tánc után az ifjú legé­nyek egy­más­sal ver­seng­ve fel­ug­ra­nak a lugas­ra fel­kö­tö­zött boros­üve­ge­kért, majd a meg­ka­pa­rin­tott ital­lal kör­be­jár­va meg­kí­nál­ják a közön­sé­get, és ezzel kez­de­tét veszi a haj­na­lig tar­tó mulat­ság, melyet csu­pán egy­szer sza­kí­ta­nak meg, ami­kor éjfél­kor ismét, immár még fel­sza­ba­dul­tab­ban adják elő a csősztáncot.

A szü­re­ti mulat­ság egyik érde­kes­sé­ge, hogy ugyan magyar bál, nem csu­pán magya­rok vesz­nek részt raj­ta, hanem szí­ve­sen láto­gat­ják a hely­be­li romá­nok is, akik öröm­mel mulat­nak együtt magya­rok­kal, magyar zené­re (bár a román ven­dé­gek­nek ked­vez­ve időn­ként román zenék is elhang­za­nak). A magyar­ber­ke­szi magya­rok és romá­nok jó viszo­nyá­ra, konf­lik­tus­men­tes együtt­élé­sé­re szá­mos pél­da van ezen kívül is. A csősz­tánc­ban is sze­re­pelt egy román lány, akit érde­kel a magyar kul­tú­ra és sze­ret­ne magya­rul is meg­ta­nul­ni. Akad­nak román szár­ma­zá­sú ber­ke­szi­ek, akik mára már tel­je­sen magyar­nak vall­ják magu­kat, magya­rul beszél­nek, részt vesz­nek a refor­má­tus gyü­le­ke­zet éle­té­ben és csak nevük utal román ere­de­tük­re. Jó lát­ni, hogy az erős magyar közös­ség által köz­ve­tí­tett kul­tú­ra igen­is von­zó lehet a több­sé­gi román csa­lá­dok szá­má­ra is.

Vasár­nap, a dél­előt­ti isten­tisz­te­let után Kovács Péter lel­kész veze­té­sé­vel Kővár­re­me­te régi görög kato­li­kus (ma orto­dox) fatemp­lo­ma érin­té­sé­vel Nagy­bá­nyá­ra láto­gat­tunk, a Rozsály és a Gutin-hegy­ség öle­lé­sé­ben fek­vő egy­ko­ri gaz­dag arany­ter­me­lő város­ba. Bel­vá­ro­si sétánk során meg­te­kin­tet­tük a han­gu­la­tos város fő lát­ni­va­ló­it, magyar emlé­ke­it, így töb­bek között az Ist­ván-tor­nyot, a refor­má­tus és a kato­li­kus temp­lo­mo­kat, vala­mint Szi­lá­gyi Erzsé­bet egy­ko­ri főté­ri házát, ami saj­nos meg­le­he­tő­sen rossz álla­pot­ban van.

Nagy­bá­nya óvá­ro­sa a Zazar híd­já­ról nézve
(Kép: Hetz­mann Róbert)
Éppen a gesz­te­nye­fesz­ti­vál ide­jén érkeztünk

Nagyon köszön­jük magyar­ber­ke­szi bará­ta­ink­nak a sok szép élményt, ked­ves ven­dég­lá­tást és az önzet­len segít­sé­get. Úgy gon­dol­juk, e rövid, de tar­tal­mas láto­ga­tás még job­ban meg­erő­sí­tet­te a már kiala­kult bará­ti köte­lé­ke­ket. Hisszük, hogy ilyen, hatá­ro­kon átíve­lő, erős köte­lé­kek­ből és sze­mé­lyes kap­cso­la­tok­ból fog újra egye­sül­ni, és fel­emel­ked­ni a magyar nemzet.

Ter­ve­ink sze­rint leg­kö­ze­lebb jövő tavasszal talál­ko­zunk, ami­kor majd ber­ke­szi bará­ta­ink érkez­nek Buda­pest­re, hogy bepó­tol­juk a leg­utób­bi, janu­á­ri láto­ga­tá­suk alkal­má­val elma­radt par­la­men­ti látogatást.

Kassay Gergő
Fényképezte: Berki Edith
Magyar Patrióták Közössége
© 2017. október 23.