Október 13-án, péntek délután egyesületünk képviseletében négy tagunk utazott a kővárvidéki Magyarberkeszre, hogy a helyi református gyülekezet meghívására részt vegyen a hagyományos szüreti bálon. A januári jótékonysági est és gyűjtés által támogatott magyar közösség vendégszeretetét és segítőkészségét legutóbbi, a nemzeti összetartozás napján tett látogatásunkkor is megtapasztalhattuk, és ez most sem történt másként.
Egy odafelé úton, Nagybányánál történt nem várt műszaki esemény – autónk defektet kapott – meglehetősen átírta terveinket, hiszen a másnap délelőtt a kocsi javításával telt, vendéglátóinknak hála, akik nem hagytak minket az út szélén. A szívélyes vendéglátás, a hosszas, jó hangulatú beszélgetések mindenért kárpótoltak bennünket. Kovács Péter Zoltán tiszteletes megmutatta az egykori iskolaépület – a leendő Kővárvidéki Magyar Ház – felújításának nemrégiben elkészült terveit. Egyesületünk ajándékaként pedig átadtunk a gyülekezet számára egy 1942-es kiadású, a Radnai-havasok tág környékét ábrázoló térképet, melyen szerepelnek Észak-Erdély jelentős részének eredeti, sok esetben sajnos már elfeledett magyar földrajzi nevei. A térkép a leendő magyar házba fog kerülni, és reményeink szerint hozzájárul majd a környék magyar elnevezéseinek fennmaradásához és továbbéléséhez.
Délután népviseletbe öltözött ifjak (a helyi hagyomány szerint csőszök) népdalokat énekelve, lovas szekérrel járták végig a falut, ezzel kihirdetve mindenki számára, hogy este szüreti mulatság lesz Berkeszen.
A művelődési házban a szüreti bálra egybegyűlt közönséget a szervezők, majd Kővárremete község (melyhez közigazgatásilag Magyarberkesz is tartozik) polgármestere, valamint Máramaros megye magyar parlamenti képviselője köszöntötte. A bál a régi hagyományok szerint a csősztánccal kezdődött, amit minden évben a helyi fiatalok adnak elő. A tradíció továbbélésében elévülhetetlen érdemei vannak Kovács Péter lelkésznek, aki a közösséget összefogja, és aki példát mutatva maga is részt vesz a táncokban.
A csősztánc után az ifjú legények egymással versengve felugranak a lugasra felkötözött borosüvegekért, majd a megkaparintott itallal körbejárva megkínálják a közönséget, és ezzel kezdetét veszi a hajnalig tartó mulatság, melyet csupán egyszer szakítanak meg, amikor éjfélkor ismét, immár még felszabadultabban adják elő a csősztáncot.
A szüreti mulatság egyik érdekessége, hogy ugyan magyar bál, nem csupán magyarok vesznek részt rajta, hanem szívesen látogatják a helybeli románok is, akik örömmel mulatnak együtt magyarokkal, magyar zenére (bár a román vendégeknek kedvezve időnként román zenék is elhangzanak). A magyarberkeszi magyarok és románok jó viszonyára, konfliktusmentes együttélésére számos példa van ezen kívül is. A csősztáncban is szerepelt egy román lány, akit érdekel a magyar kultúra és szeretne magyarul is megtanulni. Akadnak román származású berkesziek, akik mára már teljesen magyarnak vallják magukat, magyarul beszélnek, részt vesznek a református gyülekezet életében és csak nevük utal román eredetükre. Jó látni, hogy az erős magyar közösség által közvetített kultúra igenis vonzó lehet a többségi román családok számára is.
Vasárnap, a délelőtti istentisztelet után Kovács Péter lelkész vezetésével Kővárremete régi görög katolikus (ma ortodox) fatemploma érintésével Nagybányára látogattunk, a Rozsály és a Gutin-hegység ölelésében fekvő egykori gazdag aranytermelő városba. Belvárosi sétánk során megtekintettük a hangulatos város fő látnivalóit, magyar emlékeit, így többek között az István-tornyot, a református és a katolikus templomokat, valamint Szilágyi Erzsébet egykori főtéri házát, ami sajnos meglehetősen rossz állapotban van.
 |  |
(Kép: Hetzmann Róbert) |
Nagyon köszönjük magyarberkeszi barátainknak a sok szép élményt, kedves vendéglátást és az önzetlen segítséget. Úgy gondoljuk, e rövid, de tartalmas látogatás még jobban megerősítette a már kialakult baráti kötelékeket. Hisszük, hogy ilyen, határokon átívelő, erős kötelékekből és személyes kapcsolatokból fog újra egyesülni, és felemelkedni a magyar nemzet.
Terveink szerint legközelebb jövő tavasszal találkozunk, amikor majd berkeszi barátaink érkeznek Budapestre, hogy bepótoljuk a legutóbbi, januári látogatásuk alkalmával elmaradt parlamenti látogatást.