Szép, napos idő­re ébred­tünk szep­tem­ber 8-án pén­te­ken. A vén­asszo­nyok nya­ra verő­fé­nyes nap­su­ga­rak­kal melen­get­te a zemp­lé­ni Szép­hal­mot is, aho­vá hosszú út meg­té­te­le után érke­zett a Magyar Pat­ri­ó­ták Közös­sé­ge kül­dött­sé­ge, hogy részt vegyen a nem­ré­gi­ben tör­té­nel­mi emlék­hellyé nyil­vá­ní­tott Kazin­czy-emlék­csar­nok mel­lett fel­ál­lí­tott szté­lé ava­tá­sán.

Az utat sze­gé­lye­ző fák leve­lét már itt-ott meg­csíp­te a reg­ge­li hűvös leve­gő, de a távo­lab­bi, söté­ten zöl­del­lő sátor­he­gyek még idéz­ték a nya­rat, miköz­ben az út mel­lett emel­ke­dő lan­kás, nap­sü­töt­te domb­ol­da­la­kon sora­ko­zó sző­lők­ben már meg­kez­dő­dött a szü­ret. Ilyen­kor lehet a leg­in­kább rácso­dál­koz­ni, milyen gaz­dag és gyö­nyö­rű ez az ország, a Hazánk. És milyen nagy­sze­rű, tör­té­nel­met ala­kí­tó embe­rek terem­tet­tek ide! Mély gyö­ke­rek­kel, mint a sző­lő, az elme fényé­vel, mint a nap, mely a für­tök­ben érle­li a jövő borá­nak zama­tát.

Szép­ha­lom Kazin­czy Ferenc miatt zarán­dok­hellyé, álta­la foga­lom­má vált. Jelen­ti gyö­nyö­rű képek­be öntött nyel­vünk letisz­tult for­má­ját, mint a kiforrt, érett bor. Jelen­ti a nem­ze­ti iro­dal­mat is, abla­kot a világ élvo­na­lá­ba, és a nem­zet fel­emel­ke­dé­sé­ért vál­lalt áldo­za­tot. „Szép­ha­lom sír­va gyá­szol Tége­det” — áll a sír­kö­vön, másik olda­lán „álta­lad a Haza él.”

Ezt a múl­ha­tat­lan örök­sé­get kíván­ta egye­sü­le­tünk meg­örö­kí­te­ni, ami­kor pár éve a Nem­ze­ti Emlék­hely- és Kegye­le­ti Bizott­ság, vala­mint a Nem­ze­ti Örök­ség Inté­ze­te (NÖRI) útján java­sol­ta Szép­hal­mot a tör­té­nel­mi emlék­he­lyek sorá­ba fel­ven­ni. Az álom való­ra vált: 2016 során vég­re Kazin­czy egy­ko­ri alko­tó­he­lye is elfog­lal­hat­ta mél­tó helyét a nem­ze­ti és tör­té­nel­mi emlék­he­lyek sorá­ban.

Az ava­tá­si ünnep­ség Rad­na­i­né dr. Foga­ra­si Kata­lin, a NÖRI főigaz­ga­tó­já­nak köszön­tő­jé­vel kez­dő­dött, utá­na dr. Hör­csik Richárd tér­sé­gi ország­gyű­lé­si kép­vi­se­lő, majd Prőh­le Ger­gely, a Pető­fi Iro­dal­mi Múze­um főigaz­ga­tó­ja mond­tak beszé­det. A ren­dez­vény han­gu­la­tát a sátor­al­ja­új­he­lyi Han­gász­né­gyes együt­tes köz­re­mű­kö­dé­se emel­te. A beszé­dek­ből kide­rült, hogy az emlék­hely kiala­kí­tá­sá­val együtt járó fej­lesz­té­si mun­kák még nem értek véget, így csak most követ­ke­zik a park ren­de­zé­se.

A Magyar Nyelv Múze­u­má­nak modern épü­le­te mel­lett, Kazin­czy gyü­möl­csö­sé­nek helyén áll a fel­ava­tott emlék­mű, amely Zsig­mond Atti­la for­ma­ter­ve­ző művész alko­tá­sa. A szté­lé, ez a fel­ira­tos kőosz­lop egy­sé­ges jel­kép­ként min­den tör­té­nel­mi emlék­he­lyen meg­ta­lál­ha­tó. Azo­nos a szim­bo­li­ká­ja és a meg­for­má­lá­sa, csak a rövid ismer­te­tő szö­ve­ge vál­to­zik hely­szín­ről hely­szín­re.

Búcsú­zás­ként, tisz­te­le­tünk jelé­ül a Kazin­czy-mau­zó­le­um­ban elhe­lyez­tük egye­sü­le­tünk koszo­rú­ját. Öntelt­ség nél­kül lehet­tünk elé­ge­det­tek, tel­je­sí­tet­tünk vala­mit, és tet­tük ezt Kazin­czy szál­ló­igé­vé vált taní­tá­sa jegyé­ben: „Jót s jól!”

B.E.
Magyar Patrióták Közössége
© 2017. szeptember 18.