Október 10-én ünnepelte első írásos említésének ötszázadik évfordulóját a Marosvásárhely központjától mindössze tíz kilométerre található ezerlelkes falu, Székelykakasd. A település értékelvű lakóit tömörítő Pro Veritas Egyesület ebből az alkalomból a székely-magyar hagyományoknak megfelelő díszkaput állított a zsákfalu egyetlen bejáratánál. Az egész napos ünnepélyen a szervezők meghívására a Magyar Patrióták Közössége négytagú küldöttsége is részt vett.
A református istentiszteletet követően, délelőtt tizenegy órakor avatták fel az út fölött átívelő míves székelykaput, amely 6,5 méter magas és 12 méter széles. „Ez a kapu mindig nyitva áll a jó szándékú emberek előtt. A kapun belül van a mi kis világunk, rajta kívül van a gonosz nagyvilág. Megerősít hitünkben, hogy vagyunk és leszünk” – mondta el köszöntőbeszédében Czegzi Attila, a Pro Veritas Egyesület elnöke. A díszkapu felirata így szól: „Virág pusztul, ha gyökeret kitépnek, világa pusztul gyökértelen népnek.” A hétvégi esemény a Székelykakasd falut is magában foglaló maroskeresztúri önkormányzat támogatásával valósult meg.
Az avatás után bemutatták Nemes Gyula falumonográfiáját, amely a Székelykakasd 500 éves történetéből címet viseli. Az ünnepi ebédet követően a helyi magyar iskola gyermekeinek zenés-táncos műsora szórakoztatta a közönséget, az esti órákban pedig hajnalig tartó mulatság vette kezdetét. A rendezvényen a testvértelepülés, a Tolna megyei Kakasd község képviselői is jelen voltak Bányai Károly polgármester vezetésével.
A székelykakasdiak nagy álma vált valóra a díszkapu átadásával. A Magyar Patrióták Közössége idén tavasszal 100.000 Ft-tal járult hozzá tervük megvalósításához, hiszen jól megfér egyesületünk örökségvédő céljaival az értékteremtés támogatása. Hisszük azt, hogy a falu Marosvásárhely felőli bejáratához állított, az érkező számára kikerülhetetlen díszkapu nemcsak Székelykakasd ékessége, hanem egyben jelképek nyelvén megszólaló felkiáltójel is lesz egy olyan vidéken, ahol a román családok tömeges beköltözése az etnikai arányok eltolódásával fenyeget.
Székelykakasd rejtőzködő értékei
Egyesületünk küldöttsége a 85%-ban magyarok által lakott település kultúrtörténeti és építészeti értékeit is felkereste. Említést érdemel a falu református temploma, amely 1860-1862 között épült. Korábban Székelykakasdnak fatemploma volt, melyet 1673-ban készítettek, azt megelőzően a kicsiny helység más, szomszédos egyházközségekhez tartozott. A toronyhoz illesztett templombejárat, amelyet 1951-ben építettek, értékes népi motívumokat őriz, akárcsak a falu máig fennmaradt néhány régi, száz évesnél is idősebb lakóháza.
A temető, amely a falu fölötti Szőlő-hegyen található, igazi néprajzi különlegesség. „Székelykakasdon nincs temető” – állítják a helyiek, ugyanis nem szokványos sírkertbe temetkeznek, hanem a holtak nyughelyei a szőlős-gyümölcsös hegyoldalban elszórtan, családonként és rokonságonként csoportosulva helyezkednek el. A sírhant fölé hagyományos megmunkálású, faragott fejfát állítottak, melyeknek itt sírfa a neve. Előrehajlított, felső részén megjelenik az életfamotívum és más népi jelképek, melyek – az utókor számára sajnos sokszor nem érthető – kultikus vonatkozású jelbeszédet fejeznek ki. A fejfás temetkezési kultúra féltett népi örökségünk, a fejfák az ősi sírbálványok kereszténység előtti időkből megőrződött maradványai. A sírfákat rendszerint az erdőből hozott „cserefából”, két nap alatt készítették el helyi ácsmesterek. Sajnos a régi tudás ismerői egyre kevesebben vannak, de akad még a székelykakasdiak között olyan, aki el tudná készíteni a sírfát. Ősi halotti kultúránk továbbélése az a nagyon régi eredetű szokás, hogy a sírhantok mellé gyümölcsfákat (szilva, dió) ültettek.
Sajnos a hagyomány Székelykakasdon sem eleven többé: az utóbbi 10-15 évben fejfát már nem faragnak, hanem műkőből készült síremlékeket vagy vaskereszteket állítanak. Kalauzunk, a 65 esztendős Fazekas (szül. Imreh) Irma elmondása szerint főként a temetkezési vállalat megjelentése óta halt ki ez a régi hagyomány. Ebben az is szerepet játszott, hogy a faluba beköltözött cigányok és a lecsúszottabb magyar családok közül némelyek telente számos fejfát elloptak tüzelőnek. A székelykakasdi sírkert olyan felbecsülhetetlen néprajzi érték, amely szakszerű kutatásért kiált. Reméljük, hogy a kérdésért felelős magyar szakma meghallja az idők szavát, mielőtt a globalizáció ezt az értékes helyi kultúrát is végleg elpusztítaná.
Székelykakasd kellemes hangulatú marosszéki falu, ahol a magyar ember mindig szívesen látott vendég. Kolozsvár felől Marosvásárhelyre érkezve, a vegyipari kombinátot (Azomures) elhagyva rögtön a Vălureni táblánál – mely Székelykakasd hatósági úton megállapított román nevét jelzi – kell jobbra letérni. Két kilométernyi (sajnos igen rossz állapotú) makadámút vezet a szelíd dombokkal körülölelt helységbe. Lakói örömmel mutatják meg a falu rejtőzködő kincseit az arra tévedt érdeklődőknek.