Októ­ber 10-én ünne­pel­te első írá­sos emlí­té­sé­nek ötszá­za­dik évfor­du­ló­ját a Maros­vá­sár­hely köz­pont­já­tól mind­össze tíz kilo­mé­ter­re talál­ha­tó ezer­lel­kes falu, Szé­kely­ka­kasd. A tele­pü­lés érték­el­vű lakó­it tömö­rí­tő Pro Ver­i­tas Egye­sü­let ebből az alka­lom­ból a szé­kely-magyar hagyo­má­nyok­nak meg­fe­le­lő dísz­ka­put állí­tott a zsák­fa­lu egyet­len bejá­ra­tá­nál. Az egész napos ünne­pé­lyen a szer­ve­zők meg­hí­vá­sá­ra a Magyar Pat­ri­ó­ták Közös­sé­ge négy­ta­gú kül­dött­sé­ge is részt vett.

A szé­kely­ka­kas­di dísz­ka­pu

A refor­má­tus isten­tisz­te­le­tet köve­tő­en, dél­előtt tizen­egy óra­kor avat­ták fel az út fölött átíve­lő míves szé­kely­ka­put, amely 6,5 méter magas és 12 méter szé­les. „Ez a kapu min­dig nyit­va áll a jó szán­dé­kú embe­rek előtt. A kapun belül van a mi kis vilá­gunk, raj­ta kívül van a gonosz nagy­vi­lág. Meg­erő­sít hitünk­ben, hogy vagyunk és leszünk” – mond­ta el köszön­tő­be­szé­dé­ben Czeg­zi Atti­la, a Pro Ver­i­tas Egye­sü­let elnö­ke. A dísz­ka­pu fel­ira­ta így szól: „Virág pusz­tul, ha gyö­ke­ret kitép­nek, vilá­ga pusz­tul gyö­kér­te­len nép­nek.” A hét­vé­gi ese­mény a Szé­kely­ka­kasd falut is magá­ban fog­la­ló maros­ke­reszt­úri önkor­mány­zat támo­ga­tá­sá­val való­sult meg.

Az ava­tás után bemu­tat­ták Nemes Gyu­la falu­mo­nog­rá­fi­á­ját, amely a Szé­kely­ka­kasd 500 éves tör­té­ne­té­ből címet vise­li. Az ünne­pi ebé­det köve­tő­en a helyi magyar isko­la gyer­me­ke­i­nek zenés-tán­cos műso­ra szó­ra­koz­tat­ta a közön­sé­get, az esti órák­ban pedig haj­na­lig tar­tó mulat­ság vet­te kez­de­tét. A ren­dez­vé­nyen a test­vér­te­le­pü­lés, a Tol­na megyei Kakasd köz­ség kép­vi­se­lői is jelen vol­tak Bányai Károly pol­gár­mes­ter veze­té­sé­vel.

A részt­ve­vők a kul­túr­ott­hon­ban

A szé­kely­ka­kas­di­ak nagy álma vált való­ra a dísz­ka­pu átadá­sá­val. A Magyar Pat­ri­ó­ták Közös­sé­ge idén tavasszal 100.000 Ft-tal járult hoz­zá ter­vük meg­va­ló­sí­tá­sá­hoz, hiszen jól meg­fér egye­sü­le­tünk örök­ség­vé­dő cél­ja­i­val az érték­te­rem­tés támo­ga­tá­sa. Hisszük azt, hogy a falu Maros­vá­sár­hely felő­li bejá­ra­tá­hoz állí­tott, az érke­ző szá­má­ra kike­rül­he­tet­len dísz­ka­pu nem­csak Szé­kely­ka­kasd ékes­sé­ge, hanem egy­ben jel­ké­pek nyel­vén meg­szó­la­ló fel­ki­ál­tó­jel is lesz egy olyan vidé­ken, ahol a román csa­lá­dok töme­ges beköl­tö­zé­se az etni­kai ará­nyok elto­ló­dá­sá­val fenye­get.

Székelykakasd rejtőzködő értékei

Egye­sü­le­tünk kül­dött­sé­ge a 85%-ban magya­rok által lakott tele­pü­lés kul­túr­tör­té­ne­ti és épí­té­sze­ti érté­ke­it is fel­ke­res­te. Emlí­tést érde­mel a falu refor­má­tus temp­lo­ma, amely 1860–1862 között épült. Koráb­ban Szé­kely­ka­kasd­nak fatemp­lo­ma volt, melyet 1673-ban készí­tet­tek, azt meg­elő­ző­en a kicsiny hely­ség más, szom­szé­dos egy­ház­köz­sé­gek­hez tar­to­zott. A torony­hoz illesz­tett temp­lom­be­já­rat, ame­lyet 1951-ben épí­tet­tek, érté­kes népi motí­vu­mo­kat őriz, akár­csak a falu máig fenn­ma­radt néhány régi, száz éves­nél is idő­sebb lakó­há­za.

A szé­kely­ka­kas­di refor­má­tus temp­lom a Far­kas-hegy olda­lá­ból néz­ve
A temp­lom­be­já­rat
Sír­fák a szé­kely­ka­kas­di teme­tő­ben

A teme­tő, amely a falu fölöt­ti Sző­lő-hegyen talál­ha­tó, iga­zi nép­raj­zi külön­le­ges­ség. „Szé­kely­ka­kas­don nincs teme­tő” – állít­ják a helyi­ek, ugyan­is nem szok­vá­nyos sír­kert­be temet­kez­nek, hanem a hol­tak nyug­he­lyei a sző­lős-gyü­möl­csös hegy­ol­dal­ban elszór­tan, csa­lá­don­ként és rokon­sá­gon­ként cso­por­to­sul­va helyez­ked­nek el. A sír­hant fölé hagyo­má­nyos meg­mun­ká­lá­sú, fara­gott fej­fát állí­tot­tak, melyek­nek itt sír­fa a neve. Elő­re­haj­lí­tott, fel­ső részén meg­je­le­nik az élet­fa­mo­tí­vum és más népi jel­ké­pek, melyek – az utó­kor szá­má­ra saj­nos sok­szor nem ért­he­tő – kul­ti­kus vonat­ko­zá­sú jel­be­szé­det fejez­nek ki. A fej­fás temet­ke­zé­si kul­tú­ra fél­tett népi örök­sé­günk, a fej­fák az ősi sír­bál­vá­nyok keresz­tény­ség előt­ti idők­ből meg­őr­ző­dött marad­vá­nyai. A sír­fá­kat rend­sze­rint az erdő­ből hozott „cse­re­fá­ból”, két nap alatt készí­tet­ték el helyi ács­mes­te­rek. Saj­nos a régi tudás isme­rői egy­re keve­seb­ben van­nak, de akad még a szé­kely­ka­kas­di­ak között olyan, aki el tud­ná készí­te­ni a sír­fát. Ősi halot­ti kul­tú­ránk tovább­élé­se az a nagyon régi ere­de­tű szo­kás, hogy a sír­han­tok mel­lé gyü­mölcs­fá­kat (szil­va, dió) ültet­tek.

Hagyo­má­nyos, fede­les szé­kely kis­ka­pu, ősi jel­ké­pek­kel

Saj­nos a hagyo­mány Szé­kely­ka­kas­don sem ele­ven töb­bé: az utób­bi 10–15 évben fej­fát már nem farag­nak, hanem műkő­ből készült sír­em­lé­ke­ket vagy vas­ke­resz­te­ket állí­ta­nak. Kala­u­zunk, a 65 esz­ten­dős Faze­kas (szül. Imreh) Irma elmon­dá­sa sze­rint főként a temet­ke­zé­si vál­la­lat meg­je­len­té­se óta halt ki ez a régi hagyo­mány. Ebben az is sze­re­pet ját­szott, hogy a falu­ba beköl­tö­zött cigá­nyok és a lecsú­szot­tabb magyar csa­lá­dok közül néme­lyek telen­te szá­mos fej­fát ellop­tak tüze­lő­nek. A szé­kely­ka­kas­di sír­kert olyan fel­be­csül­he­tet­len nép­raj­zi érték, amely szak­sze­rű kuta­tá­sért kiált. Remél­jük, hogy a kér­dé­sért fele­lős magyar szak­ma meg­hall­ja az idők sza­vát, mielőtt a glo­ba­li­zá­ció ezt az érté­kes helyi kul­tú­rát is vég­leg elpusz­tí­ta­ná.

Szé­kely­ka­kasd kel­le­mes han­gu­la­tú maros­szé­ki falu, ahol a magyar ember min­dig szí­ve­sen látott ven­dég. Kolozs­vár felől Maros­vá­sár­hely­re érkez­ve, a vegy­ipa­ri kom­bi­ná­tot (Azom­u­res) elhagy­va rög­tön a Vălu­re­ni táb­lá­nál – mely Szé­kely­ka­kasd ható­sá­gi úton meg­ál­la­pí­tott román nevét jel­zi – kell jobb­ra letér­ni. Két kilo­mé­ter­nyi (saj­nos igen rossz álla­po­tú) maka­dám­út vezet a sze­líd dom­bok­kal körül­ölelt hely­ség­be. Lakói öröm­mel mutat­ják meg a falu rej­tőz­kö­dő kin­cse­it az arra tévedt érdek­lő­dők­nek.

Hetzmann Róbert
Fényképezte: Gáspár Kolos
Magyar Patrióták Közössége
© 2015. október 15.