A Magyar Patrióták Közössége küldöttsége egy felejthetetlen hétvégét töltött október 6-8. között a Marosvásárhely mellett található Székelykakasdon. Partnerszervezetünk, a Pro Veritas Egyesület meghívására érkeztünk a Találkozás Székelykakasdon című rendezvényre, ahol nagyon jól éreztük magunkat, majd másnap hivatalos szintre emeltük az évek óta fennálló remek kapcsolatot a Pro Veritas-szal egy együttműködési megállapodás keretében.

Munkahelyi és tanulmányi elfoglaltságok miatt október 6-án pénteken délután tudott csak elindulni küldöttségünk Budapestről. Bár tudtuk, hogy hosszú út áll előttünk, mégis úgy gondoltuk, hogy az aradi vértanúk tiszteletére a némi kitérővel járó dél-erdélyi útvonalon keresztül megyünk Székelykakasdra. Szerencsére még világosban érkeztünk meg utunk első állomására, Aradra, ahol fejet hajtottunk az 1848/49-es szabadságharc leverése után kivégzett tizenhárom tábornok emlékműve előtt. Jó volt látni a sok nemzeti színű szalagot, a koszorúkat, a mécseseket, de még szívmelengetőbb volt annak a mintegy 50 fős gyerekseregnek a látványa, akik velünk egy időben érkeztek az emlékműhöz. Mikor nagy buszuk megállt a parkolóban, természetesen csacsogva, hangoskodva szálltak le róla, ám amikor már csoportban közeledtek az emlékműhöz, egyre jobban elcsendesedtek, hiszen ők is érezték, hogy valamilyen nagy tett, hatalmas áldozat emléke előtt állnak, és ennek megfelelően tisztelegtek ők is a vértanúk előtt.

Főhajtás félúton, Aradon
Főhajtás félúton, Aradon

Aradról egyből Marosvásárhelyre indultunk, ahol a szállásunk volt, és a késő esti órákban szerencsésen meg is érkeztünk. Másnap igen sűrű és tartalmas program várt ránk. Délelőtt 11 órakor ünnepi istentiszteleten vettünk részt a székelykakasdi református templomban. Először Molnár Endre tiszteletes úr szívhez szóló prédikációját hallhattuk, melyben a keresztény alapokon nyugvó nemzeti összetartozás fontosságát hangsúlyozta, majd köszöntötte a Kárpát-medence több pontjáról érkező vendégeket: Kőrösi Viktor Dávidot, Magyarország csíkszeredai főkonzulátusának vezetőjét, Székelykakasd testvértelepülései, a Tolna megyei Kakasd, illetve Kelebia küldöttségeit, valamint a Magyar Patrióták Közösségét is.

Ezután a gyülekezet kórusa énekelt szép dalokat a marosvásárhelyi Fagyöngy citera zenekar kíséretével. Utánuk következett Kozsik József színművész, aki előbb Arany János: Fiamnak című versével, majd Szőcs Kálmán: Négernek lenni című költeményével gondolkodtatta el a gyülekezetet. A művész urat tagtársunk, Gáspár Kolos követte, aki klasszikus gitáron játszott el két darabot, majd Tős Géza helyi lakos olvasta fel Reményik Sándor: Templom és iskola című költeményét.

Végül újra a Fagyöngy zenekar következett, akik meglepetés dalokkal készültek a gyülekezetnek, az istentisztelet zárásaként pedig vezetésükkel elénekeltük a Boldogasszony anyánk kezdetű, ősi magyar himnuszként is emlegetett éneket, valamint az Elindultam szép hazámból című dalt. Mind az istentisztelet, mind az előadások ismételten megerősítettek bennünket már ekkor, hogy erős magyar közösségbe, nyíltszívű emberek, barátok közé jöttünk.

Az istentisztelet után agapén vettünk részt, ahol kávé és sütemény mellett oldottabb keretek között ismerkedhettünk meg még jobban a helyi magyarsággal és a többi küldöttség tagjaival. Innen a közösségi házba mentünk át, és itt is maradtunk a nap hátralévő részében. Először a hivatalos köszöntések következtek. A sort Botha Dániel, a Pro Veritas alelnöke kezdte, aki szeretettel üdvözölt minden vendéget, és reményét fejezte ki, hogy még sokszor köszönthet Székelykakasdon mindannyiunkat. Utána következett Kőrösi Viktor Dávid konzul úr, aki a nemzeti összetartozást és a magyarságtudat megőrzését emelte ki. Ezután a Tolna megyei Kakasd település küldöttségvezetője adta át ajándékukat, egy különleges bukovinai székely motívumokkal díszített háziszőttest. Következett Fikó Attila a Magyar Patrióták Közössége nevében, aki tolmácsolta Hetzmann Róbert elnök úr szívélyes üdvözletét és sajnálatát, hogy nem tudott személyesen megjelenni, majd tagtársai segítségével átadta egyesületünk ajándékát, egy Kogutowicz Manó által készített, 1913-as antik térképet, mely a történelmi Magyarországot ábrázolja. Végül, de nem utolsósorban a kelebiai küldöttség vezetője köszöntötte az egybegyűlteket.

Fikó Attila, Magyar Patrióták Közössége
Fikó Attila, Magyar Patrióták Közössége

A köszöntések után ízletes ebéd következett, majd a helyi magyarság vidám szüreti műsorát tekinthettük meg, sok-sok népi énekkel, verssel, néptánccal. A közösség erejét mutatja, hogy két korosztályban, a 6-14 éves „kicsik” és a 14-20 éves „nagyok” esetében is 6-7 pár táncolt a színpadon, tehát elmondható, hogy Székelykakasdon élő, fiatalos magyar közösség van, ami biztató a település és a környék magyarságának jövőjét tekintve. A műsor után immár teljesen kötetlenül elvegyültünk a vendégseregben, beszélgettünk a helyiekkel, fényképezkedtünk velük, ezekből a barátkozásokból pedig egy életvidám, küzdeni akaró és tudó közösség képe bontakozott ki előttünk. Észre sem vettük, hogy milyen hamar fordult estébe az idő, következett hát maga a szüreti bál. Itt már egyesületünk küldöttsége is néha bemerészkedett a tánctérre, de sűrűbben látogattuk a finomabbnál finomabb ételekkel és italokkal megrakott asztalunkat. Minden küldöttség hozott a saját boraiból, pálinkáiból, nem beszélve a rendkívül ízletes helyi nedűkről, így garantált volt a jókedv és a szórakozás, természetesen kulturált keretek között.

Vasárnap délelőtt újra hivatalosak voltunk Székelykakasdra, ahol a helyiek minden küldöttséget elbúcsúztattak, nem is akárhogyan, kaptunk útravaló élelmet, pálinkát, és hatalmas szüreti szőlőskosarakat is. Minden vendég egyetértett abban, hogy remekül sikerült hétvége volt, nemcsak a bál miatt, hanem mert úgy éreztük, a magunk egyszerű eszközeivel sikerült szorosabbra fűznünk a nemzeti összetartozás szálait, és nagyon értékes barátságok mélyültek el még jobban. Ennek hivatalos megerősítésére a Magyar Patrióták Közössége részéről Gáspár Kolos elnökségi tag, a Pro Veritas részéről pedig Botha Dániel társadalmi kapcsolattartásért felelős megbízott ünnepélyesen aláírták a két egyesület közötti együttműködési megállapodást. Ebben a két partnerszervezet, kölcsönösen elismerve egymás több éves értékteremtő és közösségszervező munkásságát, ígéretet tesz egymás munkájának segítésére, a közös törekvések (például a Székelykakasdon tervezett, a település 1848/49-es szabadságharcban és a két világháborúban elesett fiainak emléket állító hősi emlékmű létrehozása) előmozdítására, valamint rögzítik, hogy barátságuk felbonthatatlan, és a nemzeti összetartozás szövetét erősíti.

Az együttműködési megállapodás aláírásának pillanatai
Az együttműködési megállapodás aláírásának pillanatai

A búcsúzás végén minden fél reményét fejezte ki, hogy mihamarabb újra viszontláthatjuk egymást, hiszen ritkák az ilyen értékes kapcsolatok. Egyesületünk küldöttsége ezután nem indult egyből vissza Budapestre, hanem bementünk Marosvásárhelyre. Itt először leróttuk tiszteletünket a református temetőben az I. világháború halottjainak emléket állító hősi emlékműnél, majd rövid sétát tettünk Marosvásárhely belvárosában. Innen már hazafele vezetett utunk, szerencsésen és élményekkel gazdagon érkeztünk vissza Budapestre az esti órákban.

A Magyar Patrióták Közössége és a magam nevében ezúton is szeretném megköszönni székelykakasdi barátainknak a csodálatos vendéglátást és az élményeket. Tagtársaim nevében is bátran mondhatom, nagyon örülünk, hogy még jobban megismerkedhettünk és elmélyíthettük a kapcsolatot mindnyájukkal. Bízunk benne, hogy mihamarabb viszontlátjuk egymást, akár Budapesten, akár Székelykakasdon.

Fikó Attila
Képek: Gáspár Kolos, Botha Dániel (Pro Veritas)
Magyar Patrióták Közössége
© 2017. október 11.