A Magyar Pat­ri­ó­ták Közös­sé­ge kül­dött­sé­ge egy felejt­he­tet­len hét­vé­gét töl­tött októ­ber 6–8. között a Maros­vá­sár­hely mel­lett talál­ha­tó Szé­kely­ka­kas­don. Part­ner­szer­ve­ze­tünk, a Pro Ver­i­tas Egye­sü­let meg­hí­vá­sá­ra érkez­tünk a Talál­ko­zás Szé­kely­ka­kas­don című ren­dez­vény­re, ahol nagyon jól érez­tük magun­kat, majd más­nap hiva­ta­los szint­re emel­tük az évek óta fenn­ál­ló remek kap­cso­la­tot a Pro Ver­i­tas-szal egy együtt­mű­kö­dé­si meg­ál­la­po­dás keretében.

Mun­ka­he­lyi és tanul­má­nyi elfog­lalt­sá­gok miatt októ­ber 6-án pén­te­ken dél­után tudott csak elin­dul­ni kül­dött­sé­günk Buda­pest­ről. Bár tud­tuk, hogy hosszú út áll előt­tünk, még­is úgy gon­dol­tuk, hogy az ara­di vér­ta­núk tisz­te­le­té­re a némi kité­rő­vel járó dél-erdé­lyi útvo­na­lon keresz­tül megyünk Szé­kely­ka­kas­dra. Sze­ren­csé­re még vilá­gos­ban érkez­tünk meg utunk első állo­má­sá­ra, Arad­ra, ahol fejet haj­tot­tunk az 1848/49-es sza­bad­ság­harc leve­ré­se után kivég­zett tizen­há­rom tábor­nok emlék­mű­ve előtt. Jó volt lát­ni a sok nem­ze­ti szí­nű sza­la­got, a koszo­rú­kat, a mécse­se­ket, de még szív­me­len­ge­tőbb volt annak a mint­egy 50 fős gye­rek­se­reg­nek a lát­vá­nya, akik velünk egy idő­ben érkez­tek az emlék­mű­höz. Mikor nagy buszuk meg­állt a par­ko­ló­ban, ter­mé­sze­te­sen csa­csog­va, han­gos­kod­va száll­tak le róla, ám ami­kor már cso­port­ban köze­led­tek az emlék­mű­höz, egy­re job­ban elcsen­de­sed­tek, hiszen ők is érez­ték, hogy vala­mi­lyen nagy tett, hatal­mas áldo­zat emlé­ke előtt áll­nak, és ennek meg­fe­le­lő­en tisz­te­leg­tek ők is a vér­ta­núk előtt.

Főhajtás félúton, Aradon
Főhaj­tás fél­úton, Aradon

Arad­ról egy­ből Maros­vá­sár­hely­re indul­tunk, ahol a szál­lá­sunk volt, és a késő esti órák­ban sze­ren­csé­sen meg is érkez­tünk. Más­nap igen sűrű és tar­tal­mas prog­ram várt ránk. Dél­előtt 11 óra­kor ünne­pi isten­tisz­te­le­ten vet­tünk részt a szé­kely­ka­kas­di refor­má­tus temp­lom­ban. Elő­ször Mol­nár End­re tisz­te­le­tes úr szív­hez szó­ló pré­di­ká­ci­ó­ját hall­hat­tuk, mely­ben a keresz­tény ala­po­kon nyug­vó nem­ze­ti össze­tar­to­zás fon­tos­sá­gát hang­sú­lyoz­ta, majd köszön­töt­te a Kár­pát-meden­ce több pont­já­ról érke­ző ven­dé­ge­ket: Kőrö­si Vik­tor Dávi­dot, Magyar­or­szág csík­sze­re­dai főkon­zu­lá­tu­sá­nak veze­tő­jét, Szé­kely­ka­kasd test­vér­te­le­pü­lé­sei, a Tol­na megyei Kakasd, illet­ve Kele­bia kül­dött­sé­ge­it, vala­mint a Magyar Pat­ri­ó­ták Közös­sé­gét is.

Ezután a gyü­le­ke­zet kóru­sa éne­kelt szép dalo­kat a maros­vá­sár­he­lyi Fagyöngy cite­ra zene­kar kísé­re­té­vel. Utá­nuk követ­ke­zett Kozsik József szín­mű­vész, aki előbb Arany János: Fiam­nak című ver­sé­vel, majd Szőcs Kál­mán: Néger­nek len­ni című köl­te­mé­nyé­vel gon­dol­kod­tat­ta el a gyü­le­ke­ze­tet. A művész urat tag­tár­sunk, Gás­pár Kolos követ­te, aki klasszi­kus gitá­ron ját­szott el két dara­bot, majd Tős Géza helyi lakos olvas­ta fel Remé­nyik Sán­dor: Temp­lom és isko­la című költeményét.

Végül újra a Fagyöngy zene­kar követ­ke­zett, akik meg­le­pe­tés dalok­kal készül­tek a gyü­le­ke­zet­nek, az isten­tisz­te­let zárá­sa­ként pedig veze­té­sük­kel eléne­kel­tük a Bol­dog­asszony anyánk kez­de­tű, ősi magyar him­nusz­ként is emle­ge­tett éne­ket, vala­mint az Elin­dul­tam szép hazám­ból című dalt. Mind az isten­tisz­te­let, mind az elő­adá­sok ismé­tel­ten meg­erő­sí­tet­tek ben­nün­ket már ekkor, hogy erős magyar közös­ség­be, nyílt­szí­vű embe­rek, bará­tok közé jöttünk.

Az isten­tisz­te­let után aga­pén vet­tünk részt, ahol kávé és süte­mény mel­lett oldot­tabb kere­tek között ismer­ked­het­tünk meg még job­ban a helyi magyar­ság­gal és a töb­bi kül­dött­ség tag­ja­i­val. Innen a közös­sé­gi ház­ba men­tünk át, és itt is marad­tunk a nap hát­ra­lé­vő részé­ben. Elő­ször a hiva­ta­los köszön­té­sek követ­kez­tek. A sort Bot­ha Dáni­el, a Pro Ver­i­tas alel­nö­ke kezd­te, aki sze­re­tet­tel üdvö­zölt min­den ven­dé­get, és remé­nyét fejez­te ki, hogy még sok­szor köszönt­het Szé­kely­ka­kas­don mind­annyi­un­kat. Utá­na követ­ke­zett Kőrö­si Vik­tor Dávid kon­zul úr, aki a nem­ze­ti össze­tar­to­zást és a magyar­ság­tu­dat meg­őr­zé­sét emel­te ki. Ezután a Tol­na megyei Kakasd tele­pü­lés kül­dött­ség­ve­ze­tő­je adta át aján­dé­ku­kat, egy külön­le­ges buko­vi­nai szé­kely motí­vu­mok­kal díszí­tett házi­szőt­test. Követ­ke­zett Fikó Atti­la a Magyar Pat­ri­ó­ták Közös­sé­ge nevé­ben, aki tol­má­csol­ta Hetz­mann Róbert elnök úr szí­vé­lyes üdvöz­le­tét és saj­ná­la­tát, hogy nem tudott sze­mé­lye­sen meg­je­len­ni, majd tag­tár­sai segít­sé­gé­vel átad­ta egye­sü­le­tünk aján­dé­kát, egy Kog­uto­wicz Manó által készí­tett, 1913-as antik tér­ké­pet, mely a tör­té­nel­mi Magyar­or­szá­got ábrá­zol­ja. Végül, de nem utol­só­sor­ban a kele­bi­ai kül­dött­ség veze­tő­je köszön­töt­te az egybegyűlteket.

Fikó Attila, Magyar Patrióták Közössége
Fikó Atti­la, Magyar Pat­ri­ó­ták Közössége

A köszön­té­sek után ízle­tes ebéd követ­ke­zett, majd a helyi magyar­ság vidám szü­re­ti műso­rát tekint­het­tük meg, sok-sok népi ének­kel, vers­sel, nép­tánc­cal. A közös­ség ere­jét mutat­ja, hogy két kor­osz­tály­ban, a 6–14 éves „kicsik” és a 14–20 éves „nagyok” ese­té­ben is 6–7 pár tán­colt a szín­pa­don, tehát elmond­ha­tó, hogy Szé­kely­ka­kas­don élő, fia­ta­los magyar közös­ség van, ami biz­ta­tó a tele­pü­lés és a kör­nyék magyar­sá­gá­nak jövő­jét tekint­ve. A műsor után immár tel­je­sen kötet­le­nül elve­gyül­tünk a ven­dég­se­reg­ben, beszél­get­tünk a helyi­ek­kel, fény­ké­pez­ked­tünk velük, ezek­ből a barát­ko­zá­sok­ból pedig egy élet­vi­dám, küz­de­ni aka­ró és tudó közös­ség képe bon­ta­ko­zott ki előt­tünk. Ész­re sem vet­tük, hogy milyen hamar for­dult esté­be az idő, követ­ke­zett hát maga a szü­re­ti bál. Itt már egye­sü­le­tünk kül­dött­sé­ge is néha beme­rész­ke­dett a tánc­tér­re, de sűrűb­ben láto­gat­tuk a fino­mabb­nál fino­mabb éte­lek­kel és ita­lok­kal meg­ra­kott asz­ta­lun­kat. Min­den kül­dött­ség hozott a saját bora­i­ból, pálin­ká­i­ból, nem beszél­ve a rend­kí­vül ízle­tes helyi nedűk­ről, így garan­tált volt a jókedv és a szó­ra­ko­zás, ter­mé­sze­te­sen kul­tu­rált kere­tek között.

Vasár­nap dél­előtt újra hiva­ta­lo­sak vol­tunk Szé­kely­ka­kas­dra, ahol a helyi­ek min­den kül­dött­sé­get elbú­csúz­tat­tak, nem is akár­ho­gyan, kap­tunk útra­va­ló élel­met, pálin­kát, és hatal­mas szü­re­ti sző­lős­ko­sa­ra­kat is. Min­den ven­dég egyet­ér­tett abban, hogy reme­kül sike­rült hét­vé­ge volt, nem­csak a bál miatt, hanem mert úgy érez­tük, a magunk egy­sze­rű esz­kö­ze­i­vel sike­rült szo­ro­sabb­ra fűz­nünk a nem­ze­ti össze­tar­to­zás szá­la­it, és nagyon érté­kes barát­sá­gok mélyül­tek el még job­ban. Ennek hiva­ta­los meg­erő­sí­té­sé­re a Magyar Pat­ri­ó­ták Közös­sé­ge részé­ről Gás­pár Kolos elnök­sé­gi tag, a Pro Ver­i­tas részé­ről pedig Bot­ha Dáni­el tár­sa­dal­mi kap­cso­lat­tar­tá­sért fele­lős meg­bí­zott ünne­pé­lye­sen alá­ír­ták a két egye­sü­let közöt­ti együtt­mű­kö­dé­si meg­ál­la­po­dást. Ebben a két part­ner­szer­ve­zet, köl­csö­nö­sen elis­mer­ve egy­más több éves érték­te­rem­tő és közös­ség­szer­ve­ző mun­kás­sá­gát, ígé­re­tet tesz egy­más mun­ká­já­nak segí­té­sé­re, a közös törek­vé­sek (pél­dá­ul a Szé­kely­ka­kas­don ter­ve­zett, a tele­pü­lés 1848/49-es sza­bad­ság­harc­ban és a két világ­há­bo­rú­ban elesett fia­i­nak emlé­ket állí­tó hősi emlék­mű lét­re­ho­zá­sa) elő­moz­dí­tá­sá­ra, vala­mint rög­zí­tik, hogy barát­sá­guk fel­bont­ha­tat­lan, és a nem­ze­ti össze­tar­to­zás szö­ve­tét erősíti.

Az együttműködési megállapodás aláírásának pillanatai
Az együtt­mű­kö­dé­si meg­ál­la­po­dás alá­írá­sá­nak pillanatai

A búcsú­zás végén min­den fél remé­nyét fejez­te ki, hogy miha­ma­rabb újra viszont­lát­hat­juk egy­mást, hiszen rit­kák az ilyen érté­kes kap­cso­la­tok. Egye­sü­le­tünk kül­dött­sé­ge ezután nem indult egy­ből vissza Buda­pest­re, hanem bemen­tünk Maros­vá­sár­hely­re. Itt elő­ször lerót­tuk tisz­te­le­tün­ket a refor­má­tus teme­tő­ben az I. világ­há­bo­rú halott­ja­i­nak emlé­ket állí­tó hősi emlék­mű­nél, majd rövid sétát tet­tünk Maros­vá­sár­hely bel­vá­ro­sá­ban. Innen már haza­fe­le veze­tett utunk, sze­ren­csé­sen és élmé­nyek­kel gaz­da­gon érkez­tünk vissza Buda­pest­re az esti órákban.

A Magyar Pat­ri­ó­ták Közös­sé­ge és a magam nevé­ben ezúton is sze­ret­ném meg­kö­szön­ni szé­kely­ka­kas­di bará­ta­ink­nak a cso­dá­la­tos ven­dég­lá­tást és az élmé­nye­ket. Tag­tár­sa­im nevé­ben is bát­ran mond­ha­tom, nagyon örü­lünk, hogy még job­ban meg­is­mer­ked­het­tünk és elmé­lyít­het­tük a kap­cso­la­tot mind­nyá­juk­kal. Bízunk ben­ne, hogy miha­ma­rabb viszont­lát­juk egy­mást, akár Buda­pes­ten, akár Székelykakasdon.

Fikó Attila
Képek: Gáspár Kolos, Botha Dániel (Pro Veritas)
Magyar Patrióták Közössége
© 2017. október 11.