[Cikk letöl­té­se]

Két év eltel­té­vel újra a jó paló­cok föld­jé­re láto­gat­tak a Magyar Pat­ri­ó­ták Közös­sé­ge tag­jai. Októ­ber 6-i egy­na­pos szak­mai kirán­du­lá­sunk cél­ja a fel­vi­dé­ki Ipoly­ba­log szent­ko­ro­nás temp­lo­má­nak és élet­igen­lő közös­sé­gé­nek fel­ke­re­sé­se, vala­mint a Mát­ra­al­ja állam­ala­pí­tás­ko­ri műem­lé­ke­i­nek bejá­rá­sa volt.

Külön­já­ra­tú autó­bu­szunk­kal a kora reg­ge­li órák­ban indul­tunk Buda­pest­ről egye­ne­sen az Ipoly völ­gyé­be. A tri­a­no­ni határt Ipoly­ság­nál lép­tük át, ahon­nan – híd nem lévén – még mint­egy húsz kilo­mé­tert kel­lett kanya­rog­nunk a palóc folyó men­tén, hogy elér­jük a határ túl­ol­da­lá­ra került Ipoly­ba­lo­got. A Nagy­kür­tö­si járás­hoz tar­to­zó nyolc­száz­öt­ven lako­sú, csak­nem szín­ma­gyar falu plé­bá­no­sa, György Ferenc a tele­pü­lés szé­lén álló közép­ko­ri temp­lom­nál vár­ta cso­por­tun­kat.

Az Árpád-kori falu­si temp­lo­mot régi kőfal veszi körül, amin a Mil­len­ni­um évé­ben (1896) fara­gott, nap­ja­ink­ban is pél­dá­san kar­ban­tar­tott míves kapun vezet be az út. 1301-ben, az Árpád-ház kiha­lá­sa után a cseh II. Ven­cel király sze­ret­te vol­na meg­sze­rez­ni fiá­nak a magyar trónt. Ami­kor ez átme­ne­ti­leg sike­rült is, 1304-ben a koro­ná­zás után a király titok­ban elhagy­ta Budát a koro­ná­zá­si jel­vé­nyek­kel együtt. A Prá­ga felé sie­tő kísé­ret 1304. augusz­tus 14. éjsza­ká­ját Balo­gon töl­töt­te, a Szent Koro­nát pedig a ma is álló Szent Mik­lós-temp­lom­ban, a szó­szék alat­ti vak­ab­lak­ban helyez­ték el.

György Ferenc plébános (középen) megmutatja a Szent Korona másolatát a Patriótáknak
György Ferenc plé­bá­nos (közé­pen) meg­mu­tat­ja a Szent Koro­na máso­la­tát a Pat­ri­ó­ták­nak

Ipoly­ba­log Szent Mik­lós-temp­lo­ma, csú­csán a Szent Koro­ná­val

Ezt a rend­kí­vü­li alkal­mat a helyi­ek soha nem feled­ték: a pozso­nyi koro­ná­zó­temp­lom és a jász­be­ré­nyi nagy­temp­lom mel­lett az ipoly­ba­lo­gi egyi­ke a Kár­pát-meden­ce azon szak­rá­lis épü­le­te­i­nek, melyek tor­nyát a Szent Koro­na máso­la­ta éke­sí­ti. Ahány­szor a temp­lo­mot újjá kel­lett épí­te­ni, a Szent Koro­nát min­dig vissza­he­lyez­ték az őt meg­il­le­tő hely­re. Így cse­le­ked­tek 1979-ben is, vál­lal­va hitü­ket és nem­ze­tü­ket a cseh­szlo­vák kom­mu­nis­ta hata­lom rosszal­lá­sá­val szem­ben. 2005 óta nem­csak a temp­lom tor­nyán, hanem az egy­ko­ri szó­szék alat­ti vak­ab­lak­ban is meg­cso­dál­hat­juk álla­mi­sá­gunk leg­főbb jel­ké­pét, utób­bi helyen ráadá­sul a Szent Koro­na egyik leg­pon­to­sabb hite­les máso­la­tát őrzik.

A temp­lom meg­te­kin­té­se után átbal­lag­tunk a köze­li teme­tő­be, hogy a nem­ze­ti gyász­nap alkal­má­ból elhe­lyez­zük a Magyar Pat­ri­ó­ták Közös­sé­ge koszo­rú­ját az Ara­di Vér­ta­núk emlé­ké­re. A főhaj­tást köve­tő­en eléne­kel­tük a Him­nuszt, majd György Ferenc atya köz­re­mű­kö­dé­sé­vel közös imát mond­tunk a magyar hősö­kért. Kirán­du­ló cso­por­tunk az Ipoly­ba­lo­gon eltöl­tött idő alatt meg­győ­ződ­he­tett arról, hogy a sok meg­pró­bál­ta­tás elle­né­re az Ipoly völ­gyé­ben élők tovább­ra is meg­ma­rad­tak jó paló­cok­nak.

A leg­bát­rabb város­nál, Balas­sa­gyar­mat­nál ismét vissza­tér­tünk az Ipoly bal part­já­ra, majd hosszú, de fes­tői nóg­rá­di uta­kon kanya­rog­va elér­tük a Mát­rát. Ebé­dünk elfo­gyasz­tá­sát köve­tő­en sor­ra vet­tük a Mát­ra­al­ja állam­ala­pí­tás­ko­ri műem­lé­ke­it: a fel­deb­rői altemp­lo­mot, Tar­na­szent­má­ria temp­lo­mát, végül az aba­sá­ri egy­ko­ri kirá­lyi és egy­há­zi köz­pont mél­tat­la­nul kezelt marad­vá­nya­it, melyet idén nyil­vá­ní­tot­tak tör­té­nel­mi emlék­hellyé a Magyar Pat­ri­ó­ták Közös­sé­ge javas­la­tá­ra. Fel­deb­rőn Kiss József gond­nok sze­mé­lyé­ben már isme­rőst köszön­töt­tünk, aki­től az évez­re­des falak között szak­sze­rű és érdek­fe­szí­tő ide­gen­ve­ze­tést kap­tunk, ami­ért ezúton is köszö­ne­tet mon­dunk.

Feldebrő altemplomában
Fel­deb­rő altemp­lo­má­ban
Tarnaszentmária temploma
Tar­na­szent­má­ria temp­lo­ma

A kicsiny Tar­na­szent­má­ria ódon temp­lo­ma után a jósá­gos Aba Sámu­el haj­da­ni kirá­lyi és egy­há­zi köz­pont­ja, az aba­sá­ri Bolt-tető követ­ke­zett. Szé­gyen­ér­zet tölt el ben­nün­ket, ami­ért Aba Sámu­el mint­egy ezer évvel ezelőt­ti szék­he­lye mél­tat­la­nul, mond­hat­ni par­la­gon hever. A kom­mu­nis­ta rend­szer­ben a régé­sze­ti terü­let egy részét beépí­tet­ték: a Bolt-tetőn ma egy lerob­bant, ormót­lan műve­lő­dé­si ház ékte­len­ke­dik, egy koc­ka­há­zat ráadá­sul magá­ra a régé­sze­ti lelő­hely­re is sike­rült ráépí­te­ni. A tör­té­nel­mi emlék­hely rang meg­szer­zé­se remél­he­tő­leg elmoz­dít­ja Aba­sár ügyét a holt­pont­ról, és talán vég­re sor kerül­het az igen fon­tos állam­ala­pí­tás­ko­ri régé­sze­ti együt­tes fel­tá­rá­sá­ra.

Hanyagul kezelt örökség – Csoportkép az abasári Bolt-tetőn
Hanya­gul kezelt örök­ség – Cso­port­kép az aba­sá­ri Bolt-tetőn

Aba­sár a mát­rai bor­vi­dék része­ként nem­csak az Aba nem­zet­ség örök­sé­gé­ről és párat­lan ter­mé­sze­ti szép­sé­ge­i­ről, hanem kitű­nő bora­i­ról is híres. A rom­kert bejá­rá­sa után le is eresz­ked­tünk a Bolt-tető olda­lá­ba, a tör­té­nel­mi emlék­hely mélye ugyan­is kivá­ló boro­kat rejt. Az aba­sá­ri borá­szok egyi­ke, Major Leven­te azzal tűnt ki a mát­rai sző­lős­gaz­dák közül, hogy a minő­sé­get válasz­tot­ta a mennyi­ség helyett. A gon­dos, kímé­lő táj­gaz­dál­ko­dás ered­mé­nye­ként ma már első osz­tá­lyú étter­mek­be is szál­lít a Sár-hegy olda­lá­ban ter­mő nemes nedű­ből. A helyi gaz­da­ság pár­to­lá­sát szí­vü­kön vise­lő Pat­ri­ó­ták nagy meg­elé­ge­dés­sel vet­tek részt Major Leven­te bor­kós­to­ló­ján, ami a kivá­ló mát­rai borok meg­íz­le­lé­sén felül való­di intel­lek­tu­á­lis élményt jelen­tett szá­munk­ra.

Borkóstoló AbasáronBorkóstoló Abasáron

Bor­kós­to­ló Abas­áron

Szak­mai kirán­du­lá­sunk utol­só moz­za­na­ta­ként este meg­ko­szo­rúz­tuk Aba Sámu­el király Aba­sár köz­pont­já­ban fel­ál­lí­tott szob­rát, majd kirán­du­ló cso­por­tunk a fővá­ros felé vet­te az irányt. Útköz­ben nem mulasz­tot­tuk el fel­idéz­ni, hogy a hatá­rok nél­kü­li Palóc­föld álma éppen nyolc­van esz­ten­de­je, 1938. novem­ber 2-án az első bécsi dön­tés követ­kez­té­ben meg­va­ló­sul­ha­tott.

A kirán­du­lás a Beth­len Gábor Alap­ke­ze­lő Zrt. támo­ga­tá­sá­val való­sul­ha­tott meg, ami­ért ezúton is köszö­ne­tün­ket fejez­zük ki.

Magyar Patrióták Közössége © 2018. október 18.

[Cikk letöl­té­se]