[Cikk letöltése]

Két év elteltével újra a jó palócok földjére látogattak a Magyar Patrióták Közössége tagjai. Október 6-i egynapos szakmai kirándulásunk célja a felvidéki Ipolybalog szentkoronás templomának és életigenlő közösségének felkeresése, valamint a Mátraalja államalapításkori műemlékeinek bejárása volt.

Különjáratú autóbuszunkkal a kora reggeli órákban indultunk Budapestről egyenesen az Ipoly völgyébe. A trianoni határt Ipolyságnál léptük át, ahonnan – híd nem lévén – még mintegy húsz kilométert kellett kanyarognunk a palóc folyó mentén, hogy elérjük a határ túloldalára került Ipolybalogot. A Nagykürtösi járáshoz tartozó nyolcszázötven lakosú, csaknem színmagyar falu plébánosa, György Ferenc a település szélén álló középkori templomnál várta csoportunkat.

Az Árpád-kori falusi templomot régi kőfal veszi körül, amin a Millennium évében (1896) faragott, napjainkban is példásan karbantartott míves kapun vezet be az út. 1301-ben, az Árpád-ház kihalása után a cseh II. Vencel király szerette volna megszerezni fiának a magyar trónt. Amikor ez átmenetileg sikerült is, 1304-ben a koronázás után a király titokban elhagyta Budát a koronázási jelvényekkel együtt. A Prága felé siető kíséret 1304. augusztus 14. éjszakáját Balogon töltötte, a Szent Koronát pedig a ma is álló Szent Miklós-templomban, a szószék alatti vakablakban helyezték el.

György Ferenc plébános (középen) megmutatja a Szent Korona másolatát a Patriótáknak
György Ferenc plébános (középen) megmutatja a Szent Korona másolatát a Patriótáknak

Ipolybalog Szent Miklós-temploma, csúcsán a Szent Koronával

Ezt a rendkívüli alkalmat a helyiek soha nem feledték: a pozsonyi koronázótemplom és a jászberényi nagytemplom mellett az ipolybalogi egyike a Kárpát-medence azon szakrális épületeinek, melyek tornyát a Szent Korona másolata ékesíti. Ahányszor a templomot újjá kellett építeni, a Szent Koronát mindig visszahelyezték az őt megillető helyre. Így cselekedtek 1979-ben is, vállalva hitüket és nemzetüket a csehszlovák kommunista hatalom rosszallásával szemben. 2005 óta nemcsak a templom tornyán, hanem az egykori szószék alatti vakablakban is megcsodálhatjuk államiságunk legfőbb jelképét, utóbbi helyen ráadásul a Szent Korona egyik legpontosabb hiteles másolatát őrzik.

A templom megtekintése után átballagtunk a közeli temetőbe, hogy a nemzeti gyásznap alkalmából elhelyezzük a Magyar Patrióták Közössége koszorúját az Aradi Vértanúk emlékére. A főhajtást követően elénekeltük a Himnuszt, majd György Ferenc atya közreműködésével közös imát mondtunk a magyar hősökért. Kiránduló csoportunk az Ipolybalogon eltöltött idő alatt meggyőződhetett arról, hogy a sok megpróbáltatás ellenére az Ipoly völgyében élők továbbra is megmaradtak jó palócoknak.

A legbátrabb városnál, Balassagyarmatnál ismét visszatértünk az Ipoly bal partjára, majd hosszú, de festői nógrádi utakon kanyarogva elértük a Mátrát. Ebédünk elfogyasztását követően sorra vettük a Mátraalja államalapításkori műemlékeit: a feldebrői altemplomot, Tarnaszentmária templomát, végül az abasári egykori királyi és egyházi központ méltatlanul kezelt maradványait, melyet idén nyilvánítottak történelmi emlékhellyé a Magyar Patrióták Közössége javaslatára. Feldebrőn Kiss József gondnok személyében már ismerőst köszöntöttünk, akitől az évezredes falak között szakszerű és érdekfeszítő idegenvezetést kaptunk, amiért ezúton is köszönetet mondunk.

Feldebrő altemplomában
Feldebrő altemplomában
Tarnaszentmária temploma
Tarnaszentmária temploma

A kicsiny Tarnaszentmária ódon temploma után a jóságos Aba Sámuel hajdani királyi és egyházi központja, az abasári Bolt-tető következett. Szégyenérzet tölt el bennünket, amiért Aba Sámuel mintegy ezer évvel ezelőtti székhelye méltatlanul, mondhatni parlagon hever. A kommunista rendszerben a régészeti terület egy részét beépítették: a Bolt-tetőn ma egy lerobbant, ormótlan művelődési ház éktelenkedik, egy kockaházat ráadásul magára a régészeti lelőhelyre is sikerült ráépíteni. A történelmi emlékhely rang megszerzése remélhetőleg elmozdítja Abasár ügyét a holtpontról, és talán végre sor kerülhet az igen fontos államalapításkori régészeti együttes feltárására.

Hanyagul kezelt örökség – Csoportkép az abasári Bolt-tetőn
Hanyagul kezelt örökség – Csoportkép az abasári Bolt-tetőn

Abasár a mátrai borvidék részeként nemcsak az Aba nemzetség örökségéről és páratlan természeti szépségeiről, hanem kitűnő borairól is híres. A romkert bejárása után le is ereszkedtünk a Bolt-tető oldalába, a történelmi emlékhely mélye ugyanis kiváló borokat rejt. Az abasári borászok egyike, Major Levente azzal tűnt ki a mátrai szőlősgazdák közül, hogy a minőséget választotta a mennyiség helyett. A gondos, kímélő tájgazdálkodás eredményeként ma már első osztályú éttermekbe is szállít a Sár-hegy oldalában termő nemes nedűből. A helyi gazdaság pártolását szívükön viselő Patrióták nagy megelégedéssel vettek részt Major Levente borkóstolóján, ami a kiváló mátrai borok megízlelésén felül valódi intellektuális élményt jelentett számunkra.

Borkóstoló AbasáronBorkóstoló Abasáron

Borkóstoló Abasáron

Szakmai kirándulásunk utolsó mozzanataként este megkoszorúztuk Aba Sámuel király Abasár központjában felállított szobrát, majd kiránduló csoportunk a főváros felé vette az irányt. Útközben nem mulasztottuk el felidézni, hogy a határok nélküli Palócföld álma éppen nyolcvan esztendeje, 1938. november 2-án az első bécsi döntés következtében megvalósulhatott.

A kirándulás a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatásával valósulhatott meg, amiért ezúton is köszönetünket fejezzük ki.

Magyar Patrióták Közössége © 2018. október 18.

[Cikk letöltése]