Trianon-emléktúra a Medves váraihoz

A visszacsatolt Somoskő látképe a Salgóvárból – balra a magas hegy a Karancs (727 méter)
A vissza­csa­tolt Somos­kő lát­ké­pe a Sal­gó­vár­ból – bal­ra a magas hegy a Karancs (727 méter)

A Magyar Pat­ri­ó­ták Közös­sé­ge idén rend­ha­gyó módon emlé­ke­zett meg az 1920. júni­us 4-én alá­írt tri­a­no­ni béke­dik­tá­tum­ról. Júni­us 1-jére, vasár­nap­ra túrát szer­vez­tünk a Med­ves­be: jár­tunk Sal­gó, Somos­kő vára­i­ban és fejet haj­tot­tunk Kre­pus­ka Géza orvos-egye­te­mi tanár emlék­mű­vé­nél. Ma neki köszön­he­tő az, hogy két Tri­a­non­ban elcsa­tolt nóg­rá­di falu, Somos­kő és Somos­kő­új­fa­lu sike­res határ­re­ví­zió ered­mé­nye­kép­pen 1924-ben vissza­ke­rül­he­tett Magyar­or­szág­hoz. Három igen fon­tos műem­lék talál­ha­tó a szű­ken vett kör­nyé­ken: a Sal­gó­vár és a somos­kői vár, vala­mint a Karancs egyik csú­csá­ra épült Szent Mar­git-kápol­na. Ez utób­bi helyet leszá­mít­va – ahol tavaly jár­tunk – fel­ke­res­tük a tér­ség neve­ze­tes­sé­ge­it.

Kre­pus­ka Géza (1861–1949) korá­nak híres magyar orvo­sa, a Buda­pes­ti Tudo­mány­egye­tem taná­ra volt. Besz­ter­ce­bá­nyai gyö­ke­rű csa­lád­ból szár­ma­zott, gyer­mek­éve­it az Ipoly fel­ső folyá­sa men­tén töl­töt­te. 1905-ben két­ezer hol­das bir­to­kot vásá­rolt Somos­kő hatá­rá­ban, ahol virág­zó min­ta­gaz­da­sá­got hozott lét­re. Bár sze­mé­lye első­sor­ban orvo­si mun­kás­sá­ga által vált ismert­té, mi még­is egy egé­szen más terü­le­ten tanú­sí­tott helyt­ál­lá­sá­ról emlé­kez­tünk meg: az ő köz­ben­já­rá­sá­nak köszön­he­tő az ún. Sal­gó­tar­ján-kör­nyé­ki határ­kor­rek­ció, miál­tal két, 1920-ban elcsa­tolt köz­sé­get vissza­ka­pott Magyar­or­szág Cseh­szlo­vá­ki­á­tól. Ez nem tör­tén­he­tett vol­na meg Kre­pus­ka pro­fesszor orvo­si szak­tu­dá­sa és kivá­ló nem­zet­kö­zi kap­cso­la­tai nél­kül: az antant misszió egyik tiszt­je súlyo­san meg­be­te­ge­dett, akit sike­rült meg­gyó­gyí­ta­nia. Az élet­men­tő műté­tért cse­ré­be azt kér­te, hogy a határ­meg­ál­la­pí­tó bizott­ság koráb­bi dön­té­sét felül­vizs­gál­va Somos­kőt és Somos­kő­új­fa­lut ítél­je Magyar­or­szág­nak. Kre­pus­ka Géza és a helyi lokál­pat­ri­ó­ták kéré­se meg­hall­ga­tás­ra talált: 1924. feb­ru­ár 15-én a két falu vissza­ke­rült Magyar­or­szág­hoz. Az egy­ko­ri orvos­pro­fesszor sokat tett a kör­nyék fel­len­dí­té­sé­ért, a hely­be­li­ek nevé­re mai napig bol­do­gan emlé­kez­nek. Somos­kő hőse a Fiu­mei úti Nem­ze­ti Sír­kert­ben nyug­szik, sír­ját érde­mes fel­ke­res­ni.

Salgó várának rekonstruált látképe (jupiter.elte.hu)
Sal­gó várá­nak rekonst­ru­ált lát­ké­pe (jupiter.elte.hu)

Kre­pus­ka Géza tisz­te­le­té­re szer­ve­zett mene­tünk dél­előtt tíz óra­kor indult a somos­kő­új­fa­lui vas­út­ál­lo­más­ról. Első meg­ál­lónk Sal­gó büsz­ke vára volt. Neve régi sal­gó (vagy saj­gó) sza­vunk­ból ered, ami ’fény­lő, ragyo­gó, szik­rá­zó’ jelen­tés­sel bír. A név­adás tuda­tos­sá­gá­ról könnye­dén meg­győ­ződ­het a figyel­mes szem­lé­lő: a vár a Med­ves egyik mere­de­ken kiszö­kel­lő, 625 méter magas ormá­ra épült, így Nóg­rád szá­mos pont­já­ról lát­ha­tó, maga a vár pedig a kör­nyék leg­jobb kilá­tó­he­lye is egy­ben. Délen a Mát­ra és a Cser­hát, nyu­gat felől a Bör­zsöny lát­ha­tó, észa­kon tisz­ta idő­ben a Fel­vi­dék fon­to­sabb hegyei is kive­he­tők: a Polyá­na, az Érc­hegy­ség, e bel­ső kár­pá­ti hegy­ko­szo­rú mögött pedig az Ala­csony- és a Magas-Tát­ra szik­la­ha­va­sai koro­náz­zák a lát­ké­pet. Kele­ti irány­ban messze ellát­ni Gömör­be, Bor­sod­ba, a Bükk főge­rin­cé­re, a hegyek között néhol még az Alföld­re is kite­kint­he­tünk.

Salgó
Sal­gó

Sal­gó várát a XIII. szá­zad­ban épí­tet­te a Kacsics nem­zet­ség. Első emlí­té­se 1331-ből maradt ránk, 1387-ben már kirá­lyi vár­ként írnak róla kró­ni­ká­ink. 1399-ben Zsig­mond király Szé­csé­nyi Simon­nak aján­dé­koz­ta. 1450-ben a cseh huszi­ta vezér, Gis­kra kato­nái fész­kel­ték be magu­kat falai közé, ahon­nan Mátyás király 1460-ban ker­get­te ki őket. A XVI. szá­zad­ban Sal­gó is a vég­vá­rak sor­sá­ban osz­to­zott, véd­mű­ve­it a törö­kök köze­le­dé­sé­re meg­erő­sí­tet­ték. Ekkor épült a még ma is álló öreg­to­rony alat­ti ötszög­le­tű bás­tya. 1554-ben a törö­kök lele­mé­nyes csel­lel fog­lal­ták el. Kara Ham­za bég ren­ge­teg fát kivá­ga­tott a kör­nyék erde­i­ből, azo­kat kato­nái ágyú ala­kú­ra farag­ták, és fel­von­tat­ták a várat körül­öle­lő hegyek­re. A ködös idő­ben a vár védői való­di ágyúk­nak vél­ték a farön­kö­ket, és – a legyőz­he­tet­len­nek gon­dolt lát­vá­nyos túl­erőt elis­mer­ve – a várat fel­ad­ták. Sal­gó fel­sza­ba­dí­tá­sa 1593-ig vára­tott magá­ra, ami­kor Pál­ffy Mik­lós és Tie­fen­bach Kris­tóf sere­gé­nek a török ellen­ál­lás nél­kül átad­ta az erős­sé­get. Velük har­colt Balas­si Bálint is, a vissza­vé­telt köve­tő­en a vár rövid ide­ig a rene­szánsz köl­tő bir­to­ká­ba került. Kato­nai funk­ci­ó­ját azon­ban elvesz­tet­te, a falai rom­lás­nak indul­tak. Talán nem is meg­le­pő, hogy magá­ból a vár­ból nem sok maradt, azt a keve­set viszont pél­dá­san res­ta­u­rál­ták.

Salgó egy régi ábrázoláson (jupiter.elte.hu)
Sal­gó egy régi ábrá­zo­lá­son (jupiter.elte.hu)

Sal­gó a magyar iro­da­lom­ból sem marad­ha­tott ki. Pető­fi híres ver­sé­ben, a Sal­gó­ban is meg­éne­kel­te „az éghez oly közel” épült várat: „Itt állt Sal­gó­vár, mint egy óri­ás, / Ki az egek­re nyujt­ja vak­me­rő / Kezét, hogy onnan csil­la­got rabol­jon.”

A nagy köl­tő 1845-ben tett láto­ga­tá­sát ma a vár­ban emlék­táb­la őrzi. Sal­gó­ból Somos­kő­re az ún. Pető­fi emlék­úton lehet eljut­ni – annak ide­jén ezen az ösvé­nyen tet­te meg a két vár köz­ti sza­kaszt a láng­lel­kű köl­tő. A nép bizo­nyá­ra soká­ig szí­ve­sen emlé­ke­zett vissza ezek­re a napok­ra, nem lehet vélet­len ugyan­is, hogy azt a házat, amely egy­ko­ron Pető­fi szál­lá­sá­ul szol­gált, máig meg­őriz­ték. Ben­ne sza­ba­don láto­gat­ha­tó, ízlé­se­sen beren­de­zett emlék­szo­ba van kiala­kít­va. A sze­gé­nyes falu­szé­li lakó­ház vál­to­zat­lan helyén áll, de csak favá­za ere­de­ti, a tör­té­nel­mi táv­lat­ban sem jelen­ték­te­len idő alatt – meg­óvá­sa érde­ké­ben – több­ször át kel­lett ala­kí­ta­ni.

Somoskő vára a Salgóból nézve
Somos­kő vára a Sal­gó­ból néz­ve

Köz­vet­le­nül Somos­kő házai fölé „hajol” a pom­pás vár­hegy – szin­te hihe­tet­len elkép­zel­ni, hogy a falu vára ne Somos­kő­höz, s ezál­tal ne Magyar­or­szág­hoz tar­toz­zon. Még­is ez a való­ság, amit csak akkor ért­he­tünk meg iga­zán, ha figye­lem­be vesszük azt, hogy itt az állam­ha­tá­ron néhány évti­zed­del ezelőtt még egy­ál­ta­lán nem lehe­tett átkel­ni. Ettől a szo­mo­rú ket­té­sza­kí­tott­ság­tól elte­kint­ve Somos­kő nagyon ked­ves tele­pü­lés, egyi­ke leg­szebb fek­vé­sű köz­sé­ge­ink­nek. A két­száz­öt­ven lel­kes, köz­igaz­ga­tá­si­lag 1977 óta Sal­gó­tar­ján­hoz tar­to­zó falu érde­kes­sé­ge, hogy a lakos­ság ere­de­ti­leg három nem­zet­ség­ből tevő­dik össze. Közü­lük is a leg­szá­mo­sab­bak a Somos­kői neve­ze­tű­ek.

Somoskő vára – a házak fölött, a fák között megy az államhatár
Somos­kő vára – a házak fölött, a fák között megy az állam­ha­tár

A vár­hoz mere­dek hegy­ol­da­lon kell fel­ka­pasz­kod­ni. Az utol­só házak végén harang­láb és az Ara­di Vér­ta­núk emlék­mű­ve fogad­ja a ván­dort. Nem­ze­ti emlék­he­lye­ink egyi­ke ez, Kre­pus­ka Géza emlék­osz­lo­pá­val és az 1924-es vissza­té­rést meg­örö­kí­tő kop­ja­fá­val. Az emlék­mű­vek viszony­la­gos „bősé­ge” azzal magya­ráz­ha­tó, hogy az állam­ha­tár túl­só olda­lán (a tulaj­don­kép­pe­ni vár­ban) saj­nos sem­mi­fé­le memen­tó­val, emlék­táb­lá­val nem talál­koz­ha­tunk. Nem­csak arról van szó, hogy a vár Szlo­vá­ki­á­hoz került. A cseh­szlo­vá­kok a koráb­ban Ragyolc­hoz tar­to­zó Sáto­ros­pusz­tán és Bükk­rét­pusz­tán két nagy tele­pes­fa­lut léte­sí­tet­tek a húszas évek­ben. Ezek 1959-ben egye­sül­tek és önál­ló köz­sé­get ala­kí­tot­tak Sáto­ros­bá­nya (Šia­tor­ská Buko­vin­ka) néven. A katasz­te­ri hatá­ro­kat ekkor úgy álla­pí­tot­ták meg, hogy a somos­kői vár eztán ne a ki- és bete­le­pí­té­sek elle­né­re máig magyar több­sé­gű Ragyolc­hoz, hanem a Zólyom megyé­ből érke­zett szlo­vá­kok tele­pü­lé­sé­hez tar­toz­zon. Az így lét­re­jött köz­ség­ben ma a magya­rok ará­nya 7%-os, a szlo­vák veze­té­sű önkor­mány­zat pedig még annyi­ra se mél­tat­ja a kör­nyék palóc népét, hogy hon­lap­ján a vár­ról szó­ló részt magyar nyelv­re is lefor­dít­sa.

Kre­pus­ka Géza emlék­táb­lá­ja
Pető­fi emlék

A somos­kői várat is a Kacsi­csok épí­tet­ték vala­mi­kor a XIII. szá­zad­ban. Később urai a Fel­vi­dék nagy­ha­tal­mú oli­gar­chá­já­val, Csák Máté­val szö­vet­kez­tek, ami­ért Károly Róbert kive­tet­te őket bir­to­kuk­ból, majd király 1323-ban a várat a szin­tén Kacsics nem­be­li Szé­csé­nyi Tamás erdé­lyi vaj­dá­nak ado­má­nyoz­ta. A török elő­re­nyo­mu­lá­sá­val jelen­tő­sebb sze­rep­hez jutott: kibő­ví­tet­ték és meg­erő­sí­tet­ték. 1574-es ost­ro­mát azon­ban nem említ­het­jük tör­té­nel­münk leg­fé­nye­sebb lap­ja­in: Modo­ló­czy Mik­lós, a tapasz­ta­lat­lan vár­ka­pi­tány ahe­lyett, hogy helyt­állt vol­na, meg­ré­mült az ágyú­zás­tól és az éj lep­le alatt – a vár­vé­dő­ket hát­ra­hagy­va – meg­szö­kött a vár­ból. Somos­kő fel­ad­ta magát, de csak rövid idő­re került török kéz­re, 1593-ban – Sal­gó­val együtt – vissza­tért. Később a Loson­czi­ak, majd a For­gá­chok bir­to­ka lett. 1605-ben Bocs­kai Ist­ván, 1619-ben Beth­len Gábor fog­lal­ta el.

Helyreállított belső tér a nyugati nagy ágyútoronyban
Hely­re­ál­lí­tott bel­ső tér a nyu­ga­ti nagy ágyú­to­rony­ban

Hadi sze­re­pe – Sal­gó­val ellen­tét­ben – a török idő­ket köve­tő­en sem enyé­szett el. Az 1618. és az 1647. évi ország­gyű­lé­se­ken is fog­lal­koz­tak sor­sá­val, és elren­del­ték fel­újí­tá­sát. Ez a fel­adat a vár­me­gyék­re hárult, amit akkor „köz­mun­ka prog­ram” kere­té­ben lát­tak el. Az 1618. évi 53. tör­vény­cikk így szólt: „A karok és ren­dek alá­zat­tal kérik, hogy Ő fel­sé­ge Somos­kő, Diós­győr, Buják és Csáb­rág várak­nak biz­to­sabb meg­őr­zé­se végett, vala­mely magyar gya­lo­gos kato­na őrség­ről kegyel­me­sen gon­dos­kod­ni mél­tóz­tas­sék.” Kato­nai sze­rep­hez utol­já­ra a Rákó­czi-sza­bad­ság­harc ide­jén jutott: 1703-ban őrsé­ge Rákó­czi olda­lá­ra állt, így kard­csa­pás nél­kül került kuruc kéz­re. Ebben az évben maga a nagy­sá­gos feje­de­lem is meg­szállt falai között. Alkot­má­nyos­sá­gunk hely­re­ál­lí­tá­sá­ért vívott nem­ze­ti fel­ke­lé­sünk leve­ré­sét köve­tő­en I. Lipót elren­del­te a vár lerom­bo­lá­sát, azon­ban az uta­sí­tást bér­lő­je, Ráday Pál csak tes­sék-lás­sék módon haj­tot­ta vég­re. Későb­bi bir­to­ko­sai a Péter­ffy és a Strah­rem­berg csa­lá­dok vol­tak. 1826-ban az addig épség­ben álló vár leégett, rom­hal­maz­zá vált, sor­sa meg­pe­csé­te­lő­dött. Egy részét a kör­nyék épít­ke­zé­se­i­hez hord­ták el.

A tel­jes pusz­tu­lás­tól az 1970-es évek­ben meg­va­ló­sult fel­tá­rás és műem­lé­ki res­ta­u­rá­lás men­tet­te meg. A mun­ká­la­to­kat egy loson­ci régész, dr. Krú­dy Gábor irá­nyí­tot­ta, később róla nevez­ték el a vár­hegy tövé­ben faka­dó for­rást Krú­dy-for­rás­nak. Saj­nos, az önál­ló Szlo­vá­kia kiki­ál­tá­sá­ig nem készül­tek el az érték­men­tés­sel. Amíg a „cseh érá­ban” lehet­sé­ges volt egy magyar vár hely­re­ál­lí­tá­sa, a szlo­vá­kok a mun­ká­la­to­kat leál­lí­tot­ták. Azóta a vár újra pusz­tul, több helyen már a fel­újí­tott részek is tönk­re­men­tek. A vár értel­mes hasz­no­sí­tá­sá­ról egy­elő­re nem beszél­he­tünk: bár a fel­já­rat­nál belé­pő­dí­jat szed­nek, bent sem tár­lat, sem ide­gen­ve­ze­tés nincs, hol­ott a Krú­dyék által pél­dá­san hely­re­ál­lí­tott nyu­ga­ti nagy ágyú­to­rony­ban erre meg­fe­le­lő helyi­sé­gek kínál­koz­nak.

A vár azon­na­li állag­vé­de­lem­re szo­rul
A bazalt­öm­lés

A vár­hegy kele­ti lej­tő­jén, saj­nos a szlo­vák olda­lon talál­juk az Euró­pá­ban egye­dül­ál­ló geo­ló­gi­ai külön­le­ges­sé­get, a sza­bá­lyos öt- és hat­szög­le­tű, haj­lott bazalt­or­go­ná­kat. A Med­ves alap­kő­ze­tét jelen­tő bazalt igen sajá­tos fel­szí­ni elő­for­du­lá­sa ez a „kővíz­esés­nek” is neve­zett lát­vá­nyos­ság, a két­mil­lió évvel ezelőt­ti vul­ká­ni tevé­keny­ség marad­vá­nya. Érde­kes, hogy a vár falai is ezek­nek a bazalt­osz­lo­pok­nak az össze­tö­re­de­zett darab­ja­i­ból épül­tek. Miu­tán a vár meg­te­kin­té­sé­vel végez­tünk, a bazalt­öm­lést sem mulasz­tot­tuk el útba ejte­ni. Somos­kőt elhagy­va gya­log­tú­ránk befe­je­ző sza­ka­sza követ­ke­zett, hosszabb gya­log­lás után meg­ér­kez­tünk Somos­kő­új­fa­lu­ra, ahol a helyi foga­dó­ban egy finom ebéd­del zár­tuk emlék­me­ne­tün­ket.

Megtaláltuk a Prof. Krepuska Géza bányáihoz egykor vezetett erdei vasút alagútját
Meg­ta­lál­tuk a Prof. Kre­pus­ka Géza bányá­i­hoz egy­kor veze­tett erdei vas­út alag­út­ját

Kirán­du­lá­sunk­kal rá sze­ret­tünk vol­na mutat­ni a magyar várak meg­ha­tá­ro­zó kul­túr­tör­té­ne­ti sze­re­pé­re. Tör­té­nel­münk egyik leg­je­len­tő­sebb kor­sza­ka volt a XV. szá­zad­tól a XVII. szá­za­dig ter­je­dő idő­szak, amit összeg­ző­en „török idők­nek” neve­zünk. E leg­alább más­fél évszá­za­dos helyt­ál­lás során Magyar­or­szág világ­tör­té­nel­met írt. Vára­ink két­ség­kí­vül nem nyújt­ják ugyan­azt az esz­té­ti­kai-művé­sze­ti élményt, mint nyu­ga­ti tár­sa­ik, még­is rom­ja­ik­ban is nagyon fon­tos nem­ze­ti érté­ket hor­doz­nak. A Keresz­tény Euró­pa Védő­paj­zsá­nak mai napig lát­ha­tó tör­té­nel­mi emlé­ke­it éppen ezek a haj­da­ni vég­vá­rak jelen­tik.

Fel­ada­tunk­nak tekin­tet­tük – egye­sü­le­tünk kül­de­té­sét szem előtt tart­va – a kör­nyék épí­tett örök­sé­gé­nek fel­ke­re­sé­sét, álla­po­tuk ellen­őr­zé­sét, doku­men­tá­lá­sát. Túránk ebből a szem­pont­ból is igen jól sike­rült, csak kár, hogy keve­sen vet­tek részt raj­ta.

Hetzmann Róbert
Magyar Patrióták Közössége
© 2014. június 6.

 


 

Források:

Sal­gó. A tör­té­nel­mi Magyar­or­szág várai – jupiter.elte.hu

Somos­kő. A tör­té­nel­mi Magyar­or­szág várai – jupiter.elte.hu

Reš­ko Sán­dor: Sáto­ros­bá­nya – Turisz­ti­kai érde­kes­sé­gek, 2011.