A tanács­köz­tár­sa­ság buká­sa irán­ti hála jegyé­ben, köz­ada­ko­zás­ból épült, 1951-ben Ráko­si paran­csá­ra föl­dig rom­bol­ták – ez az, amit a leg­töb­ben tud­nak az egy­ko­ri város­li­ge­ti Reg­num Mari­a­num-temp­lom­ról. Egye­sü­le­tünk meg­ala­ku­lá­sa óta sze­ret­né elér­ni, hogy az ere­de­ti temp­lom hely­szí­nén, a marad­vá­nyok bevo­ná­sá­val mél­tó emlék­hely szü­les­sen, ami bemu­tat­ja a fia­tal nem­ze­dék­nek a kom­mu­nis­ta egy­ház­ül­dö­zés gaz­tet­te­it. Több évnyi kuta­tást és adat­gyűj­tést köve­tő­en meg­szü­le­tett a temp­lom tör­té­ne­tét fel­dol­go­zó tanul­má­nyunk Hetz­mann Róbert tol­lá­ból.

A buda­pes­ti Város­li­get szé­lén állt Magya­rok Nagy­asszo­nya-, köz­is­mer­tebb nevén Reg­num Mari­a­num-temp­lom első­sor­ban szo­mo­rú tör­té­nel­me miatt köz­is­mert. Foga­dal­mi temp­lom­ként köz­ada­ko­zás­ból, az 1918–1919-es bol­se­vik önkény­ural­mi rend­sze­rek buká­sa irán­ti hálá­ból, több neves köz­éle­ti és egy­há­zi sze­mé­lyi­ség kez­de­mé­nye­zé­sé­re épí­tet­ték fel a Dam­ja­nich utca ten­ge­lyé­ben. Az 1931-ben fel­szen­telt temp­lom­nak már kez­de­ti éve­i­ben is külön­le­ges figyel­met tulaj­do­ní­tot­tak. Az ifjú­ság neve­lé­sé­vel fog­lal­ko­zó kitű­nő lel­ki közös­ség műkö­dött falai között, ami­ért a keresz­tény magyar­ság egyik kiemel­ke­dő, nem­ze­ti jelen­tő­sé­gű temp­lo­ma volt. 1951-ben Ráko­si­ék a Fel­vo­nu­lá­si tér kiala­kí­tá­sa­kor, hogy a monu­men­tá­lis Sztá­lin szo­bor­nak „mél­tó” hát­te­ret teremt­se­nek, lerom­bol­ták a Szent Ist­ván ország­fel­aján­lá­sá­ra emlé­kez­te­tő épü­le­tet, közös­sé­gét pedig inter­nál­ták, szét­zúz­ták.

Lelki végvár a Damjanich utcában

Az egy­ko­ri fővá­ro­si Reg­num Mari­a­num-temp­lom tör­té­ne­té­nek meg­is­me­ré­sé­hez meg kell érte­nünk az 1920-as évek magyar való­sá­gá­nak lel­ki­ál­la­po­tát, amit nagy­mér­ték­ben meg­ha­tá­ro­zott az elvesz­tett és ren­ge­teg vér­ál­do­zat­tal járó első világ­há­bo­rú, az azt köve­tő bol­se­vik for­ra­dal­mak pusz­tí­tá­sai és a máig béní­tó­an ható tri­a­no­ni ország­vesz­tés. A magyar­ság szel­le­mi-lel­ki és poli­ti­kai veze­tői a csap­da­hely­zet­ből való kitö­rést válasz­tot­ták, ami­kor foga­dal­mi temp­lom meg­épí­té­sét hatá­roz­ták el. Ám ez a temp­lom nem pusz­tán a poli­ti­ka ter­ve­ző­asz­ta­la­in szü­le­tett és nem a vélet­len hoz­ta lét­re. Szel­le­mi gyö­ke­rei egy Tri­a­non előtt már negyed­szá­zad­dal is léte­ző, a nem­zet lel­ki fel­eme­lé­se érde­ké­ben a fia­tal nem­ze­dék helyes erköl­csi neve­lé­sé­vel fog­lal­ko­zó kato­li­kus közös­ség­hez nyúl­nak vissza.

A Reg­num Mari­a­num közös­ség egy ma is léte­ző, ifjú­ság­ne­ve­lés­sel fog­lal­ko­zó kato­li­kus szer­ve­zet. Előd­jét, a Néri Szent Fülöp­ről elne­ve­zett Phi­lip­pi­nu­mot 1896-ban hoz­ták lét­re Proh­ász­ka Otto­kár (1858–1927) nagy­ha­tá­sú teo­ló­gus, későb­bi szé­kes­fe­hér­vá­ri püs­pök tanít­vá­nyai. A moz­ga­lom éle­té­ben az első for­du­lat 1900-ban állt be, ami­kor Maj­láth Gusz­táv Károly (1864–1940) erdé­lyi püs­pök a közös­ség szá­má­ra csa­lá­di magán­va­gyo­ná­ból meg­vá­sá­rol­ta a VII. kerü­le­ti Dam­ja­nich utca 50. szám alat­ti, 1895-ben épült három­eme­le­tes bér­há­zat. A Reg­num Mari­a­num (Mária Orszá­ga) néven tovább műkö­dő papi egye­sü­let elsőd­le­ges cél­ja az akko­ri­ban Chi­ca­go néven emle­ge­tett, rossz hírű negyed evan­ge­li­zá­lá­sa volt. Fel­ada­tuk­ba bele­tar­to­zott a kal­ló­dó mun­kás­gye­re­kek meg­nye­ré­se, vala­mint az isten­te­len­ség és nem­zet­kö­zi­ség ideo­ló­gi­ái által fenye­ge­tett ifjú­ság lel­ki sor­va­dá­sá­nak meg­aka­dá­lyo­zá­sa. A Dam­ja­nich utcai házat az ala­pí­tók kez­det­től fog­va vég­vár­nak szán­ták a rom­lott erköl­csű világ­vá­ros lel­ki gaz­da­gí­tá­sa cél­já­ból.

Majláth Gusztáv Károly, Prohászka Ottokár és Shvoy Lajos
Maj­láth Gusz­táv Károly, Proh­ász­ka Otto­kár és Shvoy Lajos

A hazai cser­ké­szet meg­szü­le­té­sé­ben is kulcs­sze­re­pet ját­szó Reg­num Mari­a­num egy lel­ki moz­ga­lom volt, amely a hit­élet akko­ri vál­ság­je­len­sé­ge­i­re – így az elvi­lá­gi­a­so­dás­ra, a hit else­ké­lye­se­dé­sé­re – adott választ. Cél­ja a kato­li­kus ifjú­ság val­lás­er­köl­csi éle­té­nek fel­élesz­té­se volt, amit a Proh­ász­ka Otto­kár által kidol­go­zott új peda­gó­gi­ai mód­sze­rek segít­sé­gé­vel és a Mária-kul­tusz elmé­lyí­té­sé­vel pró­bál­tak elér­ni. A név­vá­lasz­tás­sal arra a hagyo­mány­ra utal­tak, hogy Szent Ist­ván Szűz Mária oltal­má­ba aján­lot­ta az orszá­got jel­ké­pe­ző Szent Koro­nát. A hit követ­ke­ze­tes kép­vi­se­le­tét tük­röz­te jel­mon­da­tuk is: „Így – vagy sehogy!”

A Regnum Marianum közösség jelvénye
A Reg­num Mari­a­num közös­ség jel­vé­nye

A Dam­ja­nich utcá­ban hama­ro­san pezs­gő szel­le­mi lég­kör ala­kult ki. A közös­ség által szer­ve­zett kong­re­gá­ci­ós össze­jö­ve­te­le­ket több száz diák láto­gat­ta. A Reg­num Mari­a­num lap- és könyv­ki­adás­sal is fog­lal­ko­zott annak érde­ké­ben, hogy minő­sé­gi szel­le­mi táp­lá­lék­kal lás­sa el a fővá­ro­si tanu­ló ifjú­sá­got.[1] 1902-ben jelent meg a szer­ve­zet hiva­ta­los lap­ja, a Zász­lónk című folyó­irat első szá­ma, Proh­ász­ka Otto­kár prog­ram­adó vezér­cik­ké­vel. „Magyar ifjú­ság! Egy sza­vam van hoz­zád: Neked élned, virá­goz­nod, bol­do­gul­nod kell; elsor­vad­nod, elpusz­tul­nod nem sza­bad. – Igen, élned kell!” – hir­det­te a későb­bi fehér­vá­ri püs­pök. Néhány év múl­va a Zász­lónk már több tíz­ez­res pél­dány­szám­ban jelent meg, és az ország vala­mennyi komo­lyabb közép­is­ko­lá­já­ba elju­tott. A tör­té­ne­ti való­ság ked­vé­ért külön meg kell jegyez­nünk, hogy a köz­vé­le­ke­dés­sel szem­ben az ifjú­sá­gi iro­da­lom műfa­ját nem a pro­le­tár­dik­ta­tú­ra talál­ta fel, a sokak által tudat­lan­ság­ból vissza­sírt úttö­rő­moz­ga­lom való­já­ban csak árnyé­ka volt a világ­há­bo­rú előtt műkö­dött keresz­tény szer­ve­ze­tek­nek.

1919-ben az esz­ter­go­mi főegy­ház­me­gye a Dam­ja­nich utcai kápol­na körül plé­bá­ni­át ala­pí­tott és új, nagyobb temp­lom épí­té­sé­ről dön­tött.[2] Az erzsé­bet­vá­ro­si plé­bá­ni­á­ról levá­lasz­tott Reg­num Mari­a­num egy­ház­köz­ség terü­le­te az akko­ri VI. és VII. kerü­le­tek­re ter­jedt ki. Hatá­ra 1922-ben az Ist­ván út ten­ge­lye az Aré­na (ma: Dózsa György) úttól a Beth­len térig, a Beth­len utca ten­ge­lye a Dam­ja­nich utcá­ig és azon át a Baj­za utca közép­vo­na­lá­ig, ahon­nan a Baj­za utca közép­vo­na­la az And­rássy útig, majd az And­rássy út ten­gely­vo­na­la az Aré­na útig s végül innen az Aré­na út közép­vo­na­la az Ist­ván útig.[3]

Balra: meghívó az alapkőletételre, jobbra az egyházközség füzete az épülő templom rajzával
Bal­ra: meg­hí­vó az alap­kő­le­té­tel­re, jobb­ra az egy­ház­köz­ség füze­te az épü­lő temp­lom raj­zá­val

Ezen temp­lom nem­csak egy­sze­rű plé­bá­ni­ai temp­lom­nak készül, hanem Szent Ist­ván király ezer­éves »Reg­num Mari­a­num« gon­do­la­tá­nak orszá­gos szim­bó­lu­ma akar len­ni, mely éppen a szo­ci­a­lis­ta mun­kás­ne­gyed­ben, hon­nan a kom­mu­niz­mus rom­bo­ló mun­ká­ja meg­in­dult, akar­ja hir­det­ni Mária orszá­gá­nak tör­he­tet­len tra­dí­ci­ó­it” – olvas­ha­tó a kalo­csai érsek 1925. novem­ber 27-i kör­le­ve­lé­ben, mely­ben főegy­ház­me­gyé­je terü­le­tén az ado­mány­gyűj­tést támo­ga­tó­lag jóvá­hagy­ta.[4] A temp­lom­épí­tő bizott­ság­ban olyan nagy neve­ket talá­lunk, mint Albrecht kirá­lyi her­ceg, dr. Cser­noch János her­ceg­prí­más, nagy­bá­nyai Hor­thy Mik­lós­né fővéd­nök, báró Sker­lecz Iván és dr. Scit­ovsz­ky Béla elnö­kök. A temp­lom kap­csán sok sze­mély neve említ­he­tő jog­gal, ám a való­di temp­lom­épí­tő Shvoy Lajos (1878–1968) későb­bi szé­kes­fe­hér­vá­ri megyés­püs­pök volt, aki még Ame­ri­ká­ba is eluta­zott, hogy támo­ga­tó­kat sze­rez­zen az ügy­nek. Az 1901-ben fel­szen­telt pap a Reg­num Mari­a­num egye­sü­let igaz­ga­tói tiszt­sé­gét is visel­te, majd az új egy­ház­köz­ség első plé­bá­no­sa lett. 1927-től halá­lá­ig Szé­kes­fe­hér­vár püs­pö­ke­ként nem­csak a pro­hász­kai hagyo­má­nyok­hoz maradt hű, de a Reg­num­ról sem feled­ke­zett meg. 1944-ben a nyi­las ura­lom­mal szem­ben ellen­állt, ami­ért azok Sop­ron­kő­hi­dá­ra inter­nál­ták, akár­csak Mind­szentyt.

A Reg­num Mari­a­num-temp­lom meg­épí­té­sét köve­tő­en a plé­bá­nia és a reg­nu­mi közös­ség sor­sa külön­vált egy­más­tól, de mind­vé­gig együtt­mű­kö­dés­ben marad­tak. Ettől kezd­ve a Dam­ja­nich utcai kápol­nát Kis-Reg­num­nak, míg a város­li­ge­ti temp­lo­mot Nagy-Reg­num­nak kezd­ték nevez­ni.

Hálából a kommunizmustól való megszabadulásért

A Regnum Marianum-templom egy 1937-es térképen
A Reg­num Mari­a­num-temp­lom egy 1937-es tér­ké­pen

A Magyar Táv­ira­ti Iro­da 1924 szep­tem­be­ré­ben már arról adott hírt, hogy az egy­ház­köz­ség lel­kes plé­bá­no­sa, Shvoy Lajos önfel­ál­do­zó mun­ká­já­nak és a hívek áldo­zat­vál­la­lá­sá­nak köszön­he­tő­en „az egy­ház­köz­ség abba a hely­zet­be jutott, hogy rég óhaj­tott, hívei szám­ará­nyá­nak meg­fe­le­lő temp­lo­má­nak épít­ke­zé­sé­hez hoz­zá­fog­jon.”[5] A temp­lom szá­má­ra a város­li­ge­ti ingat­lant a kegy­úr, a szé­kes­fő­vá­ros jelöl­te ki 1923. decem­ber 28-i köz­gyű­lé­sén. Az 1924-ben hatály­ba lépett hatá­ro­zat úgy ren­del­ke­zett, hogy a köz­gyű­lés „hoz­zá­já­rul ahhoz, hogy a tel­kek örö­kös hasz­ná­la­ta a r. kath. egy­ház szá­má­ra biz­to­sít­tas­sék.”[6] Az épü­let ter­ve­ző­jét terv­pá­lyá­zat útján válasz­tot­ták ki, ami szep­tem­ber 1-jén zárult le. Az ekkor még csak terv­raj­zo­kon léte­ző temp­lom rang­ját hűen tük­rö­zi, hogy a bírá­ló bizott­sá­got Orczy Gyu­la szé­kes­fő­vá­ro­si tanács­el­nök vezet­te, továb­bi tag­jai Scit­ovsz­ky Béla nem­zet­gyű­lé­si elnök és báró Sker­lecz Iván nyu­gal­ma­zott hor­vát bán vol­tak. A temp­lom­épí­tő bizott­ság elnö­kei nem kevés­bé jeles sze­mé­lyi­sé­gek: Csá­nyi Károly műépí­tész, az Ipar­mű­vé­sze­ti Múze­um igaz­ga­tó­ja, Sző­nyi Ottó, a Műem­lé­kek Orszá­gos Bizott­sá­gá­nak (MOB) elő­adó­ja, Sik­lós Árpád műépí­tész, Shvoy Lajos plé­bá­nos, Tabódy Tibor vilá­gi elnök és Roesz­ler Ernő, a Magyar Folyam- és Ten­ger­ha­jó­zá­si Rt. igaz­ga­tó­ja.

Az épít­ke­zé­sül válasz­tott hely­szín azon­ban nem min­den szem­pont­ból bizo­nyult a leg­al­kal­ma­sabb­nak. A Város­li­get ere­de­ti­leg folyó­víz men­ti, idő­sza­ko­san víz­zel borí­tott liget volt, amely­nek alta­la­ja 4–5 méter mély­ség­ben beépí­tés­re alkal­mat­lan tőze­ges láp­föld.[7] Ezt a terü­le­tet haj­da­nán egy ma már a fel­szín alatt szi­vár­gó, Kőbá­nya felől érke­ző patak öntöz­te. A temp­lom eset­le­ges későb­bi meg­süllye­dé­sét elke­rü­len­dő, a fala­kat a talaj­ba süllyesz­tett beton cöve­kek­re épí­tet­ték.[8] Emi­att a temp­lom mint­egy három méte­res bel­ma­gas­sá­gú alag­so­ra – amit ala­csony föld­szint­nek is nevez­tek – átla­go­san csak 80 cm-rel ért a talaj­szint alá, ezért az épü­let meg­ma­ga­sí­tott föld­szint­jé­hez hosszú lép­cső veze­tett fel.

A temp­lom­épí­tő bizott­ság Dr. Kot­sis Iván (1889–1980) ara­di szü­le­té­sű műegye­te­mi tanár ter­ve mel­lett dön­tött, majd meg­kez­dő­dött az ado­mány­gyűj­tés. A hívek ada­ko­zá­sa pél­da­ér­té­kű volt, amit az is bizo­nyít, hogy a nagy­lel­kű fel­aján­lá­so­kat lát­va hama­ro­san tisz­tes­ség­te­len szán­dé­kú szél­há­mo­sok is gyűj­te­ni kezd­tek az épí­ten­dő Reg­num Mari­a­num javá­ra. 1924. októ­ber 13-án a Reg­num Mari­a­num Egy­ház­köz­ség a Táv­ira­ti Iro­dán keresz­tül fel­hí­vást tett köz­zé, hogy a hívek ne dől­je­nek be az isme­ret­len csa­ló magán­kez­de­mé­nye­zé­sé­nek.[9] A gyűj­tést jóté­kony­sá­gi hang­ver­sennyel is segí­tet­ték, amit a Zene­aka­dé­mia dísz­ter­mé­ben ren­dez­tek meg 1924. novem­ber 16-án, Cser­noch János her­ceg­prí­más arany­mi­sé­je alkal­má­ból. A rend­kí­vül szín­vo­na­las hang­ver­se­nyen Doh­ná­nyi Ernő, Tar­nay Lajos és Szé­kely­hidy Ferenc is fel­lé­pett.[10]

A templom eredeti tervrajza a pénzhiány miatt soha meg nem épített toronnyal1925. októ­ber 10-én nagy­sza­bá­sú tár­sa­dal­mi ese­mény kere­té­ben, a XVII. orszá­gos kato­li­kus nagy­gyű­lést meg­elő­ző­en Cser­noch János her­ceg­prí­más elhe­lyez­te a Magya­rok Nagy­asszo­nya tisz­te­le­té­re épí­ten­dő temp­lom alap­kö­vét. Az ünnep­sé­gen a köz­élet szá­mos kivá­ló­sá­ga, így Hor­thy Mik­lós kor­mány­zó, Albrecht kirá­lyi her­ceg, a temp­lom­épí­tés fővéd­nö­ke és Rip­ka Ferenc buda­pes­ti főpol­gár­mes­ter is jelen volt.[11] Az alap­kő­le­té­tel­ről cso­dá­la­tos módon film­fel­vé­tel is készült a Magyar Hír­adó jóvol­tá­ból,[12] így ma is meg­te­kint­het­jük a fenn­költ pil­la­na­tot, amint a her­ceg­prí­más a kor­mány­zó tár­sa­sá­gá­ban elhe­lye­zi a nagy temp­lom első épí­tő­ele­mét. Sze­ren­csé­re fenn­ma­radt az ünne­pély meg­hí­vó­ja is. Az ala­pí­tó okirat vilá­go­san utalt arra, hogy a Reg­num Mari­a­num foga­dal­mi temp­lom is egy­ben: „Hálá­ból a kom­mu­niz­mus­tól való meg­sza­ba­du­lá­sért.”[13]

Az alapkőletétel pillanata
Az alap­kő­le­té­tel pil­la­na­ta

Az alap­kő­le­té­telt köve­tő­en meg­kez­dő­dött a nagy­sza­bá­sú orszá­gos ado­mány­gyűj­tés.[14] 1926. októ­ber 13-án hiva­ta­los buda­pes­ti láto­ga­tá­sán Cser­noch érsek meg­szem­lél­te a Város­li­get­ben folyó mun­ká­la­to­kat.[15] Az 1929-ben kitört világ­gaz­da­sá­gi vál­ság azon­ban nagy­mér­ték­ben vissza­ve­tet­te a mun­ká­la­to­kat, komoly meg­pró­bál­ta­tás elé állít­va ezzel az egy­ház­köz­sé­get.

A nem­zet áldo­zat­kész­sé­gé­nek köszön­he­tő­en 1931. júni­us 14-én, vasár­nap reg­gel átad­ták a temp­lo­mot a hívő közön­ség­nek.[16] A Mag­na Dom­ina Hun­ga­ro­ru­mot Seré­di Jusz­ti­ni­án her­ceg­prí­más szen­tel­te fel. A cere­mó­nia a 210 kg súlyú harang meg­ál­dá­sá­val kez­dő­dött és szent­mi­sé­vel foly­ta­tó­dott.[17] A gyö­nyö­rű harang­to­rony azon­ban pénz­hi­ány miatt befe­je­zet­len maradt, és mint tud­va­le­vő, a máso­dik világ­há­bo­rú és az utá­na las­san­ként beren­dez­ke­dő dik­ta­tú­ra miatt soha­sem készül­he­tett el.

Képek az épülő Regnumról
Képek az épü­lő Reg­num­ról

A meg­épült temp­lom rög­vest a közös­sé­gi élet hely­szí­né­vé vált, amit hűen tük­röz, hogy már a fel­szen­te­lés nap­ján meg­tar­tot­ták ben­ne az első eskü­vőt. Mihály Rózsi­ka tanár­nő, Mihály Elek nyu­gal­ma­zott csend­őr alhad­nagy leá­nya itt kötött házas­sá­got Kurz József mün­che­ni tanár­ral.[18] A Mag­na Dom­ina Hun­ga­ro­rum temp­lom­ban az első főpa­pi misét Shvoy Lajos 1931. júni­us 18-án csü­tör­tö­kön celeb­rál­ta, aki ekkor már szé­kes­fe­hér­vá­ri megyés­püs­pö­ki címet viselt.[19]

Szent István korát idéző templom

A temp­lom hiva­ta­los neve Mag­na Dom­ina Hun­ga­ro­rum, azaz Magya­rok Nagy­asszo­nya volt, de a köz­nyelv Reg­num Mari­a­num­ként ismer­te és isme­ri a mai napig. Oly­annyi­ra, hogy a kora­be­li hiva­ta­los tudó­sí­tá­sok­ban, sőt rend­őr­sé­gi köz­le­mé­nyek­ben is csak köz­ke­le­tű nevén sze­re­pel. Ennek oka, hogy az épü­let elvá­laszt­ha­tat­lan­ná vált a reg­nu­mos közös­ség­től, noha a moz­ga­lom nem a város­li­ge­ti temp­lom falai között műkö­dött és jogi­lag sem tar­to­zott hoz­zá.

A his­to­riz­mus jegyé­ben fogant épü­let jól illesz­ke­dett a Hősök tere és a Város­li­get akko­ri épí­té­sze­ti hagyo­má­nya­i­hoz. A dél-fran­cia hatá­sú, neo­ro­mán stí­lus­sal és a cent­rá­lis elren­de­zés­sel a ter­ve­ző Szent Ist­ván korát kíván­ta vissza­idéz­ni, mivel a Reg­num Mari­a­num gon­do­la­ta akkor szü­le­tett meg. A magyar­or­szá­gi Mária-kul­tusz alap­ve­tő fon­tos­sá­gú állo­má­sa Szent Ist­ván ország­fel­aján­lá­sa, amit a köz­jo­gi hagyo­mány is meg­őr­zött. Emi­att az épü­let kupo­lá­ját a Szent Koro­na máso­la­ta díszí­tet­te, ami­re a Kár­pát-meden­cé­ben csak három továb­bi pél­da ismert (pozso­nyi koro­ná­zó­temp­lom, Jász­be­rény, Ipoly­ba­log). A kőfa­ra­gó­mun­ká­kat a süt­tői ille­tő­sé­gű Ápri­li Test­vé­rek, Hol­dampf Sán­dor utó­dai készí­tet­ték harasz­ti kemény mész­kő­ből.[20] A tető­fe­dé­sek anya­ga vörös­réz-bádog volt.[21]

A Regnum Marianum-templom a félkész toronnyalKét­ség­te­len, hogy a Reg­num a több­fé­le stí­lus­ban is alko­tó Kot­sis Iván „aka­dé­mi­kus ízlé­sű” művei közé tar­to­zott, ezért az épí­tész szak­ma köre­i­ből sok kri­ti­kát kapott. Mai napig fel-fel­buk­ka­nó „vád” a temp­lom­mal szem­ben, hogy állí­tó­lag maga az épí­tész sem volt büsz­ke rá, hiszen az a műve­i­ről készí­tett emlék­könyv­ben még emlí­tés szint­jén sem sze­re­pel. Ez azon­ban téves követ­kez­te­tés. Szem­ta­núk vissza­em­lé­ke­zé­se­i­ből tud­juk, hogy Kot­sis Iván mind­vé­gig hű maradt a Reg­num Mari­a­num­hoz. Édes­any­ja szo­bá­já­ban füg­gött az épü­let képe, és gyak­ran mon­do­gat­ta, hogy akkor lesz jó világ megint, ha újjá­épí­tik.[22]

A kom­mu­nis­ta rend­szer­ben a Reg­num Mari­a­num-temp­lom nem­csak üldö­zött szim­bó­lum volt, hanem egy­ben tabu­té­má­nak szá­mí­tott. Nem lehe­tett róla beszél­ni, sőt fény­ké­pek sem jelen­het­tek meg sehol. Úgy kel­lett ten­ni, mint­ha ez az épü­let soha­sem léte­zett vol­na. Ez kézen­fek­vő magya­rá­zat arra, hogy Kot­sis miért mel­lőz­te a hatal­mas temp­lo­mot egyik élet­raj­zi műve össze­ál­lí­tá­sa­kor.

A világ­gaz­da­sá­gi vál­ság és a költ­sé­ges épít­ke­zés elhú­zó­dá­sa miatt a közös­ség­nek már nem jutott kel­lő ere­je a temp­lom­bel­ső tel­jes beren­de­zé­sé­re, ami csak las­san­ként való­sul­ha­tott meg. Oltár­ké­pe, Feszty Masa 1931-ben készí­tett olaj­fest­mé­nye Árpád-házi Szent Erzsé­be­tet ábrá­zol­ta.[23] Tudunk egy Szent Ist­ván vér­ta­nút ábrá­zo­ló Muril­lo-fest­mény­ről is (talán máso­lat lehe­tett), melyet Bor­sos Jenő aján­dé­ko­zott a plé­bá­nia­temp­lom­nak. Vágó Gábor (1894–1968) elké­szí­tet­te 1941-ben Kis Szent Teréz egésza­la­kos szob­rát a plé­bá­nia­temp­lom részé­re.[24] A Reg­num Mari­a­num új temp­lo­má­ban elhe­lye­zen­dő Fadrusz-feszü­let javá­ra is szer­vez­tek gyűj­tést, ami­ről képes­lap tanús­ko­dik. Összes­sé­gé­ben azon­ban elmond­ha­tó – és ezt a fenn­ma­radt fel­vé­te­lek is meg­erő­sí­tik – hogy a temp­lom bel­se­je viszony­lag dísz­te­len volt.

Belső képek a templomból
Bel­ső képek a temp­lom­ból
Kép az oltár­ról

Még kevés­bé volt díszes a temp­lom alag­so­ra, amit altemp­lom­nak is nevez­tek. Itt az egy­ház­köz­ség kul­tu­rá­lis és jólé­ti helyi­sé­gei sora­koz­tak, köz­tük egy nagyobb mére­tű elő­adó­te­rem.[25] Az altemp­lom nem csak a rend­szer­vál­tás utá­ni kez­de­mé­nye­zé­sek­ben kapott fon­tos sze­re­pet: a Vité­zi Rend 1934-ben arra tett javas­la­tot, hogy a rég­óta ter­ve­zett nem­ze­ti pant­he­on a Reg­num Mara­num alag­so­rá­ban való­sul­jon meg. A Vité­zi Rend­nek a kegy­úri jogot gya­kor­ló szé­kes­fő­vá­ros szá­má­ra elő­ter­jesz­tett bead­vá­nyá­ból[26] szá­mos érde­kes, az alag­sor­ra vonat­ko­zó infor­má­ció tárul elénk. A temp­lom ter­ve­zé­se­kor tekin­tet­tel vol­tak arra, hogy a temp­lom­ha­jó alat­ti hatal­mas helyi­sé­gek­ben val­lá­si és kul­tu­rá­lis célo­kat szol­gá­ló elő­adó­ter­me­ket ren­dez­hes­se­nek be. A Vité­zi Rend kez­de­mé­nye­zé­sé­ig erre nem került sor tel­jes mér­ték­ben, hiszen a javas­lat a temp­lom hasz­ná­la­ton kívül álló, befa­la­zott bejá­ra­tú helyi­sé­ge­i­ről ír. A nem­ze­ti pant­he­on­ban Szent Lász­ló király oltá­ra kapott vol­na helyet, előt­te a Hősök terét éke­sí­tő köz­pon­ti első világ­há­bo­rús emlék­mű, a Hősök Emlék­kö­ve kicsi­nyí­tett mását helyez­ték vol­na el, alat­ta egy isme­ret­len kato­na holt­tes­té­vel. A csar­nok­sze­rű helyi­sé­get öve­ző folyo­sót a tör­té­nel­mi Magyar­or­szág 63 vár­me­gyé­jé­nek emlék­táb­lái díszí­tet­ték vol­na örök­méccsel. Noha a szé­kes­fő­vá­ros veze­té­se a ter­vet támo­gat­ta, az végül még­sem való­sult meg, de maga a fel­ve­tés jól mutat­ja, hogy a Reg­num Mari­a­num egy­há­za milyen jelen­tős sze­re­pet töl­tött be a keresz­tény Magyar­or­szág éle­té­ben.

Rombolás és megtorlás

A város­li­ge­ti Magya­rok Nagy­asszo­nya plé­bá­nia­temp­lom sze­ren­csé­sen, kisebb sérü­lé­sek­kel átvé­szel­te a máso­dik világ­há­bo­rú bor­zal­ma­it. Nem így a Maj­láth Gusz­táv Károly ado­má­nyá­ból épí­tett Dam­ja­nich utcai kápol­na, a „Kis-Reg­num”, melyet 1944. júli­us 2-án porig bom­bá­zott az ame­ri­kai légi­erő.[27] Egye­dül a nagy erdé­lyi püs­pök sír­em­lé­ke kerül­te el a pusz­tu­lást.

A kom­mu­nis­ta hata­lom­át­vé­telt köve­tő­en nyil­ván­va­ló­vá vált, hogy a meg­szál­ló szov­jet had­se­reg által kor­mány­ra segí­tett állam­párt nem fog­ja meg­tűr­ni az ellen­for­ra­da­lom szim­bó­lu­mát, a tanács­köz­tár­sa­ság buká­sa irán­ti hála jegyé­ben köz­ada­ko­zás­ból meg­épí­tett Reg­num Mari­a­nu­mot. Mivel a temp­lom a hábo­rút külö­nö­sebb károk nél­kül túl­él­te, ez nem szol­gál­ha­tott ürü­gyül, mint oly sok más eset­ben, ami­kor a múlt emlé­ke­it kel­lett eltö­röl­ni (buda­vá­ri Kirá­lyi Palo­ta, volt Hely­őr­sé­gi temp­lom). A Ráko­si-rend­szer ezért város­ren­de­zé­si okok­ra hivat­ko­zás­sal dön­tött a nagy temp­lom eltá­vo­lí­tá­sá­ról: az egy­ko­ri Aré­na út kiszé­le­sí­té­sé­vel a pro­le­tár­dik­ta­tú­rát dicső­í­tő nép­ün­ne­pé­lyek szá­má­ra alkal­mas fel­vo­nu­lá­si teret ter­vez­tek ide, ami­nek útjá­ban állt több, meg­lé­vő épü­let is.

A Fel­vo­nu­lá­si téren kapott helyet a véres­ke­zű szov­jet dik­tá­tor, a Ráko­si-kor­szak­ban pél­da­kép­nek tar­tott Sztá­lin nyolc­mé­te­res szob­ra. A kelet-euró­pai kom­mu­nis­ta báb­ál­la­mok között való­sá­gos ver­sen­gés folyt, hogy ki állít­ja fel a szov­jet dik­tá­tor leg­mél­tóbb szob­rát. Nyil­ván­va­ló volt, hogy egy temp­lom nem adhat hát­te­ret a „népek bölcs taní­tó­mes­te­re” bronz­alak­já­nak, ezért a Fel­vo­nu­lá­si tér kiépí­té­se kap­csán a Reg­num Mari­a­nu­mot bon­tás­ra ítél­ték. Ez azon­ban rész­ben ürügy volt, ha figye­lem­be vesszük, hogy a szo­bor hely­szí­né­nek kivá­lasz­tá­sa nem lehe­tett vélet­len­sze­rű. Az 1918–19-es bol­se­vik ura­lom buká­sa irán­ti hálá­ból épí­tett temp­lom kez­det­től fog­va szál­ka volt a kom­mu­nis­ták sze­mé­ben, amely­nek falai között ráadá­sul kivá­ló – „reak­ci­ós” – közös­ség műkö­dött, ezért min­dent meg­tet­tek annak érde­ké­ben, hogy mielőbb elpusz­tít­sák. Ebben is Moszk­vát másol­ták, ahol Sztá­lin 1931-ben a Meg­vál­tó Krisz­tus-szé­kes­egy­há­zat porig rom­bol­tat­ta.

Ahogy a pári­zsi rádió a Sztá­lin-szo­bor fel­ál­lí­tá­sá­ra emlé­kez­ve 1956. már­ci­us 26-i adá­sá­ban fogal­ma­zott: „… ket­tős elő­nye volt a sztá­li­nis­ta kor­mány szem­pont­já­ból. Egy­részt szép helyet talál­tak az aktív és élő, nagyon is élő dik­tá­tor szob­ra szá­má­ra s ugyan­ak­kor eltet­tek az útból egy temp­lo­mot, amely­nek a neve is kel­le­met­le­nül idéz­te a sztá­li­nis­ták emlé­ke­ze­té­be, hogy ezer évvel ezelőtt Szent Ist­ván király a Bol­dog­asszony­nak aján­lot­ta fel Magyar­or­szá­got.” Nem feled­het­jük, hogy a Gel­lért-hegyi pálos szik­la­temp­lom bezá­rá­sa mel­lett ez volt az egy­ház­ül­dö­zés egyik fon­tos, szim­bo­li­kus állo­má­sa.

Balra a Regnum lerombolása, jobbra a Sztálin-szobor
Bal­ra a Reg­num lerom­bo­lá­sa, jobb­ra a Sztá­lin-szo­bor

A Reg­num Mari­a­num-temp­lom elpusz­tí­tá­sá­ról hozott dön­tés érzé­ke­nyen érin­tet­te a reg­nu­mos atyá­kat, akik a bom­ba­tá­ma­dás­ban elve­szett Dam­ja­nich utcai kápol­na után isten­há­za nél­kül marad­tak. Fenn­ma­radt vissza­em­lé­ke­zé­sek­ben, hogy egy zárt meg­be­szé­lé­sen állí­tó­lag heves szó­pár­bajt vívott a bebör­tön­zött Mind­szentyt helyet­te­sí­tő Ham­vas End­re püs­pök Maro­sán Györggyel, aki végül arra tett ígé­re­tet, hogy fel­épí­te­nek egy másik temp­lo­mot és a bon­tá­si anya­got is maguk­kal vihe­tik.[28] Erre azon­ban 1951-ben nem kerül­he­tett sor, mivel Maro­sán elv­társ csak 1950-ig viselt minisz­te­ri tiszt­sé­get, utá­na bel­ső hatal­mi leszá­mo­lás ered­mé­nye­ként bör­tön­be került.

A kom­mu­nis­ták nem enged­tek: a Reg­nu­mot az egy­ház­nak ki kel­lett ürí­te­nie. Az utol­só vasár­na­pon nagy tömeg­ben össze­se­reg­lett hívek a mise után sem akar­ták elhagy­ni temp­lo­mu­kat, ám hiá­ba.[30] Jel­lem­ző a kor­szak kom­mu­nis­tá­i­nak har­cos inter­na­ci­o­na­liz­mu­sá­ra, hogy nem csak Istent, de magyar­sá­gu­kat is meg­ta­gad­ták: első­ként a kupo­lá­ra mász­tak fel és bon­tó­csá­kánnyal szét­ver­ték a Szent Koro­nát. E jel­ké­pes gonosz­tet­tet köve­tő­en kez­dő­dött csak meg a tulaj­don­kép­pe­ni bon­tás, ami azon­ban – az épü­let vas­be­ton szer­ke­ze­te miatt – nem járt siker­rel. Ezért a temp­lo­mot belül­ről fával alá­dú­col­ták, a teher­hor­dó szer­ke­ze­tet elvé­ko­nyí­tot­ták, majd a faácso­la­tot fel­gyúj­tot­ták. A kiégett épü­let még ettől sem dőlt össze, de meg­rop­pan­tot­ta a hatal­mas vas­be­ton kupo­lát.[31] Az élet­ve­szé­lyes­sé vált tere­pen a bon­tást nem lehe­tett foly­tat­ni, ezért fel kel­lett rob­ban­ta­ni a temp­lo­mot, amit a vissza­em­lé­ke­zé­sek sze­rint a szov­jet had­se­reg ukrán kato­nái végez­tek el.

Esküvő a Regnum Marianumban – még a békeidőkben…
Eskü­vő a Reg­num Mari­a­num­ban – még a béke­idők­ben…

A lerom­bo­lás pon­tos idő­pont­ját ille­tő­en elté­rő napok ismer­tek. A temp­lom újjá­épí­té­sé­ért éle­te végé­ig küz­dő Keg­le­vich Ist­ván atya min­den év szep­tem­ber 12-én muta­tott be hála­adó szent­mi­sét a hely­szí­nen.[32] 1951. szep­tem­ber 12. egy szer­dai nap volt. Mivel Keg­le­vich atya jól ismer­te a Reg­num Mari­a­num tör­té­ne­tét, állás­pont­ját hite­les­nek kell elfo­gad­nunk, szem­ben az egyéb, külön­fé­le augusz­tu­si-szep­tem­be­ri dátu­mok­kal. Annyi azon­ban bizo­nyos, hogy Isten házá­nak elpusz­tí­tá­sa nem egyet­len nap alatt ment vég­be. Jan­dik József volt ház­fő­nök 1951. decem­ber 14-én kelt leve­lé­ből kide­rül, hogy még novem­ber­ben is tar­tott a rom­bo­lás. „Min­den nap rob­ban­tot­ták a temp­lo­mot és azt hal­la­ni nem­csak fizi­ka­i­lag volt szo­mo­rú és rossz, hanem főleg lel­ki­leg.”[33] A tör­me­lé­kek elhor­dá­sá­ban – hogy a meg­aláz­ta­tás a lehe­tő leg­na­gyobb legyen – főis­ko­lás keresz­tény diá­kok­nak is részt kel­lett ven­ni­ük.[34] A temp­lom bel­ső beren­de­zé­sei közül pad­so­ra­it a teréz­vá­ro­si Szent Csa­lád-temp­lom fogad­ta be, kis­ha­rang­ja jelen­leg a Somogy­apá­ti­hoz tar­to­zó Dió­spusz­tán tel­je­sít szol­gá­la­tot.

A tör­me­lé­ke­ket az altemp­lom­ba dol­goz­ták bele, de szem­ta­núk vissza­em­lé­ke­zé­sei sze­rint a marad­vá­nyok­ból épí­tet­ték a XIV. kerü­le­ti tenisz­pá­lya lelá­tó domb­ját az Egres­sy út és a Mogyo­ró­di út között. Állí­tó­lag egyet­len pil­lér­cson­kot nem tud­tak eltün­tet­ni, ami később – az 1969-ben fel­ál­lí­tott – tanács­köz­tár­sa­ság-emlék­mű talap­za­ta lett. Ez a vas­be­ton-fal­ma­rad­vány ma is ott áll, köz­vet­le­nül a Reg­num Mari­a­num-emlék­ke­reszt tövé­ben.[35] A föld­mé­rés­sel fog­lal­ko­zó Nivel­lum Kft. 2015-ben elké­szí­tet­te az egy­ko­ri temp­lom hely­szín­raj­zát, ami sze­rint a vas­be­ton talap­zat kívül esik az ere­de­ti alap­raj­zon. A kér­dést úgy tűnik, csak a marad­vá­nyok fel­tá­rá­sa tud­ná meg­nyug­ta­tó­an ren­dez­ni.

Miu­tán a Reg­nu­mot és néhány más épü­le­tet – így a város­li­ge­ti szín­há­zat – eltün­tet­ték, 1951. decem­ber 16-án több tíz­ez­res kive­zé­nyelt tömeg jelen­lé­té­ben fel­avat­ták Sztá­lin szob­rát, amely a tri­bün­nel együtt 18 méter magas volt. A Fel­vo­nu­lá­si tér tel­jes mér­ték­ben – és máig ható­an – átala­kí­tot­ta a Város­li­get kör­nyé­ké­nek arcu­la­tát. A Reg­num­mal szem­köz­ti város­rész, a Dózsa György út és a Város­li­ge­ti (akkor Maja­kovsz­kij) fasor kom­mu­nis­ta szak­szer­ve­ze­ti negyed­dé vált.[36] A moszk­vai dik­tá­tor 70. szü­le­tés­nap­ja tisz­te­le­té­re 70-es szám­mal meg­in­dult a fővá­ro­si tro­li­busz köz­le­ke­dés. A járat útvo­na­lát úgy ala­kí­tot­ták ki, hogy az pon­to­san az egy­ko­ri temp­lom­ha­jó fölött halad­jon át min­den alka­lom­mal, ami ma sincs más­ként.

Balra a 70-es trolibusz, amint épp az alapok fölött áthalad (kép: szoborlap.hu) Jobbra a zuglói teniszpálya lelátódombja
Bal­ra a 70-es tro­li­busz, amint épp az ala­pok fölött átha­lad (kép: szoborlap.hu) Jobb­ra a zug­lói tenisz­pá­lya lelá­tó­domb­ja

A köz­hi­e­de­lem­mel ellen­tét­ben Sztá­lin gigan­ti­kus szob­ra a május else­jei fel­vo­nu­lá­sok dísz­tri­bün­jé­vel nem a temp­lom helyé­re került, hanem a Város­li­ge­ti fasor ten­ge­lyé­ben állí­tot­ták fel, aho­vá ere­de­ti­leg Madách­nak szán­tak emlé­ket.[37] Nem meg­le­pő, hogy a nép­nyú­zó dik­ta­tú­ra gigá­szi emlék­mű­ve volt 1956-ban az egyik első szá­mú szim­bo­li­kus kér­dés, ame­lyet a fel­ke­lő magyar nép meg­ol­dott: októ­ber 23-án este fél tíz körül a tün­te­tők ledön­töt­ték a gyű­lölt szob­rot.

A temp­lom elpusz­tí­tá­sa azért is oko­zott nagy fáj­dal­mat a hívek­nek, mivel azt a közös­ség ado­má­nya­i­ból épí­tet­ték. A Maro­sán által tett ígé­re­te­ket a párt­ál­lam embe­rei nem tar­tot­ták meg, kár­pót­lá­sul mind­össze egy dohos pin­ce­he­lyi­sé­get kap­tak 1957-ben a régi reg­nu­mos ház­zal szom­szé­dos épü­let­ben, a Dam­ja­nich utca 52-ben.[38] A hívek mun­ká­já­ból ide­ig­le­nes kápol­ná­vá ala­kí­tott 162 négy­zet­mé­te­res helyi­ség a rend­szer­vál­tás utá­nig, a régi reg­nu­mos ház egy­há­zi tulaj­don­ba való vissza­adá­sá­ig műkö­dött. Jelen­leg borá­sza­ti szak­üz­let­nek ad ott­hont.

A reg­nu­mos atyák­ra a temp­lom lebon­tá­sa után még hosszú szen­ve­dé­sek vár­tak. A Dam­ja­nich utca 50. szám alat­ti házu­kat 1951 novem­be­ré­ben vég­leg el kel­lett hagy­ni­uk, és moz­gal­muk „föld­alat­ti” műkö­dés­re kény­sze­rült. Maj­láth Gusz­táv Károly föl­di marad­vá­nya­it az éj lep­le alatt, titok­ban mene­kí­tet­ték át a bel­vá­ro­si egye­te­mi temp­lom­ba.[39] A hitü­ket soha el nem veszí­tő papo­kat a kom­mu­nis­ták veszé­lyes­nek ítél­ték, ezért több ízben is kon­cep­ci­ós per­be fog­ták őket. Ezek vol­tak a hír­hedt reg­nu­mi perek,[40] a kor­szak kon­cep­ci­ós eljá­rá­sa­i­nak ékes pél­dái. Az első Reg­num Mari­a­num-pert 1961-ben, a máso­di­kat 1965-ben, míg a har­ma­di­kat 1971-ben ren­dez­ték meg. A koholt vádak alap­ján össze­sen 74 év sza­bad­ság­vesz­tés­re ítél­ték a reg­nu­mos atyá­kat, noha való­já­ban sem­mi­lyen bűn­cse­lek­ményt nem követ­tek el. Az utol­só reg­nu­mos papok csak 1974-ben sza­ba­dul­tak Kádár bör­tö­né­ből.[41]

Az ideiglenes kápolna ma borászati szaküzletnek ad otthont
Az ide­ig­le­nes kápol­na ma borá­sza­ti szak­üz­let­nek ad ott­hont

A kom­mu­nis­ták Város­li­get­ben vívott szim­bo­li­kus har­ca ezzel még koránt­sem tért nyug­vó­pont­ra. 1969-ben, a tanács­köz­tár­sa­ság kiki­ál­tá­sá­nak 50. évfor­du­ló­ján fel­avat­ták az első magyar­or­szá­gi pro­le­tár­dik­ta­tú­ra emlék­mű­vét, Kiss Ist­ván alko­tá­sát, amely Berény Róbert fes­tő köz­is­mert mun­kás­moz­gal­mi ihle­té­sű 1919-es, az ordí­tó pro­le­tárt ábrá­zo­ló Fegy­ver­be! Fegy­ver­be! című pla­kát­ja alap­ján készült. A hely­szín­vá­lasz­tás nagyon erős szim­bo­li­kus üze­net volt a Kádár-rend­szer részé­ről. Ahogy az alko­tó a kom­po­zí­ci­ót ismer­tet­te: „roham­lép­tű vörös­ka­to­na, kezé­ben jel­ké­pes lobo­gó­val szim­bo­li­zál­ja a for­ra­da­lom gon­do­la­tát, a pro­le­tá­ri­á­tus ere­jét.”[42] A nép által „Roha­nó Tol­vaj” név­re keresz­telt nyolc­mé­te­res bronz­a­lak három méter magas talap­za­tát – amely egyes vissza­em­lé­ke­zé­sek sze­rint a Reg­num Mari­a­num-temp­lom fala­i­nak utol­só fel­szín felet­ti marad­vá­nya – Hofer Mik­lós ter­vez­te. A rend­szer­vál­tás után, 1992-ben Keg­le­vich Ist­ván atya és köre kez­de­mé­nye­zé­sé­re ezt az önkény­ural­mi jel­ké­pet elszál­lí­tot­ták és a mögöt­te lévő zász­ló­ru­dak­ról a vörös­csil­la­go­kat levet­ték. Jelen­leg a nagy­té­té­nyi szo­bor­park­ban talál­ha­tó.

A plakát és a szobor: a Rohanó Tolvaj
A pla­kát és a szo­bor: a Roha­nó Tol­vaj

A templom utóélete

A temp­lom olyan nagy hatás­sal volt a szé­kes­fő­vá­ros kato­li­kus-keresz­tény közös­sé­gé­re, hogy mind­össze húsz­éves fenn­ál­lá­sa elle­né­re mély nyo­mot hagyott a hívek emlé­ke­ze­té­ben. Eskü­vők és keresz­te­lők ked­velt szín­he­lye volt, sőt szá­mos kora­be­li nagy magyar – aka­dé­mi­kus, neves orvos, tiszt­ség­vi­se­lő – lel­ki üdvé­ért mutat­tak be engesz­te­lő szent­mi­se­ál­do­za­tot a Reg­num­ban.

A Regnum Marianum-emlékhely napjainkban
A Reg­num Mari­a­num-emlék­hely nap­ja­ink­ban

Első­ként az ’56-osok kez­de­mé­nyez­ték újjá­épí­té­sét. Az Ober­sovsz­ky Gyu­la által a for­ra­da­lom alatt meg­ala­pí­tott Igaz­ság című lap novem­ber 2-i szá­má­ban olvas­ha­tó, hogy dr. Tóth János, a Reg­num utol­só plé­bá­no­sa – aki Mind­szenty bíbo­ros segí­tő­tár­sa volt rab­sá­ga ide­jén – terv­be vet­te, hogy „régi helyén, ere­de­ti for­má­já­ban” a temp­lo­mot újból fel­épí­tik. A kez­de­mé­nye­zést az ere­de­ti­leg 1947 nya­rán ala­kult, dr. Var­ga End­re által veze­tett Kato­li­kus Nép­párt karol­ta fel, akik orszá­gos gyűj­tést indí­tot­tak a Nagy Imre-kor­mány bel­ügy­mi­nisz­te­re – Mün­nich Ferenc – hoz­zá­já­ru­lá­sá­val, hogy az ere­de­ti hely­szí­nen ismét áll­jon a Magya­rok Nagy­asszo­nyá­nak szen­telt isten­há­za.[43] „Épí­te­ni aka­runk. Fegyel­me­zett mun­ká­ra szó­lít­va min­den­kit. A bel­ügy­mi­nisz­ter­től enge­délyt kap­tunk a zsar­nok­ság ide­jén lerom­bolt Reg­num Mari­a­num temp­lo­má­nak újjá­épí­té­sé­hez orszá­gos gyűj­tés meg­in­dí­tá­sá­ra.” – nyi­lat­koz­ta dr. Var­ga End­re elnök a Kos­suth Rádió 1956. novem­ber 1-jei hír­mű­so­rá­ban. A kez­de­mé­nye­zés azon­ban nem vál­ha­tott való­ra, mivel négy nap­pal később a szov­jet tan­kok vér­be tipor­ták a magyar for­ra­dal­mat. Később az emig­rá­ci­ó­ba kény­sze­rült Mind­szenty József még meg­pró­bált köz­ben­jár­ni a temp­lom újjá­épí­té­se érde­ké­ben. 1965-ben egy leve­lé­ben[44] írta: „… nyo­más alá lehet­ne helyez­ni a rezsi­met: vagy–vagy. Újjá­épí­ti-e a temp­lo­mot, vagy más módon fog­juk rá kény­sze­rí­te­ni?” Ahogy fogal­ma­zott: „A Nyu­gat tud­ni fog­ja, hogy egy művé­szi, impo­záns temp­lo­mot rom­bol­tak le, rész­ben azért, hogy Sztá­lin túl­mé­re­te­zett szob­rát állít­sák föl a Kádár és „minisz­te­re” által ezer­szer elítélt sze­mé­lyi kul­tusz jegyé­ben.”

1989-ben a római kato­li­kus egy­ház­ve­ze­tés a Reg­num Mari­a­num-temp­lom újbó­li meg­épí­té­sé­ről dön­tött. A püs­pö­ki kar kez­de­mé­nye­zé­se azon­ban elve­tet­te az ere­de­ti hely­szí­nen tör­té­nő rekonst­ruk­ci­ót, „város­ren­de­zé­si szem­pon­tok miatt”, ezért új hely­szí­nen és új ter­vek alap­ján kez­dőd­he­tett meg a temp­lom­épí­tés.[45] Így esett a válasz­tás Zug­ló (XIV. kerü­let) kül­ső, csa­lá­di házas öve­ze­té­re, a Zobor­hegy tér­re, ahol nem volt koráb­ban temp­lom. A való­di ok azon­ban nyil­ván­va­ló­an poli­ti­kai volt: a Reg­num Mari­a­num kényes kér­dés­nek szá­mí­tott az utód­párt és a régi béke­pa­pi moz­ga­lom örö­kö­sei szá­má­ra, ezért a rekonst­ruk­ció a rend­szer­vál­tás éve­i­ben fel sem merül­he­tett. Egy év múl­va, 1990-ben Haj­nal György atya meg­kezd­te műkö­dé­sét, és a taxis­blo­kád alatt jel­ké­pe­sen meg is indult az épít­ke­zés.[46] Az új temp­lom Illés-Kre­u­tzer Atti­la Mün­chen­ben élő épí­tész ter­vei alap­ján való­sult meg. A tény­le­ges épít­ke­zés 1995 júni­u­sá­ban kez­dő­dött, és alig egy év múl­tán, 1996. októ­ber 6-án Pas­kai Lász­ló bíbo­ros, esz­ter­gom-buda­pes­ti érsek meg­ál­dot­ta az új temp­lo­mot.[47] Az egy­ha­jós temp­lom 38 méter hosszú és 20 méter szé­les, a kupo­la­te­rem a Szent Koro­nát idé­zi. Az épü­let hely­tör­té­ne­ti kiál­lí­tás­nak is ott­hont ad, ahol az 1951-ben lerom­bolt temp­lom néhány marad­vá­nyát őrzik.

A rend­szer­vál­tás körül civil rész­ről is fel­me­rült a Reg­num Mari­a­num-temp­lom újjá­épí­té­sé­nek gon­do­la­ta. A moz­ga­lom élé­re az egy­ko­ri reg­nu­mos pap, a kom­mu­nis­ta rend­szer üldö­zött­je, gróf Keg­le­vich Ist­ván (1929–2000) állt, aki éle­te végé­ig kitar­tó­an kép­vi­sel­te a rekonst­ruk­ció gon­do­la­tát. Reg­nu­mi tevé­keny­sé­gei miatt 1961 és 1971 között össze­sen 80 hóna­pot töl­tött Kádár bör­tö­né­ben.[48] A foga­dal­mi temp­lom ere­de­ti hely­szí­nen való újbó­li fel­épí­té­se azon­ban nem való­sult meg, aka­ra­tát nem tud­ta a római kato­li­kus egy­ház­ve­ze­té­sen keresz­tül­vin­ni.[49] Mun­kás­sá­ga azon­ban még­sem bizo­nyult hiá­ba­va­ló­nak. A Roha­nó Tol­vaj eltá­vo­lí­tá­sát köve­tő­en keresz­tet állí­tott és emlék­he­lyet hozott lét­re a romok felett, sza­bad­té­ri engesz­te­lő szent­mi­sé­it ezrek láto­gat­ták, moz­gal­ma pedig sike­re­sen élet­ben tar­tot­ta az akkor már ötven esz­ten­de­je lerom­bolt Reg­num Mari­a­num kul­tu­szát. Leg­utol­já­ra 2011-ben merült fel a Ráko­si által eltün­te­tett temp­lom újjá­épí­té­se, egye­ne­sen kor­mány­za­ti körök­ből.[50] Ezt nem sok­kal később a Magyar Kato­li­kus Püs­pö­ki Kon­fe­ren­cia tit­kár­sá­gá­nak köz­le­mé­nyé­ben lénye­gé­ben vissza­uta­sí­tot­ta, utal­va a Zobor­hegy téren meg­va­ló­sult temp­lom­ra, hoz­zá­té­ve, hogy a vissza­épí­tés­re vonat­ko­zó javas­la­tok sze­rin­tük „nem fel­tét­le­nül szol­gál­ják a magyar­ság ügyét.”[51]

Az új Regnum Marianum-templom a Zoborhegy téren (képek: regnumzobor.hu)
Az új Reg­num Mari­a­num-temp­lom a Zobor­hegy téren (képek: regnumzobor.hu)

A néhai temp­lom­rom­bo­lók utó­dai ma is közöt­tünk élnek, amit jól pél­dáz­nak azok a val­lá­si jel­ké­pek meg­gya­lá­zá­sá­tól sem tar­tóz­ko­dó kiro­ha­ná­sok, ame­lye­ket a keresz­tény közös­ség­nek a rend­szer­vál­tás óta el kel­lett visel­nie. Ezek közül a leg­em­lé­ke­ze­te­sebb volt, ami­kor öt bal­li­be­rá­lis fia­tal – a fővá­ro­si Ber­zse­nyi Dáni­el Gim­ná­zi­um vég­zős diák­jai – 2000. novem­ber 1-jén, min­den­szen­tek­kor elfű­ré­szel­te és ledön­töt­te a Reg­num Mari­a­num-temp­lom emlé­ké­re állí­tott fake­resz­tet.[52] A talap­zat­ra vörös­csil­la­got raj­zol­tak, és ráír­ták: „Buda­pes­ti Fel­sza­ba­dí­tó Gár­da.”[53]

A másod­fo­kon eljá­ró Fővá­ro­si Bíró­ság garáz­da­ság­ban és til­tott önkény­ural­mi jel­kép hasz­ná­la­tá­ban kimond­ta az elkö­ve­tők bűnös­sé­gét, aki­ket tet­tü­kért fel­füg­gesz­tett sza­bad­ság­vesz­tés­re ítélt. Novem­ber 4-én dél­ben köz­ada­ko­zás­ból újból fel­ál­lí­tot­ták a keresz­tet, más­nap a fel­szen­te­lé­sén nagy tömeg vett részt. A val­lá­si emlék­he­lyet meg­gya­lá­zó elkö­ve­tők egyi­ke, Léderer Sán­dor ma a Nor­vég Alap és a Soros-ala­pít­vány által is támo­ga­tott „kor­rup­ció­fi­gye­lő web­ol­dal” veze­tő­je­ként a civil tár­sa­da­lom nevé­ben szo­kott nyi­lat­ko­za­to­kat adni. Apja, Léderer Pál a Nép­sza­bad­ság kül­po­li­ti­kai rovat­ve­ze­tő­je volt.

 Méltó emlékhely épüljön!

A Reg­num Mari­a­num-temp­lom ere­de­ti hely­szí­ne tovább­ra is a fővá­ros vér­ző seb­he­lye: ma par­ko­ló és a 70-es tro­li­busz útvo­na­la vezet át raj­ta. A ren­de­zet­len tér, az 1919-es pro­le­tár­dik­ta­tú­ra emlék­mű­vé­nek tor­zó­ja arra utal, hogy a város­li­ge­ti temp­lom­rom­bo­lás máig fel­dol­go­zat­lan trau­ma a keresz­tény magyar tár­sa­da­lom­ban. Lát­va azt, hogy az egy­ko­ri temp­lo­mot már nem lehet újjá­épí­te­ni, fel­ve­tő­dött egy tör­té­nel­mi emlék­hely kiala­kí­tá­sa. 2006-ban két kivá­ló magyar épí­tész, az orga­ni­kus stí­lus­ban alko­tó Mako­vecz Imre (1935–2011) és Cse­te György (1937–2016) ter­vez­tek élő kiál­lí­tó­te­ret az altemp­lom marad­vá­nya­i­nak bevo­ná­sá­val.

A Magyar Patrióták Közössége megemlékezése 2014-ben
A Magyar Pat­ri­ó­ták Közös­sé­ge meg­em­lé­ke­zé­se 2014-ben

A 2014-ben lét­re­jött Magyar Pat­ri­ó­ták Közös­sé­ge meg­ala­ku­lá­sa óta szor­gal­maz­za mél­tó emlék­hely kiala­kí­tá­sát. A kor­mány részé­ről ígé­ret hang­zott el arra néz­ve, hogy a Város­li­get átala­kí­tá­sa kere­té­ben meg fog­ják épí­te­ni a Reg­num Mari­a­num-temp­lom emlék­he­lyét. Ennek min­den­kép­pen meg kell tör­tén­nie, de az emlé­ke­zés nem merül­het ki a szim­bó­lu­mok hasz­ná­la­tá­ban. Vál­lal­ni kell azo­kat az érté­ke­ket, ami­ket a Reg­num ala­pí­tói kép­vi­sel­tek, akik a keresz­tény ifjú­ság szo­ci­á­lis és lel­ki fel­ka­ro­lá­sá­ban, lel­ki és tes­ti pal­lé­ro­zá­sá­ban, a tár­sa­da­lom veze­té­sé­re ráter­mett nem­ze­dék kine­ve­lé­sé­ben lát­ták hazánk fénye­sebb jövő­jét. Néze­te­ik helyes­sé­gét és neve­lé­si prog­ram­juk halasz­tást nem tűrő fon­tos­sá­gát az idő min­den­kép­pen iga­zol­ta, arról azon­ban nem tehet­nek, hogy Magyar­or­szá­got negy­ven­öt évre meg­száll­ta a Szov­jet­unió.

A Város­li­ge­tet érin­tő tel­jes­kö­rű átala­kí­tás új esélyt ad a magyar­ság szá­má­ra, hogy a Reg­num Mari­a­num-temp­lom hűlt helye vég­re ne egy fájó heg legyen a fővá­ros jelen­tős turisz­ti­kai öve­ze­té­ben, hanem jövő­be muta­tó, a fia­tal nem­ze­dék gon­dol­ko­dá­sát befo­lyá­sol­ni képes, közös cse­lek­vés­re és tár­sa­dal­mi fele­lős­ség­vál­la­lás­ra ösz­tön­ző emlé­ke­ző­hely. Az álta­lunk java­solt, tér­szint felet­ti emlék­mű­ből és föld­alat­ti kiál­lí­tó­tér­ből álló Reg­num Mari­a­num Emlék­hely hite­le­sen bemu­tat­ná az egy­ház­ül­dö­zés kor­sza­kát, lehe­tő­vé téve, hogy a hely­szín­re zarán­do­ko­ló magyar közép­is­ko­lá­sok rend­kí­vü­li tör­té­ne­lem­órák kere­té­ben ismer­jék meg a bol­se­viz­mus valós arcát és azo­kat a nem­ze­ti érté­ke­ket – isten­hi­tet, haza­sze­re­te­tet, csa­lád­köz­pon­tú­sá­got – ame­lye­ket a párt­ál­lam el akart ven­ni az embe­rek­től.

Hetzmann Róbert
Magyar Patrióták Közössége
© 2017. március 12.

 


 

[1] Dob­szay János: Így – vagy sehogy! Feje­ze­tek a Reg­num Mari­a­num éle­té­ből, 1991, 25.o.

[2] Dob­szay, 37.o.

[3] Buda­pest fővá­ros tör­vény­ha­tó­sá­gi bizott­sá­ga köz­gyű­lé­si jegy­ző­köny­vei. 1922. decem­ber 22-iki köz­gyű­lés. 613.

[4] Kalo­csai Főegy­ház­me­gyei Kör­le­ve­lek, 1925, 45.o.

[5] Napi Hírek, 1924. szep­tem­ber 16. – 10. kiadás.

[6] Buda­pest fővá­ros tör­vény­ha­tó­sá­gi bizott­sá­ga köz­gyű­lé­si jegy­ző­köny­vei. 1923. decem­ber 28-iki köz­gyű­lés. 728.

[7] Horu­sitz­ky Hen­rik: A Város­li­get­ben épü­lő „Reg­num Mari­a­num” plé­bá­nia­temp­lom kör­nyé­ké­nek hid­ro­geo­ló­gi­ai viszo­nyai. Buda­pest, 1927. 78.o.

[8] Dob­szay, 39.o.

[9] Napi Hírek, 1924. októ­ber 13. – 7. kiadás.

[10] Napi Hírek, 1924. novem­ber 14. – 1. kiadás.

[11] Buda­pest fővá­ros tör­vény­ha­tó­sá­gi bizott­sá­ga köz­gyű­lé­si jegy­ző­köny­vei. 1925. novem­ber 4-iki köz­gyű­lés. 518.

[12] Magyar Hír­adó, 86. szám. 1925. októ­ber.

[13] Dob­szay, 39.o.

[14] Kalo­csai Főegy­ház­me­gyei Kör­le­ve­lek, 1925, 45.o.

[15] Esz­ter­gom és Vidé­ke, XLVIII. évf., 83 .szám. 1926. októ­ber 17. 2.o.

[16] Esz­ter­gom és Vidé­ke, LII. évf., 48. sz. 1931. júni­us 14. 3.o.

[17] Esz­ter­gom és Vidé­ke, LII. évf., 49. sz. 1931. júni­us 18. 3.o.

[18] Eger – napi­lap, 1931. júni­us 14. XLII. évf., 132. szám.

[19] Magyar Orszá­gos Tudó­sí­tó, 1931. júni­us 15. XIII. évf., 132. szám.  – 21. kiadás.

[20] A magyar ipar alma­nach­ja. Buda­pest, 1929, 354.o.

[21] Kot­sis Iván: Épü­le­tek és ter­vek, 1945. 72–73.o.

[22] Vö.: Dr. Pli­ve­lic Iván: Az én for­ra­dal­mam, Buda­pest, 2011. 71.o.

[23] Paál Lász­ló Tár­sa­ság jubi­lá­ris kiál­lí­tá­sá­nak kata­ló­gu­sa. A Nem­ze­ti Sza­lon kiál­lí­tá­sa­i­nak kata­ló­gu­sai 1933–1934.

[24] Murá­din Jenő: Vágó Gábor. In: A Móra Ferenc Múze­um Évköny­ve: Stu­dia His­to­ri­ca 2. (Sze­ged, 1999), 560.o.

[25] Kot­sis, 72–73.o.

[26] Magyar Orszá­gos Tudó­sí­tó, 1934. feb­ru­ár 23. XVI. évf., 44. szám.

[27] Dob­szay, 70.o.

[28] Dob­szay, 79.o.

[29] allamszocializmus.lapunk.hu (Hoz­zá­fé­rés: 2017. márc. 3.)

[30] Dob­szay, 79.o.

[31] Dob­szay, 79.o.

[32] Külö­nös mise egy fal nél­kü­li temp­lom­ban. Új Ember, 1999. szep­tem­ber 16., 12.o.

[33] Jan­dik József volt ház­fő­nök leve­le Kry­wald Ottó­nak, 1951. dec. 14. In: Dob­szay, 84.o.

[34] Vin­c­ze János. Reg­num Mari­a­num szim­bó­lum – Hatá­rok nél­kü­li nem­ze­ti tano­da. XXI. szá­zad, 2014, 94.o.

[35] Dob­szay, 80.o.

[36] Pre­i­sich Gábor: Buda­pest arcu­la­tá­nak vál­to­zá­sa az utol­só fél évszá­zad­ban. In: Pamer Nóra (szerk.): Gerő Lász­ló nyolc­van­ötö­dik szü­le­tés­nap­já­ra (Művé­szet­tör­té­net – műem­lék­vé­de­lem 6. Orszá­gos Műem­lék­vé­del­mi Hiva­tal, 1994), 489.o.

[37] A Sztá­lin-szob­rok tör­té­ne­te. BBC, 1956. már­ci­us 21. – In: Szi­go­rú­an Bizal­mas, 1956. már­ci­us. 35.o.

[38] Dob­szay, 89–90.o.

[39] Dob­szay, 85.o.

[40] Magyar Kato­li­kus Lexi­kon, reg­nu­mi perek (szó­cikk)

[41] Dob­szay, 135.o.

[42] Dol­go­zók Lap­ja, 1969. janu­ár 22. (24. évfo­lyam, 17. szám)

[43] 1956 és a poli­ti­kai pár­tok. Válo­ga­tott doku­men­tu­mok. (Szerk.: Vida Ist­ván) Buda­pest, 1998. 442.o.

[44] Mind­szenty bíbo­ros­nak a Reg­num Mari­a­num temp­lom újjá­épí­té­se ügyé­ben a Vati­kán­ba kül­dött leve­le, 1965. május 6.

[45] Épül a Reg­num Mari­a­num tető­szer­ke­ze­te. Pető­fi Népe, 1992/2. szám

[46] P. Hor­váth Gábor szerk.: Reg­num Mari­a­num, [évszám nél­kül], 8.o.

[47] P. Hor­váth Gábor, 13.o.

[48] Vin­c­ze, 17–18.o.

[49] Vin­c­ze, 22.o.

[50] Az ’56-os emlék­mű­vet lebon­ta­ná, helyé­re vissza­épí­te­né a Reg­num Mari­a­num-temp­lo­mot Szőcs Géza kul­tu­rá­lis állam­tit­kár. Ori­go, 2011. febr. 15. http://www.origo.hu/kultura/20110215-az-56osok-teren-akar-muzeumi-negyedet-a-kormany.html

[51] MKPK tit­kár­sá­gá­nak köz­le­mé­nye: http://uj.katolikus.hu/cikk.php?h=1601 Utol­só letöl­tés ide­je: 2017. márc. 3.

[52] Elítélt kereszt­dön­tők – Magyar Nem­zet, http://mno.hu/migr_1834/elitelt-keresztdontok-782654

[53] Vin­c­ze, 29.o.