A régi Újbánya látképe
A régi Újbá­nya lát­ké­pe

Pusz­tel­nik Fri­gyes az 1848–1849-es sza­bad­ság­harc kato­ná­ja, rövid ide­ig Gör­gey Artúr vezér­ka­ri főnö­ke volt. Hon­véd ezre­des­ként (más for­rá­sok sze­rint alez­re­des­ként) 1849. janu­ár 22-én a Sel­mec­bá­nyá­hoz közel eső hod­rus­bá­nyai völgy­ben vívott csa­tá­ban három súlyos lőtt sebet kapott. Újbá­nyá­ra szál­lí­tot­ták, de éle­tét már nem tud­ták meg­men­te­ni, janu­ár 26-án meg­halt és – sír­em­lé­ke tanú­sá­ga sze­rint – két nap­ra rá elte­met­ték. Külö­nös, hogy ezen­kí­vül Pusz­tel­nik Fri­gyes­ről egye­bet nem tud­tunk meg, min­den róla szó­ló írás vol­ta­kép­pen sír­em­lé­ké­re utal, neve a kato­nai sema­tiz­mu­sok­ban egy­ál­ta­lán nem sze­re­pel. A hod­rus­völ­gyi csa­tá­ról írt művek­ben azon­ban fel­buk­kan egy bizo­nyos Pusz­tel­nik Alf­réd hon­véd alez­re­des, aki Gör­gey Artúr­tól azt a fel­ada­tot kap­ta, hogy a köze­li Zsar­nó­cát elfog­lal­ja. Ahogy a tábor­nok 1849. janu­ár 21-én kelt leve­lé­ben fogal­ma­zott: „Szak­ér­tel­me, vala­mint az igaz­sá­gos ügyünk irán­ti meleg buz­gal­ma kezes­sé­get jelent szá­mom­ra e fel­adat sike­res vég­re­haj­tá­sá­hoz.”

Érde­kes, hogy más a tör­té­ne­ti for­rá­sok sze­rint a hod­rus­bá­nyai ütkö­zet­ben Pusz­tel­nik Hen­rik (1817–1849) őrnagy kapott halá­los sebet. A két Pusz­tel­nik test­vé­rek és mind­ket­ten buda­vá­ri lako­sok vol­tak. Egyes for­rá­sok sze­rint Pusz­tel­nik Hen­rik, aki a Gör­gey vezet­te had­se­reg koráb­bi vezér­ka­ri főnö­ke volt, a hod­rus­bá­nyai csa­ta ide­jén hon­véd alez­re­de­si rang­ban a nóg­rá­di önkén­te­sek élén har­colt, más doku­men­tu­mok azon­ban ezt épp Alf­réd­nak tulaj­do­nít­ják.

Ennek elle­né­re azt gon­dol­juk, hogy a sír­fel­ira­ton nem téve­dés­ből sze­re­pel a Fri­gyes név, ám könnyen lehet, hogy való­já­ban a sza­bad­ság­harc­ban nagy nevet szer­zett tiszt, Pusz­tel­nik Hen­rik vagy test­vé­re, a budai nem­zet­őr­ként is ismert Alf­réd vég­ső nyug­he­lyé­re buk­kan­tunk. Ha ez így van, akkor Pusz­tel­nik Hen­rik még hiány­zó, fon­tos élet­raj­zi ada­ta­i­ra sike­rült fényt derí­te­nünk. A kér­dés tisz­tá­zá­sát nehe­zí­ti, hogy a for­rá­sok hiá­nyo­sak és ellent­mon­dá­so­sak. Erő­sí­ti annak való­szí­nű­sé­gét, hogy Újbá­nyán Pusz­tel­nik Alf­ré­dot (akit időn­ként Ala­dár­nak is nevez­nek) temet­ték el az, hogy mivel a Fri­gyes kereszt­név csak a XIX. szá­zad­ban buk­kant fel a német Fried­rich for­dí­tá­sa­ként, kez­det­ben akár az erő­sen néme­tes hang­zá­sú Alf­réd helyet­te­sí­té­sé­re is hasz­nál­hat­ták. Ter­mé­sze­te­sen az sincs kizár­va, hogy a név­vál­toz­ta­tás Pusz­tel­nik Alf­réd vég­aka­ra­tá­ból tör­tént éle­te utol­só nap­ja­i­ban. Addig is, míg ez a kér­dés nyit­va marad, bár­ki nyug­szik is az újbá­nyai sír­ban – mivel éle­tét a magyar sza­bad­sá­gért áldoz­ta fel – köte­les­sé­günk emlé­két meg­őriz­ni.

Pusz­tel­nik sír­em­lé­két boros­tyán rej­ti

A sír­em­lék­ről a Borovsz­ky Samu-féle megye­mo­nog­rá­fi­á­ban olvas­ha­tunk: a szá­zad­for­du­ló tájé­kán ez volt Újbá­nya egyik meg­be­csült neve­ze­tes­sé­ge, ahol min­den már­ci­us 15-én és halot­tak nap­ján össze­gyűlt „a város haza­fi­as közön­sé­ge.” A meg­em­lé­ke­zé­se­ket a hely­ben műkö­dő Pusz­tel­nik Fri­gyes Szo­bor­egy­let szer­vez­te, akik min­den ünne­pet meg­elő­ző­en az emlék­mű­vet mél­tó­kép­pen fel­dí­szí­tet­ték. Újbá­nya önma­gá­ban sem jelen­ték­te­len tör­té­nel­münk szem­pont­já­ból: az alsó-magyar­or­szá­gi bánya­vá­ro­sok egyi­ke volt, a „rang­sor­ban” mind­járt Kör­möc-, Besz­ter­ce- és Sel­mec­bá­nya után követ­ke­zett. Annak elle­né­re, hogy dön­tő­en ide­gen ajkú népes­ség lak­ta, Újbá­nya a 19. szá­zad­ban is magyar érzel­mű város volt. A sza­bad­ság­harc leve­ré­se után beköl­töz­te­tett Bach-huszá­ro­kat olyan nagy köz­utá­lat övez­te, hogy rövid időn belül a szom­szé­dos Zsar­nó­cá­ra helyez­ték át a csá­szá­ri appa­rá­tust.

A “fa” álla­mi véde­lem alatt áll, a sír ellen­ben véd­te­len

Egye­sü­le­tünk elha­tá­roz­ta, hogy a szór­vány nap­ja alkal­má­ból ellá­to­gat Újbá­nyá­ra, hogy ezt a dicső múl­tú várost köze­lebb hoz­zuk hon­fi­tár­sa­ink­hoz. Saj­nos a szűn­ni nem aka­ró eső miatt újbá­nyai tar­tóz­ko­dá­sunk kizá­ró­lag a Pusz­tel­nik-sír­em­lék fel­ke­re­sé­sé­re szo­rít­ko­zott. A Garam fes­tői völ­gyé­ben meg­hú­zó­dó, min­den irány­ból erdős hegyek által körül­ölelt Újbá­nya jó leve­gő­jű hegy­vi­dé­ki város­ka. Teme­tő­jé­ben akad még néhány magyar fel­irat, több­nyi­re műem­lé­ki véde­lem­re érde­mes régi neme­si, pol­gá­ri sír­bol­tok és már­vány obe­lisz­kek, ami jel­zi azt, hogy szlo­vák vidé­ken járunk, ahol 1920 előtt is már csak az intel­li­gen­cia volt magyar nem­ze­ti­sé­gű. A „leg­fris­sebb” magyar sír­fel­ira­tok alap­ján a magyar népes­ség meg­szű­né­sét az 1980-as évek­re lehet datál­ni. 1991-ben a város­ka 8534 lako­sá­ból mind­össze 17 fő val­lot­ta magát magyar­nak. (Tri­a­nont meg­elő­ző­en a szű­ken vett Újbá­nya lakos­sá­gá­nak 20%-a – négy­száz fő – volt magyar.)

Ami a neve­ze­tes sír­em­lé­ket ille­ti, a Borovsz­ky-féle tudó­sí­tás csu­pán annyit közöl, hogy az (al)ezredes sír­ját a pat­ri­ó­ta szel­le­mű lakos­ság „szép emlék­kel jelöl­te meg.” Emi­att ele­ve egy jelen­tő­sebb obe­lisz­ket, emlék­mű­vet keres­tünk a nem túl­sá­go­san nagy teme­tő­ben. Las­san egy órá­ja köröz­tünk a sírok között, de Pusz­tel­nik Fri­gyes emlék­mű­ve csak nem akart elő­ke­rül­ni. Már majd­nem fel­ad­tuk, mire egy négy­mé­te­res „boros­tyán­fa” alatt, az örök­zöld növény sűrű­jé­ben meg­pil­lan­tot­tuk Pusz­tel­nik Fri­gyes tar­do­si vörös­már­vány emlék­táb­lá­ját. A sze­mek elől tel­jes mér­ték­ben elrej­tett homok­kő osz­lo­pot a bokor olyan mér­ték­ben nőt­te be, hogy az obe­liszk kör­vo­na­lai alig kive­he­tők. Az 1849-ben elesett ezre­des sír­em­lé­ké­nek meg­ta­lá­lá­sa nagy öröm­mel töl­töt­te el csa­pa­tun­kat. Elké­szí­tet­tük a cso­port­ké­pet, majd elhe­lyez­tük egye­sü­le­tünk koszo­rú­ját. Bol­do­gan fedez­tük fel a szom­bat­he­lyi Bolyai János Gya­kor­ló Álta­lá­nos Isko­la és Gim­ná­zi­um diák­ja­i­nak koszo­rú­ját, akik 2015 szep­tem­be­ré­ben a Határ­ta­la­nul! prog­ram kere­té­ben Pusz­tel­nik ezre­des sír­he­lyét taná­ruk veze­té­sé­vel meg­lá­to­gat­ták.

Nem volt csa­pa­tunk­ban véle­mény­kü­lönb­ség azt ille­tő­en, hogy a sír­em­lé­ket tel­je­sen bebo­rí­tó kúszó­nö­vény elsőd­le­ge­sen a múlt elta­ka­rá­sát szol­gál­ja. Ám a dicső hon­véd sír­já­nak elrej­té­sé­nél nagyobb prob­lé­ma, hogy az emlék­mű­vön fel­fu­tó boros­tyán lég­gyö­ke­rei olyan erő­sen bele­ka­pasz­kod­nak a felü­let­be, hogy idő­vel a felü­let pusz­tu­lá­sát ered­mé­nyez­he­tik. S bár a boros­tyán a teme­tők ked­velt növé­nye, az emlék­mű­vek leg­na­gyobb ellen­sé­ge is egy­ben. Pusz­tel­nik Fri­gyes ilyen módon „lát­ha­tat­lan” emlé­ke előtt a szlo­vák állam címe­ré­vel hite­le­sí­tett cövek hir­de­ti, hogy a futó­nö­vényt “védett fává” nyil­vá­ní­tot­ták. Mivel ez Újbá­nya egyet­len védett fája, fel­me­rül a kér­dés, hogy vajon a ter­mé­szet­vé­de­lem csu­pán ürügy egy jelen­tős magyar műem­lék elta­ka­rá­sá­ra és foko­za­tos elpusz­tí­tá­sá­ra?

Tekin­tet­tel arra, hogy az évszá­za­dos boros­tyán is jelen­tős – ter­mé­szet­vé­del­mi, és amennyi­ben a hálás kegye­let ültet­te, kul­túr­tör­té­ne­ti – érté­ket kép­vi­sel, java­solt len­ne vissza­met­szé­se, gyé­rí­té­se. Mivel azon­ban a védett fák enge­dély nél­kü­li met­szé­se vagy akár eltá­vo­lí­tá­sa ron­gá­lás­nak minő­sül, és több száz­ezer eurós bír­sá­got von­hat maga után, nem tehe­tünk egye­bet, mint­hogy idő­ről idő­re fel­ke­res­sük egy-egy koszo­rú­val és mécses­sel Pusz­tel­nik Fri­gyes emlé­két, és erre fel­kér­jük hon­fi­tár­sa­in­kat is.

Források:

Bán­la­ky József: A magyar nem­zet had­tör­té­nel­me. Digi­tá­lis kiadás, 2001.
Pest-budai nem­zet­őrök 1848–49. Doku­men­tu­mok a fővá­ro­si nem­zet­őr­ség tör­té­ne­té­hez. Szerk.: Cza­ga Vik­tó­ria, Jan­csó Éva. Buda­pest, 2001.
Saját kezé­be, ott, ahol… Az 1848–49-es for­ra­da­lom és sza­bad­ság­harc
Had­tör­té­nel­mi Levél­tár­ban őrzött kato­nai ira­ta­i­ból. Szerk.: dr. Szijj Jolán.
Hol sír­ja­ink dom­bo­rul­nak. Az 1848–49-es for­ra­da­lom és sza­bad­ság­harc a mai Szlo­vá­kia terü­le­tén. Szerk.: Gör­föl Jenő, Kovács Lász­ló. Duna­szer­da­hely, 2003.
Kos­suth Lajos: Írá­sok és beszé­dek 1848–49-ből. Válo­gat­ta, saj­tó alá ren­dez­te, az össze­kö­tő szö­ve­get, jegy­ze­te­ket és név­ma­gya­rá­za­to­kat írta Kato­na Tamás. Buda­pest, 2003.
Militär-Sche­mat­is­mus des öster­re­i­chis­c­hen Kaiserthu­mes. Wien, 1840.
Pusz­ta­sze­ri Lász­ló: Gör­gey Artúr a sza­bad­ság­harc­ban. Buda­pest, 1984.

Hetzmann Róbert
Magyar Patrióták Közössége
© 2015. november 30.