• 2017.12.23.

Maholnap összeomlik, ahol Vörösmarty tanított

Maholnap összeomlik, ahol Vörösmarty tanított

Maholnap összeomlik, ahol Vörösmarty tanított 150 150 Patrióták

Pusztuló örökségünk:
Az alsóbörzsönyi Perczel-kúria

„A lelkes eljár ősei sírjához,
S a régi fénynél gyújt új szövétneket.”
(Garay János)

Tolna megye déli részén, a Völgységnek nevezett erdős dombvidéken találjuk a kicsiny Alsóbörzsöny pusztát, amely Bonyhádbörzsöny részeként 1928 óta a mai járásközponthoz, Bonyhádhoz tartozik. A kisváros egyik legfontosabb műemléke az 1746-ban elkészült Perczel-kúria, amelynek jelentősége messze túlmutat a megye határain: egyszerű falai között élt és alkotott Vörösmarty Mihály, amikor a Perczel családnál tanítóskodott. Ennek ellenére az értékes műemlék elhagyatva pusztul.

A börzsönyi emlékhelyet jól láthatóan csak nagyon kevesek keresik fel, pedig a Perczel-kúria jól megközelíthető. A Bonyhádról Bátaszék felé vezető út mellett találjuk az Alsóbörzsönynek nevezett pusztát, erdős dombok ölelésében, a Rák-patak völgyében. A Bonyhádhoz tartozó település elhagyása után, jobb kéz felől – az úthoz képest nyugat felé – megpillanthatjuk a hajdani majorságot.

Vörösmarty Mihály

Az évszázadok alatt nagy magyarrá lett Perczel család bajor őse a XVI. században telepedett le Magyarországon. A török elleni honvédelemből kivették részüket, a magyar nemességet 1697-ben szerezték meg Lipót királytól. Perczel József, Tolna vármegye alispánja alapította meg a család bonyhádi ágát, aki 1743-ban vásárolt birtokot a Völgységben. A nemzetség legnevezetesebb tagja Perczel Mór (1811-1899), a szabadságharc honvédtábornoka volt, aki bonyhádi kúriájukban látta meg a napvilágot. Mindig kegyelettel emlékezett vissza magántanítójára, Vörösmarty Mihályra (1800-1855), aki nagy hatással volt gondolkodásmódjára. A szabadságharcban való részvétele miatt halálra ítélték, és csak a kiegyezés után térhetett haza az emigrációból. A honvédtábornok a család többi tagjai mellett a bonyhádi Kálvária-domb temetőjében nyugszik. Mórral ellentétben a börzsönyi kúriában született Perczel Béla (1819-1888) igazságügyi miniszter, a Kúria elnöke, valamint Perczel László (1827-1897) kartográfus, országgyűlési képviselő, a magyar vasúthálózat fejlesztője.

A Perczel-család, miután a birtokot megszerezte, 1743-1746 között megépítette a ma is álló, a XX. században kissé átalakított földszintes kúriát, amit a Magyar Patrióták Közössége küldöttsége 2016. július 15-én keresett fel. A kis domb oldalában álló műemlék hosszúkás téglalap alaprajzú, nyeregtetős épület, déli homlokzatán árkádívsoros tornáccal. A népies barokk ház keleti, oromzatos homlokzatán emléktábla hirdeti, hogy itt élt, tanított és írta hazafias és szerelmes verseit 1820 és 1822 között, valamint 1823-24-ben Vörösmarty Mihály, „a nemzeti függetlenség és haladás nagy költője.” A táblát a költő születésének 150. évfordulóján, 1950-ben állította Bonyhádbörzsöny község tanácsa. Egykor koszorúkampó is tartozott hozzá, aminek már csak a hege látható, bizonyára fémhulladékként végezte.

Perczel Sándor nagybirtokos és táblabíró 1817-ben, egy véletlen találkozás során kérte fel az akkor tizenhét éves kápolnásnyéki illetőségű költőt, hogy tanítsa három kisebb fiát. A fiatal Vörösmarty nevelőként sohasem hanyagolta a rá bízott Perczel-fiúkat, és sokat fáradozott azért, hogy szilárd hazafiakat neveljen belőlük. Leszámítva az 1822 novembere és 1823 szeptembere közötti egy évet, amikor a Kapos melletti Görbőn joggyakorlaton volt Cséfalvay Ferenc alispán mellett, 1826-ig nevelte az ifjakat Börzsönyben és Pesten. Perczel Etelkához írt versei a be nem teljesedett, egyoldalú szerelem költészetének remekei.

„Itt mint élek most? oh tudják a kies erdők,
Tudja hegyed-völgyed, börzsönyi puszta vidék…”
(Vörösmarty Mihály: Klivényi barátomhoz)

A Perczel-kúria sem kerülhette el a kastélyok, kúriák szomorú sorsát: a szocializmusban államosították, és a hozzá tartozó melléképületekkel együtt lakásokra osztották fel, ahová az állampárt által megnyerni kívánt alacsony műveltségű (lumpenproletár) néprétegeket költöztették. Ennek jegyében az egykori magtár épületét 1957-ben felismerhetetlenül átalakították, de a régi istállót is sikerült kiforgatniuk eredeti állapotából.

A 3114/6 helyrajzi számon nyilvántartott ingatlan magántulajdonban áll, de a magántulajdonosoktól joggal elvárt társadalmi felelősségvállalásnak nyoma sem tapasztalható. A lepusztult épület falairól pereg a vakolat, tornácos homlokzatáról tányérantenna kémleli az eget. A kocsibehajtásra és gyalogos közlekedésre szolgáló korabeli kapu lassan megadja magát, de ez itt jól láthatóan senkit sem zavar, mint ahogy az sem, hogy a tető nincs jó állapotban. A bejárat előtt bontási tevékenységre utaló építési hulladék tornyosul: méretes gerendák és szúette tetőlécek hevernek halomban. Törvényeink védik ugyan a műemlékeket, de a hanyag gazdákat nem regulázzák meg kellőképpen. Vajon alappal várhatjuk-e az ötvenes években beköltöztetett egyszerű lakók leszármazottaitól, hogy helyrehozzák a Perczelek tájba simuló úrilakját, amit évtizedek óta pusztulni hagynak? Fel kell ismernünk, hogy a műemlékek egyszer s mindenkorra gazdasági egységek is, saját rendeltetéssel. Egy XVIII. századi kúriát nem szabad szociálisan hátrányos helyzetűek szükséglakásaként üzemeltetni, hiszen ez nem felel meg a méltó használat követelményének, mivel legtöbbször a műemlék pusztulását eredményezi.

A jelentős részben építéskori nyílászárók szemlélése közben felmerült bennünk a kérdés: meddig nézzük tétlenül egy, a nemzet múltja szempontjából jelentős érték pusztulását? Az alsóbörzsönyi Perczel-kúria a magyar kultúrtörténet egyik fontos helyszíne, sajnos egyben pusztuló örökségünk mellőzött darabja. A majd három évszázados műemlék ma még menthető, ám ha nem cselekszünk, örökre elpusztulhat a hely, ahol Vörösmarty alkotott. Talán ez a legkevesebb, amivel a magyar költőfejedelem és a Perczel-család emlékének tartozunk! Ahogy Vörösmarty írta: „Emlékek nélkül nemzetnek híre csak árnyék.”

Hetzmann Róbert
Magyar Patrióták Közössége
© 2016. július 17.

 


 

Irodalom:

Alsóbörzsönyi Perczel-kúria, Tolna Megyei Értéktár.

Gelencsér József – Kresz Mária – Lukács László: Vörösmarty-emlékek (Székesfehérvár).

Hajas Béla: Vörösmarty Mihály és Perczel Etelka. (Bp, 1931.)

Magyar Életrajzi Lexikon 1000-1990, Perczel Mór, Vörösmarty Mihály szócikkek. Főszerk.: Kenyeres Ágnes.

Magyarország Műemlékjegyzéke. Tolna megye. Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, Budapest, 2006.

Pallas Nagylexikon, Perczel-család szócikk.

    Név (kötelező)

    Email cím (kötelező)

    Tárgy

    Üzenet

    Az Adatvédelmi tájékoztatóban foglaltakat elolvastam és elfogadom.