A nyár elmúltával, szeptember 19-én este 6 órakor folytatódott a Magyar Patrióták Közössége immár hagyományosnak mondható és egyre népszerűbb rendezvénysorozata, a Patrióta esték. A helyszín ezúttal is a Belső-Terézvárosban található Küküllő Székely Kocsma volt. Az est két meghívott előadója, Babucs Zoltán hadtörténész és Köő Artúr történész a közönséget is bevonva boncolta a több száz éve aktuális témát, az erdélyi román térfoglalás folyamatát, középpontban Erdély utolsó színmagyar katonai temetőjének szemünk előtt zajló elrománosításával.

Köő Artúr és Babucs Zoltán
Köő Artúr és Babucs Zoltán

Az est elején mindkét történész röviden bemutatkozott és ismertette kutatási területét. Ezután Hetzmann Róbert, a Magyar Patrióták Közössége elnöke tett fel számos kérdést a témával kapcsolatban különböző szempontok szerint, majd a közönség kérdései, hozzászólásai zárták az estet.

Babucs Zoltán szerint az Úz völgyi magyar katonatemető önkényes elrománosításával a románok gyakorlatilag egyoldalúan felrúgták a magyar-román hadisíregyezményt, amit eleve csak a magyar fél vett komolyan. Míg Magyarország több, mint négyszáz román katona sírját állította helyre az elmúlt években magyar területeken, addig a románok magyar hadisírok feldúlásában, keresztek kidöntésében, magyar nyelvű feliratok eltűntetésében „jeleskedtek” leginkább. A románok eljárása azért is felháborító, mert az Úz völgyi temető esetében okiratokkal lehet igazolni, hogy oda románokat nem temettek. „1917-ben az ellenfél elesett katonáit az akkori határ túloldalán temették el, így ott román, szerb vagy olasz hadisír nem lehetett, tehát nem igaz, hogy nemzetközi a temető” – hangsúlyozta Babucs Zoltán, aki szerint a magyar katonai emlékhely elrománosításában a telekkönyvi spekuláció is szerepet játszott.

A történész olyan érdekességeket is megemlített, minthogy a katonai temetőben zajló munkálatokról nemcsak a magyar, hanem a német és az osztrák felet sem értesítették, akik ennek ellenére mégsem, akik ezt furcsa módon nem tették szóvá, noha közismerten érzékenyek a saját hadisírjaik gondozására. Mivel a hadisíregyezmény a viszonosság elvén alapul, így nincs szankció a megállapodást megszegő féllel szemben. Az Úz völgyi törvénytelen temetőfoglalás kapcsán Babucs Zoltán nem hallgatta el a Hargita megyei önkormányzat és a csíkszentmártoniak felelősségét sem, hiszen tudniuk kellett a dormánfalviak szándékáról, azonban könnyelműen bíztak annak elmaradásában, ami azért nagy felelőtlenség, mert ez volt az utolsó színmagyar katonai temető Erdélyben.

Köő Artúr, a dualizmus korának, azon belül is kiemelten a nemzetiségi oktatáspolitika és az erdélyi románok történelmének kutatója áttekintette az elmúlt százötven esztendő román terjeszkedését Erdélyben, kitérve a gyulafehérvári események egyoldalúságára, a két háború közötti erőszakos identitásépítésre és a „kicsi magyar világ” utáni megtorlásokra. A történész adatokkal bizonyította, hogy a románok Erdélyben néhány évszázadon belül „a fejünkre nőttek, elsősorban a magas termékenység és a migrációs invázió következtében.”

A beszélgetés második részében a hangsúly a szintén több száz éve zajló módszeres román történelemhamisításra tevődött át. Köő Artúr állításról állításra cáfolta azokat a román kinyilatkoztatásokat, melyekkel állítólagos korai ittlétüket akarják alátámasztani. A történész ugyanakkor rávilágított a vágyvezérelt román történetírás lépéselőnyére: egyetlen történettudományi munka sem jelenik meg ma Romániában, aminek ne lenne angol változata. A román mítoszok nem csak a történelemkedvelők számára adnak muníciót, hanem ezek képezik alapját az iskolai tananyagnak, a dákoromán kontinuitás elméletét alátámasztó legújabb bestsellerekről és televíziós sorozatokról nem is beszélve.

Mindkét előadó egyetértett abban, hogy a magyar ifjúság hazafias szellemben való nevelése lenne a megoldás, ám a nemzeti szellemű oktatás sajnos még várat magára Magyarországon. A helyzet súlyosságát érzékelteti, hogy a magyarországi hatodikosok történelemkönyvében Hunyadi románként szerepel. Babucs Zoltán szerint időközben már fel is nőtt egy nemzetietlen korosztály, és ha nem fordítjuk meg a folyamatot, egy idő után többségben lesznek a kozmopoliták. Emellett az előadók dicsérték a nemrégiben megindult haderőfejlesztést, ami súlyt ad a magyar külpolitikának. Az úzvölgyi katonai temető kapcsán is megfogalmazódott egy előremutató ötlet: Köő Artúr szerint a szervezett erdélyi csoportoknak, de különösen a Határtalanul-programban részt vevő iskoláknak kötelező jelleggel fel kellene keresniük a temetőt egy koszorúzás, megemlékezés erejéig. A magyar szalagos koszorúkkal díszített temető így a magyar megmaradás szimbólumává válhat.

A beszélgetés fő tanulsága, egyben legfontosabb üzenete az volt, hogy nem elég szóban elítélni a magyar nemzetet érő támadásokat, hanem tettekkel is ki kell állni a határon túli nemzettársaink mellett. Jól mutatja az est hangulatát, hogy a hivatalos program befejezése után szinte minden résztvevő tovább maradt a helyszínen, hogy ízletes erdélyi falatok és néhány korsó sör társaságában még kötetlenebb formában elmondja véleményét a témáról, vagy csak egy jót beszélgessen hasonlóan gondolkodó patrióta fiatalokkal.

F.A. / Magyar Patrióták Közössége © 2019.10.03.

Fényképezte: Somogyi György