A tör­té­nel­mi Magyar­or­szág hatá­ra­i­val díszí­tett Ország­zász­ló-emlék­mű, dua­liz­mus­ko­ri ország­gyű­lé­si kép­vi­se­lőt adó neme­si csa­lád kúri­ái, egy­ko­ri refor­má­tus temp­lom hűlt helye. Nem is gon­dol­nánk, mennyi magyar emlék­kel talál­koz­ha­tunk a haj­dan Úrme­ző­ként ismert, ma a mes­ter­sé­ge­sen ráag­ga­tott Rusz­ke Pole nevet vise­lő Tala­bor-par­ti köz­ség­ben, ahol a Magyar Pat­ri­ó­ták Közös­sé­ge tavaly­előt­ti kár­pát­al­jai érték­fel­de­rí­tő útja során járt a helyi neme­si csa­lád utol­só sar­já­val.

Úrme­ző a mára­ma­ro­si meden­cé­ben, Técső hatá­rá­ban a 14. szá­zad dere­ká­ig magyar tele­pü­lés­ként fej­lő­dött ki. Első írá­sos emlí­té­se e szá­zad végé­ről szár­ma­zik, akko­ri lakói a for­rá­sok alap­ján fel­te­he­tő­en Vér­me­ző néven illet­ték. A tele­pü­lés nevé­ről két helyi mon­da is ismert. Az egyik sze­rint a Vér­me­ző elne­ve­zés a leka­sza­bolt tatá­rok­ra utalt, ami­től a hely­be­li­ek irtóz­tak, ezért végül átne­vez­ték Úrme­ző­vé. Egy másik tör­té­net arról beszél, hogy a falu neve a tatá­rok­tól vissza­szer­zett kin­csek­ből úri­a­san élő helyi­ek­re utalt. Az ukrán köz­igaz­ga­tás­ban hasz­nált Rusz­ke Pol­je a Tri­a­non utá­ni cseh­szlo­vák idők­re vezet­he­tő vissza, akkor cse­rél­ték le a vidé­ket meg­szál­ló hiva­ta­los­sá­gok a koráb­ban a ruszi­nok által hasz­nált Urme­zi­jo­vo (Урмезіово) nevet. Szó sze­rint orosz mezőt jelent, így nem sza­va­tol­ha­tó, hogy hosszú éle­tű lesz.

Úrme­ző­nek már a közép­kor­ban is kivá­ló föld­jei vol­tak, a for­rá­sok mind­un­ta­lan jó gyü­mölcs­ter­mé­sé­ről, kivált­képp alma­ter­mé­sé­ről tanús­kod­nak. Fényes Elek föld­jei alap­ján Úrme­zőt a megye leg­ter­mé­ke­nyebb hely­sé­gei közé sorol­ta. A 15. szá­zad­tól a cse­bi Pogány csa­lád egyik jószág­köz­pont­ja, ők is, akár­csak később a tele­pü­lé­sen a Novák csa­lád, mező­gaz­da­ság­gal fog­lal­koz­tak.

Habár Úrme­ző köz­ség magyar vonat­ko­zá­sa egy­ál­ta­lán nem ismert, már kuta­tó­utun­kat meg­elő­ző­en fel­fi­gyel­tünk a saj­nos meg­sem­mi­sült refor­má­tus temp­lo­má­ról szó­ló hír­adá­sok­ra, ame­lyek alap­ján kiraj­zo­ló­dott előt­tünk a tel­jes fele­dés­be merült egy­kor élő úrme­zei magyar közös­ség. Azon­ban az évszá­za­dok során a közép­kor­ban még magyar jel­le­gű tele­pü­lé­sen a magyar­ság ará­nya foko­za­to­san csök­kent a hegyek­ből leköl­tö­ző ruszin­ság rová­sá­ra. Fényes Elek a 19. szá­zad dere­kán még mint orosz-magyar falu­ról ír, amely­nek lako­sai görög kato­li­kus, refor­má­tus és zsi­dó gyü­le­ke­ze­tek­hez tar­toz­tak. Az 1910. évi nép­szám­lá­lá­son a tele­pü­lés 1786 lako­sá­ból már csak 73 lélek val­lot­ta magát magyar­nak. A cse­kély arány­hoz képest a magya­rul tudók szá­ma azon­ban kima­gas­ló volt (524 fő). A magya­rok fele­rész­ben refor­má­tu­sok, fele­rész­ben római kato­li­ku­sok vol­tak. 2001-re a magyar­ság igen­csak meg­ro­gyott, mind­össze­sen 7 fő val­lot­ta magát magyar­nak.

A református templom romjai egy kb. negyven évvel ezelőtti fényképen
A refor­má­tus temp­lom rom­jai egy kb. negy­ven évvel ezelőt­ti fény­ké­pen

A manap­ság mint­egy 4000 lako­sú tele­pü­lést Erdő Aran­ka kala­u­zo­lá­sá­val köze­lí­tet­tük meg a haj­da­ni koro­na­vá­ros, Técső irá­nyá­ból. Aran­ka néni Novák Dáni­el déd­uno­ká­ja, aki egy­kor az Úrme­zőt is magá­ban fog­la­ló técsői kör­zet ország­gyű­lé­si kép­vi­se­lő­je volt. Az örmény fel­me­nők­kel ren­del­ke­ző Novák csa­lád a koráb­bi Pogány csa­lád­dal egye­tem­ben meg­ha­tá­ro­zó föld­bir­to­ko­sai vol­tak a mára­ma­ro­si tele­pü­lés­nek.

A köz­ség­ben elő­ször a Tala­bor­tól nem messze talál­ha­tó két Novák-kúria egyi­két tekin­tet­tük meg. A szá­mos egy­ko­ri úri­lak­ból mind­össze ket­tő maradt fenn. A ma már Técsőn élő Erdő Aran­ka szí­ve­sen mesélt az évti­ze­dek­kel ezelőt­ti Úrme­ző­ről, gyer­mek­ko­rá­ról. Aran­ka néni gyer­mek­éve­i­ben a csa­lád szá­má­ra ott­hont adó kúria ma tel­je­sen elha­gya­tott, a kas­tély­par­kot benőt­te a gaz, az épü­le­ten meg­lát­szód­nak a Szov­jet­unió és az össze­om­lás viszon­tag­sá­gai. Az üres, szél­jár­ta ter­mek, a több helyütt besza­kadt tető, az eső áztat­ta szo­bák szo­mo­rú­ság­gal töl­tik el az arra járót. Kel­lő aka­rat­tal és anya­gi lehe­tő­ség­gel ment­he­tő len­ne még az épü­let, kér­dés, hogy med­dig.

Erdő Aranka a pusztuló, elorzott családi lak előtt
Erdő Aran­ka a pusz­tu­ló, elor­zott csa­lá­di lak előtt

Miu­tán Aran­ka néni kör­be­ve­ze­tett gyer­mek­ko­ra emlé­ke­in, közö­sen kibal­lag­tunk ősei, a Novák csa­lád sír­kert­jé­hez. A síro­kat itt az idő kegyet­len múlá­sa mel­lett a van­dá­lok keze is ron­csol­ta. A pusz­tí­tás­tól egye­dül csak a feszü­let mene­kül­he­tett. A babo­nás népek — mind sok más eset­ben a pap sír­já­hoz vagy más keresz­tény jel­ké­pek­hez — a kereszt­hez nem érhet­nek. Azon­ban más sírok ron­gá­lá­sa nem ébresz­ti fel a bűn­hő­dés­től való félel­mü­ket.

A sír­je­le­ken sze­rep­lő írás jó része — részint az idő múlá­sa, részint a ron­gá­lá­sok miatt — mára nem olvas­ha­tó. Egye­dül Novák Dáni­el, Aran­ka néni dédaty­ja, az egy­ko­ri ország­gyű­lé­si kép­vi­se­lő nevét tud­tuk kibe­tűz­ni a föl­dön össze­tör­ve fek­vő sír­kö­vek egyi­ké­ről. A csa­lád talán leg­hí­re­sebb tag­ja 1857. júli­us 4-én szü­le­tett. Gaz­da­sá­gi tanul­má­nyai befe­je­zé­se után édes­ap­já­tól örö­köl­ve már igen fia­ta­lon gaz­dál­ko­dás­ba kez­dett. Nagy érte­lem­mel és oda­adás­sal növel­te bir­to­ká­nak érté­két, gaz­da­sá­gán szesz­gyá­rat hozott lét­re, mely­nek omla­do­zó épü­le­tei mind a mai napig meg­ta­lál­ha­tó­ak Úrme­zőn. Novák Dáni­el igen tevé­ke­nyen vett részt a kör­nyék és a vár­me­gye köz­éle­ti-gaz­da­sá­gi éle­té­ben. 1906-tól 1911-ig a tér­ség ország­gyű­lé­si kép­vi­se­lő­je volt, válasz­tó­ke­rü­le­te füg­get­len­sé­gi prog­ram­mal küld­te a Kép­vi­se­lő­ház­ba. Köz­éle­ti-par­la­men­ti mun­kás­sá­ga során a kis­bir­to­ko­sok érde­ke­it emel­te paj­zsá­ra. Fel­lé­pett az észak­ke­let-magyar­or­szá­gi föld­tu­laj­do­no­so­kat kifosz­tó bir­tok­ü­zé­rek, csa­lók elle­né­ben. Fel­szó­la­lá­sa­i­ban több­ször is kiemel­te a mai Kár­pát­al­ja népe­i­nek a magyar­ság irá­nyá­ban tanú­sí­tott hűsé­gét. Küz­dött azért, hogy minél keve­sebb kis­gaz­dál­ko­dó veszít­se el a meg­él­he­té­sét adó föld­te­rü­le­tet.

Ffeszület a sírkertben
Feszü­let a sír­kert­ben
Novák Dániel fényképe
Novák Dáni­el fény­ké­pe

A tör­té­nel­mi kite­kin­tés után tova­ha­lad­tunk Úrme­ző utcá­in, és fel­ke­res­tük az egy­ko­ri refor­má­tus temp­lom hűlt helyét. Az úrme­zei magyar­ság jó része ere­de­ti­leg refor­má­tus volt, az egye­dü­li népe­sebb kivé­telt a római kato­li­kus hitű Novák csa­lád jelen­tet­te. 1910-ben azon­ban már csak 23 refor­má­tus lélek szám­lál­ta­tott meg, míg a római kato­li­ku­sok szá­ma 24 fő volt.

A refor­má­tu­sok hanyat­lá­sa együtt járt a magyar­ság itte­ni hanyat­lá­sá­val, azon­ban a gyü­le­ke­zet végét Kár­pát­al­ja szov­jet beke­be­le­zé­se jelen­tet­te. A meg­szál­lók a közép­ko­ri ere­de­tű temp­lo­mot bezár­at­ták, amely így az évti­ze­dek során a meg­sem­mi­sü­lés útjá­ra lépett. Aran­ka néni képe­it — melyek már rom­ként mutat­ják az egy­ko­ri isten­há­zát — és az egy­ko­ri refor­má­tus temp­lom tel­kén nem­ré­gi­ben meg­épült, részint gyü­le­ke­ze­ti terem­nek, részint lakás­nak helyet adó neo­pro­tes­táns temp­lo­mot néz­ve öröm­re nem lehe­tett okunk. Az elmú­lás itt már nem omla­do­zó fala­kat, gazos kas­tély­par­kot jelent, hanem magát a nem­lé­te­zést. Katasz­te­ri tér­ké­pek, rövid­so­ros írá­sok és néhány fény­kép mesél­het már csak az ilyes­faj­ta örök­ség­ről.

A régi szeszfőzde maradványai
A régi szesz­főz­de marad­vá­nyai
A régi református templom helyére épített neoprotestáns imaház
A régi refor­má­tus temp­lom helyé­re épí­tett neo­pro­tes­táns ima­ház

A múlan­dók sira­tá­sa után buszunk­kal tovább kanya­rog­tunk Úrme­ző gör­be utcá­in, míg­nem egy Mára­ma­ros vidé­ké­re oly jel­lem­ző, taka­ros házat meg nem pil­lan­tot­tunk. Gon­dol­tuk, ütünk róla egy-két fotót, hiszen egyi­ke az utol­só hír­mon­dók­nak. Hamar kide­rült azon­ban, hogy magyar­lak­ta ház­ra buk­kan­tunk: lakó­ja a kilenc­ven éven felü­li Manyi néni, az utol­só úrme­zei magya­rok egyi­ke. Rövi­den beszél­ge­tünk a helyi magya­rok­ról és a temp­lom­ról. Nem tud­ni, ki volt a meg­le­pet­tebb: az elő­szo­ba homá­lyá­ban Manyi néni sze­me­i­ből könny­csepp csor­dult ki. Nekünk azon­ban — hason­ló­kép­pen meg­ha­tot­tan — rövi­de­sen indul­nunk kel­lett, és búcsút vet­tünk az utol­só tős­gyö­ke­res úrme­zei magyar­tól. A búcsú­zás köz­ben pár szót vál­tot­tunk Manyi néni vejé­vel, aki — habár nem szü­le­tett úrme­zei – fel­hív­ta a figyel­mün­ket egy, a magyar­ság­hoz köt­he­tő emlék­mű­re, ami a helyi isko­la udva­rán áll.

Manyi néni háza – az utolsó hagyományos máramarosi porták egyike
Manyi néni háza – az utol­só hagyo­má­nyos mára­ma­ro­si por­ták egyi­ke
Búcsúzás Manyi nénitől
Búcsú­zás Manyi néni­től

A másik meg­ma­radt úrme­zei kúria mel­lett elha­lad­va meg is érkez­tünk utol­só hely­szí­nünk­re, ami a mai isko­la udva­rán álló emlék­mű. Mint utó­lag kide­rült szá­munk­ra, az emlék­mű egy 1940-ben, a Kár­pát­al­ja vissza­csa­to­lá­sa utá­ni évben állí­tott Ország­zász­ló meg­ma­radt talap­za­ta. Az osz­lop alján nagy meg­le­pe­té­sünk­re Nagy-Magyar­or­szág kon­túr­ja raj­zo­ló­dik ki, melyen az “Így volt, így lesz” fel­irat a „beava­tot­tak” szá­má­ra még kiol­vas­ha­tó. Rit­ka­ság­nak szá­mít az ily módon fenn­ma­radt tör­té­nel­mi Magyar­or­szá­got ábrá­zo­ló emlék­mű mai hatá­ra­in­kon túl. Min­den bizonnyal a későb­bi hata­lom embe­rei nem ismer­ték fel a raj­zo­la­tot, hiszen külön­ben – a magyar sírok­hoz hason­ló­an – biz­to­san nem hagy­ták vol­na épség­ben…

A megcsonkolt országzászlótartó talapzata Nagy-Magyarországgal és a felirattal
A meg­cson­kolt ország­zász­ló­tar­tó talap­za­ta Nagy-Magyar­or­szág­gal és a fel­irat­tal

Érde­mes fel­idéz­nünk a Magyar Táv­ira­ti Iro­da kora­be­li tudó­sí­tá­sát: „Técső, szep­tem­ber 5. A mára­ma­ros-megyei Urme­ző köz­ség­ben most avat­tak fel az Ország­zász­lót. Az ott állo­má­so­zó hon­véd­ség művé­szi kivi­te­lű ország­zász­ló­osz­lo­pot és zász­lót aján­dé­ko­zott a köz­ség­nek. Az ava­tó­ün­nep­sé­gen a tábo­ri lel­ké­szek beszé­dei után a köz­ség birá­ja vet­te át az Ország­zász­lót. Rőder Jenő tábor­nok hatá­sos beszé­det inté­zett a meg­je­lent ünnep­lő közön­ség­hez.”

A haj­dan magya­rok által lakott Úrme­ző neve ma tel­jes mér­ték­ben isme­ret­len: nem szól róla sok for­rás, nem is hal­lunk felő­le. De annál több min­dent meg­mu­ta­tott magá­ról, erő­sít­ve közös­sé­günk­ben azt a tuda­tot, hogy minél több hason­ló tele­pü­lést kell úti­cél­nak válasz­ta­nunk, hiszen olyan emlé­kek­kel, érté­kek­kel, olyan mara­dék-magya­rok­kal ismer­ked­he­tünk meg, akik révén mind­nyá­jan lélek­ben gaz­da­gab­ban tér­he­tünk haza.

Gáspár Kolos, elnökségi tag
(Képek: Izing Máté)
Magyar Patrióták Közössége
© 2018. június 28.