Komoly nép­raj­zi fel­fe­de­zést ered­mé­nye­zett a Magyar Pat­ri­ó­ták Közös­sé­ge május első nap­ja­i­ban meg­tar­tott fel­vi­dé­ki útja. Egye­sü­le­tünk kül­dött­sé­ge fel­ke­res­te az Onda­va men­ti magyar­sá­got, elszór­vá­nyo­so­dó, kelet-szlo­vá­ki­ai magyar kis­tá­jun­kat. Mivel saj­nos több évti­ze­de nem járt erre­fe­lé magyar nép­rajz­ku­ta­tó, nem lehe­tett tud­ni, hogy Váj­lok Sán­dor tudó­sunk 1939-es dol­go­za­tá­ban emlí­tett archa­i­kus teme­tői fej­fá­kat, az ún. „gon­fá­kat” sike­rül-e még meg­ta­lál­nunk. Ezt az archa­i­kus temet­ke­zé­si módot az Onda­va men­ti refor­má­tus lakos­ság őriz­te meg, az ilyen sír­ker­te­ket a köz­nyelv­ben több­nyi­re „kop­ja­fás teme­tők­nek” nevez­zük, a fara­gott fej­fá­kat a magyar­ság ősi szim­bo­li­ká­juk­kal együtt még Kelet­ről hoz­ta magá­val. Lükő Gábor kivá­ló nép­rajz­tu­dó­sunk sze­rint az Ural­tól egé­szen Kore­á­ig állí­tot­tak hason­ló sír­em­lé­ke­ket.

Az Onda­va az Erdős-Kár­pá­tok­ban, a len­gyel határ­vi­dé­ken ered. Töb­ben úgy tud­ják erre­fe­lé, a folyó neve Ond vezér emlé­két őrzi. A mai szlo­vák-magyar határ­tól 15 km-re egye­sül a Lat­or­cá­val, össze­fo­lyá­suk­ból ered a Bod­rog. Az Onda­va alsó folyá­sa men­tén, a folyó jobb part­ján még négy köz­ség­ben élnek magya­rok, a leg­utób­bi nép­szám­lá­lás sze­rint már csak alig négy­szá­zan. Ezek a fal­vak: Imreg (Bre­hov), Szür­nyeg (Sir­ník), Garany (Hraň) és Har­di­csa (Zempl­ín­ske Hra­diš­te). Ez a határ­tól csak alig har­minc-negy­ven kilo­mé­ter­re talál­ha­tó, Tőke­te­re­bes köz­pon­tú tér­ség ma már a Kas­sa-kör­nyé­ki szór­vány­vi­dék része.

A Pat­ri­ó­ták tanul­má­nyi útjá­nak leg­na­gyobb sike­re, hogy mind a négy falu teme­tő­jé­ből jelen­tős szám­ban elő­ke­rül­tek az elve­szett­nek hitt gon­fák. Érde­kes, hogy vala­mennyi tele­pü­lé­sen elté­rő, sajá­tos fara­gá­sú fej­fá­kat készí­tet­tek. Az egyes hely­sé­gek­re jel­lem­ző vál­to­za­tok alak­ja, for­má­ja is külön­bö­ző. Továb­bi jelen­tős fel­fe­de­zés, hogy a gon­fák két olyan falu­ból is elő­ke­rül­tek, ahol már nem élnek magya­rok. Kazsu (Kožuc­hov) és Magyar­sas (Zempl­ín­ske Jast­ra­bie) teme­tő­i­ben két-három fara­gott fej­fa még min­dig áll, s ezek is sajá­tos fara­gá­sú­ak. A nép­rajz­tu­do­mány hosszú ide­ig nem külö­ní­tet­te el a külön­bö­ző sír­fá­kat egy­más­tól, ezért a fából készült sír­em­lé­ke­ket sokan együt­te­sen kop­ja­fa­ként isme­rik. Az Onda­va men­tén élő refor­má­tu­sok eze­ket a sír fej felő­li részé­nél helyez­tek el. Fej­fá­ik a „klasszi­kus” kop­ja­fá­nál és a gom­bos­fá­nál sok­kal egy­sze­rűbb díszí­té­sű­ek, leg­in­kább csak a sír­hant felő­li olda­lu­kon, a fel­irat fölött talá­lunk raj­tuk vésett díszí­tést.

A hardicsai temető részlete
A har­di­csai teme­tő rész­le­te

Az Onda­va men­tén talált gon­fák való­szí­nű­leg a magyar népi kul­tú­rá­ból ismert gomb­fák­kal azo­no­sak, és meg­le­pő hason­ló­sá­got mutat­nak egyes három­szé­ki teme­tők­ben Balas­sa Ist­ván nép­rajz­tu­dó­sunk által gyűj­tött és leírt sír­em­lé­kek­kel. A gara­nyi gon­fa-típus pél­dá­ul csak­nem meg­egye­zik a bölö­ni vál­to­zat­tal, a szür­nye­gi pedig az egyik nagy­aj­tai gomb­fá­hoz roko­nít­ha­tó. A szür­nye­gi for­ma Bölön­ben is elő­ke­rül. Mind­ez azért is érde­kes, mert a gara­nyi és a har­di­csai lakos­ság máig szé­kely vagy sze­rém­sé­gi ere­de­tű­nek tart­ja magát (Géczi Lajos kuta­tá­sai sze­rint). Az Onda­va men­ti fej­fák a szé­kely­föl­di­ek­hez képest kisebb mére­tű­ek és fara­gá­suk is sok­kal egy­sze­rűbb.

Gonfák az imregi temetőben
Gon­fák az imre­gi teme­tő­ben

Ter­mé­sze­te­sen, távo­li követ­kez­te­té­se­ket még korai levon­ni, ugyan­is a fej­fa­ál­lí­tás pro­tes­táns vidé­ke­ken egé­szen a 20. szá­za­dig a magyar­ság álta­lá­nos temet­ke­zé­si szo­ká­sa volt. Kas­sa kör­nyé­kén sem csak az Onda­va men­tén, hanem a Sza­lán­ci-hegy­ség­ben is állí­tot­tak fara­gott fej­fá­kat, sőt Gömör­ből és a Bod­rog­köz­ből is tudunk ilye­nek­ről. Ezek tudo­má­nyos igé­nyű fel­dol­go­zá­sa máig várat magá­ra. A Magyar Pat­ri­ó­ták Közös­sé­ge erre a mun­ká­ra nem vál­lal­koz­hat, ezért a nagy jelen­tő­sé­gű fel­fe­de­zés pub­li­ká­lá­sa és fény­ké­pes doku­men­tá­lá­sa mel­lett levél­ben for­du­lunk a Magyar Tudo­má­nyos Aka­dé­mi­á­hoz annak érde­ké­ben, hogy a négy falu­ban fel­lel­he­tő még közel száz gon­fa tanul­má­nyo­zá­sá­ra küld­je­nek sür­gő­sen nép­rajz­tu­do­má­nyos kuta­tó­cso­por­tot. Az érté­kes fel­fe­de­zés továb­bi kuta­tá­sá­tól azt vár­juk, hogy a tér­ség auten­ti­kus magyar jel­le­ge bebi­zo­nyo­sod­jon, szé­kely kap­cso­la­ta­i­ról pedig töb­bet meg­tud­junk. Elvár­juk, hogy az MTA érdem­ben fog­lal­koz­zon ezzel a kér­dés­sel, mivel ezt az intéz­ményt ehhez hason­ló célok­ra hív­ta élet­re Szé­che­nyi Ist­ván.

Temetők (balra: Szürnyeg, jobbra: Garany)
Teme­tők (bal­ra: Szür­nyeg, jobb­ra: Garany)

Koráb­bi dol­go­za­tok, jelen­té­sek azt állí­tot­ták, hogy a most meg­ta­lált archa­i­kus sír­em­lé­kek a 80-as évek­re tel­je­sen eltűn­tek. A való­ság azon­ban, hogy a 80-as évek­től „csu­pán” elhalt a gon­fa­ál­lí­tás hagyo­má­nya, de ez nem jelen­ti azt, hogy még ne talál­nánk a kör­nyék pro­tes­táns teme­tő­i­ben több-keve­sebb népi fej­fát. Maga a szo­kás és ősi motí­vum­kin­csé­nek jelen­lé­te, for­ma­vi­lá­ga a bizo­nyí­ték arra, hogy ez a vidék ere­den­dő­en magyar volt, még ha elszlo­vá­ko­so­dá­sa már több mint egy évszá­za­da is tart.

Az eltűnt­nek hitt gon­fák, az ősi magyar temet­ke­zé­si mód újra-fel­fe­de­zé­se a Magyar Pat­ri­ó­ták Közös­sé­ge 2014. május 1–4. között meg­tar­tott érték­fel­mé­rő kerék­pá­ros kirán­du­lá­sá­nak leg­na­gyobb ered­mé­nye. Láto­ga­tá­sunk cél­ja ere­de­ti­leg is az volt, hogy a tele­pü­lé­sek tör­té­nel­mi-nem­ze­ti emlé­ke­it, műem­lé­ke­it fel­ke­res­sük és doku­men­tál­juk, és az „ott­ho­nok­ba szo­rult anya­nyelv” álla­po­tát fel­mér­jük. Mél­tat­lan­nak tart­juk, hogy ez a négy falu „leke­rült” a magyar tér­ké­pek­ről. Az Onda­va men­te fon­tos vég­vá­runk, iden­ti­tá­sá­ért küz­dő magyar lakos­sá­ga, elfo­gyó refor­má­tus gyü­le­ke­ze­tei pedig több figyel­met érde­mel­né­nek.

Az Ondava völgyében tett látogatásunkról készített fényképes beszámolónkat itt olvashatják.

Magyar Patrióták Közössége © 2014. május 7.