Nagysáros magyar öröksége

A Rákó­czi-kápol­na egy­kor és nap­ja­ink­ban ugyan­ab­ból a szög­ből – érde­mes meg­fi­gyel­ni, micso­da esz­té­ti­kai minő­ség­rom­lás állt be kör­nye­ze­té­ben

A Magyar Pat­ri­ó­ták Közös­sé­ge négy­ta­gú kül­dött­sé­ge ápri­lis 10–12. között Észak­ke­let-Fel­vi­dé­ken, a tör­té­nel­mi Sáros vár­me­gyé­ben járt. Örök­ség­tu­risz­ti­kai utunk fő cél­pont­ja az Eper­jes­től mind­össze öt kilo­mé­ter­re észak­nyu­gat­ra, a Tar­ca folyó men­tén fek­vő Nagy­sá­ros (Veľký Šariš) volt, azon belül is II. Rákó­czi Ferenc elfe­le­dett udva­ri kápol­ná­ja, amely a Város (Varoš) nevű tele­pü­lés­ré­szen talál­ha­tó.

A Rákó­czi-kápol­na, amely a II. világ­há­bo­rú után lebon­tott Rákó­czi-kas­tély része volt, vala­mi­lyen cso­da foly­tán meg­me­ne­kült a magyar múl­tat vég­képp eltö­röl­ni aka­ró cseh­szlo­vák kom­mu­nis­ták bon­tó­csá­ká­nya­i­tól – a kas­tély eltün­te­té­sét köve­tő­en azon­ban pusz­ta léte­zé­se is tel­jes fele­dés­be ment. Mi is csak vélet­le­nül, egy XIX. szá­za­di ábrá­zo­lás és egy, az 1970-es évek­ben kiadott cseh­szlo­vák képes­lap alap­ján azo­no­sí­tot­tuk be az érté­kes műem­lé­ket 2014 decem­be­ré­ben. Ekkor hatá­roz­tuk el, hogy az elfe­de­tett Rákó­czi-emlék­he­lyet fel­ke­res­sük és újból köz­is­mert­té tesszük.

Ifjabb báró Luzsénsz­ky József sír­ja (szül. 1854. júl. 7. – megh. 1881. jan. 2.)

Nagy­sá­ros a közép­kor­ban még magyar tele­pü­lés volt, ám az idők során nem­ze­ti­sé­gi szer­ke­ze­te – ahogy ez Sáros megyé­ben jel­lem­ző volt – mar­kán­san átala­kult. Miköz­ben lako­sai a XVII. szá­zad­ban még tisz­ta magyar­ság­gal adták elő tanú­val­lo­má­sa­i­kat külön­bö­ző ügyes-bajos peres ügye­ik­ben, az 1773-as hely­ség­össze­írás­ban (Lexi­con loco­rum) már szláv nyel­vű tele­pü­lés­ként sze­re­pel. Az 1910-es nép­szám­lá­lás­kor 2476 lako­sá­ból 418-an val­lot­ták magu­kat magyar­nak, nap­ja­ink­ra ez a szám az 5000 lel­kes kis­vá­ros­ban öt főre csök­kent. Már csak a tör­té­ne­lem és a szá­mos magyar ere­de­tű csa­lád­név – ame­lyek­kel a teme­tők máig tele van­nak – emlé­kez­tet a rég­múlt idők­re.

Ez a múlt­ban külön­le­ges utat bejárt fel­vi­dé­ki mező­vá­ros nem min­den­na­pi örök­ség­gel büsz­kél­ked­het. A már emlí­tett Rákó­czi-féle udva­ri kápol­nán kívül szá­mos olyan neve­ze­tes­ség lel­he­tő fel Nagy­sá­ro­son, amely­re tekin­tet­tel a láto­ga­tó nyu­god­tan rászán­hat akár egy egész napot a Tar­ca men­ti város­ka fel­fe­de­zé­sé­re. A tele­pü­lés fő büsz­ke­sé­ge két­ség­te­le­nül a híres Rákó­czi-vár, amely az egész vár­me­gye név­adó vára volt.

A sáro­si vár nap­ja­ink­ban

Sáros vára mint a sáro­si erdő­is­pán­ság köz­pont­ja már a tatár­já­rás előtt fenn­állt, ugyan­is IV. Béla a muhi csa­ta­vesz­tést köve­tő­en ide mene­kült, és meg­erő­sí­té­sé­ről ren­del­ke­zett. Az ere­de­ti­leg kirá­lyi kéz­ben lévő vár­ra az Abák tet­ték rá kezü­ket, míg­nem Károly Róbert az 1312-es roz­go­nyi csa­tá­ban kifüs­töl­te az oli­gar­chá­kat, Sárost pedig ismét kirá­lyi bir­tok­ként hagy­ta meg. 1439-ben Albert király a sáro­si ura­dal­mat a Peré­nyi­ek­nek ado­má­nyoz­ta. 1441-től egé­szen 1461-ig Gis­kra cseh huszi­ta vezér tar­tot­ta meg­száll­va. 1483-ban a Mátyás király Sárost a Peré­nyi­ek­től elko­boz­ta és Cor­vin János­nak ado­má­nyoz­ta, aki­től Mátyás halá­la után a Sza­po­lya­i­ak sze­rez­ték meg, majd újból oda­ad­ták a Peré­nyi­ek­nek.

Az Öreg­to­rony a sáro­si vár­ban

1560 után a Bátho­ryak a vár urai, míg­nem 1608-ban Bátho­ry Gábor az erdé­lyi feje­del­mi címért cse­ré­be áten­ged­te az egész sáro­si ura­dal­mat Rákó­czi Zsig­mond főúr­nak. Fia, Rákó­czi Pál – későb­bi sáro­si főis­pán – a vár­hegy alatt 1613-ban fel­épí­tet­te a csa­lád rene­szánsz vár­kas­té­lyát. A sáro­si vár a kuruc kor­ban ját­szott utol­já­ra fon­tos sze­re­pet: 1684-ben a csá­szá­ri had kör­be­zár­ta, ám 24 napi ost­rom után meg­hát­rál­va távo­zott falai alól. Nem sok­kal később a romos­sá vált várat a kuru­cok már nem tud­ták tar­ta­ni, ezért fel­gyúj­tot­ták, nehogy az ellen­ség kezé­re kerül­jön. Utol­só vár­ka­pi­tá­nya Szé­kely Már­ton volt. Falai még ma is maga­san áll­nak az 570 méter magas Vár­hegy tete­jén; külö­nö­sen leg­ré­geb­bi mag­va, az Öreg­to­rony nyújt magasz­tos lát­ványt.

A Rákó­czi­ak haj­da­ni cso­dá­la­tos kas­té­lya – amely kez­det­től fog­va egyi­ke volt nem­ze­ti emlék­he­lye­ink­nek, hiszen falai közül hur­col­ták el koholt vádak alap­ján II. Rákó­czi Feren­cet bécs­új­he­lyi fog­sá­gá­ba – már nem lát­ha­tó. A máso­dik világ­há­bo­rú során meg­sé­rült, a beren­dez­ke­dő cseh­szlo­vák kom­mu­nis­ta rend­szer pedig jobb­nak lát­ta eltün­tet­ni. Ám Rákó­czi kul­tu­szát ennek elle­né­re sem sike­rült vég­leg szám­űz­ni a sáro­si hegyek közül, hiszen a kör­nyé­ken élő szlo­vá­kok is szí­ve­sen emlé­kez­nek vissza a kuruc világ­ra. Maga Nagy­sá­ros pedig alig­ha­nem egyet­len a fel­vi­dé­ki szlo­vák­aj­kú tele­pü­lé­sek sorá­ban, amely utcát neve­zett el a Nagy­sá­gos Feje­de­lem­ről. A vár­kas­tély tehát volt-nincs, nem úgy azon­ban a hoz­zá tar­to­zó góti­kus temp­lo­mocs­ka, amely a tri­a­no­ni ország­fel­da­ra­bo­lás előtt még mint Rákó­czi udva­ri kápol­ná­ja volt isme­re­tes a honi olva­só­kö­zön­ség előtt. Ennek a mére­te­i­ben sze­rény, ám meg­mun­ká­lá­sá­nál és rend­kí­vü­li tör­té­nel­mé­nél fog­va annál kima­gas­lóbb érté­ket kép­vi­se­lő kápol­ná­nak az újra-fel­fe­de­zé­se volt ápri­li­si sáro­si utunk leg­je­len­tő­sebb sike­re.

A kas­tély egy­ko­ri folyo­só­já­nak azon rész­le­te, ahol Rákó­czit 1701-ben a csá­szá­ri­ak elfog­ták
Így nézett ki Rákó­czi nagy­sá­ro­si kas­té­lya, mielőtt a cseh­szlo­vák kom­mu­nis­ták eltün­tet­ték

Az épí­té­sze­ti­leg is kiemel­ke­dő érté­ket kép­vi­se­lő, egy­ha­jós kápol­nát ere­de­ti­leg a tér­sé­get ura­ló Ágos­ton-rend épí­tet­te nagy­sá­ro­si kolos­to­rá­nak közel­sé­gé­ben, a leg­újabb kuta­tá­sok sze­rint vala­mi­kor az 1500-as évek első felé­ben. 1599-ben átala­kí­tot­ták, amit a szen­tély felett lát­ha­tó évszám is iga­zol. Azóta az épü­le­ten nem esett szá­mot­te­vő vál­to­zás, így ma éppen abban a for­má­ban lát­hat­juk, mint egy­kor Rákó­czi. Bel­ső tere külö­nö­sen érté­kes, ám erről képe­ket nem tudunk közöl­ni, mivel ezút­tal a kápol­ná­ba be nem jutot­tunk.

A kápol­na lát­ké­pe a sport­pá­lya felől
Régi kép a kápol­ná­ról – jól kive­he­tők a góti­kus mér­mű­ves abla­kok

A Rákó­czi-kápol­na évti­ze­de­kig elfe­le­det­ten, elha­nya­gol­tan síny­lő­dött a főúri kas­tély helyén kiala­kí­tott fut­ball­pá­lya mel­lett, csa­lá­di házak­kal szo­ro­san kör­be­épít­ve. Misé­ket az álla­mo­sí­tás óta egy­ál­ta­lán nem tar­ta­nak ben­ne. Nem­ré­gi­ben a szlo­vák műem­lék­vé­dők is fel­fe­dez­ték, igaz vala­mi­ért nem Rákó­czi-kápol­ná­nak, hanem védő­szent­je, Szent Kuni­gun­da (Kin­ga) után Sv. Kun­hu­ta-kápol­ná­nak neve­zik. Fel­újí­tá­sa a kerí­té­sen elhe­lye­zett táb­la sze­rint 2012-ben meg­kez­dő­dött, ám a fal­ku­ta­tá­son kívül – amely több érté­kes épí­té­sze­ti rész­let­tel tett min­ket gaz­da­gab­bá – egy­elő­re sem­mi sem tör­tént. Tovább­ra is kör­be­ke­rít­ve, gazo­san, lela­ka­tol­va vár­ja egy bol­do­gabb kor eljö­ve­te­lét. Elszo­mo­rí­tó, hogy – mint az egyik telek­szom­széd­tól meg­tud­tuk – egye­sek a kápol­na kert­jét nyil­vá­nos illem­hely­ként hasz­nál­ják.

1599-et jelö­lő évszám monog­ram­mal, magyar népi motí­vum­mal a szen­tély felő­li olda­lon
Érté­kes épí­té­sze­ti rész­le­tek – góti­kus mér­mű­ves abla­kok, mél­tat­la­nul elha­nya­gol­va

Góti­kus bejá­rat – egye­sü­le­tünk koszo­rú­já­val
A Rákó­czi-kápol­na lát­ké­pe a szen­tély felől

Az udva­ri kápol­na már jóval azelőtt fenn­állt, mint­hogy a Rákó­czi­ak 1608-ban meg­sze­rez­ték sáro­si ura­dal­mu­kat. Van ugyan­ak­kor a vár­hegy lábá­nál lévő kis­te­me­tő­ben egy másik szen­tély is, a XVII. szá­zad végén épült korai barokk Szent Erzsé­bet-kápol­na, ame­lyet tény­le­ge­sen a Rákó­czi csa­lád épít­te­tett. XVIII. szá­za­di oltá­rá­nak főalak­ja Árpád-házi Szent Erzsé­bet. A nem­ré­gi­ben reno­vált temp­lo­mocs­ka sar­ká­nál máig meg­őr­ző­dött egy kerek for­má­jú nagy kő, ame­lyen – ha lehet hin­ni a helyi idő­sek regé­i­nek – maga II. Rákó­czi Ferenc több­ször is meg­pi­hent. A kis­te­me­tő­ben fel­lel­he­tő szá­mos magyar nyel­vű sír­em­lék mind arról tanús­ko­dik, hogy nem is olyan régen még nem volt ide­gen a magyar szó ezen a vidé­ken.

A Szent Erzsé­bet-kápol­na a kis­te­me­tő­ben
A Rákó­czi-kő

A tele­pü­lés régi plé­bá­nia­temp­lo­ma, a XIII. szá­zad köze­pén épült góti­kus-barokk Szent Jakab-temp­lom szin­tén emlí­tés­re mél­tó. Az ere­de­ti­leg egy­ha­jós, román stí­lu­sú temp­lom 1656-ban, egy jelen­tő­sebb bőví­tés révén nyer­te el mai, három­ha­jós alap­raj­zát, amely­hez a XVIII. szá­zad­ban oldal­ká­pol­ná­kat épí­tet­tek.

A Szt. Jakab plé­bá­nia­temp­lom tor­nya
A Szent Jakab-temp­lom elő­tér­ben a Tar­ca folyó­val, ez egy­ben a tele­pü­lés köz­pont­ja

 

A nagy­sá­ro­si Rákó­czi-kápol­na újbó­li „fel­fe­de­zé­se” külö­nö­sen azért nagy jelen­tő­sé­gű, mivel annak a kas­tély­nak a része volt, ame­lyet a kom­mu­nis­ta dik­ta­tú­ra éve­i­ben lerom­bol­tak. Igaz, a tör­té­ne­ti hite­les­ség ked­vé­ért meg kell jegyez­nünk, hogy – mint Nagy­sá­ro­son ezt meg­tud­tuk – két hónap­pal ezelőtt a helyi önkor­mány­zat kon­fe­ren­ci­át szer­ve­zett a kápol­ná­ról és Rákó­czi­ról, amely­re Magyar­or­szág kas­sai főkon­zul­ját, Szesz­tay Ádá­mot is meg­hív­ták.

Szlo­vák pro­jekt­le­írás a temp­lom kerí­té­sén
A kápol­na nyu­gat felől – hát­tér­ben bal­ra a Fin­tai Őr-hegy (Stráž)

A Magyar Pat­ri­ó­ták Közös­sé­ge a nagy­sá­ro­si Rákó­czi-kápol­na léte­zé­sé­ről és álla­po­tá­ról érte­sí­te­ni fog­ja a magyar műem­lék­vé­del­mi szer­ve­ket annak érde­ké­ben, hogy a műem­lék ese­dé­kes hely­re­ál­lí­tá­sát kísér­jék figye­lem­mel. Erre azért len­ne szük­ség, mivel sáro­si utunk során szám­ta­lan eset­ben tapasz­tal­tuk, hogy a szlo­vák örök­ség­vé­del­mi szer­vek a műem­lék épü­le­tek fel­újí­tá­sa­kor gyak­ran nem köve­te­lik meg kel­lő mér­ték­ben a szak­mai elvek betar­tá­sát. Közös érde­künk, hogy ez a kápol­na – amely vala­mi­lyen cso­da foly­tán túl­él­te a XX. szá­za­dot – ne az „elron­tott műem­lé­kek” egy­re bővü­lő tábo­rát gya­ra­pít­sa.

Nagy­sá­ros neve­ze­tes­sé­ge­i­nek elhe­lyez­ke­dé­se tér­ké­pen

A nagy­sá­ro­si udva­ri kápol­na a Rákó­czi-örök­ség egyik kiemel­ke­dő pél­dá­nya, ezért mél­tán említ­het­jük együtt a bor­si vár­kas­téllyal, a sáros­pa­ta­ki vár­ral vagy éppen a kas­sai Szent Erzsé­bet-dóm­mal. A Magyar Pat­ri­ó­ták Közös­sé­ge fel­ada­tá­nak tekin­ti a nagy­sá­ro­si nem­ze­ti emlék­hely újbó­li köz­is­mert­té téte­lét, hogy ezál­tal a Nagy­sá­gos Feje­de­lem udva­ri kápol­ná­ja a Rákó­czi-örök­sé­get meg­be­csü­lő magyar- és szlo­vák­aj­kú hon­pol­gá­rok zarán­dok­he­lyé­vé vál­jon.

A három­na­pos örök­ség­tu­risz­ti­kai láto­ga­tás során össze­sen 40 tele­pü­lést keres­tünk fel: koszo­rút helyez­tünk el Des­sew­ffy Arisz­tid ara­di vér­ta­nú krip­tá­já­nál Mar­go­nyán (Mar­haň), Szi­nyei-Mer­se Pál sír­já­nál Jer­nyén (Jarov­ni­ce), vala­mint fejet haj­tot­tunk az 1687-es eper­je­si vész­tör­vény­szék áldo­za­ta­i­nak emlék­mű­vé­nél Eper­je­sen. Szá­mos érté­kes kas­télyt, kúri­át, temp­lo­mot és teme­tőt sike­rült doku­men­tál­nunk, fény­ké­pe­ken és jegy­ze­tek­ben meg­örö­kít­ve nem egy olyan emlé­ket, amely rövid időn belül örök­re el fog tűn­ni. Az út továb­bi állo­má­sa­i­ról hama­ro­san több írást is meg fogunk jelen­tet­ni.

Magyar Patrióták Közössége © 2015. április 25.