A Muravidék számos egyházi műemléke közül kiemelkedik három, XIII.-XIV. századi templom. A nagytótlaki, mártonhelyi és bántornyai templomok a román és gótikus vidéki építészet különleges példái. Bár ma már mindhárom település szlovén lakosságú, épített örökségük által a magyar művelődéstörténet szerves részét képezik.

A nagytótlaki Szent Miklós kápolna

Magyarszombatfa irányából a magyar határtól mindössze 5 km távolságban, egy dombtetőn lévő legelő közepén, kisebb facsoport mellett áll immár nyolc évszázada a Muravidék talán legérdekesebb temploma.

Nagytótlak (Selo) első említése a XIV. században történik, de a határában emelkedő templomot a XIII. századra datálják. A falut eredetileg csak Laknak, Lakszentmiklósnak (Lak Sancti Nicolai) nevezték. A templom alaprajza majdnem tökéletes kör, egyedül a félköríves szentély bontja meg egységét. A kora középkor Magyarországára különösen jellemzőek a körtemplomok (görög eredetű latin kifejezéssel: rotunda ecclesia), hazánk számos pontján találunk hasonlót. Feltételezések szerint hajdan egy nagyobb kolostoregyüttes részét képezhette.

A rotunda téglából épült, tetejét fazsindely borítja. Visszafogott, de szemgyönyörködtető külső megjelenése, keskeny, félköríves záródású ablakai, finoman kirakott plasztikus tégladíszítései a román kor jellegzetességei. Belsejét néhány freskó és ülőfülke díszíti. XV. századi gótikus oltára ma a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményének értékes kincse. 1846-ban egy rosszul sikerült restaurálás során került helyére a ma látható barokk oltár. Az 1956-os átfogó rekonstrukció során a korábbi átépítés hibáit sikerült korrigálni, így ma már a körtemplom építészetileg a hiteles, Árpád-kori képét láthatjuk.

A mártonhelyi Szent Márton templom

A Muraszombattól 4 km-re északra található nagyközség főutcáján, közvetlenül a forgalmas főút szomszédságában már messziről feltűnik a magas templomtorony.

Egy belső feliratszalag tanúsága szerint 1392-ben emelték gótikus stílusban. A fehérre meszelt, egyhajós épületet a kor szokása szerint keletelték. A nyolcszög-íves szentély csúcsíves ablakai jellegzetes gótikus mintázatot mutatnak, a román stílusra jellemző keskeny ablakoknál lényegesen több fényt engednek a hajóba. Freskóit Aquila János készítette, köztük egyik legértékesebb a déli fal külső oldalán található Szent Kristóf, az utazók védőszentje mára már kissé megkopott ábrázolása. A belső terét díszítő számos alkotás közt felfedezhetjük Aquila önarcképét is, ebből az ábrázolásból alkothatunk némi fogalmat a festő kinézetéről.

Maga a falu egy 1365-ös levélben uradalmi központként szerepel, már akkor is vendek lakták. Itt maradt fent az első írásos vend nyelvemlék: az Martyánczi énekeskönyv. A falu régi elnevezése ugyanis Martyáncz volt, később, templomának védőszentjéről magyarosították Mártonhellyé.

A bántornyai Szűz Mária Mennybemenetele templom

A nagyközség Muraszombat és Lendva közt félúton, a Lendva-patak partjánál terül el. Árpád-kori temploma a falu délkeleti felében emelkedik.

Alapításának pontos körülményei nem ismertek, feltehetően a Bánffy család építtette a tatárjárást követően, eredetileg román stílusban, de későbbi bővítések révén a gótika hatása is felfedezhető.  Belépve a templomba egy tágas hajóba érkezünk, melyből kelet felé nyílik a keskenyebb szentély. A kettőt elválasztó fal két oldalára két mellékoltár került.

Gazdagon díszített belső terét Aquila János festette, aki a környék elismert mestere volt a XIV. században. A ma Ausztriához tartozó Regedén (Bad Radkersburg) született, több építkezésen vett részt, mire kitanulta a mesterséget. Festeni csak később kezdett, de hamarosan Nyugat-Magyarország számos templomát rá bízták. Ma négy ország (Magyarország, Horvátország, Szlovénia, Ausztria) osztozik életművén, leghíresebb képei a veleméri, nagytótlaki, mártonhelyi, bántornyai illetve az osztrák fölöstömi (fürstenfeldi) templomokban láthatók.

S. Lengyel László
Magyar Patrióták Közössége
© 2014. május 20.