A Mura­vi­dék szá­mos egy­há­zi műem­lé­ke közül kiemel­ke­dik három, XIII.-XIV. szá­za­di temp­lom. A nagy­tót­la­ki, már­ton­he­lyi és bán­tor­nyai temp­lo­mok a román és góti­kus vidé­ki épí­té­szet külön­le­ges pél­dái. Bár ma már mind­há­rom tele­pü­lés szlo­vén lakos­sá­gú, épí­tett örök­sé­gük által a magyar műve­lő­dés­tör­té­net szer­ves részét képe­zik.

A nagytótlaki Szent Miklós kápolna

Magyar­szom­bat­fa irá­nyá­ból a magyar határ­tól mind­össze 5 km távol­ság­ban, egy domb­te­tőn lévő lege­lő köze­pén, kisebb facso­port mel­lett áll immár nyolc évszá­za­da a Mura­vi­dék talán leg­ér­de­ke­sebb temp­lo­ma.

Nagy­tót­lak (Selo) első emlí­té­se a XIV. szá­zad­ban tör­té­nik, de a hatá­rá­ban emel­ke­dő temp­lo­mot a XIII. szá­zad­ra datál­ják. A falut ere­de­ti­leg csak Lak­nak, Lak­szent­mik­lós­nak (Lak Sanc­ti Nic­o­lai) nevez­ték. A temp­lom alap­raj­za majd­nem töké­le­tes kör, egye­dül a fél­kör­íves szen­tély bont­ja meg egy­sé­gét. A kora közép­kor Magyar­or­szá­gá­ra külö­nö­sen jel­lem­ző­ek a kör­temp­lo­mok (görög ere­de­tű latin kife­je­zés­sel: rotun­da ecc­le­sia), hazánk szá­mos pont­ján talá­lunk hason­lót. Fel­té­te­le­zé­sek sze­rint haj­dan egy nagyobb kolos­tor­együt­tes részét képez­het­te.

A rotun­da tég­lá­ból épült, tete­jét fazsin­dely borít­ja. Vissza­fo­gott, de szem­gyö­nyör­köd­te­tő kül­ső meg­je­le­né­se, kes­keny, fél­kör­íves záró­dá­sú abla­kai, fino­man kira­kott plasz­ti­kus tég­la­dí­szí­té­sei a román kor jel­leg­ze­tes­sé­gei. Bel­se­jét néhány fres­kó és ülő­fül­ke díszí­ti. XV. szá­za­di góti­kus oltá­ra ma a Magyar Nem­ze­ti Galé­ria gyűj­te­mé­nyé­nek érté­kes kin­cse. 1846-ban egy rosszul sike­rült res­ta­u­rá­lás során került helyé­re a ma lát­ha­tó barokk oltár. Az 1956-os átfo­gó rekonst­ruk­ció során a koráb­bi átépí­tés hibá­it sike­rült kor­ri­gál­ni, így ma már a kör­temp­lom épí­té­sze­ti­leg a hite­les, Árpád-kori képét lát­hat­juk.

A mártonhelyi Szent Márton templom

A Mura­szom­bat­tól 4 km-re észak­ra talál­ha­tó nagy­köz­ség főut­cá­ján, köz­vet­le­nül a for­gal­mas főút szom­széd­sá­gá­ban már messzi­ről fel­tű­nik a magas temp­lom­to­rony.

Egy bel­ső fel­irat­sza­lag tanú­sá­ga sze­rint 1392-ben emel­ték góti­kus stí­lus­ban. A fehér­re meszelt, egy­ha­jós épü­le­tet a kor szo­ká­sa sze­rint kelet­el­ték. A nyolc­szög-íves szen­tély csúcs­íves abla­kai jel­leg­ze­tes góti­kus min­tá­za­tot mutat­nak, a román stí­lus­ra jel­lem­ző kes­keny abla­kok­nál lénye­ge­sen több fényt enged­nek a hajó­ba. Fres­kó­it Aqui­la János készí­tet­te, köz­tük egyik leg­ér­té­ke­sebb a déli fal kül­ső olda­lán talál­ha­tó Szent Kris­tóf, az uta­zók védő­szent­je mára már kis­sé meg­ko­pott ábrá­zo­lá­sa. A bel­ső terét díszí­tő szá­mos alko­tás közt fel­fe­dez­het­jük Aqui­la önarc­ké­pét is, ebből az ábrá­zo­lás­ból alkot­ha­tunk némi fogal­mat a fes­tő kiné­ze­té­ről.

Maga a falu egy 1365-ös levél­ben ura­dal­mi köz­pont­ként sze­re­pel, már akkor is ven­dek lak­ták. Itt maradt fent az első írá­sos vend nyelv­em­lék: az Mar­tyánczi éne­kes­könyv. A falu régi elne­ve­zé­se ugyan­is Mar­tyáncz volt, később, temp­lo­má­nak védő­szent­jé­ről magya­ro­sí­tot­ták Már­ton­hellyé.

A bántornyai Szűz Mária Mennybemenetele templom

A nagy­köz­ség Mura­szom­bat és Lend­va közt fél­úton, a Lend­va-patak part­já­nál terül el. Árpád-kori temp­lo­ma a falu dél­ke­le­ti felé­ben emel­ke­dik.

Ala­pí­tá­sá­nak pon­tos körül­mé­nyei nem ismer­tek, fel­te­he­tő­en a Bán­ffy csa­lád épít­tet­te a tatár­já­rást köve­tő­en, ere­de­ti­leg román stí­lus­ban, de későb­bi bőví­té­sek révén a góti­ka hatá­sa is fel­fe­dez­he­tő.  Belép­ve a temp­lom­ba egy tágas hajó­ba érke­zünk, mely­ből kelet felé nyí­lik a kes­ke­nyebb szen­tély. A ket­tőt elvá­lasz­tó fal két olda­lá­ra két mel­lék­ol­tár került.

Gaz­da­gon díszí­tett bel­ső terét Aqui­la János fes­tet­te, aki a kör­nyék elis­mert mes­te­re volt a XIV. szá­zad­ban. A ma Auszt­ri­á­hoz tar­to­zó Rege­dén (Bad Rad­kersburg) szü­le­tett, több épít­ke­zé­sen vett részt, mire kita­nul­ta a mes­ter­sé­get. Fes­te­ni csak később kez­dett, de hama­ro­san Nyu­gat-Magyar­or­szág szá­mos temp­lo­mát rá bíz­ták. Ma négy ország (Magyar­or­szág, Hor­vát­or­szág, Szlo­vé­nia, Auszt­ria) osz­to­zik élet­mű­vén, leg­hí­re­sebb képei a vele­mé­ri, nagy­tót­la­ki, már­ton­he­lyi, bán­tor­nyai illet­ve az oszt­rák fölös­tö­mi (fürs­ten­fel­di) temp­lo­mok­ban lát­ha­tók.

S. Lengyel László
Magyar Patrióták Közössége
© 2014. május 20.