A Magyar Pat­ri­ó­ták Közös­sé­ge kép­vi­se­lői júni­us 4-én, a tri­a­no­ni béke­dik­tá­tum alá­írá­sá­nak 95. évfor­du­ló­ján öku­me­ni­kus meg­em­lé­ke­zé­sen vet­tek részt a Bel­vá­ro­si Szent Mihály-temp­lom­ban.

A magyar Szent Koro­na máso­la­tá­nak bevo­nu­lá­sa után a meg­je­len­te­ket dr. Gal­la János, a Hegy­vi­dé­ki Tri­a­non Tár­sa­ság elnö­ke köszön­töt­te. A magyar­ság ellen 95 évvel ezelőtt elkö­ve­tett bru­tá­lis nem­zet-cson­kí­tás­ról elő­ször Lezsák Sán­dor, a Magyar Ország­gyű­lés alel­nö­ke emlé­ke­zett meg. A szent­mi­sét dr. Osz­tie Zol­tán espe­res plé­bá­nos celeb­rál­ta, majd az öku­me­né jegyé­ben Csu­ka Tamás ny. dan­dár­tá­bor­nok, refor­má­tus tábo­ri püs­pök és Smi­dé­li­usz Zol­tán ny. espe­res püs­pök, evan­gé­li­kus lel­kész szólt a meg­je­len­tek­hez, végül prof. dr. Kásler Mik­lós tan­szék­ve­ze­tő egye­te­mi tanár, főigaz­ga­tó főor­vos mond­ta el gon­do­la­ta­it olyan tények­kel alá­tá­maszt­va, ame­lyek vilá­gos­sá tet­ték, milyen hazug indo­kok alap­ján húz­ták meg az új hatá­ro­kat.

Juhász Gyu­la Tri­a­non című ver­sét Csur­ka Lász­ló szín­mű­vész-ren­de­ző mély ihle­tett­ség­gel adta elő. E tra­gé­dia sötét árnyai közé eny­hí­tő fényt hoz­tak azok­nak a tóth­fa­lu­si (Dél­vi­dék) gyer­me­kek­nek tisz­ta, szép arcocs­kái, akik Rúzsa Sán­dor­ról, a Har­gi­tán álló hon­véd­ről, a négy folyó­ról, a szép és gyö­nyö­rű Magyar­or­szág­ról éne­kel­tek a gyá­szo­ló-ünnep­lők­nek. Ők a jövő, de nem feled­het­jük Juhász Gyu­la sora­it: „Nem kell beszél­ni róla soha­sem, de min­dig, min­dig gon­dol­junk reá!”

Megemlékezés Dabason is

A Magyar Pat­ri­ó­ták Közös­sé­gé­nek elnö­ke, Hetz­mann Róbert a Pest megyei Daba­son emlé­ke­zett a Magyar­or­szág fel­da­ra­bo­lá­sát elren­de­lő dik­tá­tum­ra. A város által szer­ve­zett ren­dez­vé­nyen Pop­ovics Béla kár­pát­al­jai tör­té­nész mon­dott beszé­det, aki a hit nem­zet­meg­tar­tó sze­re­pé­re utalt. Fel­hív­ta a figyel­met arra, hogy a keresz­tény gyö­ke­re­it taga­dó libe­rá­lis Euró­pa a halál civi­li­zá­ci­ó­ja, mivel az önzés­re épül, ezért útvesz­tő szá­munk­ra.

A meg­em­lé­ke­zést köve­tő­en tör­té­né­szek és civi­lek rész­vé­te­lé­vel kerek­asz­tal-beszél­ge­tést szer­vez­tek a helyi gim­ná­zi­um­ba, amely­nek vita­té­má­ja Luci­an Boia román tör­té­nész újsze­rű kon­cep­ci­ó­ja volt. Boia úr mun­kás­sá­gá­nak leg­na­gyobb jelen­tő­sé­ge magyar szem­mel az, hogy első­ként isme­ri el, Erdély 1918 előtt min­dig Magyar­or­szág­hoz tar­to­zott, a terü­let­re néz­ve Romá­ni­á­nak nem volt joga (szem­ben Bessz­ará­bi­á­val).

A beszél­ge­té­sen Hetz­mann Róbert, a Magyar Pat­ri­ó­ták Közös­sé­gé­nek elnö­ke, Kiss Ist­ván tör­té­ne­lem­ta­nár, Pász­tor Ger­gely gim­ná­zi­u­mi igaz­ga­tó, Pet­heő Atti­la észak-komá­ro­mi kép­vi­se­lő, Pop­ovics Béla mun­ká­csi tör­té­nész, vala­mint Dr. Sza­bó József János had­tör­té­nész vett részt. A vita során fel­me­rült a Kár­pát-meden­cei iden­ti­tás kiala­kí­tá­sá­nak szük­sé­ges­sé­ge.

Magyar Patrióták Közössége © 2015. június 6.