2015. janu­ár 22-én, a magyar kul­tú­ra nap­ja alkal­má­ból jóté­kony­sá­gi estet tar­tott a Magyar Pat­ri­ó­ták Közös­sé­ge a sze­rém­sé­gi magyar okta­tás jövő­jé­ért. A budai cisz­ter­ci Szent Imre Gim­ná­zi­um dísz­ter­mé­ben két­száz érdek­lő­dő és szim­pa­ti­záns gyűlt össze, hogy jelen­lé­té­vel és ado­má­nya­i­val Mara­dék falu magyar szór­vány­köz­pont­já­nak lét­re­ho­zá­sát támo­gas­sa. A csak­nem telt­há­zas ren­dez­vé­nyen fel­lé­pett Meis­ter Éva szín­mű­vész­nő, Dr. Mak­kai Béla tör­té­nész-egye­te­mi tanár, vala­mint Dr. Papp Lajos pro­fesszor. Ha min­den a ter­vek sze­rint ala­kul, a mara­dé­ki­ak hama­ro­san vissza­sze­rez­he­tik a vala­mi­ko­ri Juli­án-isko­la tel­két.

Estünk házi­gaz­dá­ja, Fikó Atti­la köszön­tő­jé­ben emlé­kez­te­tett arra, hogy Köl­csey Ferenc 192 évvel ezelőtt, 1823-ban ezen a napon tisz­táz­ta le a Him­nusz kéz­ira­tát. 1989 óta janu­ár 22-én ünne­pel­jük a magyar kul­tú­ra nap­ját, ami a Magyar Pat­ri­ó­ták Közös­sé­ge szá­má­ra azért is fon­tos ünnep, mivel egy évvel ezelőtt ezen a napon ala­pí­tot­tuk egye­sü­le­tün­ket. Fikó Atti­la kiemel­te, hogy bár még csak egy éve tevé­keny­ke­dünk, mun­kánk­nak már szá­mos ered­mé­nye volt.

Közösséget építeni

Hetzmann Róbert köszönti a megjelenteket
Hetz­mann Róbert köszön­ti a meg­je­len­te­ket

Hetz­mann Róbert, egye­sü­le­tünk elnö­ke beszé­dé­ben külön köszö­ne­tet mon­dott a mara­dé­ki­ak­nak, akik 350 km-t utaz­va eljöt­tek Buda­pest­re, név sze­rint Halász Dáni­el refor­má­tus lel­kész­nek, Urbán Veron­ka néni­nek és Csep­re­gi Pali bácsi­nak. Figyel­mez­te­tett: ma van­nak, akik temp­lo­mo­kat akar­nak lebon­ta­ni, és van­nak, akik közös­sé­ge­ket épí­te­nek. Mint hang­sú­lyoz­ta, az esten össze­gyűl­tek egy­ér­tel­mű­en az utób­bi mel­lett tet­tek hitet. Az elnök kiemel­te, hogy a refor­má­tus egy­ház gyö­ke­rei itt csu­pán a szá­zad­for­du­ló­ig nyúl­nak vissza: akko­ri­ban a falu kato­li­ku­sai hiá­ba kér­tek magyar papot, a magyar­el­le­nes dia­ko­vá­ri hor­vát püs­pök, Jos­ip Juraj Stross­mayer betil­tot­ta a temp­lo­mok­ban a magyar nyelv hasz­ná­la­tát, mond­ván, hogy „itt Kos­suth kutya nem fog ugat­ni.” Ez a hely­zet azóta sincs más­ként: mara­dé­ki nem­zet­test­vé­re­ink még az olyan fal­vak­ban is hor­vá­tul kény­te­le­nek Isten igé­jét hall­gat­ni, ahol nem is élnek hor­vát kato­li­ku­sok, csak magya­rok. Hetz­mann Róbert kije­len­tet­te: a Magyar Pat­ri­ó­ták Közös­sé­ge mint a hatá­ron túli magyar közös­sé­gek jog­vé­del­mé­vel is fog­lal­ko­zó szer­ve­zet kiemelt cél­já­nak tekin­ti, hogy ezen az álla­po­ton vál­toz­tas­son.

Dióhéjban a Szerémségről

A Sze­rém­ség a Kár­pát-meden­ce déli részén, a mai Szer­bia Vaj­da­ság Tar­to­má­nyán belül, a Duna és a Szá­va által köz­re­zárt terü­le­ten fek­szik. Szá­va-vidék­nek is neve­zett déli része zöm­mel sík­ság, míg észa­ki részé­nek a közép­ma­gas Tar­cal-hegy­ség köl­csö­nöz kel­le­mes arcu­la­tot. A vidé­ket a magyar­ság már igen korán meg­száll­ta, ami­re a régi, magyar hely­ne­vek is utal­nak (pl. Nyék). A közép­kor­ban a Sze­rém­ség volt Magyar­or­szág egyik leg­sű­rűb­ben lakott, gaz­da­sá­gi­lag és kul­tu­rá­li­san egy­aránt leg­fej­let­tebb tér­sé­ge. A XV. szá­zad­ban a huszi­tiz­mus hatá­sá­ra a vár­me­gye egyik váro­sá­ban, Kaman­con for­dí­tot­ták le első­ként magyar nyelv­re a Bib­li­át. Akko­ri­ban a Tar­cal ter­met­te az ország leg­ki­vá­lóbb bora­it, sze­re­pét Tokaj csak a török­dú­lás után vet­te át. A törö­kök 1521-ben kezd­ték meg­száll­ni. 1526-tól egé­szen 1699-ig, dél­ke­le­ti része 1718-ig hódolt­ság volt. A magyar­ság ezalatt szin­te nyom­ta­la­nul eltűnt, a virág­zó közép­ko­ri tele­pü­lé­sek helyén szerb fal­vak jöt­tek lét­re. Sze­rém vár­me­gye 1868-ban – Fiu­me kikö­tő­vá­ro­sá­ért cse­ré­be – az auto­nó­mi­át élve­ző Hor­vát-Szla­vó­n­or­szág részé­vé vált. A hor­vát ható­sá­gok ezt köve­tő­en a föld­éh­ség miat­ti kiván­dor­lás­sal gya­ra­po­dó magyar közös­sé­gek beol­vasz­tá­sá­ra töre­ked­tek. 1910-ben Sze­rém vár­me­gye lako­sa­i­nak 7%-a volt magyar. Jelen­leg a Sze­rém­ség­ben még mint­egy 4–5 ezer magyar él, akik a lakos­ság alig 1%-át teszik ki. Leg­fon­to­sabb tele­pü­lé­sük Mara­dék. Egye­sü­le­tünk koráb­ban beba­ran­gol­ta a magyar műem­lé­kek­ben bővel­ke­dő Sze­rém­sé­get, az uta­zás által fel­ke­re­sett helyek­ről szó­ló fény­ké­pes beszá­mo­ló innen érhe­tő el.

Halász Dániel tiszteletes
Halász Dáni­el tisz­te­le­tes

Hetz­mann Róbert fel­idéz­te, hogy a Magyar Pat­ri­ó­ták Közös­sé­ge tava­lyi nyá­ri mara­dé­ki láto­ga­tá­sun­kat köve­tő­en hatá­roz­ta el a magyar nyel­vű álta­lá­nos isko­la meg­va­ló­su­lá­sá­nak támo­ga­tá­sát. Az elnök örö­mét fejez­te ki ami­att, hogy a Magyar Pat­ri­ó­ták Közös­sé­ge jóté­kony­sá­gi est­tel ünnep­li a magyar kul­tú­ra nap­ját, s mint fogal­ma­zott, sze­ret­né, ha ebből hagyo­mány szü­let­ne.

Halász Dáni­el lel­kész, aki 2012 augusz­tu­sa óta szol­gál Mara­dé­kon, bemu­tat­ko­zá­sá­ban meg­ha­tó­nak nevez­te, hogy ilyen sokan eljöt­tek. Meg­ál­la­pí­tot­ta, hogy a falu ese­té­ben a szór­vány­men­tés az utol­só utá­ni pil­la­nat­ban indult meg: a magyar isko­lát a 70-es évek­ben bezár­ták, azóta több gene­rá­ció nőtt fel anya­nyel­vi okta­tás nél­kül. Beszá­molt az eddi­gi tevé­keny­sé­gük­ről, így a más­fél évvel ezelőtt lét­re­ho­zott óvo­dá­ról és a 2013 szep­tem­be­re óta műkö­dő isko­la­busz prog­ram­ról, mely­nek kere­tén belül az Újvi­dé­ken magyar nyel­vű okta­tás­ban része­sü­lő mara­dé­ki gye­re­kek köz­le­ke­dé­sé­ről gon­dos­kod­nak. Halász Dáni­el való­di szór­vány­köz­pon­tot sze­ret­ne lét­re­hoz­ni Mara­dé­kon, az óvo­dá­tól a fel­nőtt­kép­zé­sig sok­fé­le szol­gál­ta­tás­sal, mivel már az idő­sebb gene­rá­ci­ó­nak is sok gond­ja akad az írni-olvas­ni tudás­sal. Ennek egyik lép­cső­je az álta­lá­nos isko­la meg­nyi­tá­sa len­ne. Mint fogal­ma­zott, az uni­ós csat­la­ko­zás köze­le­dé­sé­vel remé­li, hogy a szerb okta­tás­po­li­ti­kai sza­bá­lyok módo­sul­ni fog­nak, hiszen jelen­leg a jog­sza­bá­lyi hát­tér nem teszi lehe­tő­vé egy­há­zak szá­má­ra az isko­la­fenn­tar­tást..

Visszaszerezni, ami a miénk volt

Mara­dé­kon régen a magyar állam ún. Juli­án-isko­lát tar­tott fenn – ennek az épü­le­te évti­ze­dek­kel ezelőtt vil­lám­csa­pás áldo­za­tá­vá vált. A helyi közös­ség szá­má­ra erőt adna, ha az egy­ko­ri magyar álla­mi tulaj­don­ban lévő isko­la tel­kén jön­ne lét­re a sze­rém­sé­gi magyar szór­vány­köz­pont. Jóté­kony­sá­gi estünk bevé­te­le­it arra kíván­ják for­dí­ta­ni – jelen­tet­te be Halász Dáni­el – hogy a szerb állam­tól jel­ké­pes áron vissza­vá­sá­rol­ják az elha­gyat­va kal­ló­dó par­cel­lát. Ha ez vala­mi­ért még­sem sike­rül­ne, a pénzt az óvo­dá­ra for­dít­ják. A tisz­te­le­tes fel­szó­la­lá­sa végén kitért arra is, hogy sze­re­tet­tel vár­ják a mara­dé­ki­ak az anya­or­szá­gi ven­dé­ge­ket, nem­rég kezd­tek bele a falu­tu­riz­mus­ba..

Maradék, a magyar múlt maradéka

A legen­da sze­rint azért hív­ják Mara­dék­nak ezt a tele­pü­lést, mert a török hódolt­ság ide­jén kipusz­tult sze­rém­sé­gi magyar­ság mara­dé­ka itt gyűlt össze, hogy falut ala­pít­son. A való­ság az, hogy a falu ugyan­ezen a néven már a XV. szá­zad­ban léte­zett. A tör­té­ne­lem viha­rai Mara­dé­kot sem kímél­ték. A XVIII. szá­zad­ban mint szerb-sokác falut emlí­tik, csak a XIX. szá­zad­ban vált ismét jelen­tős­sé magyar lakos­sá­ga. Az ere­de­ti­leg kato­li­kus magya­rok nem tud­ták elfo­gad­ni, hogy a dia­kó­vá­ri kato­li­kus püs­pök betil­tot­ta a magyar nyel­vet temp­lo­ma­ik­ban, ezért 1898-ban áttér­tek refor­má­tus hit­re. Az 1960-as évek­ben még a magya­rok tet­ték ki a lakos­ság felét, több mint 1200 lel­ket szám­lál­va. Azóta a magya­rok lélek­szá­ma meg­csap­pant, jelen­leg 500 körü­li. A falut ugyan­ak­kor bosz­ni­ai szerb mene­kül­tek­kel töl­töt­ték fel, ami­nek hatá­sá­ra a magya­rok ará­nya 24%-ra csök­kent (2002). Három­ne­gyed részük kato­li­kus val­lá­sú, akik – bár a hor­vá­tok­hoz képest négy­szer annyi­an van­nak – hor­vá­tul kény­te­le­nek hall­gat­ni a szent­mi­sé­ket.

Dr. Makkai Béla történész előadása
Dr. Mak­kai Béla tör­té­nész elő­adá­sa

Templom és iskola

Dr. Mak­kai Béla, a Káro­li Gás­pár Refor­má­tus Egye­tem taná­ra és a szá­zad­for­du­ló magyar szór­vány­gon­do­zá­sá­nak kuta­tó­ja a magyar-hor­vát viszony XIX-XX. szá­za­di viszon­tag­sá­ga­i­ról beszélt Juli­án isko­lák és meg­ma­ra­dás c. elő­adá­sá­ban. Az 1868-as magyar-hor­vát kiegye­zést köve­tő­en az auto­nóm Hor­vát­or­szág foko­zot­tan diszk­ri­mi­nál­ta a szla­vó­ni­ai magyar kisebb­sé­get. Ennek ellen­sú­lyo­zá­sa érde­ké­ben a magyar állam nem­zet­vé­del­mi prog­ra­mok kere­té­ben támo­gat­ta a helyi magya­ro­kat, pél­dá­ul a magyar nyel­vű okta­tás meg­szer­ve­zé­sén keresz­tül. Az 1890-es évek­től jelen­tős magyar bete­le­pü­lés indult meg a déli, szla­vó­ni­ai vár­me­gyék irá­nyá­ba, amely a hor­vát poli­ti­kai körök­ben fel­kor­bá­csol­ta az indu­la­to­kat (a kora­be­li saj­tó a magya­rok beköl­tö­zé­sét „tatár­já­rás­nak” nevez­te). Az 1904-ben ala­kult Juli­án Egye­sü­let a magyar állam elő­re­tolt bás­tyá­ja­ként szer­vez­te az asszi­mi­lá­ci­ó­val fenye­ge­tett Drá­ván túli magyar közös­sé­gek szór­vány­gon­do­zá­sát. A szer­ve­zet elnö­ke gróf Szé­che­nyi Béla – Szé­che­nyi Ist­ván fia – motor­ja gróf Kle­bels­berg Kuno volt. Isko­lá­kat, műve­lő­dé­si körö­ket hoz­tak lét­re, a magyar­lak­ta fal­va­kat saj­tó­val és köny­vek­kel lát­ták el. Haté­kony­sá­gu­kat jel­lem­zi az az adat, hogy az 1913/1914-es tan­év­ben 75 (!) isko­lá­ban közel 8000 gyer­me­ket taní­tot­tak. A szla­vó­ni­ai nem­zet­vé­del­mi akció kulcs­fon­tos­sá­gú ele­me volt a temp­lom és isko­la ket­tős nem­zet­meg­tar­tó ere­je. A kez­de­mé­nye­zés­ben kiemelt sze­re­pet vál­lalt leg­na­gyobb nem­ze­ti vál­la­la­tunk, a MÁV és az auto­nóm refor­má­tus egy­ház is – emel­te ki Mak­kai Béla..

Meis­ter Éva, az erdé­lyi Olt­hé­ví­zen szü­le­tett szín­mű­vész­nő egy külön szín­há­zi est­nek is fel­érő fel­lé­pés­sel tet­te gaz­da­gab­bá ren­dez­vé­nyün­ket. „Ez a világ, olyan világ…” című önál­ló műso­rá­val az álta­la is meg­élt szé­kely sor­sot ele­ve­ní­tet­te fel, ver­sek­kel, pró­zák­kal és nép­da­lok­kal. Azt a sor­sot, melyet író­fe­je­del­me­ink, mint Wass Albert vagy Nyi­rő József, oly sok­szor és oly fáj­dal­mas-gyö­nyö­rű­en meg­ír­tak, és amit azért rótt ránk a Jóis­ten, hogy ha egy kicsi­vel töb­bek vagyunk, akkor szen­ve­dé­sünk is egy kicsi­vel több legyen..

Meis­ter Éva műso­ra köz­ben
„Ez a világ, olyan világ…”

Az anyanyelvünk tálentum

Dr. Papp Lajos előadása közben
Dr. Papp Lajos elő­adá­sa köz­ben

Dr. Papp Lajos Kül­de­té­sünk a Kár­pát Hazá­ban c. elő­adá­sa ele­jén köszö­ne­tet nyil­vá­ní­tott a mara­dé­ki­ak szá­má­ra, hiszen nem Buda­pes­ten, hanem a hatá­ron túli terü­le­te­ken nehéz meg­őriz­ni a nem­ze­ti iden­ti­tást. Anya­nyel­vün­ket tálen­tum­ként kap­tuk a Terem­tő­től, ezért köte­les­sé­günk annak meg­őr­zé­se. Kül­de­té­sünk hazán­kat szol­gál­ni – nyo­ma­té­ko­sí­tot­ta Papp Lajos, aki arra is fel­hív­ta a figyel­met, hogy a szom­szé­dos népek­től időn­ként tanul­nunk is kel­le­ne. Pél­da­ként emlí­tet­te a romá­no­kat, akik a nyu­ga­ti emig­rá­ci­ó­ban rend­kí­vül sike­re­sen nép­sze­rű­sí­tet­ték saját hamis tör­té­ne­lem­köny­ve­i­ket, miköz­ben a valós magyar tör­té­ne­lem ter­jesz­té­se támo­ga­tók hiá­nyá­ban nem sike­rült Wass Albert­nek. Ez külö­nö­sen annak fényé­ben szo­mo­rú, hogy nagy­ság­rend­del több magyar élt akko­ri­ban az új kon­ti­nen­sen, mint román. Magyar­nak len­ni tehát fele­lős­ség és kül­de­tés is. Papp Lajos emlé­kez­te­tett: nagyon fon­tos a valós tör­té­ne­lem meg­is­me­ré­se, mert egye­dül erre lehet épí­te­ni a nem­ze­tet. Végül hitét fejez­te ki aziránt, hogy Mara­dék – amely szó­tö­vé­ben a mara­dás ige talál­ha­tó – nem fog elvesz­ni, hanem a nem­ze­ti meg­ma­ra­dás jel­ké­pe lesz. Mint fogal­ma­zott: „Mara­dék marad, és marad­ni is fog.”.

Az elő­adá­so­kat köve­tő­en a Győr­ből érke­zett dr. Cza­páry-Mar­tin­cse­vics And­rás több egye­sü­let nevé­ben 2500 köny­vet aján­lott fel a mara­dé­ki­ak részé­re, amit Halász Dáni­el lel­kész öröm­mel foga­dott el a készü­lő könyv­tár szá­má­ra..

Min­den­ki fon­tos­nak és hasz­nos­nak érez­het­te magát, aki részt vett ren­dez­vé­nyün­kön, amely a magyar kul­tú­ra gya­ra­po­dá­sá­hoz és élte­té­sé­hez érdem­le­ge­sen hoz­zá tudott járul­ni. Az össze­gyűlt ado­má­nyo­kat – kiegé­szül­ve az átuta­lás­sal bank­szám­lánk­ra érke­zett fel­aján­lá­sok­kal – leg­ké­sőbb kora tavasszal fog­juk eljut­tat­ni Mara­dék­ra.

Fotók: Izing Máté
Magyar Patrióták Közössége
© 2015. január 25.