2017. júni­us 2-án, pén­te­ken dél­után a Magyar Pat­ri­ó­ták Közös­sé­ge nyolc­ta­gú kül­dött­sé­ge az észak-erdé­lyi Magyar­ber­kesz­re láto­ga­tott, hogy átad­ja a helyi refor­má­tus gyü­le­ke­zet részé­re a magyar kul­tú­ra napi jóté­kony­sá­gi esten gyűj­tött ado­mányt. Magyar­ber­kesz magyar nyelv­szi­ge­tet képez az Észak-Erdély­ben talál­ha­tó, túl­nyo­mó­részt romá­nok által lakott Kővár­vi­dé­ken. Sze­ren­csé­re a helyi refor­má­tus magyar lakos­ság évszá­za­dok óta élet­erős közös­sé­get alkot, és máig nem adta fel a meg­ma­ra­dá­sért vívott har­cot. A fia­tal lel­kész, Kovács Péter Zol­tán veze­té­sé­vel a helyi magyar közös­ség elha­tá­roz­ta, hogy meg­men­ti a román állam­tól nem­ré­gi­ben vissza­szer­zett régi isko­la­épü­le­tet, és annak fel­újí­tá­sá­val magyar közös­sé­gi házat, szór­vány­köz­pon­tot hoz lét­re. A Magyar Pat­ri­ó­ták Közös­sé­ge a helyi közös­ség össze­tar­tá­sát és e nemes célt lát­va hatá­roz­ta el, hogy hagyo­má­nyos janu­á­ri jóté­kony­sá­gi est­jé­nek bevé­te­le­i­vel idén ezt a kez­de­mé­nye­zést fog­ja támogatni.

A Kővárvidéki Magyar Ház javára gyűjtött egymillió forintos adomány átadása
A Kővár­vi­dé­ki Magyar Ház javá­ra gyűj­tött egy­mil­lió forin­tos ado­mány átadása

Három napos utunk első éjsza­ká­ját a határ mel­let­ti Szat­már­né­me­ti­ben, a magyar támo­ga­tás­ból meg­úju­ló kol­lé­gi­um­ban töl­töt­tük. Más­nap reg­gel foly­tat­tuk utun­kat Magyar­ber­kesz felé, amit csu­pán Ara­nyos­meggye­sen sza­kí­tot­tunk meg rövid idő­re, hogy szem­ügy­re vehes­sük a rég­óta elha­nya­golt Lónyai-vár­kas­télyt. Egy­ko­ri impo­záns vol­tá­ra utal, hogy a fel­jegy­zé­sek sze­rint a tele­pü­lés a vár­kas­tély egy­kor ara­nyo­zott ablak­ke­re­tei után kap­ta nevét. Saj­nos, a várt­nál is szo­mo­rúbb lát­vány tárult elénk, ami­kor meg­pil­lan­tot­tuk a haj­da­ni Észak­ke­let-Magyar­or­szág pom­pás épít­mé­nyét. A máso­dik világ­há­bo­rú előtt még tel­je­sen ép, kiemel­ke­dő épí­té­sze­ti és kul­tu­rá­lis érté­ket hor­do­zó műem­lé­ket a vissza­vo­nu­ló német kato­nák fel­gyúj­tot­ták, azóta pedig magá­ra hagyot­tan pusz­tul. Saj­nos a román állam­nak nem állt szán­dé­ká­ban a magyar tör­té­ne­lem és kul­tú­ra dicső­sé­gét hir­de­tő vár meg­men­té­se, ami­nek köszön­he­tő­en ma már romos memen­tó­ként, de még rom­ja­i­ban is büsz­kén áll az idő­köz­ben elro­má­no­so­dott Ara­nyos­meggyes központjában.

Így pusztul Aranyosmeggyes várkastélya…
Így pusz­tul Ara­nyos­meggyes várkastélya…

Tovább halad­va kelet felé az addig sík táj egy­re vál­to­za­to­sabb, dim­bes-dom­bos, erdős for­mát öltött, jelez­vén, hogy meg­ér­kez­tünk a haj­da­ni kivált­sá­gos hely­ze­tű Kővár­vi­dék­re és annak egy­ko­ri köz­pont­já­ba, Magyar­ber­kesz­re (régi neve Sáros­ma­gyar­ber­kesz volt). Dél­előtt 11 órai kez­det­tel részt vet­tünk az isten­tisz­te­let­tel egy­be­kö­tött, a Nem­ze­ti Össze­tar­to­zás Nap­ja alkal­má­ból meg­tar­tott meg­em­lé­ke­zé­sen. Kovács Péter Zol­tán, Magyar­ber­kesz refor­má­tus lel­ké­sze pré­di­ká­ci­ó­já­ban kife­jez­te az egy­sé­ges magyar nem­zet felett érzett örö­mét, melyet ugyan a hatá­rok elvá­lasz­ta­nak, de a szí­ve­ket nem lehet szét­vá­lasz­ta­ni egy­más­tól. Arra kér­te az egy­be­gyűl­te­ket, hogy ne azt néz­zük, ami elvá­laszt, hanem ami össze­köt ben­nün­ket. Beszé­de befe­jez­té­vel külön köszön­töt­te a meg­hí­vott ven­dé­ge­ket: Pánczél Károlyt, a Magyar Ország­gyű­lés Nem­ze­ti össze­tar­to­zás bizott­sá­gá­nak (NÖB) elnö­két, Dr. Sán­dor Tamást, a NÖB tit­ká­rát, Hetz­mann Róber­tet, a Magyar Pat­ri­ó­ták Közös­sé­gé­nek elnö­két és az egye­sü­let meg­je­lent tag­ja­it, vala­mint Balogh Atti­lát, a kár­pát­al­jai Salánk refor­má­tus lelkipásztorát.

Kovács Péter Zoltán lelkipásztor igét hirdet
Kovács Péter Zol­tán lel­ki­pász­tor igét hirdet
Pánczél Károly, az Országgyűlés Nemzeti összetartozás bizottságának elnöke
Pánczél Károly, az Ország­gyű­lés Nem­ze­ti össze­tar­to­zás bizott­sá­gá­nak elnöke

Pánczél Károly beszé­dé­ben kifej­tet­te, hogy Tri­a­non emlék­nap­ján tagad­ha­tat­la­nul helye van a gyász­nak és a szo­mo­rú­ság­nak, ebből azon­ban nem lehet jövőt épí­te­ni. A magyar ország­gyű­lés 2010-ben azért vezet­te be a Nem­ze­ti Össze­tar­to­zás Nap­ját, hogy a gyász helyett az össze­tar­to­zá­sun­kat állít­sa közép­pont­ba. Kiemel­te, e gyá­szos napon is van okunk biza­ko­dás­ra, hiszen a közel­múlt­ban a nem­ze­ti össze­tar­to­zás meg­erő­sí­té­se érde­ké­ben szá­mos elő­re­lé­pés tör­tént: ma már a lel­ki össze­tar­to­zá­son túl a magyar állam­pol­gár­ság köz­jo­gi­lag is össze­kö­ti a magyar­sá­got, az új alap­tör­vény pedig leszö­ge­zi, hogy Magyar­or­szág fele­lős­sé­get visel a hatá­ron túli magya­ro­kért. Ezt szim­bo­li­zál­ja az Ország­ház­ra kitű­zött szé­kely zász­ló is. Nem mond­ha­tunk le a szé­kely­föl­di terü­le­ti auto­nó­mi­á­ról és a kisebb­sé­gi jogok­ról, és emlé­kez­tet­ni kell arra Romá­ni­át, hogy mind­ez a jövő­re 100. évfor­du­ló­já­hoz érke­ző gyu­la­fe­hér­vá­ri nyi­lat­ko­zat­ban köte­le­zett­ség­vál­la­lás­ként szerepelt.

1920. júni­us 4-én Pánczél Károly sza­va­i­val élve „szét­tép­ték a tör­té­nel­mi Magyar­or­szá­got, a mara­dé­kot pedig halál­ra ítél­ték” – ennek fényé­ben cso­da, hogy ma itt, Magyar­ber­ke­szen még magya­rul beszé­lünk. A kép­vi­se­lő úr köszö­ne­tét fejez­te ki mind­azok­nak, akik az elmúlt 97 évben meg­tar­tot­ták a magyar­sá­got. Nincs töb­bé hatá­ron inne­ni és túli magyar, csak egy­sé­ges magyar nem­zet van, a tör­té­nel­mi Magyar­or­szág a lel­künk­ben él tovább – emel­te ki Pánczél Károly és elmond­ta, hogy azt sze­ret­né, ha ezt min­den magyar ember érez­né. A nem­ze­ti össze­tar­to­zás pél­dá­ja­ként hoz­ta fel a Magyar Pat­ri­ó­ták Közös­sé­gét, amellyel még 2014-ben, a dél­vi­dé­ki bon­tás­ra ítélt temp­lo­mok meg­men­té­sé­ért indí­tott össze­fo­gás során került kap­cso­lat­ba, és öröm­mel vál­lal­ta el a magyar­ber­ke­szi refor­má­tus gyü­le­ke­ze­tért szer­ve­zett jóté­kony­sá­gi est fővéd­nök­sé­gét. Az Ország­gyű­lés kép­vi­se­lő­je Sza­bó Dezső máig érvé­nyes üze­ne­té­vel zár­ta beszé­dét: „Min­den magyar fele­lős min­den magyarért.”

Hetz­mann Róbert köszö­ne­tet mon­dott a magyar­ber­ke­szi­ek szí­vé­lyes meg­hí­vá­sá­ért, miál­tal e hatá­ron túli magyar nyelv­szi­ge­ten közö­sen élhet­jük meg a nem­ze­ti össze­tar­to­zást. Kiemel­te, hogy egyet­len magyar­ról sem mond­ha­tunk le, a meg­ma­ra­dás alap­ja pedig olyan sze­mé­lyes kap­cso­la­tok épí­té­se az anya­or­szá­gi­ak és a hatá­ron túli­ak között, melyek a hatá­ro­kat légi­es­sé teszik. Meg­em­lí­tet­te, hogy Borovsz­ky Samu tör­té­nész a 20. szá­zad ele­jén Magyar­ber­keszt a magyar­ság vég­ső tanyá­já­nak nevez­te, és e közös­ség ma is a Haza őre. Kifej­tet­te, hogy a Magyar Pat­ri­ó­ták Közös­sé­gé­nek alap­el­ve olyan közös­sé­gek meg­se­gí­té­se, melyek maguk­ra marad­va küz­de­nek magyar­sá­guk meg­őr­zé­sé­ért. Pél­da­ként emlí­tet­te a dél­vi­dé­ki Mara­dé­kot, ahol a 2014-es támo­ga­tás óta ismét meg­élén­kült a magyar élet. Hetz­mann Róbert beszé­de végén jel­ké­pe­sen egy emlék­táb­lá­val átad­ta a Magyar Pat­ri­ó­ták Közös­sé­ge által gyűj­tött egy­mil­lió forin­tos támo­ga­tást Kovács Péter Zol­tán lelkipásztornak.

Kovács Péter Zol­tán lel­ki­pász­tor meg­ha­tot­tan mon­dott köszö­ne­tet a Magyar Pat­ri­ó­ták Közös­sé­gé­nek. Hálá­ját fejez­te ki, ami­ért van­nak, akik gon­dol­nak rájuk messzi­ről is, és hogy Isten min­dig küld vala­kit, akik támo­gat­ják, meg­erő­sí­tik őket. Az átadás pil­la­na­ta sokak sze­mé­be könnyet csalt, és a temp­lom­ban érez­he­tő volt a meg­ha­tott­ság. Jó volt lát­ni, milyen sokat jelent e kicsiny magyar közös­ség­nek, hogy nem feled­kez­tek meg róluk az anya­or­szág­ban 97 év eltel­té­vel sem.

Balogh Atti­la kár­pát­al­jai lel­kész Nagy-Magyar­or­szág fából kifa­ra­gott táb­lá­ját hoz­ta aján­dé­kul a salán­ki gyü­le­ke­zet nevé­ben a magyar­ber­ke­szi test­vér­gyü­le­ke­zet szá­má­ra. Elmond­ta, hogy a farag­vá­nyon nin­cse­nek raj­ta azok­nak a hatá­rok­nak a kon­túr­jai, melyek elvá­lasz­ta­nak min­ket egy­más­tól, csu­pán az angya­los címer, amely az anyát, az anya­or­szá­got jel­ké­pe­zi, s mely­nek mind­nyá­jan gyer­me­kei vagyunk. Össze­köt min­ket a dicső múlt, a küz­del­mes jelen, és a remény­tel­jes jövő – zár­ta gon­do­la­ta­it a kár­pát­al­jai lelkész.

Kovács Péter Zol­tán a meg­em­lé­ke­zés zárá­sa­ként örö­mét fejez­te ki, hogy ezen a napon együtt ünne­pel­he­tett a magyar nem­zet három nagy egy­sé­ge: az anya­or­szág, Erdély és Kár­pát­al­ja. A Him­nusz elének­lé­sét köve­tő­en a Magyar­ber­ke­szi Refor­má­tus Egy­ház­köz­ség részé­ről a lel­kész és Deme­ter Sán­dor gond­nok, míg a Magyar Pat­ri­ó­ták Közös­sé­ge kép­vi­se­le­té­ben Hetz­mann Róbert elnök és Bökö­nyi Leven­te elnök­sé­gi tag a paró­ki­án alá­ír­ták az aján­dé­ko­zá­si szerződést.

Az aján­dé­ko­zá­si szer­ző­dés alá­írá­sá­nak pillanatai

A meg­ál­la­po­dás alá­írá­sát köve­tő­en ven­dég­lá­tó­ink meg­hí­vá­sá­ra kiadós és ízle­tes ebéd­ben volt részünk a szom­szé­dos Nagy­som­kút egyik kivá­ló étter­mé­ben. Az étke­zés után Kővár várá­hoz láto­gat­tunk el, szin­tén ber­ke­szi bará­ta­ink köz­re­mű­kö­dé­sé­vel: terep­já­rók­kal és a hoz­zá­juk csa­tolt után­fu­tók­kal vit­tek fel min­ket vad­re­gé­nyes erdei föld­uta­kon a hegyek­be. Kővár rom­ja, az 1876 előtt önál­ló köz­igaz­ga­tá­si egy­sé­get képe­ző Kővár­vi­dék ősi köz­pont­ja 400 méter ten­ger­szint felet­ti magas­ság­ban, egy szik­la­bér­cen helyez­ke­dik el a Lápos-folyó mere­dek szur­dok­völ­gye által körül­ölel­ve, ami­nek köszön­he­tő­en csu­pán egyet­len irány­ból köze­lít­he­tő meg.

Így „sze­ke­rez­tek” a Pat­ri­ó­ták a Kővári-hegységben

A 14. szá­zad­ban épült vár az Erdé­lyi Feje­de­lem­ség egyik leg­fon­to­sabb erős­sé­ge volt. A hatal­mas kiter­je­dé­sű, külön­le­ges föld­raj­zi kör­nye­ze­té­nek köszön­he­tő­en beve­he­tet­len vár hábo­rúk ide­jén a kör­nyék­be­li lakos­ság mene­dé­ke­ként is szol­gált. Végül a Rákó­czi-sza­bad­ság­harc után a csá­szá­ri csa­pa­tok fel­rob­ban­tot­ták, majd a kör­nyék­be­li román fal­vak lako­sai épít­ke­zé­se­ik­hez szét­hord­ták köve­it, így ma már a fák­kal benőtt fel­szí­nen csu­pán egy-két kisebb rom maradt hír­mon­dó­nak. A fel­szín alatt azon­ban ott rej­lik az egy­ko­ri vár jelen­tős része, amit a hegy mor­fo­ló­gi­á­ja is sej­tet; fel­tá­rá­sá­ra azon­ban román rész­ről egy­elő­re sem pénz, sem pedig aka­rat nincsen.

A vár meg­te­kin­té­se után tovább foly­tat­tuk utun­kat. Mere­dek és még terep­já­ró­val is nehe­zen jár­ha­tó erdei uta­kon tér­tünk le a Lápos part­já­ra, majd tovább a Kővá­ri hegyek alkot­ta gyö­nyö­rű vidé­ken. Bár az ere­de­ti­leg ter­ve­zett rövid túránk jelen­tő­sen meg­nyúlt, és végül nap­nyug­ta után értünk vissza Magyar­ber­kesz­re, bát­ran állít­hat­juk, hogy örök­re emlé­ke­ze­tes élmény­ben volt részünk. Cso­dá­la­to­san szép, ugyan­ak­kor tel­je­sen isme­ret­len helyek­re jutot­tunk el, ami­re talán sose lett vol­na lehe­tő­sé­günk. Az után­fu­tó­kon töl­tött több órás zöty­kö­lő­dő uta­zás a csa­pa­tot is össze­ráz­ta, és a közös élménnyel gaz­da­god­va még jobb kedv­vel tér­tünk vissza ven­dég­lá­tó­ink­hoz, akik a késői érke­zés elle­né­re is finom vacso­rá­val vár­tak minket.

Vasár­nap, kipi­hen­ve az elő­ző nap fára­dal­ma­it, részt vet­tünk a dél­előt­ti pün­kösdi isten­tisz­te­le­ten, majd ebéd után búcsút vet­tünk ber­ke­szi bará­ta­ink­tól, akik olyan nagy ven­dég­sze­re­tet­tel vol­tak irán­tunk, amit talán soha nem fogunk tud­ni viszo­noz­ni. Az itt eltöl­tött két ese­mény­dús nap meg­erő­sí­tett min­ket abban, hogy támo­ga­tá­sunk a lehe­tő leg­jobb hely­re került. A ber­ke­szi magyar­ság élet­erős közös­sé­get alkot, és min­dent meg­tesz iden­ti­tá­sa és nem­ze­ti kul­tú­ránk meg­őr­zé­se érde­ké­ben, segít­ség­nyúj­tá­sunk pedig min­den bizonnyal meg­erő­sí­tést jelent szá­muk­ra abban, hogy van értel­me itt a szór­vány­ban, a román több­sé­gű Kővár­vi­dé­ken tovább foly­tat­ni a meg­ma­ra­dá­sért vívott küz­del­met. Remé­nye­ink sze­rint láto­ga­tá­sunk csu­pán a gyü­möl­csö­ző kap­cso­lat kez­de­tét jelen­ti: ennek jegyé­ben egye­sü­le­tünk meg is hív­ta a magyar­ber­ke­szi gyü­le­ke­ze­tet egy még egyez­te­tés­re váró őszi idő­pont­ra Buda­pest­re, ami­kor lehe­tő­ség lesz a janu­á­ri láto­ga­tá­suk­kor saj­ná­la­tos módon elma­radt par­la­men­ti láto­ga­tás bepót­lá­sá­ra is.

Kassay Gergő
Magyar Patrióták Közössége © 2017. június 10.

Kormány Támogatás

Az egyesületi út a Magyar Patrióták Közössége nemzetstratégiai programja keretében, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatásával valósult meg.