Kontos Gábor írása

Zobor­al­ja magyar­lak­ta fal­vai a 2011-es nép­szám­lá­lás sze­rint

A magyar­ság sor­sá­ért aggó­dó uta­zó­ként nehéz ma a Fel­vi­dék­ről úgy haza­tér­ni, hogy az ott látot­tak-hal­lot­tak pozi­tív nyo­mot hagy­ja­nak az ember lel­ké­ben. Nem tör­tént ez más­ként a Nyit­ra kör­nyé­ki fal­vak­ban, azaz Zobor­al­ján tett láto­ga­tá­som­ról haza tér­ve sem. A cím­ben sze­rep­lő hason­lat nem túl­zás, hiszen a Zobor­vi­dé­ken a magyar­ság fogyá­sa 1991–2001 között két­sze­re­se, míg a 2001–2011 közöt­ti nép­szám­lá­lá­si idő­szak­ban más­fél­sze­re­se volt az amúgy is tra­gi­kus szlo­vá­ki­ai átlag­nak. A magyar lakos­ság elöre­ge­dé­se és a szlo­vá­kok beáram­lá­sa mel­lett az iden­ti­tás meg­roggya­ná­sa is nagy­ban hoz­zá­já­rul a régió – szá­munk­ra – siral­mas nem­ze­ti­sé­gi sta­tisz­ti­ká­já­hoz. Az önbi­za­lom hiá­nya, a meg­al­ku­vás és kénye­lem egy­re könyör­te­le­neb­bül süllyesz­ti ezt a kicsiny magyar nyelv­szi­ge­tet a szlo­vák nyel­vű ten­ger­ben.

Hegymegi, vízmegi és hegyaljai falvak

Keve­sen tud­ják, hogy a szé­kely gye­pű-, azaz határ­őrök kez­det­ben nagy­részt Magyar­or­szág nyu­ga­ti hatá­rát véd­ték, Erdély­be tör­té­nő tele­pí­té­sük később tör­tént. Vél­he­tő, de nem bizo­nyí­tott, hogy a zobor­al­ji magyar­ság is szé­kely ere­de­tű, amely fel­te­vést a helyi hagyo­mány, a csa­lád­ne­vek és a nép­dal­kincs is támo­gat­ni lát­szik.

A Zobor­al­ját ere­de­ti­leg alko­tó 13 Árpád-kori falu, azaz a Zobor-hegy­től észak­nyu­gat­ra fek­vő „hegy­me­gi” Meny­he és Béd, a Nyit­ra folyó­tól nyu­gat­ra fek­vő „víz­me­gi” Eger­szeg és Vicsá­pa­pá­ti, vala­mint a Zobor-Tri­becs hegy­vo­nu­lat déli olda­lán fek­vő Alsó­bo­dok, Csi­tár, Geren­csér, Gesz­te, Gímes, Kolon, Pog­rány, Zsé­re és Lédec a közép­kor­ban még az össze­füg­gő magyar nyelv­te­rü­let  részei vol­tak, azon­ban a török kori pusz­tí­tá­sok és az azt köve­tő észak-déli nép­moz­gás során elvesz­tet­ték köz­vet­len össze­köt­te­té­sü­ket a vissza­szo­ru­ló magyar etni­kai tömb­bel. A XX. szá­zad ele­jén még izgal­mas nép­raj­zi cse­me­gé­nek szá­mí­tó Zobor­al­ja egy évszá­zad­dal később a nyel­vi fel­szá­mo­ló­dás, önfel­adás szé­lé­re került. Hely­ze­tük­ben osz­toz­nak Nyit­ra kör­nyé­ké­nek továb­bi, töb­bé-kevés­bé magyar lakos­sá­gú fal­vai is (Kis­cé­tény, Nagy­cé­tény, Nagy­hind, Kishind, Kalász, Bab­in­dál, Nyit­ra­cse­hi, Nyit­ra­kér, Berencs stb.), ezért manap­ság már az utób­bi­a­kat is Zobor­al­já­hoz sorol­ják.

Huba vezértől Malina Hedvigig

Huba vezér emlék­mű­ve 1896-ban … (arpad.lapok.hu)
… és ami meg­ma­radt belő­le

A kör­nyék­hez köt­he­tő jeles magyar sze­mé­lyi­sé­gek kira­ga­dott sora össze­sű­rít­ve tár­ja elénk nem csak Zobor­al­ja, hanem átté­te­le­sen az egész fel­vi­dé­ki magyar­ság sor­sát.

Az Ano­ny­mus Ges­tá­já­ban lejegy­zett tör­té­net által meg­ih­let­ve a Nyit­ra felet­ti Zobor-hegyen 1896-ban Huba vezér emlé­ké­re mil­len­ni­u­mi emlék­mű épült fehér grá­nit­ból, négy turul­ma­dár­ral. A húsz méter magas emlék­osz­lo­pot 1921-ben cseh légi­o­ná­ri­u­sok ledön­töt­ték, a turu­lok 20 mázsá­nyi vörös­réz anya­gát ellop­ták. Az emlék­mű­nek nap­ja­ink­ra csu­pán hen­ger­sze­rű talap­za­ta maradt meg az idő­köz­ben ide épí­tett TV torony árnyé­ká­ban.

1095-ben Nyit­rán hunyt el Szent Lász­ló kirá­lyunk. A tisz­te­le­té­re épí­tett barokk temp­lo­mot és kolos­tort ma már job­bá­ra csak „pia­ris­ta temp­lom­ként” emle­ge­tik. A temp­lom­bel­sőt 1940 után  Nyit­ra (ál)történelméből kira­ga­dott jele­ne­te­ket ábrá­zo­ló fres­kók­kal deko­rál­ták. Ter­mé­sze­te­sen vélet­le­nül sem a név­adó­hoz köt­he­tő ese­mé­nyek, hanem a Pri­bi­na temp­lom, Szent Cirill és Metód Nagy-Mor­va Biro­da­lom­ba való érke­zé­se és az 1921-es első három szlo­vák nyit­rai püs­pök meg­je­le­ní­té­se kíván­koz­tak leg­job­ban ebbe a temp­lom­ba.

Szin­tén Nyit­rán hunyt el 1708-ban – egy, a refor­má­tus és kato­li­kus magyar kato­nák között kirob­bant cse­te­pa­té lecsil­la­pí­tá­sa köz­ben – Esze Tamás kuruc bri­ga­dé­ros.

A Szent Lász­ló temp­lom Nyit­rán (našanitra.sme.sk)

A kör­nyék magyar­sá­gá­nak tör­té­nel­mi ívét két jól ismert sze­mély sor­sa zár­ja. Nyit­ra­új­la­kon szü­le­tett gróf Ester­há­zy János fel­vi­dé­ki vér­ta­nú poli­ti­kus. Az első bécsi dön­tést köve­tő­en is szlo­vák terü­le­ten maradt, hogy báto­rít­sa az ott ragadt 70 000 fős magyar­sá­got. 1942-ben nem sza­vaz­ta meg a zsi­dók kite­le­pí­té­sé­ről szó­ló tör­vényt, mivel azon­ban a magyar­ság joga­i­ért küz­dő poli­ti­kus­ként folya­ma­to­san szál­ka volt a sovi­nisz­ta szlo­vák poli­ti­ka sze­mé­ben, 1947-ben a fasiz­mus­sal tör­té­nő együtt­mű­kö­dés címén ítél­ték halál­ra, amit 1955-ben „kegye­lem­ből” 25 év bör­tön­bün­te­tés­re vál­toz­tat­tak. Egy évvel később, 55 éve­sen halt meg az ember­te­len mir­ovi bör­tön­ben, tes­te tömeg­sír­ban nyug­szik. Elíté­lé­sé­nél csak az az abszur­dabb, hogy Szlo­vá­ki­á­ban mai napig hábo­rús bűnös­ként tart­ják nyil­ván. A csa­lád nyit­ra­új­la­ki sír­já­nál min­den évben koszo­rú­zás­sal emlé­kez­nek meg erről a nagy­sze­rű ember­ről.

Mali­na Hed­viget 2006-ban támad­ták meg és bán­tal­maz­ták Nyit­rán, mert az utcán magya­rul tele­fo­nált. Az ügy­ben indult nyo­mo­zást leál­lí­tot­ták, azt a kép­te­len­sé­get ötlöt­ték ki, hogy magát ver­te össze. Később „lakos­sá­gi” fel­je­len­tés alap­ján ható­ság meg­té­vesz­té­sé­nek gya­nú­já­val eljá­rást indí­tot­tak elle­ne. A fel­je­len­tők egyi­ke idő­köz­ben öngyil­kos lett, a másik­ról kide­rült, hogy egy idő­ben a tit­kos­szol­gá­lat­nak dol­go­zott. A sér­tett 2013-ban Magyar­or­szág­ra tele­pült át és kér­te az ügy átté­te­lét, amely azóta is tart. Az egész tör­té­net nem más, mint az Esz­ter­há­zy per újra­gon­do­lá­sa EU-s dísz­le­tek között, cél­ja a fel­vi­dé­ki magyar­ság sakk­ban tar­tá­sa, öntu­da­tá­nak letö­ré­se.

A csitári hegyek alatt elnémult a magyar szó

A csi­tá­ri hegyek alatt

A hegy­me­gi és víz­me­gi fal­vak sor­sa – magyar szem­pont­ból – mára bevé­gez­te­tett. Még a 60-as évek­ben is magyar domi­nan­ci­á­jú­nak szá­mí­tó Meny­he, Béd, Nyit­ra­eger­szeg és Vicsá­pa­pá­ti fal­vak­ban ma már sehol sem éri el a magyar lakos­ság ará­nya a 10%-ot. Eze­ken a helye­ken már csak a teme­tő­ben vagy idő­sebb sze­mé­lyek magán­be­szél­ge­té­sét „elkap­va” jut­hat magyar nyel­vi élmény­hez az ide láto­ga­tó.

Kodály Zol­tán emlék­táb­lá­ja Alsócsi­tá­ron

Az álta­lam első­ként meg­lá­to­ga­tott hegy­al­jai falu Alsócsi­tár (Šti­ta­re) volt. A leg­utób­bi nép­szám­lá­lás­kor a lakos­ság 27%-a val­lot­ta magát magyar­nak, ennek elle­né­re a hely­ség­név­táb­lán csak a szlo­vák meg­ne­ve­zés sze­re­pel. A nagy­mé­re­tű üdvöz­lő­táb­lán azon­ban magya­rul is köszön­te­nek a 900 éves falu­ban. Köz­te­rü­le­ten nagyí­tó­val kell keres­ni a magyar fel­ira­to­kat, a teme­tő­ben azon­ban majd­nem min­den elhunyt magyar, így még döb­be­ne­te­sebb az élők és hol­tak vilá­ga közöt­ti különb­ség. A „sza­kál­las úr”, vagy­is Kodály Zol­tán jó száz évvel ezelőtt még elé­ge­det­ten távo­zott a falu­ból: az akkor még 94%-ban magyar tele­pü­lé­sen gyűj­töt­te ugyan­is az „A csi­tá­ri hegyek alatt” kez­de­tű nép­dalt, ame­lyet a kör­nyék­ből több száz továb­bi köve­tett. Gyűj­té­sét 2005-ben magyar nyel­vű emlék­táb­lá­val jelöl­ték meg, de egy fel­je­len­tés miatt – amely sze­rint meg­sér­tet­ték a nyelv­tör­vényt – egy szlo­vák nyel­vű fel­ira­tot is ki kel­lett biggyesz­te­ni felé­je. Magyar isko­la 1976 óta nincs, így a falu fia­tal­jai nagy eséllyel nem értik és nem is ének­lik töb­bé a világ­hí­rű­vé vált dalt.

Nyit­ra­ge­ren­csért (Nit­ri­ans­ke Hrnčia­rov­ce) szin­tén Kodály Zol­tán tet­te híres­sé az álta­la gyűj­tött „Geren­csé­ri utca piros­sal kirak­va” kez­de­tű nép­dal­lal. 1938-ban több falu­be­lit elítél­tek, mert alá­írást gyűj­töt­tek Geren­csér vissza­csa­to­lá­sá­ért. A leg­utób­bi nép­szám­lá­lás­kor lakó­i­nak 21,55% val­lot­ta magát magyar­nak, így a 2021-ben ese­dé­kes nép­szám­lá­lást köve­tő­en való­szí­nű­leg már sem­mi nem fog­ja aka­dá­lyoz­ni a még eset­le­ge­sen meg­lé­vő két­nyel­vű táb­la lecse­ré­lé­sét – egy­nyel­vű szlo­vák­ra. A falu veze­té­se pár éve – iga­zi lokál­pat­ri­ó­ta­ként – piros rózsá­val ültet­te be a főut­cát. 2011-ben a itt nyi­tot­ták meg a Kár­pát-meden­ce első Rock­mú­ze­u­mát.

A P. Mobil Rock­mú­ze­um Geren­csé­ren (face­book)
A kolo­ni Szent Ist­ván­nak van min szo­mor­kod­nia

Kolonban (Kolíňany) két­nyel­vű hely­ség- és üdvöz­lő­táb­la, sőt két­nyel­vű sport­pá­lya foga­dott Igaz, itt még 49,7%-43,2% a magu­kat magyar­nak, illet­ve szlo­vák­nak val­lók ará­nya. A Pap­domb a teme­tő­vel és a római kato­li­kus temp­lom­mal egy­ér­tel­mű magyar iden­ti­tást mutat: a 2013-ban fel­szen­telt kereszt­út kőből készül stá­ci­ói két­nyel­vű­ek, a temp­lom mel­lett pedig egy fáj­dal­mas tekin­te­tű Szent Ist­ván szo­bor figye­li a szent­mi­sé­re igyek­vő­ket. A domb alján lévő kereszt fel­ira­ta: ”Keresz­tény magyar nem­zet­ként Euró­pá­ban.”

Abszurd a pog­rányi (Poh­ra­ni­ce ) szín­ma­gyar teme­tő­ben elhe­lye­zett I. és II. világ­há­bo­rús emlék­mű, amely köte­le­ző szlo­vák-magyar sor­rend­ben emlé­ke­zik meg a kizá­ró­lag magyar hősi halot­tak­ról. A teme­tői tájé­koz­ta­tó már csak szlo­vák nyel­vű, viszont az út szé­lén a „Halot­tas­ház” fel­ira­tú táb­lács­ka magya­rul is olvas­ha­tó…

A kolo­ni kereszt­út
A pog­rá­nyi világ­há­bo­rús emlék­mű

2011-es 67%-os ará­nyá­val  Nyit­ra­gesz­te (Hosťo­vá ) szá­mít a leg­ma­gya­rabb­nak az összes zobor­al­ji falu közül (2001.: 82,5%). Itt min­den fel­irat két­nyel­vű: a szoc­re­ál élel­mi­szer­bolt­tól kezd­ve a falu­is­mer­te­tő táb­lá­ig. Saj­nos beszél­get­ni nem volt alkal­mam; így rejt­ve maradt, hogy a 67% tény­leg két­har­mad-e vagy a magyar nyelv­tu­dás ská­lá­ja mere­de­ken szű­kül az idő­sebb­től a fia­ta­labb nem­ze­dék felé halad­va.

Nyit­ra­gesz­tei utca­rész­let
Nyit­ra­gesz­tei hely­ség­név­táb­la, a magyar fel­irat­nak köte­le­ző kisebb­nek len­nie
A gímes­kosz­to­lá­nyi temp­lom

Gímes­kosz­to­lány (Kos­toľany pod Tri­bečom) büsz­kél­ked­het a mai Szlo­vá­kia terü­le­tén leg­ré­gebb óta folya­ma­to­san fenn­ál­ló temp­lom­mal. Állí­tó­la­gos radio­kar­bo­nos vizs­gá­la­tok sze­rint a hon­fog­la­lás kör­nyé­kén épült. Ez a hiva­ta­los vál­to­zat; egyes véle­mé­nyek sze­rint ugyan­is a cseh­szlo­vák kor­szak res­ta­u­rá­to­rai ala­po­san „ráse­gí­tet­tek” arra, hogy az épü­let minél bizán­ci­a­sabb­nak, azaz magyar kor­szak előt­ti­nek tűn­jön. A temp­lom­ban fel­tárt XI-XII. szá­zad for­du­ló­ján készült fres­kók Mária éle­té­nek ese­mé­nye­it ábrá­zol­ják. A falu­ban fenn­ma­radt jó néhány ked­ves paraszt­ház, magyar embert viszont már ne nagyon keres­sünk; a 19. szá­zad­ban még vegyes lakos­sá­gú Kosz­to­lány már 100 évvel ezelőtt is tót falu­nak szá­mí­tott. Szép fek­vé­se miatt nap­ja­ink­ban gaz­dag szlo­vá­kok üdü­lő falu­já­vá kezd vál­ni.

Lédecen (Ledi­ce) 2011-re a magu­kat magyar­nak val­lók ará­nya a 2001-es  43,7%-ról 31,8%-ra esett. A kocs­ma hol­lé­te iránt érdek­lő­dő kér­dé­sem­re az első­ként meg­szó­lí­tott két fia­tal szó nél­kül fakép­nél hagyott; a követ­ke­ző, nagy­ma­má­já­val sétá­ló tizen­éves lány viszont töké­le­tes magyar­ság­gal útba iga­zí­tott. A „műin­téz­mény­ben” szlo­vá­kul folyt a tár­sal­gás, kis idő múl­va azon­ban kide­rült, hogy a kocs­má­ros­tól kezd­ve a ven­dé­gek nagy részé­ig szin­te min­den­ki magyar, viszont meg­szo­kás­ból már egy­más között is szlo­vá­kul beszél­nek. Ez főleg a 30 felet­ti­ek­re vonat­ko­zik; 30 alatt töb­ben van­nak, akik már csak érte­nek, de nem szó­lal­nak meg magya­rul. Nem rit­ka, hogy olyan csa­lád­ban is csak szlo­vá­kul tanít­ják meg a gye­re­ket, ahol mind­két szü­lő magyar nem­ze­ti­sé­gű.

A falu végén egy nagy­ma­ma sétál­ga­tott fia­tal rokon­sá­gá­val. A helyes útirányt tuda­ko­ló magya­rul fel­tett kér­dé­sem­re szlo­vák válasz érke­zett – az uno­ká­tól.

Ghy­mes vára

Gímesen (Jele­nec) hiva­ta­lo­san a lakos­ság 26,7%-a magyar; de 2001-ben még 36,6% volt (1991-ben pedig 45,8%!). Miköz­ben Magyar­or­szá­gon a Ghy­mes együt­tes szép dala­it hall­gat­ták, a név­adó falu­ban min­den negye­dik magyar ember eltűnt a sta­tisz­ti­ká­ból. A szlo­vá­kok ugyan­ezen idő­szak alatt 13%-os növe­ke­dést köny­vel­het­nek el. Ghy­mes várá­nak épít­te­tő­je a For­gács csa­lád őse, And­rás koro­na­őr volt, aki a Muhi csa­tá­ban a mene­kü­lő IV. Béla király­nak saját lovát áten­ged­te, meg­ment­ve ezzel az éle­tét és ezál­tal talán az egész orszá­got. A For­gács gró­fok pár száz évvel később nem­csak a muf­lont tele­pí­tet­ték be Gímes­re – első­ként Magyar­or­szá­gon -, hanem az első tót csa­lá­do­kat is észak­ról. Falu­be­li kas­té­lyuk­ban ma egy nép­raj­zi múze­um is műkö­dik, ahol hite­les kiál­lí­tás mutat­ja be a tele­pü­lés múlt­ját. Egy hely­be­li fér­fi elmon­dá­sa sze­rint a csa­lád leszár­ma­zot­tai ma már szlo­vák iden­ti­tá­sú­ak.

Zsé­re (Žirany) a leg­szebb fek­vé­sű zobor­al­ji falu. Az álta­lá­nos isko­lá­ból remél­he­tő­en még töb­bek­nek isme­rő­sen csen­gő „A jó lovas kato­ná­nak de jól vagyon dol­ga” kez­de­tű dalt Kodály itt gyűj­töt­te 1911-ben. A falu­ban a hatal­mas római kato­li­kus temp­lom mel­lett külön érde­kes­ség az 1994-ben fel­ava­tott, szlo­vák-magyar meg­bé­ké­lést hir­de­tő Remény­ség emlék­mű­ve. A nem­ze­ti öntu­dat meta­mor­fó­zi­sa itt is döb­be­ne­tes: a 2001. évi 62,2%-36,8% magyar-szlo­vák arány 2011-re 49,4%-46,9% szlo­vák-magyar sor­rend­re vál­to­zott! Az ezt meg­elő­ző 120 évben a szlo­vá­kok ará­nya mind­vé­gig 30% alatt volt. A hiva­ta­los sta­tisz­ti­ka elle­né­re Zsé­re a mai napig inkább magyar jel­le­gű­nek (volt) tekint­he­tő. Idén azon­ban egyet­len új, magya­rul tanu­ló kis­di­ák sem kez­di meg tanul­má­nya­it…

Alsó­bo­dok (Dol­né Obdo­kov­ce) falu­ban talál­ha­tó a kör­nyék egyet­len, 2000-ben ala­pí­tott magyar tan­nyel­vű magán­kö­zép­is­ko­lá­ja. Fenn­ma­ra­dá­sát a kör­nyék magyar óvo­da- és isko­la­há­ló­za­tá­nak össze­om­lá­sa miatt csu­pán az biz­to­sít­ja, hogy nem csak Zobor­al­já­ról, hanem 150 km-es kör­zet­ből fogad­ja a diá­ko­kat. Bodo­kon ugyan­is az idei tan­év­ben egyet­len gyer­me­ket sem írat­tak magyar alap­is­ko­lá­ba. Az 1188 fős tele­pü­lés lakos­sá­gá­nak leg­utóbb 58,8%-a val­lot­ta magát magyar­nak. 15 évvel azelőtt még 69,5% volt az arány. A falu felet­ti dom­bon három éve állí­tot­ták fel az Ester­há­zy kereszt­út 14 stá­ci­ó­ját, az emlék­mú­ze­um és a kápol­na ott­jár­tam­kor még nem készült el.

Kozmetikázás felsőfokon

A blat­ni­cai lelet…
… és „Pri­bi­na kard­ja” Nyit­rán (infoglobe.cz)

A kis­táj köz­pont­ja Nyit­ra váro­sa. A XIX. szá­zad alko­nyán 38,4%-kal még a szlo­vá­kok alkot­tak rela­tív több­sé­get, mivel a XVII-XVIII. szá­zad­ban, a kiürült Alföld­re tör­té­nő mig­rá­ció miatt a közép­ko­ri szlo­vák-magyar nyelv­ha­tár len­dü­le­te­sen nyo­mult dél­re. A „bol­dog béke­idők­ben” azon­ban a folya­mat meg­for­dult, így a tör­té­nel­mi Magyar­or­szág utol­só, 1910-es nép­szám­lá­lá­sa Nyit­rán már 59,4%-os magyar anya­nyel­vi több­sé­get regiszt­rált. Tri­a­non után állí­tó­lag azt mond­ta vala­me­lyik nyu­god­tabb vér­mér­sék­le­tű pol­gár, hogy csak annyi a vál­to­zás, hogy ezen­túl a kony­há­ban fog­nak magya­rul beszél­ni, a szo­bá­ban pedig szlo­vá­kul, míg régeb­ben ez pon­to­san for­dít­va volt. Érde­kes­ség­ként meg­em­lí­ten­dő, hogy a kör­nyé­ken egye­dül a mos­tan­ra 80 000 lako­sú ipar­vá­ros­sá növelt Nyit­rán nőtt ará­nyunk 2001 óta, cso­dá­ra azon­ban sen­ki ne szá­mít­son: 1,7-ről 1,8%-ra.

Mivel korai szlo­vák őstör­té­ne­lem nin­csen – nem is lehe­tett, hiszen nép­pé válá­suk a Magyar Király­sá­gon belül tör­tént meg – a magyar hon­fog­la­lást meg­elő­ző, csu­pán néhány évti­ze­dig fenn­ál­ló, tér­ben és idő­ben bizony­ta­lan „Nagy­mor­va Biro­da­lom” tör­té­ne­te és a szlo­vák tör­té­ne­lem közé komoly­ta­lan egyen­lő­ség­je­let tesz­nek. A mor­va feje­de­lem­ség mara­dék­ta­lan meg­sem­mi­sü­lé­se és Cseh­szlo­vá­kia meg­ala­ku­lá­sa között eltelt ezer esz­ten­dő, amit mi magyar tör­té­ne­lem­nek neve­zünk, a hiva­ta­los szlo­vák tör­té­net­írás szá­má­ra kel­le­met­len inter­mez­zo csu­pán. A kre­ált mor­va-szlo­vák „tör­té­ne­lem” köz­pon­ti szín­te­re egy­ko­ri pol­gár­mes­te­re által a szlo­vák váro­sok any­já­nak neve­zett Nyit­ra, mivel a magyar hon­fog­la­lás előtt állí­tó­lag itt már mor­va püs­pök­ség állt, vagy inkább kel­lett vol­na, hogy áll­jon. Pri­bi­na her­ceg­nek, aki­nek orszá­ga ter­mé­sze­te­sen a Duná­tól dél­re is kiter­jedt, saját bir­to­kán épít­te­tett bazi­li­ká­ja e dicső múlt egyik sarok­kö­ve. Kár, hogy marad­vá­nya­it a mai napig nem talál­ták meg, pedig már keresz­tül-kasul fur­kál­ták az egész kör­nyé­ket. A való­ság­ban sem­mi nem bizo­nyít­ja, hogy Pri­bi­na bir­to­kai való­ban itt feküd­tek, vala­mint azt sem hogy a Nagy­mor­va biro­da­lom­nak Nyit­ra lett vol­na a „kele­ti fővá­ro­sa”. Sőt, azt sem tud­juk bizo­nyos­ság­gal, hogy mor­va etni­ku­mú volt-e egy­ál­ta­lán sze­gény Pri­bi­na, azt viszont igen, hogy a mor­vák űzték el a szla­vis­ták által a mai Zala­vár­ral azo­no­sí­tott Mosa­burg kör­nyé­ké­re. Ugyan­így sem­mi köze Pri­bi­ná­hoz a bel­vá­ros egyik utcá­já­ban „föld­be szúrt” mor­va feje­del­mi kard­nak, amely­nek ere­de­ti­jét Turóc megyé­ben talál­ták és a Magyar Nem­ze­ti Múze­um­ban őrzik.

Nem csak a Mil­le­ni­u­mi emlék­mű­vet, hanem a Vas­tu­rult is eltün­tet­ték Nyit­rá­ról. Máso­la­tát 2015-ben Alsó­bo­do­kon állí­tot­ták fel újra.

Mára szé­pen szár­ba szök­kent Cirill és Metód mes­ter­sé­ge­sen élet­re hívott kul­tu­sza is, amely sze­rint a thessza­lo­ni­ki test­vér­pár nyit­rai köz­pont­tal végez­te térí­tői és bib­lia­for­dí­tói mun­ká­ját az ősszlo­vá­kok leg­na­gyobb örö­mé­re. A szer­ze­te­se­ket ábrá­zo­ló szo­bor már van, per­dön­tő bizo­nyí­ték ter­mé­sze­te­sen tovább­ra sin­csen. Az viszont tény, hogy – ellen­tét­ben Szent Ist­ván­nal, aki­vel kap­cso­lat­ban ren­ge­teg szlo­vák nyel­vű imád­ság maradt fenn – a test­vér­pár­nak a szlo­vák egy­há­zi emlé­ke­zet­ben nyo­ma sin­csen.

Arra sem kapunk épkéz­láb választ, hogy miként tűnt el az állí­tó­la­gos nyit­rai püs­pök­ség a magyar hon­fog­la­lást köve­tő­en, miköz­ben a szlo­vák régé­szet állás­pont­ja sze­rint a morva=ősszlovák jelen­lét folya­ma­tos a tér­ség­ben és külön­ben is a magya­rok a civi­li­zá­ci­ót az ősla­ko­sok­tól tanul­ták el. Ami bizo­nyít­ha­tó: a már 1110-től léte­ző nyit­rai püs­pök­sé­get Köny­ves Kál­mán ala­pí­tot­ta. Az már csak jelen­ko­ri ada­lék, hogy az egy­ház­me­gye terü­le­tét, amely koráb­ban a Nyit­rá­tól észak­ra elhe­lyez­ke­dő, tehát szlo­vák nyel­vű terü­le­te­ket fog­lal­ta magá­ban, 2008-ban úgy szab­ták át, hogy délen elér­jen a Duná­ig: tehát jó néhány magyar nyel­vű egy­ház­köz­ség kerül­jön bele. A cél nem volt más, mint­hogy vélet­le­nül se jöhes­sen lét­re egy nyu­gat-kele­ti irá­nyú, értsd magyar több­sé­gű egy­ház­me­gye Szlo­vá­ki­á­ban.

Ezeket a statisztikákat Ceauşescu is megirigyelné

Tud­juk, hogy hazud­ni igennel, nemmel és sta­tisz­ti­kával lehet, ezért a magyar­ság lét­szá­ma a való­ság­ban maga­sabb annál, mint amit a hiva­ta­los adat­sor mutat. Az öntu­dat hanyat­lá­sá­nak folya­ma­tát azon­ban vilá­go­san ki lehet olvas­ni az osz­lo­pok­ból, hiszen a szlo­vák nem­ze­ti­sé­gű­ek beköl­tö­zé­se és a ter­mé­sze­tes fogyás önma­gá­ban nem okoz­na ekko­ra zuha­nást a magyar, illet­ve növe­ke­dést a szlo­vák nem­ze­ti­sé­gű­ek lét­szá­má­ban és ará­nyá­ban. A fogyá­sunk mér­té­ke főleg a rend­szer­vál­tást köve­tő évti­ze­dek­ben vált rémisz­tő­vé.

 Tele­pü­lés Nem­ze­ti­sé­gi ada­tok: magyar/szlovák % arány
 1910  1991 2001 2011*
Meny­he 94,1/1,1 Nem volt önál­ló  Nem volt önál­ló  Nem volt önál­ló
Béd 99,7/0,03 Nem volt önál­ló Nem volt önál­ló 4,7 (15,2)/91,0
 Nyit­ra­eger­szeg 91,9/5,3 15,9/82,7 10,3/88,0 4,8 (10,3)/92,8
Vicsá­pa­pá­ti  90,5/8,3 7,3/92,4 6,8/92,5 2,7 (7,8)/94,0
 Alsó­bo­dok 95,4/4,1 77,5/22,4  69,5/29,4 58,9 (62,2)/38,0
Alsócsi­tár  96,6/2,2 Nem volt önál­ló Nem volt önál­ló  27,0 (29,4)/68,9
 Nyit­ra­ge­ren­csér  88,2/11,6 47,4/50,5 32,7/64,4  21,6 (22,2)/75,1
Nyit­ra­gesz­te 91,8/0,0  92,3/7,7 82,5/17,5 67,0 (69,5)/32,4
Gímes  87,5/10,8  45,8/53,7 36,6/62,7 26,7 (29,9)/67,7
Kolon  78,3/19,5  63,2/34,3 59,5/40,0 49,7 (52,0)/43,2
Pog­rány 85,2/10,0  67,9/31,5  59,3/40,2 46,9 (51,0)/52,2
Lédec  92,9/6,2  57,6/41,6  43,7/55,0 31,8 (34,4)/60,0
Zsé­re  95,7/2,4  75,3/24,1 62,2/36,8 46,9 (52,1)/49,4
Nyit­ra  59,4/30,0  1,9/95,9 1,7/95,4  1,8 (2,1)/89,3

* Záró­jel nél­kül a magyar nem­ze­ti­sé­gű­ek, záró­jel­ben a magyar anya­nyel­vű­ek ará­nya

 

 Beis­ko­lá­zá­si ada­tok a Nyit­rai járás­ban*
 2009/2010-es tan­év  22
 2010/2011-es tan­év  14
 2011/2012-es tan­év  15
 2012/2013-es tan­év  24
 2013/2014-es tan­év  13
 2014/2015-es tan­év  19
 2015/2016-es tan­év  11

* Alsó­bo­dok, Gímes, Kolon, Nyit­ra­cse­hi, Nagy­cé­tény, Zsé­re (bezárt), Pog­rány, isko­lái

Aki a jövő­re is kíván­csi, tekint­sen ismét az okta­tá­si intéz­mé­nyek fen­ti beírat­ko­zá­si ada­ta­i­ra. Nyit­ra kör­nyé­kén az 1960-as évek­ben 21 magyar taní­tá­si nyel­vű isko­la műkö­dött, mára ez a szám 3 tel­jes szer­ve­zett­sé­gű és 3 kis­is­ko­lá­ra csök­kent. Nap­ja­ink­ban Szlo­vá­ki­á­ban a Nyit­rai járás­ban a leg­ma­ga­sabb a szlo­vák isko­lá­ban tanu­ló magyar diá­kok ará­nya. Elvár­ha­tó-e olyan gyer­me­kek­től a magyar nyelv és azo­nos­ság­tu­dat tovább­vi­te­le, aki­ket szü­le­ik szán­dé­ko­san nem a magyar okta­tá­si rend­szer­be kül­de­nek és ezen felül ott­hon is csak szlo­vák szó­ra fog­nak? A kör­nyé­ken elfo­ga­dott nézet, hogy az a szlo­vák, aki szlo­vák isko­lá­ba járt, míg az a magyar, akit magyar okta­tá­si intéz­mény­be írat­tak szü­lei. A magyar isko­la mel­lő­zé­sé­re a szo­ká­sos – már sok­szor cáfolt – indok az, hogy a szlo­vák isko­la a hala­dás és érvé­nye­sü­lés zálo­ga. A való­di ok a kisebb­ren­dű­sé­gi érzés­ből és meg­al­ku­vás­ból ere­dő önfel­adás, amely a XXI. szá­zad­ra meg­hoz­ta – remél­jük nem vég­ze­tes – gyü­möl­csét Zobor­al­ja szá­má­ra.

Kontos Gábor
Múltból a Jövőbe Alapítvány, elnök
örökségturisztikáért felelős elnöki megbízott
Magyar Patrióták Közössége
© 2017. február 12.