Egyesületünk október 28-án emlékezett meg az 1956-os forradalomról és szabadságharcról, valamint Kristóf László 1959-ben halálra ítélt egykori csendőrről. Meghívott előadónk Zétényi Zsolt jogász volt, aki a témában írt Ártatlanul, jeltelen sírban című könyvéről és Kristóf László csendőr törzsőrmesterről tartott előadást. Egyesületünk két fontos bejelentést tett: hadat üzenünk a törvény által tiltott kommunista utcaneveknek, és kezdeményezzük kopjafa állítását Kristóf László tiszteletére.
Az egyesület nevében Fikó Attila köszöntötte az ötven-hatvan fős hallgatóságot, és a megjelenteket arra kérte, hogy elsőként az 1956-os forradalom és szabadságharc tiszteletére énekeljük el a Himnuszt. Ezt követően Hetzmann Róbert, a Magyar Patrióták Közössége elnöke emlékezett meg az ’56-osok célkitűzéseiről, a szabadságharc fontosságáról. Kiemelte, hogy voltak eseti jellegű célok és általános érvényű követelések, így például a “Ruszkik haza!” felkiáltás a független Magyarország eszményére utalt, nem csupán a szovjet haderők kivonására.
Megfogalmazta saját, szubjektív felsorolásaként a szabadságharcosok alapvető céljait, külön kiemelve a nemzeti önrendelkezést, a nemzetállamiság melletti kiállást, a valódi demokrácia megvalósítását és a harmadik utas társadalompolitikát. Elmondta: ’56 örökségét büszkén vállalnunk kell, hiszen ha a szabadságharcosok nem adták volna életüket az eszméikért, ma nem lennénk itt. Beszélt arról is, hogy a forradalmárok a létező kommunizmust és a létező kapitalizmust egyaránt elvetették. Ahogy Mindszenty József hercegprímás rádióbeszédében fogalmazott: a szabadságharc rendszere a közérdek által korlátozott magántulajdon talaján állt. Hetzmann szerint a rendszerváltás utáni rablóprivatizáció és a stratégiai erőforrások magánkezekbe juttatása ’56 örökségének megtagadása volt. További súlyos problémaként nevezte meg, hogy a felelősök megnevezése, bíróság elé állítása elmaradt.
Hetzmann Róbert beszédének végén a Magyar Patrióták Közössége nevében két bejelentést tett: az egyik, hogy kezdeményezzük a kádári megtorlás idején kegyetlenül kivégzett és máig jeltelen sírban nyugvó Kristóf László emlékére egy kopjafa felállítását egykori lakóhelyén, a Pest megyei Verőcén. A másik, hogy hajtóvadászatot hirdetünk az immáron törvény által is tiltott, ám mégis létező kommunista utcanevek ellen. Felhívásunk támogatóinknak is szól: amennyiben tudnak olyan utcanévről, ami kommunista egyén nevét viseli vagy összefüggésben van a kommunizmussal, jelezzék egyesületünknek és mi megtesszük a szükséges lépéseket.
Az est másik előadója Zétényi Zsolt jogász volt, aki Kristóf László csendőr törzsőrmester életéről, Ságvári Endrével történt fegyveres összetűzéséről és az ’56 utáni megtorlásról beszélt. Az egykori MDF-es országgyűlési képviselő felidézte: Kristóf László 1944-ben, a csendőr-nyomozócsoport tagjaként kapta a parancsot, hogy három másik társával együtt figyeljenek meg egy Verőcén lakó illegális kommunistát, Sugár Györgyöt. Rajta keresztül jutottak el Szabados Lajoshoz, majd őt követve a Budakeszi úti Remiz cukrászdába, ahol Szabados Ságvári Endrével találkozott. Parancsnokuk felszólítására igazoltatták a két körözött személyt, akik eleinte nem tanúsítottak ellenállást. Ám egy óvatlan pillanatban Ságvári Endre előrántotta pisztolyát és rálőtt az őt igazoltatni próbáló Kristóf Lászlóra, Cselényi Antalra és Pétervári Jánosra. Utóbbi a haslövés következtében néhány nappal később a kórházban elhunyt. Ságvári a lövések után szökni akart, ekkor érte Cserényi Antal lövése. A jogszerű fegyverhasználat során megsérült Ságvári még a mentőautóban meghalt.
A háború után Békés megyében gazdálkodó Kristóf Lászlót nem üldözte a rendszer, mivel halottnak vélték. Az incidens után végig kezelésre szorult, és miután a kórházat elhagyta, az épület bombatalálatot kapott és a bent fekvő betegek elhunytak. A szabadságharc bukása után Kádár János törvénytelen kormánya megpróbált egyenlőségjelet tenni az 56-os felkelés és a Horthy-rendszer közé, ezért megkezdődött a csendőrök régebbi ügyeinek felgöngyölítése. 1958-ban tartóztatták le Kristóf Lászlót Ságvári Endre „meggyilkolásában” való részvételéért, miután a rokonánál szolgáló Gyurcsik Elemér nevű későbbi karhatalmista a pártállam szerveinél feljelentette. 1959-ben első és másodfokon halálra ítélték, majd felakasztották.
Zétényi Zsolt elmondta: mind a mai napig nem tudjuk, hol van eltemetve, ugyanis a Rákoskeresztúri Újköztemető 301-es parcellájában nyugvó csontokról már megállapították, hogy nem Kristóf László földi maradványai. Tudnunk kell azonban, hogy nemcsak a halottak megfelelő eltemetésére van szükség, hanem a megsértett erkölcsi állapotok helyreállítására is. Ezért kezdeményeztek 2006-ban bírósági felülvizsgálatot Kristóf László ügyében, amely során a bíróság felmentő ítéletében kimondta a kivégzett egykori csendőr ártatlanságát. Dr. Zétényi Zsolt üdvözölte a Magyar Patrióták Közössége kopjafaállításról szóló javaslatát és felajánlotta együttműködését a Kristóf László rokonaival való egyeztetés céljából.
Rendezvényünk Zétényi Zsolt előadását követően véget ért. Ezúton is köszönjük a megjelenteknek a részvételt és az Aranytíz Kultúrháznak a terem biztosítását.