Egye­sü­le­tünk októ­ber 28-án emlé­ke­zett meg az 1956-os for­ra­da­lom­ról és sza­bad­ság­harc­ról, vala­mint Kris­tóf Lász­ló 1959-ben halál­ra ítélt egy­ko­ri csend­őr­ről. Meg­hí­vott elő­adónk Zét­ényi Zsolt jogász volt, aki a témá­ban írt Ártat­la­nul, jel­te­len sír­ban című köny­vé­ről és Kris­tóf Lász­ló csend­őr törzs­őr­mes­ter­ről tar­tott elő­adást. Egye­sü­le­tünk két fon­tos beje­len­tést tett: hadat üze­nünk a tör­vény által til­tott kom­mu­nis­ta utca­ne­vek­nek, és kez­de­mé­nyez­zük kop­ja­fa állí­tá­sát Kris­tóf Lász­ló tisz­te­le­té­re.

Az egye­sü­let nevé­ben Fikó Atti­la köszön­töt­te az ötven-hat­van fős hall­ga­tó­sá­got, és a meg­je­len­te­ket arra kér­te, hogy első­ként az 1956-os for­ra­da­lom és sza­bad­ság­harc tisz­te­le­té­re éne­kel­jük el a Him­nuszt. Ezt köve­tő­en Hetz­mann Róbert, a Magyar Pat­ri­ó­ták Közös­sé­ge elnö­ke emlé­ke­zett meg az ’56-osok cél­ki­tű­zé­se­i­ről, a sza­bad­ság­harc fon­tos­sá­gá­ról. Kiemel­te, hogy vol­tak ese­ti jel­le­gű célok és álta­lá­nos érvé­nyű köve­te­lé­sek, így pél­dá­ul a “Rusz­kik haza!” fel­ki­ál­tás a füg­get­len Magyar­or­szág esz­mé­nyé­re utalt, nem csu­pán a szov­jet had­erők kivo­ná­sá­ra.

Meg­fo­gal­maz­ta saját, szub­jek­tív fel­so­ro­lá­sa­ként a sza­bad­ság­har­co­sok alap­ve­tő cél­ja­it, külön kiemel­ve a nem­ze­ti önren­del­ke­zést, a nem­zet­ál­la­mi­ság mel­let­ti kiál­lást, a való­di demok­rá­cia meg­va­ló­sí­tá­sát és a har­ma­dik utas tár­sa­da­lom­po­li­ti­kát. Elmond­ta: ’56 örök­sé­gét büsz­kén vál­lal­nunk kell, hiszen ha a sza­bad­ság­har­co­sok nem adták vol­na éle­tü­ket az esz­mé­i­kért, ma nem len­nénk itt. Beszélt arról is, hogy a for­ra­dal­má­rok a léte­ző kom­mu­niz­must és a léte­ző kapi­ta­liz­must egy­aránt elve­tet­ték. Ahogy Mind­szenty József her­ceg­prí­más rádió­be­szé­dé­ben fogal­ma­zott: a sza­bad­ság­harc rend­sze­re a köz­ér­dek által kor­lá­to­zott magán­tu­laj­don tala­ján állt. Hetz­mann sze­rint a rend­szer­vál­tás utá­ni rab­ló­pri­va­ti­zá­ció és a stra­té­gi­ai erő­for­rá­sok magán­ke­zek­be jut­ta­tá­sa ’56 örök­sé­gé­nek meg­ta­ga­dá­sa volt. Továb­bi súlyos prob­lé­ma­ként nevez­te meg, hogy a fele­lő­sök meg­ne­ve­zé­se, bíró­ság elé állí­tá­sa elma­radt.

Hetz­mann Róbert beszé­dé­nek végén a Magyar Pat­ri­ó­ták Közös­sé­ge nevé­ben két beje­len­tést tett: az egyik, hogy kez­de­mé­nyez­zük a kádá­ri meg­tor­lás ide­jén kegyet­le­nül kivég­zett és máig jel­te­len sír­ban nyug­vó Kris­tóf Lász­ló emlé­ké­re egy kop­ja­fa fel­ál­lí­tá­sát egy­ko­ri lakó­he­lyén, a Pest megyei Verő­cén. A másik, hogy haj­tó­va­dá­sza­tot hir­de­tünk az immá­ron tör­vény által is til­tott, ám még­is léte­ző kom­mu­nis­ta utca­ne­vek ellen. Fel­hí­vá­sunk támo­ga­tó­ink­nak is szól: amennyi­ben tud­nak olyan utca­név­ről, ami kom­mu­nis­ta egyén nevét vise­li vagy össze­füg­gés­ben van a kom­mu­niz­mus­sal, jelez­zék egye­sü­le­tünk­nek és mi meg­tesszük a szük­sé­ges lépé­se­ket.

Az est másik elő­adó­ja Zét­ényi Zsolt jogász volt, aki Kris­tóf Lász­ló csend­őr törzs­őr­mes­ter éle­té­ről, Ság­vá­ri End­ré­vel tör­tént fegy­ve­res össze­tű­zé­sé­ről és az ’56 utá­ni meg­tor­lás­ról beszélt. Az egy­ko­ri MDF-es ország­gyű­lé­si kép­vi­se­lő fel­idéz­te: Kris­tóf Lász­ló 1944-ben, a csend­őr-nyo­mo­zó­cso­port tag­ja­ként kap­ta a paran­csot, hogy három másik tár­sá­val együtt figyel­je­nek meg egy Verő­cén lakó ille­gá­lis kom­mu­nis­tát, Sugár Györ­gyöt. Raj­ta keresz­tül jutot­tak el Sza­ba­dos Lajos­hoz, majd őt követ­ve a Buda­ke­szi úti Remiz cuk­rász­dá­ba, ahol Sza­ba­dos Ság­vá­ri End­ré­vel talál­ko­zott. Parancs­no­kuk fel­szó­lí­tá­sá­ra iga­zol­tat­ták a két körö­zött sze­mélyt, akik ele­in­te nem tanú­sí­tot­tak ellen­ál­lást. Ám egy óvat­lan pil­la­nat­ban Ság­vá­ri End­re elő­rán­tot­ta pisz­to­lyát és rálőtt az őt iga­zol­tat­ni pró­bá­ló Kris­tóf Lász­ló­ra, Cse­lé­nyi Antal­ra és Péter­vá­ri János­ra. Utób­bi a has­lö­vés követ­kez­té­ben néhány nap­pal később a kór­ház­ban elhunyt. Ság­vá­ri a lövé­sek után szök­ni akart, ekkor érte Cse­ré­nyi Antal lövé­se. A jog­sze­rű fegy­ver­hasz­ná­lat során meg­sé­rült Ság­vá­ri még a men­tő­au­tó­ban meg­halt.

A hábo­rú után Békés megyé­ben gaz­dál­ko­dó Kris­tóf Lász­lót nem üldöz­te a rend­szer, mivel halott­nak vél­ték. Az inci­dens után végig keze­lés­re szo­rult, és miu­tán a kór­há­zat elhagy­ta, az épü­let bom­ba­ta­lá­la­tot kapott és a bent fek­vő bete­gek elhuny­tak. A sza­bad­ság­harc buká­sa után Kádár János tör­vény­te­len kor­má­nya meg­pró­bált egyen­lő­ség­je­let ten­ni az 56-os fel­ke­lés és a Hor­thy-rend­szer közé, ezért meg­kez­dő­dött a csend­őrök régeb­bi ügye­i­nek fel­gön­gyö­lí­té­se. 1958-ban tar­tóz­tat­ták le Kris­tóf Lász­lót Ság­vá­ri End­re „meg­gyil­ko­lá­sá­ban” való rész­vé­te­lé­ért, miu­tán a roko­ná­nál szol­gá­ló Gyur­csik Ele­mér nevű későb­bi kar­ha­tal­mis­ta a párt­ál­lam szer­ve­i­nél fel­je­len­tet­te. 1959-ben első és másod­fo­kon halál­ra ítél­ték, majd fel­akasz­tot­ták.

Zét­ényi Zsolt elmond­ta: mind a mai napig nem tud­juk, hol van elte­met­ve, ugyan­is a Rákos­ke­reszt­úri Újköz­te­me­tő 301-es par­cel­lá­já­ban nyug­vó cson­tok­ról már meg­ál­la­pí­tot­ták, hogy nem Kris­tóf Lász­ló föl­di marad­vá­nyai. Tud­nunk kell azon­ban, hogy nem­csak a halot­tak meg­fe­le­lő elte­me­té­sé­re van szük­ség, hanem a meg­sér­tett erköl­csi álla­po­tok hely­re­ál­lí­tá­sá­ra is. Ezért kez­de­mé­nyez­tek 2006-ban bíró­sá­gi felül­vizs­gá­la­tot Kris­tóf Lász­ló ügyé­ben, amely során a bíró­ság fel­men­tő íté­le­té­ben kimond­ta a kivég­zett egy­ko­ri csend­őr ártat­lan­sá­gát. Dr. Zét­ényi Zsolt üdvö­zöl­te a Magyar Pat­ri­ó­ták Közös­sé­ge kop­ja­fa­ál­lí­tás­ról szó­ló javas­la­tát és fel­aján­lot­ta együtt­mű­kö­dé­sét a Kris­tóf Lász­ló roko­na­i­val való egyez­te­tés cél­já­ból.

Ren­dez­vé­nyünk Zét­ényi Zsolt elő­adá­sát köve­tő­en véget ért. Ezúton is köszön­jük a meg­je­len­tek­nek a rész­vé­telt és az Arany­tíz Kul­túr­ház­nak a terem biz­to­sí­tá­sát.

K.Zs.
Fényképezte: Csordás Gergő
Magyar Patrióták Közössége
© 2016. október 29.