Idén ősszel tizen­he­ten indul­tunk el kereszt­szü­lők Magyar­or­szág­ról a gyi­me­si Kos­te­lek­re busszal és egy után­fu­tó­val, aho­vá a cso­ma­go­kat helyez­tük. Az utat a kos­te­le­ki falu­gaz­dák, Ver­mes Mik­lós és Ver­mes Mik­lós­né szer­vez­ték meg, akik maguk is kereszt­szü­lők. (Magyar­or­szá­gi embe­rek a KEMCSE civil szer­ve­zet és az AMMOA ala­pít­vá­nyán keresz­tül lehet­nek kereszt­szü­lők, a falu­gaz­dák az itt meg­va­ló­su­ló okta­tá­si prog­ram kap­cso­lat­tar­tói a kereszt­szü­lők és a taná­rok között.) Októ­ber 7-én pén­te­ken haj­na­li négy óra­kor indul­tak el a Nóg­rád megyei Terény­ből, Hat­van­ban és még néhány hely­ség­ben fel­vet­tek még továb­bi uta­so­kat, én a Magyar Pat­ri­ó­ták Közös­sé­ge kép­vi­se­le­té­ben Deb­re­cen­ben csat­la­koz­tam hoz­zá­juk. Töb­bek kéré­sé­re oda­fe­lé a tor­dai sóbá­nyát néz­tük meg, ami szé­pen fel­újí­tott, gon­do­zott álla­pot­ban van. A turisz­ti­kai fej­lesz­tés euró­pai uni­ós támo­ga­tás­sal való­sult meg, biz­to­sí­ta­nak magyar nyel­vű ide­gen­ve­ze­tést. Éjsza­ká­ra Csík­sze­re­dá­ban, a régi csán­gó kol­lé­gi­um­ban száll­tunk meg, aho­vá este tíz óra­kor érkez­tünk meg. A kony­hán meleg vacso­rát is kap­tunk. Maga a kol­lé­gi­um jó álla­pot­ban van, a mos­dó rész­leg sze­rény, fel­újí­tás jót ten­ne neki, de ettől füg­get­le­nül hasz­nál­ha­tó. A csík­sze­re­dai kol­lé­gis­tá­kat idén ősszel átköl­töz­tet­ték a Kós Károly Szak­kö­zép­is­ko­la kol­lé­gi­u­má­ba. Ferencz Gab­ri­el­la, a bent­la­kás veze­tő­je leve­let kül­dött a kereszt­szü­lők­nek, támo­ga­tók­nak, falu­gaz­dák­nak, hogy a bent­la­kást kom­for­to­sab­bá tegyék. A kapott pénz­ado­mány­ból meg­vá­sá­rol­hat­ják a szük­sé­ges fel­sze­re­lé­se­ket.

Szom­ba­ton reg­gel hat­kor indul­tunk el Csík­sze­re­dá­ból, hogy a tíz óra­kor kez­dő­dő szent­mi­sé­re Kos­te­lek­re oda­ér­hes­sünk. A Kos­te­lek­re veze­tő út nehe­zen jár­ha­tó álla­pot­ban van, az utol­só húsz kilo­mé­tert egy óra alatt lehet meg­ten­ni, ami a Szul­ca-patak szo­ros völ­gyé­ben vezet fel a hegyek­be. (A Csík­szép­víz felől ter­ve­zett útsza­kasz­ból csak a Har­gi­ta megyé­ig tar­tó részt épí­tet­ték meg, a Bákó megyé­hez tar­to­zó sza­kasz egy­elő­re ter­vek­ben léte­zik, elő­re­lé­pés nem tör­tént.) Kos­te­lek­re idő­ben meg­ér­kez­tünk, Bar­docz Noé­mi és Vas­zi Leven­te foga­dott ben­nün­ket, és kocsi­val elvit­tek min­den­kit a saját kereszt­gye­re­ke csa­lád­já­hoz. Nagy öröm volt újra talál­koz­ni a kereszt­gye­re­künk­kel, Virág Eri­ká­val és a csa­lád­já­val. Szí­vé­lye­sen és szin­tén nagy öröm­mel fogad­tak ők is engem. Elő­ző év nya­rán lát­tam őket utol­já­ra, de idén Pün­kösd­kor sike­rült Eri­ka báty­já­val, Zsolt­tal meg­be­szél­nem egy talál­ko­zót a csík­som­lyói búcsú alatt, a kegy­temp­lom­nál. Ő Csík­sze­re­dá­ban tanul már máso­dik éve az egyik gim­ná­zi­um­ban, ahol kol­lé­gi­um­ban lakik. Mos­ta­ni talál­ko­zá­sunk­kor kicsit beszél­get­tünk, aján­dé­ko­kat, édes­sé­ge­ket, tisz­tál­ko­dá­si sze­re­ket adtam át, majd Eri­ká­val elin­dul­tunk a temp­lom felé. Tíz­kor Mál­ná­si Deme­ter atya ünne­pi szent­mi­sé­vel indí­tot­ta el a min­den évben meg­ren­de­zen­dő kos­te­le­ki szü­re­ti ese­mé­nye­ket. A „szü­ret” itt csak az őszi mulat­sá­gok elne­ve­zé­se, sző­lő nem terem a kör­nyé­ken a hideg éghaj­lat miatt. Azon­ban, ha az ezer­mé­te­res magas­ság­ban fek­vő Kos­te­lek nem is bor­ter­mő vidék, ez nem aka­dá­lyoz­za meg őket abban, hogy szü­re­ti fel­vo­nu­lást, bált ren­dez­ze­nek a falu­ban. Sző­lőt min­dig visz­nek erre az ese­mény­re, a mi cso­por­tunk­ból is hoz­tak a teré­nyi­ek.

Mise után az atya foga­dás­ra hív­ta az össze­gyűlt ven­dé­ge­ket. Az idő köz­ben esős­re vál­tott, még a hó is esett. Ennek elle­né­re a szü­re­ti lovas, sze­ke­res fel­vo­nu­lás vidám han­gu­lat­ban elin­dult, a kocsik­ról zenél­tek, éne­kel­tek az embe­rek, vol­tak ott cső­szök, csősz­lá­nyok is. Külön sze­ke­rük volt a gye­re­kek­nek, külön a fel­nőt­tek­nek és a töb­bi ven­dég­nek. Zsol­ti is jött a szé­pen fel­dí­szí­tett lová­val. Sok ven­dég volt ott, jöt­tek töb­ben Gyi­mes­kö­zép­lok­ról, a szom­szé­dos tele­pü­lé­sek­ről, jöt­tek Magyar­or­szág­ról, volt aki Sop­ron­ból. Dél­után­ra már elállt a havas eső. Este a házi­gaz­dá­im­mal elin­dul­tunk a szü­re­ti bál­ba, amit a helyi kul­túr­ház­ban tar­tot­tak. Nagyon jól sike­rült ez is, jól meg­szer­vez­ték, elő­ző nap Noé­mi a gye­re­kek­kel szé­pen fel­dí­szí­tet­te a ter­met. A Csán­gó Hár­mas együt­tes zenélt, fer­ge­te­ges han­gu­la­tot terem­tet­tek a Kos­te­le­ki Zenész-cso­port­tal együtt, min­den­ki vidá­man tán­colt, alig volt olyan ember, aki tánc nél­kül maradt vol­na, úgy meg­tán­col­tat­tak min­den­kit a kos­te­le­ki fiúk. Éjfél után men­tünk csak haza. Köz­ben meg­ta­pasz­tal­tam, hogy tény­leg valós az az állí­tás, hogy Kos­te­le­ken alig talál­nak párt maguk­nak a fia­ta­lok, mert sokan – első­sor­ban a lányok – elmen­nek a jobb­nak tekin­tett, nyu­ga­ti­as élet­mód által elvárt meg­él­he­tés remé­nyé­ben a város­ba vagy kül­föld­re dol­goz­ni. Több fiú beszélt ott nekem ezek­ről a prob­lé­má­i­ról.

Októ­ber 9-én vasár­nap reg­gel Mál­ná­si atya beszél­ge­tés­re hív­ta meg cso­por­tun­kat a plé­bá­ni­á­ra, ahol ott átad­tuk neki aján­dé­kun­kat. Az atya kávé­val kínált min­ket, és mesélt a helyi­ek éle­té­ről, a szom­szé­dos falu, Gye­pe­ce lakos­sá­gá­nak drasz­ti­kus fogyá­sá­ról (már csak 30-an lak­ják a falut), a romá­no­so­dó Magyarc­sü­gé­sen pedig még ennél is keve­sebb magyar él. Kos­te­le­ken az idei évre gyö­nyö­rű­en fel­újí­tot­ták a kato­li­kus temp­lo­mot, kívül-belül meg­szé­pült, ami­ről az atya öröm­mel mesélt. A falu­ban van még egy vala­mi­vel kisebb orto­dox temp­lom is, benéz­tem oda, mialatt a vasár­na­pi szer­tar­tá­suk ment, amin nagyon keve­sen vol­tak csak. (Ott romá­nul folyik a szer­tar­tás, noha a hívek ősei magyar görög-kato­li­ku­sok vol­tak, a kato­li­kus temp­lom­ban – a gyu­la­fe­hér­vá­ri egy­ház­me­gyé­nek köszön­he­tő­en – magya­rul.) A helyi kato­li­kus közös­ség­nek van egy lap­ja, „Kos­te­lek hang­ja”, ebből kap­tunk mi is, ezt az atya állí­tot­ta össze a három­szé­ki szár­ma­zá­sú Bar­docz Noé­mi tanár­nő­vel. A temp­lom mel­lett a kos­te­le­ki­ek által külö­nö­sen tisz­telt Sala­mon Antal atya, 2014-ben elhunyt plé­bá­nos sír­já­nál közö­sen imád­koz­tunk, koszo­rút helyez­tünk el és mécsest gyúj­tot­tunk. Deme­ter atyá­val közös fény­ké­pet készí­tet­tünk a teré­nyi kereszt­szü­lő cso­port által az elő­ző évek­ben ülte­tett kis alma­fá­nál, ami szin­tén a plé­bá­nia­kert­ben van.

A taná­rok meg­hív­ták cso­por­tun­kat a Vas­zi Leven­te háza mel­let­ti csűr­be egy közös ebéd­re. Leven­te édes­any­ja, Emma néni is foga­dott ben­nün­ket. A cso­port szer­ve­zői hoz­tak maguk­kal egy kis édes­sé­get és almát az óvo­dás és isko­lás gye­re­kek­nek. Ebéd után Leven­te tájé­koz­tat­ta a kereszt­szü­lő­ket az új tan­év­ről. Elmond­ta, hogy az isko­lai okta­tást a romá­nok lak­ta mold­vai Ágas köz­ség isko­lá­já­ból irá­nyít­ják, onnan jár­nak be a taná­rok. Rossz idő ese­tén nem jön­nek be, ilyen­kor a kos­te­le­ki taná­rok fog­lal­koz­nak a gye­re­kek­kel. A taní­tá­si idő első két heté­ben is így volt: a mate­ma­ti­ka-, bio­ló­gia-, föld­rajz- és fizi­ka­ta­ná­ro­kat még nem nevez­tek ki, ezért egész végig magyar nyelv és tör­té­ne­lem órá­kat tar­tot­tak a kos­te­le­ki neve­lők. Az ága­si és a kos­te­le­ki isko­la közöt­ti koor­di­ná­tor Vren­csán Adél, a kos­te­le­ki óvó­né­ni. Leven­te heti négy órá­ban magyar nyel­vet és tör­té­nel­met tanít a fel­ső tago­zat­nak, vala­mint az RMPSZ hagyo­mány­őr­ző­je­ként éne­ket és tán­cot is tanít a dél­utá­ni okta­tás kere­té­ben. A dél­előt­ti tör­té­ne­lem­órá­kon a tan­anya­got magya­rul is átve­szi a gye­re­kek­kel, a hoz­zá kap­cso­ló­dó föld­raj­zi isme­re­te­ket is meg­be­szé­li velük, alkal­man­ként doku­men­tum­fil­met is vetít, és a tér­ké­pi isme­ret­anya­got szá­mí­tó­gé­pen mutat­ja be, hogy a gye­re­kek­ben ezek job­ban rög­zül­je­nek. Leven­te min­den­nap ellát­ja az isko­la­busz fel­adat­kö­rét is: a hiva­ta­los isko­lá­ból a csűr­be­li magyar okta­tás­ra ő viszi a gyer­me­ke­ket, majd aztán onnan haza is szál­lít­ja őket. Hét­vé­gen­ként a csík­sze­re­dai kol­lé­gi­um­ban tanu­ló fia­ta­lok haza­szál­lí­tá­sa és vasár­nap dél­utá­ni oda­szál­lí­tá­suk is az isko­la­busszal tör­té­nik az ága­si vas­út­ál­lo­más­ról. Bar­docz Noé­mi a kos­te­le­ki román tan­nyel­vű isko­lá­ban magyart tanít. Az isko­la gyer­mek­lét­szá­ma 40 fő, míg a csík­sze­re­dai bent­la­kás­ban jelen­leg kilenc közép­is­ko­lás van. Az óvo­dá­sok 6–8 fővel vesz­nek részt a magyar okta­tás­ban. A szín­ma­gyar falu egyet­len, román isko­lá­já­ban a taná­rok segí­tő­ké­szek, egye­dül a román nyel­vet taní­tó okta­tó­nak nem tet­sze­nek a dél­utá­ni prog­ra­mok.

Dél­után vissza­men­tünk a foga­dó csa­lád­ja­ink­hoz, én is ellá­to­gat­tam Eri­ká­ék­hoz. Hosszan beszél­get­tünk, köz­ben nagy sétát tet­tünk a kert­ben, a kert mel­let­ti hava­si kaszá­lón, meg­néz­tük az álla­to­kat, ját­szot­tunk az Eri­ka által készí­tett, szé­pen meg­fa­ra­gott nyíl­lal. Van egy szó­fo­ga­dó, tere­lő kutyá­juk, bete­rel­tük vele a tehe­ne­ket, ahol már az esti fejés­re készü­lőd­tek. Eri­ka édes­ap­já­nak segít­sé­gé­vel még lova­gol­tunk is, ez nagyon tet­szett nekem, később Eri­ká­val elmen­tünk a falu végé­be és a köze­li erdei útra sétál­ni. Közö­sen meg­va­cso­ráz­tunk, a szü­lők­kel beszél­get­tem a ter­ve­ink­ről, majd Eri­ka édes­any­ja adott nekem aján­dé­kot, nagyon jó házi saj­tot és egy kis útra­va­lót. Mond­ták, hogy leg­kö­ze­lebb is szí­ve­sen vár­nak min­ket. Más­nap, hét­főn haj­na­li öt óra­kor indul­tunk el a kis­busszal.

A leg­kö­ze­leb­bi viszont­lá­tá­sig leve­le­zés­sel tar­tom velük a kap­cso­la­tot. Min­dent egy­be­vet­ve az út nagyon szé­pen sike­rült, jól érez­tük magun­kat, sok élménnyel gaz­da­god­tunk. A sofő­rünk nagyon biz­to­san veze­tett, jól isme­ri az otta­ni uta­kat. A leg­kö­ze­leb­bi alka­lom­mal is el sze­ret­nék men­ni ezzel a kereszt­szü­lő cso­port­tal, csak aján­la­ni tudom mások­nak, hogy tart­sa­nak velünk.

Szeleczky Tünde kapcsolattartó

A fényképeket Bús Csaba készítette, a képekért
köszönetet mondunk az AMMOA-nak és a kosteleki oktatóknak.

Magyar Patrióták Közössége © 2016. október 29.