Egye­sü­le­tünk évek óta érdek­lő­dik a mold­vai magyar­ság iránt, részt veszünk a csán­gó okta­tá­si prog­ram­ban, hiszen egyet­len magyar ember­nek sem lehet közöm­bös leg­ke­le­tibb „nyel­vi vég­vá­runk” sor­sa. Ami­kor kide­rült, hogy egyéb magán­ügyek­ben idén nyá­ron a Mol­dáv Köz­tár­sa­ság­ba kell utaz­nom, magá­tól adó­dott a lehe­tő­ség: pár nap­ra meg kel­le­ne sza­kí­ta­ni uta­mat Bakó­ban, hogy sze­mé­lyes tapasz­ta­la­to­kat gyűjt­sek mold­vai kereszt­lá­nyunk tele­pü­lé­sé­ről, Klé­zsé­ről és az otta­ni élet­ről.

Kilátás a Táltos-hegyről Klézsére
Kilá­tás a Tál­tos-hegy­ről Klé­zsé­re

A Kár­pá­tok hegyei itt már lágy dom­bok­ká sze­lí­dül­nek (ezek az úgy­ne­ve­zett Elő-Kár­pá­tok), a kelet­re tar­tó folyók ter­mé­keny völ­gyei pedig kivá­ló­an alkal­ma­sak a mező­gaz­da­sá­gi műve­lés­re. A Mold­vát észak­ról dél­re ket­té­sze­lő Sze­ret egy szé­les, tek­to­ni­kus ere­de­tű völ­gye, a Sze­ret tere ad ott­hont a csán­gó fal­vak több­sé­gé­nek. A Kár­pá­to­kon túl élő magya­rok nem alkot­nak egy­sé­ges kul­tu­rá­lis cso­por­tot. Egy részük még közép­ko­ri ere­de­tű (első­sor­ban a Román­vá­sár kör­nyé­ki észa­ki nyelv­szi­get, de rész­ben a déli is), nagyobb részük azon­ban a későb­bi viszon­tag­sá­gok ide­jén Erdély­ből több hul­lám­ban (így az 1764-es Madé­fal­vi vesze­del­met köve­tő­en) kiköl­tö­zött szé­kely­ség leszár­ma­zott­ja (csán­gók). Egye­dül­ál­ló kul­tú­rá­juk, sajá­tos nyelv­já­rá­suk min­dig is fel­kel­tet­te a nép­rajz- és nyelv­tu­do­mány érdek­lő­dé­sét.

A 150 ezer lako­sú Sze­ret par­ti Bakó­ba (Bacău) kora haj­nal­ban érke­zett meg a vonat, így kényel­me­sen meg lehe­tett keres­ni a klé­zsei buszt. Az első meg­le­pe­tés a busz­pá­lya­ud­va­ron ért. Néhány szó­ban kime­rü­lő román nyelv­tu­dá­som­mal pró­bál­tam a kasszá­nál érdek­lőd­ni, hon­nan indul a busz, hol kell rá jegyet ven­ni. Egy­szer csak oda­jött egy idős néni, kér­dez­te: – A csán­gók­hoz jöt­tek? Kide­rült, ő is ugyan­ar­ra a busz­ra vár, bár nem uta­zik el Klé­zsé­ig. Beszél­ge­té­sünk során hamar kide­rült, hogy töb­ben is vol­tak magya­rok, ami jó érzés­sel töl­tött el, hogy még egy ekko­ra város­ban sem remény­te­len a magyar nyelv­vel bol­do­gul­ni. A buszon pedig – mivel ott már helyi­ek utaz­tak – egész sok magyar beszéd­re figyel­tem fel.

Duma István-András (b) és Lengyel László (j)
Duma Ist­ván-And­rás (b) és S. Len­gyel Lász­ló (j)

Klé­zse (Cle­ja) az egyik leg­ré­gibb csán­gó falu, sza­bad parasz­tok („reze­sek”, azaz része­sek) ala­pí­tot­ták. Az elne­ve­zést az eklé­zsia név­re veze­ti vissza Gaz­da Lász­ló.[1] Zöld Péter még For­ró­fal­va leány­egy­ház­köz­sé­ge­ként emlí­ti. 2011-ben 4598 lakost szám­lál­tak össze, nagy több­sé­gük magyar anya­nyel­vű római kato­li­kus.

Klé­zsé­re érve Duma Ist­ván-And­rást, a Sze­ret-Klé­zse Ala­pít­vány veze­tő­jét, mold­vai csán­gó köl­tő-írót, egye­sü­le­tünk kereszt­lá­nyá­nak taní­tó­ját keres­tem. Mivel koráb­ban sze­mé­lye­sen még nem talál­koz­tunk, rövid ismer­ke­dés után neki­vág­tunk a falu mel­lett emel­ke­dő Tál­tos-hegy meg­má­szá­sá­nak. Mint a helyi hagyo­má­nyok kivá­ló isme­rő­jé­nek min­den­hez volt hoz­zá­fűz­ni­va­ló­ja, min­den­ről ren­ge­te­get tudott mesél­ni, így aztán az eső miatt sáros, csú­szós úton való kapasz­ko­dás nem is tűnt hosszú­nak. A hegy­ről nagy­sze­rű kilá­tás nyí­lik a Sze­ret teré­re, belát­hat­tuk Klé­zsét, annak min­den részé­vel (Ale­xand­ri­na, Buda), Somos­kát, For­ró­fal­vát, de a távol­ban Bakó gyár­te­le­pei is fel­sej­let­tek.

A Táltos-hegy sziklái
A Tál­tos-hegy szik­lái

A hegy­te­tőn álló kereszt­nél hely­be­li gyer­me­kek ját­szot­tak. Mint a csán­gó fal­vak­ban min­de­nütt, egy­más közt már ők is romá­nul beszél­tek. Köze­led­tünk­re azon­ban, amint meg­pil­lan­tot­ták Duma And­rást, átvál­tot­tak magyar­ra. Saj­nos ma ez az álta­lá­nos hely­zet erre­fe­lé: a fia­ta­labb gene­rá­ció, ha ért is magya­rul, szé­gyel­li azt hasz­nál­ni, a fia­ta­lok közt a román vált az érint­ke­zés nyel­vé­vé. And­rás fárad­ha­tat­la­nul pró­bál ez ellen a fel­tar­tóz­tat­ha­tat­lan ár ellen ten­ni vala­mit, mint tapasz­tal­tuk, nem is ered­mény­te­le­nül. Néhány magyar mon­da­tot azért kihúz­tunk a 8–10 év körü­li gye­re­kek­ből, míg én fény­ké­pez­tem, And­rás mon­dó­ká­kat taní­tott nekik.

A Szeret-Klézse Alapítvány központja
A Sze­ret-Klé­zse Ala­pít­vány köz­pont­ja

Dél­után elsé­tál­tunk a helyi okta­tást szer­ve­ző Sze­ret-Klé­zse Ala­pít­vány házá­hoz. Itt zaj­la­nak a Duma And­rás által veze­tett nyelv­ok­ta­tá­sok. Vagy húsz évvel ezelőtt ő kezd­te el meg­szer­vez­ni a klé­zsei gyer­me­kek magyar taní­tá­sát. Mint isme­re­tes, a román állam nem támo­gat­ja az anya­nyel­vi okta­tást, ennek elle­né­re ma már egy­re több falu­ban van vala­mi­fé­le magyar inf­ra­struk­tú­ra. A jól fel­sze­relt ala­pít­vá­nyi ház­ban több tan­te­rem vár­ja a gyer­me­ke­ket, van tisz­ta WC, mos­dó, ven­dég­szo­bák és egy kis hely­tör­té­ne­ti múze­um is.

Más­nap a köze­li Somos­ká­ra (Şomuş­ca) és For­ró­fal­vá­ra (Fara­o­a­ni) láto­gat­tam el. Somos­ka 2011-ben 1443 lakost szám­lált, val­lá­suk római kato­li­kus. 1781-ben emlí­tik elő­ször, lako­sai a madé­fal­vi vesze­del­met köve­tő­en érkez­tek. A név ere­de­te a som­ra vezet­he­tő vissza, ugyan­is régen a kör­nyé­ket ren­ge­teg som bokor borí­tot­ta.[2] Ma már egy­be­épült Klé­zsé­vel. Híres nép­mű­vé­sze­té­ről, első­sor­ban a hím­zé­sek, szőt­te­sek, nép­vi­se­le­tek kiemel­ke­dő­ek. Bár éppen ezek a fal­vak szá­mí­ta­nak talán a leg­ma­gya­rabb tele­pü­lé­sek­nek, a romá­no­so­dás itt is jelen­tős prob­lé­ma. Újab­ban a jobb meg­él­he­tés remé­nyé­ben tör­té­nő kiván­dor­lás is ero­dál­ja a lakos­sá­got. Somos­kán lát­tam olyan csa­lá­dot, ahol már nem is romá­nul, hanem ola­szul beszél­nek a gye­re­kek­kel a szü­lők. Nyil­ván­va­ló, hogy kint dol­goz­nak és gyer­me­kük jövő­jét is Itá­li­á­ban kép­ze­lik el.

For­ró­fal­vá­ra Klé­zsé­ről néhány kilo­mé­te­res sétá­val lehet eljut­ni, egy kis föld­úton. Az utat job­bá­ra kuko­ri­cá­sok sze­gé­lye­zik, öröm volt hal­la­ni, hogy az ott dol­go­zók magya­rul beszél­nek. Néhány idős­sel beszéd­be is ele­gyed­tem. For­ró­fal­va az egyik leg­na­gyobb csán­gó-magyar tele­pü­lés. 3932 lako­sá­ból 3768 kato­li­kus és csak 49 orto­dox val­lá­sú. A hiva­ta­los sta­tisz­ti­ka azon­ban mind­össze 68 magyart és 61 csán­gót (együt­te­sen 3,3%) muta­tott ki, bár mint vár­ha­tó, a hely­zet közel sem ennyi­re elke­se­rí­tő.

Jellegzetes csángó porták Forrófalván
Jel­leg­ze­tes csán­gó por­ták For­ró­fal­ván

For­ró­fal­va külön­le­ges­sé­ge, hogy innen szár­ma­zik a leg­na­gyobb mold­vai magyar nyel­vű emlék, a For­ró­fal­vi ima­könyv.[3] A 744 olda­las kéz­irat a bizo­nyí­ték arra, hogy vala­ha jelen­tős magyar nyel­vű hit­élet folyt a mold­vai magyar fal­vak­ban is. Saj­nos nap­ja­ink­ban a kato­li­kus egy­ház min­dent meg­tesz a romá­no­sí­tás érde­ké­ben, nem­csak ennek a nagy­je­len­tő­sé­gű doku­men­tum­nak a lelő­he­lyén, hanem más csán­gó fal­vak­ban sin­cse­nek magyar misék, a román­ér­zel­mű pap­ság a román iden­ti­tás kiépí­té­sén fára­do­zik.

Meg­le­pe­té­sem­re For­ró­fal­ván egy egé­szen egye­dül­ál­ló dol­got tapasz­tal­tam: egy, az út men­tén romá­nul beszé­lő közép­ko­rú pár apró (6–8 éves) gyer­me­kei egy­más közt magya­rul beszél­tek. Ilyet eddig sehol sem lát­tam, de nem is olvas­tam, úgy­hogy elmond­hat­juk: talán nincs még vesz­ve min­den, talán fenn­ma­rad­hat a magyar szó a Sze­ret part­ján! Ennek és a sok egyéb élmény­nek a hatá­sa alatt más­nap kora reg­gel elbú­csúz­tam Duma And­rás­tól és ked­ves csa­lád­já­tól, hogy Bakó és Bessz­ará­bia felé foly­tas­sam uta­mat.

S. Lengyel László
Magyar Patrióták Közössége
© 2014. szeptember 12.

 


 

[1] Gaz­da Lász­ló: Csán­gó­ma­gyar fal­vak II., 121. old.

[2] Gaz­da Lász­ló: Csán­gó­ma­gyar fal­vak III., 50. old.

[3] Gaz­da Lász­ló: Csán­gó­ma­gyar fal­vak I., 265. old.