Decem­ber 6-án, Szent Mik­lós nap­ján újból össze­gyűl­tek a Magyar Pat­ri­ó­ták a fővá­ro­si Duna Palo­tá­ban, hogy része­sei legye­nek a kár­pát­al­jai Salánk magyar Ifjú­sá­gi Házá­ért ren­de­zett jóté­kony­sá­gi össze­fo­gás­nak. A ren­dez­vény fővéd­nö­ké­nek Lezsák Sán­dort, az Ország­gyű­lés­al­el­nö­két kér­tük fel, aki ifjú­ko­ri kaland­já­nak fel­idé­zé­sé­vel tet­te estün­ket feled­he­tet­len­né. A szín­vo­na­las kul­tu­rá­lis műsor­ról Kubik Anna szín­mű­vész­nő és a kár­pát­al­jai Cre­do Vers­ének­lő Együt­tes gon­dos­ko­dott.

Idén – a meg­szo­kot­tól elté­rő­en – két jóté­kony­sá­gi estet­szer­ve­zett a Magyar Pat­ri­ó­ták Közös­sé­ge nem­ze­ti össze­tar­to­zás prog­ram­ja­ke­re­té­ben. Hagyo­má­nyos év ele­ji ren­dez­vé­nyün­kön támo­ga­tó­ink segít­sé­gé­vel azUng­vár mel­let­ti Korl­át­hel­mec jövő­be­li magyar óvo­dá­ja szá­má­ra gyűj­töt­tünk össze1,4 mil­lió forin­tot. Az ukraj­nai hely­zet súlyos­bo­dá­sa azon­ban szük­sé­ges­sé­tet­te, hogy egye­sü­le­tünk is foko­zot­tab­ban hal­las­sa hang­ját a kár­pát­al­jai magyar­ság­ér­de­ké­ben, ezért az adven­ti idő­szak­ban újabb gála­mű­sort ren­dez­tünk, ezút­tal aNagy­sző­lő­si járás­ban fek­vő, mint­egy három­ezer lako­sú Salánk javá­ra. Balogh Attila,a köz­ség refor­má­tus lel­ké­sze fele­sé­gé­vel együtt elha­tá­roz­ták, hogy a régi­is­ko­la lerom­lott álla­po­tú épü­le­tét Ifjú­sá­gi Ház néven a helyi fia­tal­ság nem­ze­ti­szel­le­mű és erköl­csös neve­lé­sé­nek szol­gá­la­tá­ba állít­ják.

Jóté­kony­sá­gi estünk alkal­má­ból jóér­zé­sű hon­fi­tár­sa­ink­nak népes közön­sé­ge láto­ga­tott el a Szent Ist­ván bazi­li­ka szom­széd­sá­gá­ban talál­ha­tó Duna Palo­tá­ba. Az egy­be­gyűl­te­ket a Magyar Pat­ri­ó­ták Közös­sé­ge nevé­ben Fikó Atti­la, a nem­ze­ti össze­tar­to­zás estek főszer­ve­ző­je köszön­töt­te. Ezt köve­tő­en Hetz­mann Róbert egye­sü­le­ti elnök beszé­dé­ben rámu­ta­tott, hogy az egy­sé­ges magyar nem­zet állam­ha­tá­rok felet­ti össze­tar­to­zá­sa való­ság, amit 2010-ben tör­vé­nyi meg­erő­sí­tést nyert. Ez a jel­mon­dat vezet­te a pat­ri­ó­ta ifja­kat, ami­kor 2014 janu­ár­já­ban meg­ala­pí­tot­ták egye­sü­le­tü­ket Buda várá­ban, és ennek jegyé­ben szü­le­tett meg a mai jóté­kony­sá­gi est gon­do­la­ta is.

Hetzmann Róbert, a Magyar Patrióták Közössége elnöke
Hetz­mann Róbert, a Magyar Pat­ri­ó­ták Közös­sé­ge elnö­ke

 A Kár­pát­al­ján élő magyar közös­ség az utób­bi évek­ben a leg­há­nya­tot­tabb sor­sú nem­zet­ré­szünk­ké vált. A Verec­kei-hágó mel­lé­kén élő hon­fi­tár­sa­ink nem csak a hábo­rú súj­tot­ta ország ter­he­it kény­te­le­nek visel­ni, hanem mára az álla­mi poli­ti­ka szint­jé­re emelt nem­ze­ti­ség­el­le­nes agresszió cél­pont­ja­i­vá let­tek

– mond­ta el Hetz­mann Róbert, fel­idéz­ve azt, hogy a Pat­ri­ó­ták kár­pát­al­jai sze­rep­vál­la­lá­sa 2016-ban, a husz­ti magyar isko­la támo­ga­tá­sá­val kez­dő­dött.

Salánk évszá­za­dok óta a nyelv­ha­tár őrző­je, a magyar szív és lélek vég­vá­ra. Azért is fon­tos, hogy ez a közös­ség újra ered­mé­nye­sen néz­zen szem­be az idők kihí­vá­sa­i­val, mert jól tud­juk azt, hogy egy nem­ze­tet a hatá­ra­i­nál lehet és kell meg­vé­de­ni

– mond­ta el az egye­sü­let elnö­ke. Hetz­mann Róbert sze­rint a fele­lős pat­ri­ó­ta válasz a jövő épí­té­se.

 A salán­ki Ifjú­sá­gi Ház éppen erről szól: a lerom­lott álla­po­tú épü­le­tet az érték­őr­zés és a jövő nem­ze­dék lel­ki gaz­da­gí­tá­sá­nak szol­gá­la­tá­ba kell állí­ta­ni

– hang­sú­lyoz­ta.

A Kár­pát­al­ját kuta­tó Izing Máté, a Magyar Pat­ri­ó­ták Közös­sé­ge tag­ja a kár­pát­al­jai fia­tal­ság köré­ben vég­zett kér­dő­íves fel­mé­ré­sé­ről tar­tott rövid elő­adást. A bár­mi­kor vár­ha­tó kato­nai behí­vók és a soro­zás alól kibúj­ni aka­rók fel­ku­ta­tá­sá­ra ren­de­zett köz­úti iga­zol­ta­tá­sok vilá­gá­ban más érzés fia­tal­nak len­ni, mint ide­ha­za. Ennek fényé­ben nem cso­da, hogy a kiván­dor­lá­si szán­dé­kot és a tény­le­ges kiván­dor­lást fir­ta­tó kér­dé­sek­re kataszt­ro­fá­lis ered­mé­nyek jöt­tek ki még a dél­vi­dé­ki vagy erdé­lyi ada­tok­hoz képest is: a meg­kér­de­zett kár­pát­al­jai magyar fia­ta­lok 80–90%-ot meg­ha­la­dó mér­ték­ben vála­szol­tak úgy, hogy ter­ve­zik elhagy­ni szü­lő­föld­jü­ket. Izing Máté rámu­ta­tott azon­ban, hogy van­nak olya­nok is, akik marad­nak: az ő hitük és kitar­tá­suk nekünk, anya­or­szá­gi­ak­nak is pél­da­ér­té­kű.

Az est fővéd­nö­ke, Lezsák Sán­dor – hiva­ta­los beszéd helyett – haj­da­ni sze­mé­lyes élmé­nyét osz­tot­ta meg a részt­ve­vők­kel. Ami­kor az álta­lá­nos isko­lá­ban Köl­csey Ferenc Huszt című ver­sé­ről tanult, már akkor elha­tá­roz­ta, hogy az oly szem­lé­le­te­sen meg­éne­kelt vár­rom­hoz min­den áron el sze­ret­ne jut­ni. Egy kár­pát­al­jai kirán­du­lás azon­ban a het­ve­nes évek­ben nem volt olyan egy­sze­rű, mint manap­ság: csak kint élő rokon meg­hí­vó­le­ve­le elle­né­ben lehe­tett Kár­pát­al­já­ra utaz­ni, így előbb csa­lád­ta­got kel­lett „sze­rez­nie” Bereg­szász­ban.

Már a határ­át­ke­lő­nél meg­döb­ben­tő tör­té­nés­nek volt tanú­ja: a szov­jet vámos nyil­vá­no­san kitép­te egy idős asszony nya­ká­ból a feszü­le­tet és csiz­má­já­val meg­ta­pos­ta azt. „Akkor értet­tem meg, hova is készü­lök tulaj­don­kép­pen” – mond­ta Lezsák Sán­dor, aki az akko­ri szo­ká­sos aján­dé­kok – Bio­pon mosó­por, Fa szap­pan – mel­lett Sütő And­rás Rigó és apos­tol című köny­vé­nek har­minc pél­dá­nyát is át sze­ret­te vol­na jut­tat­ni a hatá­ron. A köny­vek azon­ban címük miatt túl­zot­tan kle­ri­ká­lis­nak tűn­tek a vám­vizs­gá­la­tot vég­ző­nek, ezért csak némi trükk árán sike­rült kivin­ni azo­kat: a tiszt csak akkor eny­hült meg, ami­kor tud­tá­ra adta a hir­te­len kita­lált indo­kot, misze­rint a köny­vek egy jövő­be­li test­vér úttö­rő­csa­pat­nak szánt aján­dé­kok.

Lezsák Sándor fővédnök, az Országgyűlés alelnöke
Lezsák Sán­dor fővéd­nök, az Ország­gyű­lés alel­nö­ke

Mivel az állí­tó­la­gos rokon­hoz szó­ló tar­tóz­ko­dá­si enge­dé­lye csak Bereg­szász terü­le­té­re kor­lá­to­zó­dott, titok­ban kel­lett Huszt­ra eljut­nia. Az Ország­gyű­lés alel­nö­ké­nek ifjú­ko­ri kaland­ja veszé­lyes vál­lal­ko­zás­nak bizo­nyult: a távol­sá­gi buszon utaz­va Tisza­új­lak­nál bele­fu­tot­tak egy köz­úti ellen­őr­zés­be, és csak az men­tet­te meg, hogy mire elért hoz­zá az iga­zol­ta­tó határ­őr, vala­ki elki­ál­tot­ta magát, hogy készen van a tea. Lezsák Sán­dor máig az iste­ni gond­vi­se­lés köz­be­lé­pé­sé­nek tulaj­do­nít­ja óri­á­si sze­ren­csé­jét, hiszen a tar­tóz­ko­dá­si enge­dély meg­sze­gé­sé­nek rend­kí­vül súlyos követ­kez­mé­nyei let­tek vol­na a Szov­jet­uni­ó­ban.

Lezsák Sándor fővédnök, az Országgyűlés alelnöke
Lezsák Sán­dor fővéd­nök, az Ország­gyű­lés alel­nö­ke

A kalan­dok azon­ban nem értek véget: Tiszap­é­ter­fal­ván meg­te­kin­tet­te a helyi múze­u­mot, amit akko­ri­ban a magyar­ság ügyét a kom­mu­niz­mus ide­jén is szí­vén vise­lő Bíró Andor, a nagy­ha­tal­mú helyi kol­hoz­el­nök fele­sé­ge igaz­ga­tott. Tőle tud­ta meg, hogy már kere­sik. Bíró Andor­né segít­sé­gé­vel az éjsza­ka folya­mán kiju­tott a vas­út­ál­lo­más­ra és fel is szállt a Huszt­ra tar­tó vonat­ra. Végül sike­rült a vár­rom „bús düle­dé­ke­i­hez” eljut­nia, ahol még a „fel­leg alól fel­szál­ló éjje­li hold” is meg­je­lent előt­te. Később, már MDF-es poli­ti­kus­ként segély­szál­lít­má­nyo­kat jut­ta­tott el Kár­pát­al­já­ra és a Laki­tel­ki Nép­fő­is­ko­la diák­ja­i­val is több­ször járt e vidé­ken, így Salán­kon is. Az Ország­gyű­lés alel­nö­ke ma is vall­ja, hogy a való­ság élmé­nyét nem pótol­hat­ják az olva­sás útján szer­zett isme­re­tek, ezért min­den­ki­nek hely­szí­ni tapasz­ta­la­tok­kal kell meg­ala­poz­nia tudá­sát egy adott vidé­ket ille­tő­en.

Lezsák Sán­dor hát­bor­zon­ga­tó, de egy­ben rend­kí­vül szó­ra­koz­ta­tó elő­adá­sát köve­tő­en a salán­ki közös­ség nevé­ben Balogh Atti­la refor­má­tus lel­kész szólt a meg­je­len­tek­hez. A lel­ki­pász­tor han­got adott örö­mé­nek, hogy magyar­ként, azon belül is kár­pát­al­jai­ként hir­det­he­ti Isten igé­jét. Üze­ne­té­nek lénye­gét Pál apos­tol róma­i­ak­hoz írt leve­lé­nek 15. feje­ze­té­vel vilá­gí­tot­ta meg, amely sora­i­ban min­den­ki magá­ra ismer­het a jelen hely­zet­ben:

 … Mi erő­sek pedig tar­to­zunk azzal, hogy az erőt­le­nek gyen­ge­sé­ge­it hor­doz­zuk, és ne a magunk ked­vé­re éljünk. Mind­egyi­künk a fele­ba­rát­ja ked­vét keres­se, még­pe­dig annak javá­ra és épü­lé­sé­re. Hiszen Krisz­tus sem a maga ked­vé­ért élt …

Balogh Attila salánki lelkipásztor
Balogh Atti­la salán­ki lel­ki­pász­tor

Az Árpád-kori Salánk II. Rákó­czi Ferenc feje­de­lem 1711-ben itt meg­tar­tott utol­só ország­gyű­lé­sé­vel lépett a neves magyar tör­té­nel­mi hely­szí­nek sorá­ba. A falut jelen­leg 90%-ban magya­rok lak­ják, akik refor­má­tu­sok és görög kato­li­ku­sok. A Salánk felet­ti Höm­löc-hegy­nél véget ér a magyar tömb­te­rü­let, innen­től észak­ra már csak szór­vány­ban talál­koz­ha­tunk nem­zet­test­vé­re­ink­kel. A lel­ki­pász­tor kife­jez­te a közös­ség hálá­ját az anya­or­szág iránt, és rámu­ta­tott arra, hogy a magyar­or­szá­gi­ak is sok erőt merít­het­nek a kár­pát­al­ja­i­ak helyt­ál­lá­sá­ból. Nekik nap mint nap vizs­gáz­ni­uk kell túl­élés­ből, mond­hat­ni már hoz­zá is szok­tak a ször­nyű körül­mé­nyek­hez.

A helyi fia­tal­ság párt­fo­gás­ba véte­lét Balogh Ágnes, a refor­má­tus lel­kész fele­sé­ge szor­gal­maz­ta, miu­tán azzal szem­be­sült, hogy a szü­lők nagy­ará­nyú kül­föl­di mun­ka­vál­la­lá­sa miatt egy­re több a kal­ló­dó gyer­mek a falu­ban. Az Ifjú­sá­gi Ház nekik kíván alter­na­tí­vát nyúj­ta­ni a sza­bad­idő értel­mes eltöl­té­sé­re. Kéz­mű­ves fog­lal­ko­zá­so­kat, nép­tánc­órá­kat fog­nak tar­ta­ni a jobb sors­ra váró épü­let­ben. A cél, hogy a hit és a nem­ze­ti iden­ti­tás a fel­nö­vek­vő nem­ze­dék­ben is meg­ma­rad­jon, füg­get­le­nül attól, hogy hova veti a sors a jövő­ben a fia­ta­lo­kat. Ha a hit és a nem­ze­ti tar­tás meg­ma­rad, akkor van remé­nyünk arra, hogy egy jobb kor­ban vissza­tér­je­nek szü­lő­föl­dük­re az elván­do­rolt fia­ta­lok.

A ren­dez­vé­nyen fel­szó­lalt Salánk pol­gár­mes­te­re, Aljo­hin Vik­tor is, aki a kár­pát­al­ja­i­a­kat napon­ta gyöt­rő kér­dé­se­ket, dilem­má­kat hoz­ta magá­val. 

 Mit mond­hat­ná­nak azok a fia­tal háza­sok, akik ott­hon nem tud­ják elkez­de­ni a saját éle­tü­ket és kül­föld­re kény­sze­rül­nek? Mit mond­hat­nak erre a szü­le­ik, akik mind­ezt végig nézik? Mit mond­hat­ná­nak azok­nak a szét­sza­kadt csa­lá­dok­nak a tag­jai, akik éven­te néhány­szor lát­hat­ják egy­mást, azon­ban eze­ket az öröm­te­li alkal­ma­kat is beár­nyé­kol­ja a féle­lem, hogy vajon vissza tud­nak-e men­ni kül­föld­re dol­goz­ni vagy nem enge­dik át őket a hatá­ron? Mit mond­hat az, aki­nek ötven éve­sen kell kül­föld­re kény­sze­rül­nie, hogy ételt tud­jon ten­ni az ott­hon mara­dot­tak asz­ta­lá­ra?

– tol­má­csol­ta a kár­pát­al­jai magyar csa­lá­dok min­den­nap­ja­i­ban fel­me­rü­lő, gyöt­rő kér­dé­se­ket Salánk meg­vá­lasz­tott veze­tő­je.

A hatá­ron kívül reked­tek egyik üze­ne­te lehet az, hogy az anya­or­szá­gi­ak is vív­ják meg a szük­sé­ges har­co­kat, hogy a kár­pát­al­ja­i­ak pél­da­kép­ként tekint­hes­se­nek rájuk, hiszen eddig is Magyar­or­szág­ra figyel­tek és ben­ne bíz­tak – zár­ta beszé­dét Aljo­hin Vik­tor.

A drá­mai kár­pát­al­jai hely­zet bemu­ta­tá­sa után Gás­pár Roland, a magyar szór­vány­kö­zös­sé­gek gon­do­zá­sá­ra lét­re­ho­zott Kőrö­si Cso­ma Sán­dor Prog­ram koráb­bi észak-ame­ri­kai ösz­tön­dí­ja­sa egy öröm­te­li hírt közölt, amely kitű­nő pél­da a jó ügy és a jó szán­dék talál­ko­zá­sá­ra. A nyu­gat-kana­dai Brit Colum­bia tar­to­mány­ban szé­ke­lő Magyar Ház szer­ve­zé­sé­ben jóté­kony­sá­gi gyűj­tés szer­vez­tek a Van­cou­ver-szi­ge­ti magyar­ság köré­ben. Az ada­ko­zá­son befolyt két­ezer kana­dai dol­lárt, azaz több mint négy­száz­ezer forin­tot a salán­ki Ifjú­sá­gi Ház részé­re aján­lot­ta fel a szi­ge­ten élő magyar­ság két szer­ve­ze­te, a Vic­to­ri­ai Magyar Tár­sas­kör és a Nana­i­moi Magyar Kul­tu­rá­lis Egye­sü­let.

Kubik Anna Kos­suth-díjas szín­mű­vész­nő a szín­pad­ra lép­ve meg­je­gyez­te: hiá­ba van advent, egy­re nehe­zebb a sze­re­tet­ről beszél­ni mai vilá­gunk­ban. Manap­ság a leg­több ember­tár­sunk csak köve­te­lő­dzik, de azt a kér­dést nem teszi fel magá­nak, hogy ő maga mit adott a hazá­nak. A kará­csony előt­ti idő­szak­nál pedig nincs alkal­ma­sabb idő­szak a bel­ső szám­ve­tés­re: mi jót és rosszat cse­le­ked­tünk a mögöt­tünk hagyott évben.

Kubik Anna színművésznő
Kubik Anna szín­mű­vész­nő

A szín­mű­vész­nő Juhász Gyu­la, Gyur­ko­vics Tibor, Kiss Bene­dek, Pilinsz­ky János, Remé­nyik Sán­dor, Sin­ka Ist­ván, Tóth Árpád, vala­mint Ady End­re hit­ről, nem­zet­ről és sze­re­tet­ről szó­ló műve­i­ből adott elő igen elgon­dol­kod­ta­tó, a lélek mélyé­ig hato­ló ver­se­ket. Kubik Anna sze­rint min­den szí­nész­nek az a cél­ja, hogy az elő­adás alatt egy­ség jöj­jön lét­re az elő­adó és közön­sé­ge között. Ez a decem­be­ri estün­kön tel­jes­ség­gel meg­va­ló­sult.

A fel­lé­pők sorát a kár­pát­al­jai Cre­do vers­ének­lő együt­tes zár­ta, akik­kel leg­utóbb 2016-ban talál­koz­hat­tak a Magyar Pat­ri­ó­ták Közös­sé­ge szín­pa­dán. A nem­ze­ti kul­tú­ra ügyét gitár­ral, hege­dű­vel és ének­szó­val szol­gá­ló együt­tes főleg kár­pát­al­jai és erdé­lyi köl­tők meg­ze­né­sí­tett ver­se­it adja elő. Dala­ik­kal a magyar­ság rég­múlt és jelen­le­gi sors­kér­dé­se­it a zene ere­jé­vel viszik el hall­ga­tó­sá­guk­hoz. Jóté­kony­sá­gi estünk­re a Magyar Örök­ség díj­jal is elis­mert együt­tes Bod­nár Éva, Kányá­di Sán­dor, Len­gyel János és Remé­nyik Sán­dor ver­se­i­ből álló zenész össze­ál­lí­tás­sal készült, amely való­ság­hű­en muta­tott rá nem­ze­tünk jelen sors­kér­dé­se­i­re.

A Credo Verséneklő Együttes koncertje
A Cre­do Vers­ének­lő Együt­tes kon­cert­je

A Cre­do ver­ses éne­kei újra hitet és erőt köz­ve­tí­tet­tek a hall­ga­tó­ság felé, amely vas­taps­sal köszön­te meg az Ivas­ko­vics József vezet­te együt­tes műso­rát. Him­nu­szun­kat mél­tó­ság­tel­je­sen éne­kel­ve ért véget a salán­ki magyar közös­sé­gért ren­de­zett jóté­kony­sá­gi estünk, mely­nek bevé­te­lei – a Kana­dá­ból érke­zett fel­aján­lás­sal együtt – meg­ha­lad­ták a 800 ezer forin­tot. A kez­de­mé­nye­zé­sen befolyt támo­ga­tá­so­kat a ban­ki átuta­lás­sal érke­ző ado­má­nyok bevá­rá­sát köve­tő­en jut­tat­juk el Salánk­ra, amely­ről a Magyar Pat­ri­ó­ták Közös­sé­ge hon­lap­ján fog beszá­mol­ni.

Fény­ké­pez­te: Somo­gyi György
Magyar Pat­ri­ó­ták Közös­sé­ge © 2018. decem­ber 16.