A 2017-es Szent Lász­ló év eltel­té­vel – az emlé­ke­zé­sen túl – idő­sze­rű az eddi­gi­ek­től szé­le­sebb látó­kör­ből szám­ba ven­ni azon tár­gyi hagya­té­kot is (csont­erek­lyé­ket, hasz­ná­la­ti tár­gya­kat), ame­lyek sze­mé­lye­sen a lovag­ki­rály­hoz köt­he­tő­ek. Jelen írás cél­ja, hogy a köz­is­mert erek­lyék váz­la­tos meg­em­lí­té­se mel­lett a leg­ke­vés­bé (sem) ismert emlé­ke­ket is az olva­só elé tár­ja, ezzel is támo­gat­va a továb­bi kuta­tá­so­kat.

Az ereklyék tiszteletéről

Poszt­mo­dern korunk­ban haj­la­mo­sak vagyunk az elmúlt szá­za­dok gon­dol­ko­dás­mód­ját és szo­ká­sa­it meg­mo­so­lyog­ni, lesaj­nál­ni. Így van ez a szen­tek és jelen­tős sze­mé­lyi­sé­gek kul­tu­szá­val is, pedig mi magunk is „szí­ve­sen őrzünk emlé­ket olyan sze­mé­lyek részé­ről halá­luk után, aki­ket nagyon sze­ret­tünk, legyen az fény­kép vagy vala­mi­lyen tárgy, akár ránk hagyott örök­ség. Embe­ri ter­mé­sze­tünk ugyan­is szük­sé­gét érzi annak, hogy ami egy tisz­te­let­re­mél­tó sze­méllyel köz­vet­len sze­mé­lyes vonat­ko­zás volt, titok­za­tos módon tovább éljen és szel­le­mé­ből sugá­roz­zon vala­mit. A római kato­li­kus egy­ház taní­tá­sa sze­rint a szent erek­lyé­ket azért tisz­te­lik, mert a szen­tek tes­tei egy­kor a Szent­lé­lek temp­lo­mai vol­tak (1 Kor. 3, 16–17), a dicső­sé­ges fel­tá­ma­dás váro­má­nyo­sai és Isten kezé­ben cso­dás tet­tek esz­kö­zei. A kato­li­kus egy­ház sze­rint ez a tisz­te­let nem magá­nak az erek­lyé­nek szól, hanem annak a szent­nek, aki­vel azt kap­cso­lat­ba hoz­zuk.”1.) – fog­lal­ja össze az erek­lye­tisz­te­let val­lá­sos lénye­gét az erdé­lyi búzás­be­se­nyői római kato­li­kus plé­bá­nia lényeg­re törő írá­sa.

A közép­kor­ban azon váro­sok­ban, ame­lyek nem tud­ták meg­sze­rez­ni vala­me­lyik szent­nek összes erek­lyé­it, hanem csu­pán egyes része­it, az volt szo­kás­ban, hogy ezen részt az erek­lye ere­de­ti alak­já­hoz hason­ló ezüst- vagy leg­alább bronz­tok­ba, erek­lye­tar­tó­ba fog­lal­ták. Így kelet­kez­tek a fej-, kéz-, kar- és láb­ala­kú erek­lye­tar­tók. Ezek segít­sé­gé­vel az erek­lyét meg is csó­kol­hat­ták. Főleg pedig azért készí­tet­ték eze­ket, mert sze­ret­ték az erek­lyé­ket ünne­pi­es kör­me­ne­tek­ben körül­hor­doz­ni s e nagyobb tisz­te­let­nyil­vá­ní­tás­sal az ille­tő szent­nek hat­ha­tó­sabb köz­ben­já­rá­sá­ért könyö­rög­ni.”2.) Saj­nos az erek­lyék utá­ni keres­let és val­lá­si vil­lon­gá­sok nem ked­vez­tek a föl­di marad­vá­nyok egy­ben tar­tá­sá­nak, így Szent Ist­ván­hoz hason­ló­an Szent Lász­ló csont­jai és hasz­ná­la­ti tár­gyai is szét­szó­ród­tak vagy meg­sem­mi­sül­tek.

Legalább négy herma volt/van

(1.)Közismert Szent Lász­ló 68,5 cm magas, ara­nyo­zott ezüst her­má­ja, ame­lyet ma a győ­ri Nagy­bol­dog­asszony-szé­kes­egy­ház­ban őriz­nek. Ez azon­ban nem az egyet­len fej­erek­lye tar­tó, amely a király­hoz köt­he­tő. Szent Lász­ló 1192 évi szent­té ava­tá­sa előtt sír­ját fel­nyi­tot­ták, tes­tét díszes sír­ba helyez­ték, fejét és kar­ja­it külön erek­lye­tar­tók­ba tet­ték, hogy val­lá­sos tisz­te­let tár­gyá­vá tegyék. „1273-ban már nem Szent Lász­ló kopor­só­já­ra, hanem a fejé­re teszik rá kezü­ket a vára­di egy­ház leg­ré­gibb, leg­hí­vebb job­bá­gyai (ura­dal­mi tiszt­vi­se­lői) és úgy esküsz­nek meg, hogy csak az igaz­sá­got mond­ják.”2.) Ez a fej azon­ban nem a mai győ­ri her­ma volt, ugyan­is 1406-ban az egyik őr vigyá­zat­lan­sá­ga miatt  „a sek­res­tyé­ben a tűz alat­to­mos növe­ke­dés­sel elha­ra­pó­zott, anél­kül, hogy bár­ki is tudott vol­na róla, bizo­nyos éghe­tő tár­gya­kat elpusz­tí­tott, a leg­szen­tebb király fejé­nek és erek­lyé­i­nek tar­tó­ját is fel­ol­vasz­tot­ta, még­is oly­annyi­ra elvesz­tet­te ter­mé­sze­té­nek sajá­tos­sá­gát, hogy tulaj­don ere­jét meg­ha­zud­tol­va nem­csak az elégés­től kímél­te meg sér­tet­le­nül az erek­lyét, hanem messze elke­rül­ve még csak füst­tel sem illet­te, érin­tet­le­nül hagy­ta.”2.) Ezen tűz­eset után a fej­nek és a két kar­nak új tar­tót készí­tet­tek Zsig­mond király korá­ban. Vagy még­sem?

Bunyi­tai Vin­ce egy­ház­tör­té­nészt és Török Aurél ant­ro­po­ló­gust követ­ve Lász­ló Gyu­la is azon a véle­mé­nyen volt, misze­rint lehe­tet­len, hogy egy olyan nagy tűz­vész­ben, amely a fémet is meg­ol­vaszt­ja, a ben­ne lévő kopo­nya nem hogy nem pusz­tult el, hanem nyo­ma sin­csen raj­ta égé­si sérü­lés­nek. Sze­rin­te „a győ­ri her­ma fejé­nek for­má­lá­sa (…) száz­szor inkább román kori, sem­mint a góti­káé. Ami az arcot ille­ti (…) ez III. Béla arcát tük­rö­zi, azé a kirá­lyun­két, aki alatt Lász­lót szent­té avat­ták.”3.) III. Béla (1148–1196) arc­re­konst­ruk­ci­ó­ját készí­tő Kus­tár Ágnes is meg­em­lí­ti, hogy a III. Béla kopo­nyá­já­ból rekonst­ru­ál­ha­tó arc­vo­ná­sok sok­kal job­ban hason­lí­ta­nak a Szent Lász­ló-her­má­ra, mint magá­ra a Szent Lász­ló kopo­nyá­ra fel­épít­he­tő arc. 4.)

Szent László király arcrekonstrukciója a hermában lévő koponya alapján (Forrás: gocsejimuzeum.hu)
Szent Lász­ló király arc­re­konst­ruk­ci­ó­ja a her­má­ban lévő kopo­nya alap­ján (For­rás: gocsejimuzeum.hu)
III. Béla király arcrekonstrukciója (Forrás: wikipédia)
III. Béla király arc­re­konst­ruk­ci­ó­ja (For­rás: wiki­pé­dia)
Szent László király hermája (Forrás: http://tortenelemportal.hu/2013/06/szent-laszlo-kormenet-gyor-250/)
Szent Lász­ló király her­má­ja (For­rás: http://tortenelemportal.hu/2013/06/szent-laszlo-kormenet-gyor-250/)

Prof. Dr. Vár­all­jai Cso­csán Jenő Szent Lász­ló király Árpád-kori ábrá­zo­lá­sai című tanul­má­nyá­ban a követ­ke­ző­ket írja: „a her­ma feje hajá­nak, sza­kál­lá­nak, sőt baju­szá­nak vize­sen pár­hu­za­mos fésü­lé­se (…) a pécsi szé­kes­egy­ház szob­ra­i­nak, az esz­ter­go­mi kirá­lyi palo­tá­ban fönn­ma­radt fejek és a por­ta spe­ci­o­sa korá­ba teszik a her­mát” 5.), vagy­is nem a XV. szá­zad ele­jé­re, hanem a XII-XIII. szá­zad­ra.  A győ­ri her­ma fej- és mell­ré­szé­nek készí­té­si és díszí­té­si mód­ja való­ban nem azo­nos. Ez azt való­szí­nű­sí­ti, hogy a régeb­bi, fej­részt kija­vít­hat­ták és készít­het­tek hoz­zá egy új mell­részt. Ezen műve­let­re az emlí­tett tűz­vész után kerül­he­tett sor. Mi a vég­kö­vet­kez­te­tés? Az, hogy „a győ­ri her­ma feje a szent­té ava­tás­kor készí­tett her­ma fejé­vel azo­nos, vagy annak pon­tos mása.”3.) Így bő két­száz évvel köze­lebb kerül­tünk a szent király föl­di pálya­fu­tá­sá­nak korá­hoz. Fon­tos meg­je­gyez­ni, hogy kora­be­li, hite­les port­rénk nem maradt fent Szent Lász­ló­ról, hacsak nem szá­mít­juk ide az egyet­len, ural­ko­dá­sa ide­jé­ből szár­ma­zó, ron­cso­ló­dott pecsé­tet, az álta­la vere­tett pénz­ér­mék elna­gyolt ábrá­zo­lá­sa­it vagy egy­ko­ri palást­ját, amely­ről még később szót ejtek. Érde­kes, hogy a király egyi­kü­kön sem visel sza­kál­lat.

Szent László király ábrázolása az általa Zágrábnak ajándékozott paláston (Forrás: Váralljai Csocsán Jenő: Szent László király Árpád-kori ábrázolásai)
Szent Lász­ló király ábrá­zo­lá­sa az álta­la Zág­ráb­nak aján­dé­ko­zott palás­ton (For­rás: Vár­all­jai Cso­csán Jenő: Szent Lász­ló király Árpád-kori ábrá­zo­lá­sai)

(2.)„Már az új mell­szo­bor­ban őriz­ték Szent-Lász­ló kopo­nya csont­ja­it, midőn a  híres len­gyel király, Jagel­ló I. Ulász­ló védő­szent­jé­nek tisz­te­le­té­re Nagy­vá­rad­ra zarán­do­kolt. 1412-ben tör­tént ez s annyi­ra meg­ha­tot­ta a len­gyel királyt, hogy Szent Lász­ló feje csont­já­ból elkért egy kis dara­bot s ennek ked­vé­ért ő is csi­nál­ta­tott fej­ala­kú erek­lye­tar­tót saját udva­ri kápol­ná­ja részé­re.”2.) Tehát igen korán, hat évvel a Zsig­mond-kori her­ma­ké­szí­tés vagy fel­újí­tás után elké­szült a máso­dik fej erek­lye­tar­tó is, amely­nek később azon­ban nyo­ma veszett, vagy­is remél­jük, hogy inkább csak kike­rült a magyar kuta­tók látó­kö­ré­ből. Dr. Kará­cso­nyi János kuta­tá­sai sze­rint ezen her­ma előbb a krak­kói vár­ká­pol­ná­ba került, ezt köve­tő­en Bátho­ry Ist­ván neje, Jagel­ló Anna a pul­tus­ki jezsu­i­ta kolos­tor­nak adományozta.6.) Azóta nincs hír róla.

(3.)Esztergomban már a XIV. szá­zad­ban meg­volt Szent Lász­ló fejé­nek egy részét tar­tal­ma­zó her­ma, ame­lyet aztán 1403-ban Sti­bor vaj­da Bec­kó várá­ba hur­colt.  Az ara­nyo­zott, vert réz­ből készült, 31 cm magas fej erek­lye­tar­tó a XIX. szá­zad­ban került a Nem­ze­ti Múze­um­ba Tren­csén­ből, ahol azt Csák Máté mell­szob­rá­nak tar­tot­ták.6.) 7.) Ebből, az ere­de­ti­leg koro­nát vise­lő her­má­ból került Szent Lász­ló áll­kap­csa később Bolo­gná­ba, amely­ről még szin­tén lesz szó.

A trencséni herma (Forrás: mnm.hu, Magyar Nemzeti Múzeum)
A tren­csé­ni her­ma (For­rás: Magyar Nem­ze­ti Múze­um)

(4.) 1780-ban, miu­tán nem sike­rült vissza­sze­rez­nie a her­mát, Várad Szent Lász­ló kopo­nyá­já­ból egy augs­bur­gi készí­té­sű ezüst kazet­tá­ba rej­tett kis szi­lán­kot (1,5 cen­ti­mé­ter hosszú, 1 cm szé­les és 2–3 mm magas nyak­szirt­cson­tot) kapott Győr­től aján­dék­ba. Lász­ló király szent­té ava­tá­sá­nak 700 éves emlék­ün­ne­pe köze­led­té­vel Nagy­vá­rad püs­pö­kei a püs­pök­ség ala­pí­tó­já­hoz mél­tó erek­lye­tar­tó készí­té­sén fára­doz­tak. 1892-re elké­szült a 27 kg súlyú, gaz­da­gon ara­nyo­zott ezüst­le­mez­ből készült Szent Lász­ló her­ma. Mes­te­re a buda­pes­ti Link Ist­ván ötvös­mű­vész, aki az ere­de­ti­hez hason­ló, a magyar Szent Koro­ná­val és Koro­ná­zá­si palást­tal ábrá­zolt mell­szob­rot készí­tett. Ebben helyez­ték el a koráb­ban Győr­ből kapott erek­lyét, barokk kazet­tá­já­val együtt.2.)

A nyakszirtcsontot tartalmazó kazetta (Forrás: hirek.varad.org/hu)
A nyak­szirt­cson­tot tar­tal­ma­zó kazet­ta (For­rás: hirek.varad.org/hu)
A nagyváradi herma (Forrás: szentlaszloev.hu)
A nagy­vá­ra­di her­ma (For­rás: szentlaszloev.hu)

A Magyar Nem­ze­ti Múze­um­ban még egy Szent Lász­ló­hoz kötő­dő erek­lye­tar­tót őriz­nek. XVIII. szá­za­di bécsi mes­ter mun­ká­ja.

A Bécsi ereklyetartó a Magyar Nemzeti Múzeumban (Forrás: mnm.hu, Magyar Nemzeti Múzeum)
A Bécsi erek­lye­tar­tó a Magyar Nem­ze­ti Múze­um­ban (For­rás: Magyar Nem­ze­ti Múze­um)

A Bolognában őrzött állkapocs

Nem tud­ni, hogyan, de az áll­ka­pocs erek­lye Bolo­gná­ba, egyik része a dóm­ba, míg másik része ugyan­oda a Szent Jakab temp­lom­ba került.7.) Mivel ez az erek­lye 1640 óta bizo­nyí­tot­tan Bolo­gná­ban van, ért­he­tet­len, hogy Szent Lász­ló arc­re­konst­ruk­ci­ó­já­hoz azt vagy leg­alább máso­la­tát miért nem sze­rez­ték meg a hazai ille­té­ke­sek.

A bolognai ereklye (Forrás: Nagyváradi Egyházmegye)
A bolo­gnai erek­lye (For­rás: Nagy­vá­ra­di Egy­ház­me­gye)

Szent László karereklye Zágrábban

A jobb alsó kar­csont-erek­lyét, vagy­is a „máso­dik szent jobb”-unkat a zág­rá­bi szé­kes­egy­ház­ban őrzik. Az erek­lye az 1500-as évek ele­jén kerül­he­tett ide. Való­szí­nű­leg Sze­ge­di Baratin Lukács zág­rá­bi püs­pök kap­ta Várad­tól cse­ré­be az itt őrzött Szent Ist­ván kar­já­ért. „Az ezüst kar erek­lye­tar­tó könyök­nél kez­dő­dik s egy fa talap­zat­ból egye­ne­sen emel­ke­dik ki, kezé­ben szin­tén ezüst csa­ta­bár­dot tart­va. A kar mell­ső olda­lán hosszú­kás nyí­lás van, ame­lyet kris­tály­üveg takar s ame­lyen át az egy arasz hosszú kar­csont szem­lél­he­tő.”8.) A tar­tó újabb mű, mert mint föl­ira­ta mutat­ja, 1690-ben készült.2.)

A zágrábi karereklye a bárddal (Forrás: Vecernji List Hrvatska, 2016.10.13.)
A zág­rá­bi kar­erek­lye a bárd­dal (For­rás: Vecern­ji List Hrvat­s­ka, 2016.10.13.)

Szent László kar(1)- és lábereklye(2) Ragúzában (Dubrovnik)

(1.) Ragú­zá­ban, a  feren­ces Kisebb test­vé­rek kolos­to­rá­ban őrzik Szent Lász­ló kar­erek­lyé­jét egy arannyal díszí­tett ezüst kéz­fog­la­lat­ban, amely­nek fel­ira­ta: „MANUS SANCTI VLADISLAUS MARTIRIS REGIS UNGARORUM”, azaz Szent Lász­ló vér­ta­nú magyar király keze.  A való­ság­hű­en gör­csös tenyér­hez egy 37 cm hosszú, 6,5 cm szé­les kar tar­to­zik, amely cizel­lál­va van apró sti­li­zált növé­nyi díszí­tő­ele­mek­kel. Az erek­lye­tar­tó fel­ső és alsó felü­le­tén ara­nyo­zott sza­lag fut végig, ame­lyen leve­les díszí­té­sek talál­ha­tók. Az erek­lye­tar­tó alsó részén kör ala­kú dom­bor­mű talál­ha­tó, amely Sám­sont ábrá­zol­ja az orosz­lán­nal.9.)
A magyar kuta­tók sze­rint egy 1443-ban írt fel­jegy­zés az utol­só, amely még mind­két kar­cson­tot Vára­don tud­ja, míg a szó­ban for­gó kar­erek­lye tar­tó való­szí­nű­leg a XIV. szá­zad­ban készült, tehát koráb­bi az erek­lye Ragú­zá­ba szál­lí­tá­sá­nál. Kerny Teré­zia sze­rint az erek­lyét Nagy Lajos király ado­má­nyoz­ta a ragú­zai feren­ces kolos­tor­nak.10.) Ezzel szem­ben a Hor­vát­or­szág­ban úgy tud­ják, hogy az erek­lye­tar­tó a Ragú­zai Köz­tár­sa­ság arany­mű­ves jegye alap­ján a XV. szá­zad máso­dik felé­re kel­tez­he­tő9.), ez eset­ben tehát nem vol­na idő­be­li ellent­mon­dás a karok 1443-as utol­só vára­di emlí­té­se és az erek­lye­tar­tó ragú­zai készí­té­sé­nek idő­pont­ja között.

A ragúzai karereklye (Forrás: Vinicije B. Lupis: Zlatarske veze Dubrovnika i Mađarske, Starohrvatska prosvjeta III. serija – svezak 37/2010.)
A ragú­zai kar­erek­lye (For­rás: Vini­ci­je B. Lupis: Zla­tar­ske veze Dub­rov­ni­ka i Mađars­ke, Sta­rohr­vat­s­ka prosv­je­ta III. seri­ja – sve­zak 37/2010. for­dí­tot­ta: Mar­á­czi Dávid tag­tár­sunk)

(2.) Szin­tén Ragú­zá­ban, a szé­kes­egy­ház kincs­tár­já­ban fedez­ték fel 1909-ben Szent Lász­ló alsó láb­szár­csont­ját. „Ezüst­ből készült láb­szár ala­kú erek­lye­tar­tó­ba van fog­lal­va és mint­egy 15 cm hosszú, két cen­ti­mé­ter szé­les nyí­lá­son a csont, vala­mint a ráírt S. LADISL. betűk vilá­go­san lát­ha­tók.”2.) — írta dr. Kará­cso­nyi 1926-ban. Erről az erek­lyé­ről tudo­má­som sze­rint azóta sem olvas­hat­tunk bőveb­ben magya­rul  és képet sem lát­hat­tunk róla. Hiá­ba volt az emlék­év, a magyar­or­szá­gi érdek­lő­dők ebből a cikk­ből sze­rez­het­nek köze­leb­bi infor­má­ci­ó­kat a láb­erek­lyé­ről, azt is egy hor­vát ismer­te­tő alap­ján. Esze­rint a láb erek­lye­tar­tó (45cm magas, 10,4cm szé­les, a láb szé­les­sé­ge 21,85cm) egy kivá­ló­an meg­őr­zött góti­kus erek­lye­tar­tó a XIV. sz. máso­dik felé­ből. Az erek­lye­tar­tó­hoz egy góti­kus stí­lus­ban készült cipőcs­ke tar­to­zik, ame­lyet nagy­mé­re­tű növé­nyi díszí­tő­ele­mek, sző­lő­in­dák fed­nek, aho­gyan a láb­szá­ron talál­ha­tó sza­la­got is. A tar­tón egy kereszt ala­kú nyí­lás talál­ha­tó az erek­lye szá­má­ra. Az erek­lye­tar­tó fel­ső részét nagy­mé­re­tű fürt motí­vu­mok borít­ják, míg az erek­lye­tar­tó tete­jén egy hat­le­ve­lű érme talál­ha­tó ele­gáns madár motí­vum­mal. Az erek­lye­tar­tó a ragu­zai arany­mű­ve­sek mun­ká­ja. 9.)

A ragúzai lábereklye 1. (Forrás: Vinicije B. Lupis: Zlatarske veze Dubrovnika i Madarske)
A ragú­zai láb­erek­lye 1. (For­rás: Vini­ci­je B. Lupis: Zla­tar­ske veze Dub­rov­ni­ka i Madars­ke)

 Szent László csontereklye Gyulafehérvárott

Való­szí­nű­leg Nap­rá­gyi Deme­ter erdé­lyi püs­pök (ő vit­te magá­val a her­mát Várad­ról Győr­be) 1601-es Erdély­ből tör­té­nő kiuta­sí­tá­sa­kor válasz­tot­ták le a kopo­nyá­ról azt a fogat, amely szá­má­ra a XVIII. szá­zad végén gróf Bat­thyá­ny Ignác erdé­lyi püs­pök egy copf stí­lu­sú ezüst tar­tót készít­te­tett. Azóta a gyu­la­fe­hér­vá­ri szé­kes­egy­ház­ban őrzik. Az eltelt két­száz év alatt elfe­lej­tő­dött, melyik erek­lye­tar­tó­ban is van tulaj­don­kép­pen Szent Lász­ló foga, csak nem­ré­gen sike­rült beazo­no­sí­ta­ni, így 2017-ben már be tud­ták mutat­ni az érdek­lő­dők­nek. 11.)

A gyulafehérvári fogereklye (Forrás: szekelyhon.ro, 2017.06.20.)
A gyu­la­fe­hér­vá­ri fog­erek­lye (For­rás: szekelyhon.ro, 2017.06.20.)

Szent László fogereklye Esztergomban

Ami­kor Simor János győ­ri megyés­püs­pök 1867. janu­ár 20-án esz­ter­go­mi érsek lett, Győr­ből emlé­kül vit­te magá­val Szent Lász­ló csont­erek­lyé­jét, szin­tén egy fogát. 1868-ban góti­kus úrmu­ta­tók stí­lu­sá­ban, ara­nyo­zott sár­ga­réz erek­lye­tar­tót készít­te­tett Bécs­ben. Az erek­lyét magá­ban fog­la­ló üveg­hen­ger mel­lett fia­tor­nyos pil­lé­rek, fölöt­te kis kápol­ná­ban Szent Lász­ló álló szob­ra, hegyes tete­jén kereszt talál­ha­tó.21.)

Az esztergomi fogereklye (Forrás: wikipédia)
Az esz­ter­go­mi fog­erek­lye (For­rás: wiki­pé­dia)

Szent László combcsontja Esztergomban

1565-ben fana­ti­zált pro­tes­tán­sok pusz­tí­tot­tak a vára­di szé­kes­egy­ház­ban. Szent Lász­ló sír­ját  meg­sem­mi­sí­tet­ték, csont­ja­it kidob­ták. Sze­ge­di Bene­dek várad­hegy­fo­ki kano­nok mind­össze a szent comb­csont­já­nak egy részét tud­ta lop­va akkor meg­men­te­ni. Ez az erek­lye egy 254 éves nagy­szom­ba­ti kité­rő­vel az esz­ter­go­mi káp­ta­lan bir­to­ká­ba került. 1855-ben Scit­ovsz­ki János her­ceg­prí­más ren­de­le­té­re egy ara­nyo­zott ezüst, vert, vésett, öntött, zomán­cos, neo­gó­ti­kus erek­lye­tar­tó készült, amely­ben felül Szent Ist­ván, közé­pütt Szent Imre, alul Szent Lász­ló emlí­tett erek­lyé­je került elhe­lye­zés­re.7.) A comb­cson­ton kívül a szé­kes­egy­ház fel­dú­lá­sá­nak szem­ta­núi továb­bi marad­vá­nyok­ra is emlé­kez­tek, ame­lye­ket a vára­di vár Király­fi12.) vagy pedig Ara­nyos6.) bás­tyá­já­ban  rej­tet­tek el.

Az esztergomi lábereklye (Forrás: wikipédia)
Az esz­ter­go­mi láb­erek­lye (For­rás: wiki­pé­dia)

Szent László ereklyéje Aachenben

Nagy Lajos király 1366-ban Szent Ist­ván, Szent Lász­ló király és Szent Imre her­ceg tisz­te­le­té­re Aachen­ban a Mária temp­lom mel­lett saját költ­sé­gén kápol­nát épít­te­tett, amely­nek gon­do­zá­sát a város pol­gár­mes­te­ré­nek és taná­csá­nak a gond­ja­i­ra bíz­ta, miu­tán meg­győ­ző­dött azok­nak körül­te­kin­té­sé­ről és elő­re­lá­tá­sá­ról. Kikö­töt­te, hogy a két káp­lán min­den­kor magyar nem­ze­ti­sé­gű legyen. Az ere­de­ti, góti­kus épít­mény már nem, de a Mária Teré­zia által épí­te­tett barokk utód­ja ma is áll.13.) Mai napig meg­van a Nagy Lajos által 1370-ben ado­má­nyo­zott Szent Lász­ló csont­erek­lye, az ere­de­ti 42 cm magas, ara­nyo­zott ezüst fog­la­la­tú hegyi­kris­tály tar­tó­val egye­tem­ben.

A Magyar kápolna Aachenben A homlokzaton kivehető a koronás magyar címer (Forrás: wikipédia)
A Magyar kápol­na Aachen­ben A hom­lok­za­ton kive­he­tő a koro­nás magyar címer (For­rás: wiki­pé­dia)
Az aacheni ereklye (Forrás: Tarczai György: Az Árpádház szentjei, Szent-István Társulat, Budapest )
Az aache­ni erek­lye (For­rás: Tar­czai György: Az Árpád­ház szent­jei, Szent-Ist­ván Tár­su­lat, Buda­pest )

Szent László palástja

A zág­rá­bi szé­kes­egy­ház egyik becses erek­lyé­je, ame­lyet már a XV. szá­za­di lel­tár is említ, azon mise­ru­ha marad­vá­nya, amely a hagyo­mány sze­rint a püs­pök­ség ala­pí­tó­já­nak, Szent Lász­ló kirá­lyunk­nak palást­já­ból készült. A mise­ru­há­ra fel­var­rott vörös selyem­szö­ve­ten levő arannyal hím­zett fel­irat: LADIZL REG, azaz LADISL REGIS (Lász­ló kirá­lyé) vagy LADISL REGE (Lász­ló király által adott) látható.5.) Később annyi­ra nyo­ma veszett, hogy csak 1873-ban talál­ták meg egy üveg­szek­rény­be rejt­ve a szent király tisz­te­le­té­re emelt oltár mel­lett. Külö­nös, hogy ezt az erek­lyét sem állí­tot­ták ki – leg­alább ide­ig­le­ne­sen – Magyar­or­szá­gon 2017-ben.

Szent László palástja
Szent Lász­ló palást­ja Zág­ráb­ban (For­rás: Szent Lász­ló Emlé­ke­ze­te )

Már a közép­kor folya­mán, de leg­in­kább a XVIII. szá­zad­ban szá­mos eset­ben vág­tak le dara­bo­kat a cson­tok­ról, így tudo­má­som sze­rint Szent Lász­ló erek­lyék talál­ha­tók még Győr­ben (ezt 2015-ben egy Szent Hed­vig erek­lye elle­né­ben Krak­kó­nak aján­dé­koz­ták), Ötte­vény­ben, Tállyán (ugyan­ez az ujj­perc volt koráb­ban Her­nád­né­me­ti­ben majd Regé­cen), Zala­lö­vőn és Buda­pes­ten a Bel­vá­ro­si, az Angyal­föl­di-, Isten­he­gyi-, Kőbá­nyai- és Pest­szent­lő­rin­ci Római Kato­li­kus plé­bá­ni­án.

Az öttevényi Szent László ereklye (Forrás: otteveny.plebania.hu)
Az ötte­vé­nyi Szent Lász­ló erek­lye (For­rás: otteveny.plebania.hu)
A tállyai Szent László ereklye (Forrás: keresztenyszemle.hu, 2017.10.01.)
A tállyai Szent Lász­ló erek­lye (For­rás: keresztenyszemle.hu, 2017.10.01.)
A Belvárosi plébánia templom Szent László ereklyéje (Forrás: ars-sacra.hu)
A Bel­vá­ro­si plé­bá­nia temp­lom Szent Lász­ló erek­lyé­je (For­rás: ars-sacra.hu)
A győri Szent László ereklye (Forrás: magnificat.ro)
A győ­ri Szent Lász­ló erek­lye (For­rás: magnificat.ro)

Elveszett ereklyék nyomában

A fel­so­ro­lás kevés­bé ismert vagy isme­ret­len ada­to­kat tar­tal­ma­zó része csak most követ­ke­zik. Az aláb­bi erek­lyék hol- és egy­ál­ta­lán meg­lé­tét sok-sok kér­dő­jel öve­zi. Ezek néme­lyi­ke csu­pán a Szent Lász­ló­val fog­lal­ko­zó tanul­má­nyok­ban vagy a kuta­tás során – ki tud­ja, miért – fel nem hasz­nált pub­li­ká­ci­ók­ban talál­ha­tók. Jó vol­na, ha ezek – a ma még csak szűk kör­ben ismert – ada­tok is ismert­té vál­ná­nak a Szent Lász­ló iránt érdek­lő­dők szá­má­ra.

Régi magyar szo­kás sze­rint Szent Lász­ló tete­me­i­vel együtt temet­ték el azt az erek­lyés­to­kot tar­tó arany­láncot, ame­lyet éle­té­ben e kegyes király a nya­ká­ban és azt a hosszú­kás zafír­kő­vel éke­sí­tett arany­gyű­rűt, ame­lyet ujján hor­dott. Kopor­só­ján kívül, de a sír mel­lett vagy az egy­ház sek­res­tyé­jé­ben őriz­ték azt a nagy, két­élű csa­ta­bárdot, amellyel a pogányt űzte s azt az ezüst­kürtöt, amellyel vité­ze­it csa­tá­ra hív­ta.”2.) Az erek­lyék között tar­tot­ták nyil­ván halot­ti lep­lét is, amely­be szent­té ava­tá­sa­kor föl­di marad­vá­nya­it helyez­ték. A tár­gyak a cson­tok­kal együtt a tatár­já­rást túl­él­ték, mivel Osli Bene­dek püs­pök a Dunán­túl­ra mene­kí­tet­te azo­kat. Várad­ra vissza­ke­rül­vén a Szent Lász­ló tisz­te­le­té­re épí­tett vörös már­vány oltá­ron let­tek elhe­lyez­ve.

Az erek­lyék az 1406-os tűz­vészt is sike­re­sen túl­él­ték. A követ­ke­ző szá­zad­ban azon­ban elkez­dő­dött a val­lá­si vil­lon­gá­sok és a török hódolt­ság kora. 1557-ben Var­kucs Tamás, I. Fer­di­nánd zsol­dos vezé­re még össze­írat­ta az ezüst fej erek­lye­tar­tót koro­ná­val és drá­ga­kő­fü­zér­rel a fején. A her­ma nya­kán arany­lán­con csün­gött egy kis erek­lyé­ket tar­tal­ma­zó arany­tok. Fel­ír­ták továb­bá az ara­nyo­zott ezüst­ből készült kéz­mu­ta­tó­kat. Egyik­ről azt írták, hogy az Szent Lász­lóé, s ennek ujja­in négy arany­gyű­rű lát­ha­tó. A gyű­rűk­ben egy zafír s két sma­ragd drá­ga­kő volt fog­lal­va.  Külön őriz­tek itt egy hosszú­kás zafír­kő­vel ékí­tett arany­gyű­rűt s azt jegyez­ték fel róla, hogy ezt hasz­nál­ta Szent Lász­ló. A bel­ső sek­res­tyé­ben töb­bek között fel­ír­ták azt a két­élű, nagy bár­dot, amely­ről azt tar­tot­ták, hogy vala­ha Szent Lász­ló azzal küzdött.2.) A kür­töt ekkor nem emlí­tet­ték.

Az így össze­írt arany-ezüst­tár­gyak, a len­tebb ismer­te­tett okok miatt, 1565 után Gyu­la­fe­hér­vár­ra, a feje­de­lem kincs­tá­rá­ba kerül­tek. János Zsig­mond híve­i­nek ezen kin­csek­ből töb­bet elado­má­nyo­zott, így innen­től kezd­ve eltűnt­nek nyil­vá­nít­hat­juk a zafír­kö­ves gyű­rűt, s az erek­lyé­ket tar­tó nyak­lán­cot. A her­ma fején lévő ezüst­ko­ro­na tíz virá­ga közül 1600-ban már csak négy volt meg, fel­je­gyez­ték viszont Szent Lász­ló ezüst­kürt­jét és két ara­nyo­zott ezüst­szar­vat. 1605-ben a pozso­nyi pré­post­ság össze­írá­sá­ban sze­re­pel Szent Lász­ló­nak ara­nyo­zott ezüst feje (=győ­ri her­ma), továb­bá egy ara­nyo­zott ezüst­szarv, ame­lyet az emlí­tett király hábo­rú ide­jén hasz­nált (=ezüst kürt).2.)

Szent László hermája kürttel a nyakában (Forrás: magyarevezredek.com, 2017.02.20.)
Szent Lász­ló her­má­ja kürt­tel a nya­ká­ban (For­rás: magyarevezredek.com, 2017.02.20.)

Szent Lász­ló kürt­je ma is meg­van. Mak­kay János régész érte­sü­lé­se sze­rint 1930-ban vet­ték le a her­ma nya­ká­ból, mert a kor­ro­dá­ló­dó ezüst káro­sí­tot­ta a zomán­cot. Véle­mé­nye sze­rint egy­ér­tel­mű, hogy „a szak­rá­lis sze­re­pű kürt, mint hatal­mi szim­bó­lum az Árpá­dok türk ere­de­tű jel­ké­pei közé tar­to­zott”, ame­lyet még a hon­fog­la­lást köve­tő két évszá­zad múl­va is szá­mon tar­tot­tak (lásd: Lehel és Árpád kürt­je). Ezt köve­tő­en sze­re­pe a kul­tú­ra­vál­tás miatt foko­za­to­san elhal­vá­nyult. Ez azon­ban azt is való­szí­nű­sí­ti, hogy a szó­ban for­gó kürt való­ban Szent Lász­lóé volt, hiszen mi értel­me lett vol­na az 1406-os nagy tűz­vész után egy új kür­töt készí­te­ni, ha szak­rá­lis érté­két már nem becsül­ték.14.) Nagyon érde­kes az a Nagy­vá­ra­don őrzött, XVII-XVIII. szá­zad­ban fes­tett kép, amely szem­lá­to­mást a győ­ri her­ma alap­ján készült. Raj­ta a kürt mel­lett lát­ha­tó az erek­lyés­to­kot tar­tó nyak­lánc is, ami a fen­teb­bi tudó­sí­tás sze­rint már János Zsig­mond korá­ban eltűnt. A fest­mény alap­ján azon­ban még­is meg­ér­te az újkort, így talán van remény rá, hogy egy­szer még elő­ke­rül.

Szent László hermájáról készült olajfestmény a kürttel és az ereklyéstokot tartó aranylánccal (Nagyváradi Egyházmegyei Gyűjtemény, Felix Terra- Egyházművészet a Nagyváradi Római katolikus egyházmegyében című kiállítás ismertetője, 2017)
Szent Lász­ló her­má­já­ról készült olaj­fest­mény a kürt­tel és az erek­lyés­to­kot tar­tó arany­lánc­cal (Nagy­vá­ra­di Egy­ház­me­gyei Gyűj­te­mény, Felix Ter­ra- Egy­ház­mű­vé­szet a Nagy­vá­ra­di Római kato­li­kus egy­ház­me­gyé­ben című kiál­lí­tás ismer­te­tő­je, 2017)

A két­élű csa­ta­bárd szin­tén eltűnt a XVI-XVII. szá­zad viha­ra­i­ban. Mivel nem nemes­fém­ből volt, való­szí­nű­leg gyor­san kiesett a hará­cso­lók érdek­lő­dé­si köré­ből és vala­ho­va fél­re hají­tot­ták, ahol a rozs­da vég­zett vele. A bár­dot tar­tó har­cos alak­ja azon­ban évszá­za­dok­kal túl­él­te magát a har­ci esz­közt.

Szent László ezüst csészéje

1124 táján egy elsze­gé­nye­dett vitéz ispán­já­nak ezüst tálat kínált meg­vé­tel­re, ame­lyet apja Szent Lász­ló­tól kapott aján­dék­ba. A kap­zsi ispán ingyen akar­ta meg­sze­rez­ni, s meg­vá­dol­ta a vitézt, hogy tőle lop­ta. II. Ist­ván király a vára­di püs­pök­höz uta­sí­tot­ta a per­le­ke­dő­ket, aki viszont Szent Lász­ló­hoz könyör­gött igaz­sá­gért. A tálat sír­já­ra tet­ték, ami­kor a püs­pök föl­szó­lí­tá­sá­ra az ispán érte nyúlt, mint­ha vil­lám súj­tot­ta vol­na, fél­hol­tan esett hanyatt. A sze­gény vitéz azon­ban min­den baj nél­kül fel­emel­te a vitás ezüst­tá­lat, amint azt a XIV. szá­zad­ban készült Magyar Anjou-legen­dá­ri­um­ban is lát­hat­juk.2.) A lejegy­zett tör­té­net­nek nin­csen pár­hu­za­ma a szo­ká­sos nyu­ga­ti szent legen­dá­ri­u­mok­ban. A kürt­höz hason­ló­an ez a csésze/tálca is ere­de­ti­leg pogány tar­tal­mú mél­tó­ság­jel­vény volt.  „Árpád népé­nek ősi, kele­ti ere­de­tű hagyo­má­nya volt az, hogy az ural­ko­dó ren­del­ke­zett egy olyan, nemes fém­ből, leg­in­kább arany­ból készült és akár ékkö­vek­kel is kira­kott csé­szé­vel vagy kehellyel, amely a dinasz­tia égi ere­de­tű hatal­mát és fényes­sé­gét jel­ké­pez­te.”15.) Hogy az ilyen nemes­fém csé­szék való­ban csak az ural­ko­dó osz­tály tag­ja­it ille­ték, bizo­nyít­ja, hogy ezi­dá­ig csu­pán három darab került elő a hon­fog­la­lás korá­ból (Zemp­lén, Két­pó, Gégény) és tel­je­sen hiány­zik a köz­nép hagya­té­ká­ból. „Nagy­vá­ra­don rövid­del a szent­té ava­tás után író­dott Szent Lász­ló zso­lozs­ma him­nu­sza magát a szent királyt, az íté­let­ben igaz­sá­go­sat neve­zi igaz­sá­go­san íté­lő edény­nek.”15.)

Magya­rok­nak mene­dé­ke,
Angya­lok­nak társ­ve­zé­re,
Égi kegy­nek edé­nye,
Üdvöz­légy, ó, kivált­sá­gos,
Jeles edény, igaz­sá­gos
Íté­let­nek edénye.15.)

A kapzsi ispán és szegény vitéz esete Szent László ezüst csészéjével (Forrás: Magyar Anjou-legendárium)
A kap­zsi ispán és sze­gény vitéz ese­te Szent Lász­ló ezüst csé­szé­jé­vel (For­rás: Magyar Anjou-legen­dá­ri­um)

Szent László király sírja

A nagy­vá­ra­di vár nem­ré­gen befe­je­zett, rész­le­ges fel­újí­tá­sa előtt sokan remény­ked­tek abban, hogy sor kerül a szé­kes­egy­ház és ben­ne Szent Lász­ló sír­já­nak vagy annak helyé­nek fel­tá­rá­sá­ra is. Saj­nos erre ez alka­lom­mal sem került sor. III. Béla király szor­gal­ma­zá­sá­ra a Szent­szék 1192-ben enge­dé­lyez­te Lász­ló király sír­já­nak fel­bon­tá­sát és tes­té­nek fel­eme­lé­sét, szent­té ava­tá­sát. Sír­ja cso­da­te­vő zarán­dok­hellyé vált. A sír fölé oltárt emel­tek. A Vára­di Reges­tum 1219. évi bejegy­zé­sé­ből ismer­jük Dénes kéz­mű­ves nevét, aki Szent Lász­ló király tes­té­nek fel­eme­lé­se­kor kinyi­tot­ta a sírt, és tet­te miatt III. Béla kivált­sá­got adott min­den nem­zet­sé­gé­nek. Az embe­rek külön­bö­ző ügye­ik­ben napon­ta men­tek, hogy a vára­di káp­ta­lan előtt esküt tegye­nek Szent Lász­ló király sír­já­ra és erek­lyé­i­re. Nagy Lajos korá­ban a szé­kes­egy­ház góti­kus átépí­té­se része­ként az épü­let köze­pé­re, Szent Lász­ló erek­lyé­i­nek mél­tó tisz­te­le­té­re új oltárt épí­tet­tek. „Ezen oltár már­vány­ból készült fedő­lap­já­ra külön már­vány­ból pom­pás kopor­sót farag­tak és abba helyez­ték Szent Lász­ló­nak külön tar­tók­ba nem fog­lalt csont­ja­it. Az oltárt ékes osz­lo­pok vet­ték körül s tar­tot­ták az oltár felett a díszes mennye­ze­tet. Ez az oltár úgy volt elhe­lyez­ve, hogy körül lehe­tett jár­ni és így ünnep­na­po­kon körü­löt­te kör­me­ne­tet lehe­tett tar­ta­ni.”2.)

A váradi székesegyház alaprajza (Forrás: archeologia.hu, Buzás Gergely-Kovács Olivér: Szent László: nem volt kétszer temetés)
A vára­di szé­kes­egy­ház alap­raj­za (For­rás: archeologia.hu)

A refor­má­ció ter­je­dé­sé­vel az új hit köve­tői bál­vány­imá­dás­nak tekin­tet­ték a szent király tisz­te­le­tét. A pro­tes­tán­sok 1565. május ele­jén a gyu­la­fe­hér­vá­ri szé­kes­egy­há­zat elvet­ték a kato­li­ku­sok­tól. Ezen a vára­di pro­tes­tán­sok fel­bá­to­rod­va júni­us 22-én szét­dúl­ták Szent Lász­ló sír­he­lyét, csont­ja­it kido­bál­ták, már­vány­ko­por­só­ját össze­tör­ték. Már csak művé­szet­tör­té­ne­ti szem­pont­ból is örök­ké saj­ná­lan­dó rém­tett volt ez!2.)

A váradi székesegyház belső tere Szent László síremlékével, rekonstrukció Forrás: archeologia.hu, Buzás Gergely-Kovács Olivér: Szent László: nem volt kétszer temetés)
A vára­di szé­kes­egy­ház bel­ső tere Szent Lász­ló sír­em­lé­ké­vel, rekonst­ruk­ció For­rás: archeologia.hu)

Az 1566. már­ci­us 10-i tor­dai ország­gyű­lé­sen János Zsig­mond orszá­gá­ból kiuta­sí­tot­ta a kato­li­ku­so­kat. A vára­di káp­ta­lan­nak az átté­rés­re virág­va­sár­na­pi határ­időt adott. A feje­de­lem embe­rei által fana­ti­zált pro­tes­tán­sok – ami­kor ápri­lis 7-én, virág­va­sár­nap­ján a vára­di pap­ság és a hívek a szo­ká­sos virág­va­sár­na­pi kör­me­net­re kivo­nul­tak a szé­kes­egy­ház­ból – lefog­lal­ták a temp­lo­mot, a híve­ket oda vissza­men­ni töb­bé nem enged­ték. Ezzel kez­de­tét vet­te a szé­kes­egy­ház hal­dok­lá­sa, amely 1618-ig foly­ta­tó­dott, ami­kor is Beth­len Gábor paran­csot adott a vár újjá­épí­té­sé­re, elren­del­ve a szé­kes­egy­ház lebon­tá­sát és köve­i­nek a vár­ba való beépí­té­sét. Az alap­fa­lak azon­ban több­nyi­re a helyü­kön marad­tak, így van remény rá, hogy az egy­ko­ri sír­hely marad­vá­nyai, ame­lyek jelen­leg méte­rek­kel a vár­ud­var beton­plac­ca alatt van­nak, egy­szer fel­tá­rás­ra kerül­nek.

Szent László lovasszobra

Külön ki kell tér­ni a – győ­ri her­ma mel­lett –  művé­szet­tör­té­ne­ti­leg leg­fon­to­sabb és egy­ben leg­na­gyobb vesz­te­ség­nek szá­mí­tó emlék­re, amellyel kap­cso­lat­ban az utób­bi évek­ben egy új fel­té­te­le­zés merült fel.

Futa­ki Deme­ter vára­di püs­pök 1370-ben a szé­kes­egy­ház hom­lok­za­tá­ra állí­tot­ta Szent Imre, Szent Ist­ván és Szent Lász­ló álló fém­szob­rát. Szent Lász­ló eme gya­lo­gos szob­rá­nak „nya­ká­ban lánc lógott, kezé­ben csa­ta­bár­dot és paj­zsot tar­tott. Fején koro­na, olda­lán kard, csiz­má­ján sar­kan­tyú volt. (…) Paj­zsán latin nyel­vű fel­írás volt: Anno Domi­ni MCCC70 Sere­nis­si­mo Prin­ci­pe reg­nan­te Domi­no Ludovio Rege Hun­ga­riae vene­ra­bi­lis Domi­nus Pater Demet­ri­us Epis­co­pus Var­adi­en­sis fieri fecit has sanc­to­rum ima­gi­nes per Mar­ti­num et Geor­gi­um, fili­os mag­is­t­ri Nic­o­lai pic­to­ris de Colos­var.”, azaz az Úrnak 1370. esz­ten­de­jé­ben őfel­sé­ge Lajos, Magyar­or­szág kirá­lya ural­ko­dá­sa alatt állít­tat­ta eme szent szob­ro­kat tisz­te­len­dő Deme­ter atya, Várad püs­pö­ke, Mik­lós kolozs­vá­ri fes­tő­mű­vész Már­ton és György fiai által. 16.)

Talán hasonlóak voltak az 1370-benfelállított váradi Szent István, Szent Imre és Szent László szobrok (Forrás: Emblemblatt für Rudolf II.: VIRES ACQVIRIT EVNDO, 1595 körül, 126. hátsó oldalra utólagosan beragasztva, Bécs, Osztrák Nemzeti Könyvtár, Handschriften- und Inkunabelsammlung, Cod. 9423)
Talán hason­ló­ak vol­tak az 1370-ben­fel­ál­lí­tott vára­di Szent Ist­ván, Szent Imre és Szent Lász­ló szob­rok (For­rás: Emb­lemb­latt für Rudolf II.: VIRES ACQVIRIT EVNDO, 1595 körül, 126. hát­só oldal­ra utó­la­go­san bera­gaszt­va, Bécs, Oszt­rák Nem­ze­ti Könyv­tár, Handsch­rif­ten- und Inku­na­bel­samm­lung, Cod. 9423)
A középkori székesegyház alapfalainak helye a váradi várban (Forrás: http://valasz.hu/kultura/visszavettuk-tortenelmunk-egyik-legjelentosebb-emlekhelyet-124566)    
A közép­ko­ri szé­kes­egy­ház alap­fa­la­i­nak helye a vára­di vár­ban (For­rás: válasz.hu)

Futa­ki Deme­ter utó­da, „Zudar János püs­pök – a híres Szent György lovas szo­bor prá­gai fel­ál­lí­tá­sát köve­tő­en – meg­bíz­ta az előbb emlí­tett három álló szob­rot is alko­tó test­vér­párt, hogy készít­sen egy Szent Lász­lót ábrá­zo­ló lovas szob­rot. A szob­rot 1390. szep­tem­ber 8-án Luxem­bur­gi Zsig­mond király és fele­sé­ge Mária király­né jelen­lé­té­ben lep­lez­ték le. (…) Mis­kolczi Csu­lyak Ist­ván jegyez­te le 1609-ben a ló alat­ti talap­za­ton levő pajzs fel­ira­tát, amely lati­nul így szól: „ANNO M. 390 DIE XX MENSIS MAII REGE SIGISMUNDO ET MARIA REGINA FELICITER reg­nan­ti­bus hoc opus fieri fecit Reve­ren­dus in Chris­to Pater Domi­nus Joan­nes Epis­co­pus VARADIENSIS PER MAGISTROS MARTINUM ET GEORGIUM DE COLOSVAR IN HONOREM SANCTI LADISLAI REGIS” Magya­rul: „1390. év május 20-án Zsig­mond király és Mária király­nő bol­dog ural­ko­dá­sa alatt állít­tat­ta e műre­me­ket tisz­te­len­dő atya János, vára­di püs­pök, Már­ton és György kolozs­vá­ri mes­te­rek által, Szent Lász­ló király tisz­te­le­té­re.” 16.)

Magát a szob­rot így írta le: „A vár­ba való belé­pés­nél jobb felől Szent Lász­ló király­nak azelőtt ép és egé­szen arany­tól ragyo­gó alak­ja lát­ha­tó érc­lo­von ülve, jobb­já­ban sze­ker­cét tart, mint­egy vágás­ra készen.”16.)

Soka­kat érde­kel, hogyan is néz­he­tett ki e lovas­szo­bor való­já­ban, amely készí­té­sé­nek korá­ban szak­mai csúcs­tel­je­sít­mé­nyek szá­mí­tott. Ezt tár­gyal­va vissza kell kanya­rod­nunk a ma Győr­ben őrzött her­má­hoz. Gom­bos Albin sze­rint a her­mát Vára­don készí­tet­ték, mert a költ­sé­ge­ket a vára­di püs­pök­ség és káp­ta­lan áll­ta, ame­lyet bizo­nyít a her­mán lévő kirá­lyi címer mel­let­ti két, ket­tős­ke­reszt­tel díszí­tet­te pajzs. A címer­kom­po­zí­ció két darab, kereszt­be fek­te­tett bár­don nyug­szik. A Szent Lász­ló­hoz köt­he­tő bárd Nagy­vá­rad címe­ré­ben is meg­ta­lál­ha­tó volt a román meg­szál­lást meg­elő­ző idők­ben. A her­ma vára­di készí­té­se az elpusz­tult lovas­szo­bor szem­pont­já­ból azért fon­tos momen­tum, mert „az ötvös (…), aki a 1403–7 közt e mell­szob­rot készí­tet­te, elég­vén a régi erek­lye­tar­tó, min­tá­ul mást nem vehe­tett, mint az 1390-ben fel­ál­lí­tott ara­nyos lovas­szob­rot. Már pedig mind a leírá­sok­ból, mind a régi raj­zok­ból tud­juk, hogy Kolozs­vá­ri Már­ton és György művé­szek e lovas­szob­ron úgy igye­kez­tek Szent-Lász­lót meg­örö­kí­te­ni, hogy, mint aki a kelet felől betö­rő kunok ellen a magyar nem­ze­tet védel­me­zi. (…)  Azért tar­tott kezé­ben fenye­ge­tő bár­dot, azért nézett mere­ven és für­ké­sző­leg elő­re.”2.)
Ezen elmé­let akkor sem vál­to­zik, ha a Lász­ló Gyu­la által kép­vi­selt fel­fo­gást vall­juk, hiszen, ha elpusz­tult 1406-ban az 1192-ből szár­ma­zó her­ma fej­ré­sze, ha nem, az 1390-ben fel­ál­lí­tott szo­bor arc­vo­ná­si szá­má­ra min­den­kép­pen az szol­gál­ha­tott modell­ként.

Szent László király lovasszobra a váradi székesegyház előtt Cesare Porta tollrajzán 1598-ból
Szent Lász­ló király lovas­szob­ra a vára­di szé­kes­egy­ház előtt Cesa­re Por­ta toll­raj­zán 1598-ból

Soká­ig úgy tud­ták, hogy Cesa­re Por­ta toll­raj­zán (1598) és Georg Houf­na­gel Nagy­vá­ra­dot ábrá­zo­ló met­sze­tén (1599) kívül nem maradt más illuszt­rá­ció a szob­rok­ról az utó­kor szá­má­ra. Kerny Teré­zia, a 2015-ben saj­ná­la­tos módon elhunyt művé­szet­tör­té­nész azon­ban 1989-ben meg­em­lít a bécsi Prag um 1600 című kiál­lí­tá­son elő­ke­rült két tus­raj­zot. Sze­rin­te „a kiál­lí­tá­son sze­rep­lő egyik, II. Rudolf német-római csá­szár és magyar király szá­má­ra készült kötet egyik hát­só lap­ján a három vára­di álló szo­bor lát­ha­tó fel­irat nél­kül. Az ala­kok vise­le­te tel­jes pán­cél­zat. Att­ri­bú­tu­muk is azo­nos: jogar. Igaz ennek ellent­mon­da­nak a kora­be­li leírá­sok, azok sze­rint csak Szent Imre kezé­ben volt jogar. A másik ábrán pedig Szent Lász­ló lovas szob­ra lát­ha­tó talap­za­ton, jobb kezé­ben bárd­dal.”17.)
II. Rudolf – mivel téve­sen úgy tud­ta, hogy a szo­bor Mátyás királyt ábrá­zol­ja – sze­ret­te vol­na azt Prá­gá­ba szál­lít­tat­ni, de a terv saj­nos meg­hi­ú­sult, mivel a vára­di­ak ragasz­kod­tak védő­szent­jük­höz. Ha nem így tör­tént vol­na, a szo­bor talán ma is áll­na a cseh fővá­ros­ban.

Szent László lovasszobra Georg Houfnagel metszetén 1599-ből
Szent Lász­ló lovas­szob­ra Georg Houf­na­gel met­sze­tén 1599-ből

 A pusztulás kérdőjelei

A három álló, vala­mint a lovas­szo­bor csu­pán három évszá­za­dig tudott dacol­ni az idő­vel és a magyar tör­té­ne­lem­mel, egé­szen pon­to­san 1660-ig. Ekkor fog­lal­ták el a törö­kök a vára­di várat, és sok más érték­kel együtt elpusz­tí­tot­ták az álta­luk bál­vá­nyok­nak tar­tott király­szob­ro­kat is. Sza­lár­di János szem­ta­nú­ként így emlé­ke­zett: „Az három osz­lo­po­kon álló és I. Lász­ló király lovas nagy mes­ter­sé­ge­sen önte­tett sta­tu­á­it, álló­ké­pe­it, hogy neki­ek mint­egy reli­gió­jok vol­na sem­mi­fé­le képen nem szen­ved­ni, min­de­nes­tül dir­ibról-darab­ra ron­csol­ták vala.”16.)

Az ost­rom­nál jelen levő Evlia Cse­le­bi török világ­uta­zó is beszá­molt a szob­rok­ról – amint ő írta – Várad várá­nak taliz­mán­ja­i­ról. Írá­sa pon­tat­lan­sá­gok­kal és túl­zá­sok­kal teli, ennek elle­né­re meg­is­mer­het­jük belő­le a törö­kök véle­ke­dé­sét e műal­ko­tá­sok­ról, és nyo­mon követ­het­jük az útju­kat egé­szen Belg­rá­dig, hiszen Evlia Cse­le­bi is elkí­sér­te őket. „Várad bel­ső vára előtt néhány híres ural­ko­dó­nak szob­ra állott. Néme­lyi­ke bronz­ból volt, s egyi­ke lovon ülő hely­zet­ben volt fel­ál­lít­va. Fácseti Ali aga azt mon­dá, hogy mifé­le bél­pok­los bál­vány­szob­rok ezek? Lovát neki ugrat­ván szab­lyá­ját úgy dob­ta az emlí­tett bronz­szo­bor­hoz, hogy annak a szo­bor­nak jobb kar­ját egy­szer­re lesza­kí­tot­ta, mint egy ugor­kát. A töb­bi nép is kard­já­val csa­pott erre a bál­vány­ra. Néme­lyek­nek a kard­juk dara­bok­ra törött, de Ali agá­nak régi német kard­ja volt s néhány bál­ványt össze­vag­dalt vele. Ezek a szob­rok oly szé­pek vol­tak, hogy mind­egyik ragyo­gott az arany­tól, mind­egyik fel­ért egy-egy Rumé­lia tar­to­mány adó­já­val. Sze­me­ik éjjel-vilá­gí­tó kőből, kör­me­ik húsz kará­tos gyé­mánt­ból vol­tak, néme­lyik­nek kezé­ben drá­ga­kö­ves, zomán­cos buzo­gány és dár­da volt, dere­ku­kat öv, vál­lu­kat pajzs díszí­tet­te. Néme­lyik lóhá­ton ülve, másik pedig gya­log volt; aki lova­i­kat lát­ta azt vél­te, hogy ele­ve­nek. Mind­egyik­nek ter­me­te fel­ért két ember ter­me­té­vel. (…) Ali pasa a fen­nebb emlí­tett szob­ro­kat, cso­dá­la­tos képe­ket, néhány ezer haran­got és csen­gettyűt, a külön­fé­le mozsár­ágyu­kat, a szé­pen kidol­go­zott ágyu­kat és más hadi­sze­re­ket mind húsz-har­minc pár bivaly­tól és ökör­től vont sze­ke­rek­re rakat­ta. (…) Várad­ról Ali pasa agá­já­val s mint­egy három­ezer kato­ná­val és hét­száz pod­gyá­szos sze­kér­rel isten nevé­ben déli irány­ba men­tünk s (…) Pan­cso­va palán­ká­ra érkez­tünk. Innen három napig szál­lí­tot­tuk át hajó­kon a sok sze­ke­ret és pod­gyászt s Belg­rád várá­ba érkez­tünk. (…) A főszer­dár meg­pa­ran­csol­ta, hogy a (…) vára­di vár­ból hozott érc­szob­rok­ból ágyú­kat önt­se­nek. Egy szob­rot fer­há­di kala­pá­csok­kal száz­ezer baj és vesződ­ség között össze­tör­tek, azután tűz­be tet­ték azt, csak­hogy lehe­tet­len volt meg­ol­vasz­ta­ni, azért vég­té­re kihúz­ták a tűz­ből és fel­hagy­tak a mun­ká­val.”16.)

Kiss Imre, a Szent Koro­na Szö­vet­ség elnö­ke – a fel­lel­he­tő török­or­szá­gi és szer­bi­ai for­rá­sok átta­nul­má­nyo­zá­sa után – arra a követ­ke­zés­re jutott, hogy a meg­szál­lók a bronz kemény­sé­ge miatt nem tud­ták a szob­ro­kat ripi­tyá­ra tör­ni és a beol­vasz­tás­ra szánt dara­bo­kat szál­lí­tó hajók elsüllyed­tek a Duná­ban, mivel „a szen­tek szob­ra­i­nak elszál­lí­tá­sa hal­la­tán az egyik hajós­tár­sa­ság neki­ve­zet­te saját hajó­ját a király­szob­ro­kat szál­lí­tó török gályá­nak, ami elsüllyedt.18.) Saj­nos nem ren­del­ke­zem új infor­má­ci­ók­kal erről a fel­te­vés­ről. Ha való­ban így tör­tént, akkor Szent Lász­ló lovas szob­rá­nak darab­jai ma is a Duna iszap­já­ban szunnyad­va vár­ják egy jobb kor eljö­ve­te­lét.

Szent László lovasszobrát állítólagosan ábrázoló tusrajz (Forrás: Emblemblatt für Rudolf II.: VIRES ACQVIRIT EVNDO, 1595 körül, 126. hátsó oldalra utólagosan beragasztva, Bécs, Osztrák Nemzeti Könyvtár, Handschriften- und Inkunabelsammlung, Cod. 9423)
Szent Lász­ló lovas­szob­rát állí­tó­la­go­san ábrá­zo­ló tus­rajz (For­rás: Emb­lemb­latt für Rudolf II.: VIRES ACQVIRIT EVNDO, 1595 körül, 126. hát­só oldal­ra utó­la­go­san bera­gaszt­va, Bécs, Oszt­rák Nem­ze­ti Könyv­tár, Handsch­rif­ten- und Inku­na­bel­samm­lung, Cod. 9423)

Még kevesebb adat

Végül, de nem utol­só sor­ban olyan rej­tőz­kö­dő erek­lyé­ket emlí­tek meg, ame­lyek fel­ku­ta­tá­sá­val még annyit se fog­lal­ko­zott a magyar tudo­mány, mint a fen­tebb közöl­tek­kel. (Egy­ko­ri) meg­lé­tük­re csak elszórt uta­lá­sok emlé­kez­tet­nek. Remél­he­tő­leg az alább fel­so­rolt ada­tok­nak köszön­he­tő­en előbb-utóbb újabb erek­lye fel­buk­ka­ná­sá­nak örül­he­tünk, ehhez azon­ban szí­vós kuta­tó­mun­ká­ra és nem mel­les­leg álla­mi támo­ga­tás­ra vol­na szük­ség, ha már az emlék­év tema­ti­ká­já­ba nem fért bele a király­hoz köt­he­tő erek­lyék ala­pos fel­ku­ta­tá­sa és össze­gyűj­té­se. A témá­ban leg­in­kább szak­ava­tott­nak szá­mí­tó Kerny Teré­zia már csak a tanul­má­nya­i­ban fel­lel­he­tő nagy mennyi­sé­gű adat­tal tud­ja segí­te­ni az utá­na követ­ke­ző­ket.

1377-ben a bam­ber­gi Szent Mihály temp­lom­ban új oltárt avat­tak Szűz Mária, a Min­den­szen­tek és a három magyar szent­ki­rály tisz­te­le­té­re. Ezen az oltá­ron a szem­ta­núk beszá­mo­ló­ja sze­rint erek­lyé­ik is lát­ha­tók vol­tak. 6.)

V. Mik­lós pápa a római San Ste­fa­no Roton­do temp­lo­mot 1453-ban a három magyar szent király tisz­te­le­té­re is szen­tel­te, a főol­tár­ba pedig a magyar szen­tek erek­lyé­it helyez­ték el. A pápa Loret­tó­ba egy ezüst, fél­ala­kos Szent Lász­ló erek­lye­tar­tót kül­dött. 6.)

Az 1600-as évek­ben buk­kant fel Szent Lász­ló sisak­ja, ame­lyet a Rákó­czi­ak mun­ká­csi várá­ban őriz­tek. 19.)

A mold­vai Har­ló­ból (Hârlău) isme­re­tes egy Szent Lász­ló erek­lyét is tar­tal­ma­zó kereszt Mar­cus   Ban­di­nus 1648-ban tör­tént egy­ház­lá­to­ga­tá­si kör­út­já­ról szó­ló jelen­té­sé­ből.20.)

A Szent Lász­ló könnye­it fel­fo­gó kő Nagy­vá­ra­don volt lát­ha­tó, már ha hihe­tünk a közép­ko­ri orosz évköny­vek­nek, ame­lyek­nek magyar vonat­ko­zá­sú része­it Hodin­ka Antal jelen­te­tet­te meg 1916-ban. A Szent Lász­ló mon­dát egy magyar­or­szá­gi rác szer­ze­tes köz­ve­tí­tet­te a kele­ti szláv terü­le­tek­re. Ebben a tör­té­net­ben Vla­dis­lav király­nak már a Magyar­or­szág­ra törő tatár Batyj csá­szár­ral kel­lett meg­küz­de­nie. Az évkönyv sze­rint Nagy­vá­rad köze­pén akko­ri­ban „olyan magas kő osz­lop áll vala, hogy a reá­né­ző­nek bámész­kod­nia kel­lett.” 22.) Mivel a nagy távol­sá­gok miatt a tatá­rok dúlá­sá­nak nem tudott gyor­san véget vet­ni, „Vla­dis­lav kralj pedig sok napot töl­tött a neve­zett osz­lo­pon, nagyon bús­la­kod­va és sem kenye­ret, sem vizet nem ízlel­ve, könny­hul­la­tás között imád­koz­va Krisz­tus Isten­hez, vál­toz­tas­sa kegyes­ség­gé harag­ját és ment­se meg az ellen­sé­ge­i­től. (…) Így imád­ko­zék, könnyei meg, mint a zápor­eső ömlöt­tek s a már­vány­ra esvén, átlyu­kasz­tot­ták azt, a mint ma is lát­szik.”22.) Mind az osz­lo­pos szen­tek, mind a könnyek által átlyug­ga­tott kő kul­tu­sza Kons­tan­ti­ná­poly­ba, a Kelet-Római Biro­da­lom fővá­ro­sá­ba vezet. Már Szent Lász­ló leá­nya, Szent Piros­ka (1088–1134) is ott élt és a Lász­lót szent­té avat­ta­tó III. Béla is onnan tért vissza, miu­tán füst­be men­tek csá­szá­ri remé­nyei.

A régi ira­tok­ban a fen­ti­e­ken túl emlí­tett somogy­vá­ri, kas­sai és ber­ni erek­lyék, vala­mint a kas­sai dóm­ban 1904-ben fel­fe­de­zett csi­go­lya­csont jelen­le­gi sor­sa isme­ret­len, remél­jük, hogy továb­bi kuta­tó­mun­ka segít­sé­gé­vel egy­szer csak elő­ke­rül­nek.

Vége­ze­tül említ­sük meg Maso­li­not, Szent Lász­ló egyik erek­lyé­jé­nek első ismert leraj­zo­ló­ját. A híres olasz fes­tő 1425-től kezd­ve néhány évet Magyar­or­szá­gon dol­go­zott és Nagy­vá­ra­don is járt. Rómá­ba távoz­tá­val meg­bí­zást kapott Gior­da­no Orsi­ni bíbo­ros­tól, hogy palo­tá­já­ban készít­sen egy, több mint három­száz főt ábrá­zo­ló fest­mény­so­ro­za­tot. A mű csak rész­ben maradt fent máso­lat­ban, azon­ban az egyik alak fejé­ről így is egy­ér­tel­mű­en meg­ál­la­pít­ha­tó, hogy annak min­tá­já­ul Szent Lász­ló her­má­ja szol­gált.23.)

Masolino olasz festő is látta Szent László hermáját (Forrás: Jékely Zsombor: Masolino in Hungary (https://jekely.blogspot.com/2010/08/masolino-in-hungary.html)
Maso­li­no olasz fes­tő is lát­ta Szent Lász­ló her­má­ját (For­rás: Jékely Zsom­bor: Maso­li­no in Hun­gary)

Kontos Gábor
Magyar Patrióták Közössége
© 2018. augusztus 6.


Forrás:

1.) www.besenyoiplebania.ro

2.) dr. Kará­cso­nyi János: Szent-Lász­ló Király éle­te, Szent Ist­ván Tár­su­lat, Bp. 1926.

3.) Lász­ló Gyu­la:  A Szent Lász­ló-legen­da közép­ko­ri fal­ké­pei, Bp, 1993, Tájak-korok-múze­u­mok   Könyv­tá­ra 4.

4.) http://nol.hu/kultura/20130312-talalkozas_szent_laszloval-1372705
     http://nol.hu/kultura/olvashato-csontok-1608305

5.) Vár­all­jai Cso­csán Jenő: Szent Lász­ló király Árpád-kori ábrá­zo­lá­sai

6.) Kerny Teré­zia: Szent Lász­ló erek­lyéi, Vigi­lia 57. évf., 1992/5.

7.) Tar­czai György: Az Árpád­ház szent­jei, Szent-Ist­ván Tár­su­lat, Buda­pest

8.) Bunyi­tai Vin­c­ze: A vára­di püs­pök­ség tör­té­ne­te ala­pí­tá­sá­tól a jelen­ko­rig, Nagy­vá­rad 1883

9.) Vini­ci­je B. Lupis: Zla­tar­ske veze Dub­rov­ni­ka i Madars­ke (obja­vio u SHP, sv. 37., Split, 2010.)

10.) Kerny Teré­zia: Szent Lász­ló és a magyar szen­tek tisz­te­le­te Dal­má­ci­á­ban I. Lajos ural­ko­dá­sa ide­jén, in: Ars Hun­ga­ri­ca 2008/1–2.

11.) Vásár­he­lyi Hír­lap, 2017. júni­us 20.

12.) Kerny Teré­zia: Szent Lász­ló, Erdély védő­szent­je I.

13.) Tömöry Edith: Az aache­ni magyar kápol­na tör­té­ne­te, Németh József Tech­ni­kai Könyv­ki­adó, Buda­pest, 1931

14.) Mak­kay János: Az Árpá­dok szent kürt­jei és a meó­tiszi kürt­ün­nep, a szer­ző magán­ki­adá­sa, Trac­ta­ta Minus­cu­la 68., Buda­pest, 2009

15.) Mak­kay János: Az Árpá­dok szent kely­he és csé­szé­je, a szer­ző magán­ki­adá­sa, Trac­ta­ta Minus­cu­la 69, Bp., 2010

16.) varad.ro/A nagy­vá­ra­di vár király­szob­rai, 2012.07.15.

17.) Kerny Teré­zia: Vára­di kőtö­re­dé­kek, Az MTA Művé­szet­tör­té­ne­ti Kuta­tó­cso­port­já­nak kiad­vá­nya, Buda­pest, 1989

18.) Szen­zá­ci­ós hipo­té­zis a király­szob­rok­ról (edron.ro 2008. 04. 27.)

19.) dr. Komá­romy And­rás: A Rákó­czy­ak kin­cse Mun­kács várá­ban, in.: Századok,XXV., 1891

20.) Mold­vai Magyar Csán­gó Okmány­tár, 1983, 403.o.

21.) Sep­si­szent­györ­gyi Egy­há­zi Tudó­sí­tó, 2017. augusz­tus

22.) Hodin­ka Antal: Az orosz évköny­vek magyar vonat­ko­zá­sai „Az orosz évköny­vek tel­jes gyűj­te­mé­nye”, MTA kiad­vá­nya Budapest,1916

23.) Jékely Zsom­bor: Maso­li­no in Hun­gary