Nemrégiben munkagépek jelentek meg a budapesti Kálvin tér környékén található, IX. kerületi Erkel utca 18. szám alatt. Az 1860 körül épült kétemeletes, romantikus stílusú bérház ukrán érdekeltségű ingatlanbefektető útjába került. A Magyar Patrióták Közössége szerint határozott fellépésre van szükség az örökségvédelem területén, a nemzet közös örökségét nem szabad profitérdekeknek alárendelni.
A bontás alatt álló ferencvárosi épület gyönyörű történelmi környezetben található, mindössze egy háznyira a példásan felújított, népszerű Ráday utcától. A korábban városképi jelentősége miatt helyi védelem alá helyezett, önkormányzati tulajdonú épületet 2010. október 5-én a kerület törölte a védett objektumok listájáról, majd 2011-ben privatizálásáról hozott döntést. Az ingatlan értékesítésére 2014-ben kiírt pályázati felhívás szerint az eladás célja, hogy ezáltal Ferencváros “hozzájáruljon az épített környezet minőségének javításához.” A százötven éves lakóház pusztulását a gazdasági válságból való kilábalás hozta el: 2015 őszén az új tulajdonos bontási engedélyt kért a ferencvárosi jegyzőtől.
Az egyébként jó állapotú Erkel utcai ház lerombolása meglepetésként érte az örökségvédőket, mivel a befektetők – talán éppen a közvélemény tiltakozásától tartva – nem hozták nyilvánosságra tervüket. Az október 14-én kiadott bontási határozatnak megfelelően a markolók felvonultak a munkaterületen. S bár eredetileg csak a hátsó szárny lebontásáról lehetett hallani, az Erkel utca 18.-at teljes egészében eltüntetik. Az Erkel Residences néven futó projekt honlapja szerint a Deák Ferenc és Andrássy Gyula korát idéző házat nemsokára egy hatemeletes, a történelmi városképbe egyáltalán nem illeszkedő modern épület váltja fel. Már meg is kezdték az egyelőre kizárólag ukrán és orosz nyelven elérhető oldalon a luxuslakások hirdetését, melyeket a cég kijevi és budapesti irodájában értékesítenek.
A befektető Tranzit-Hungária Kft. egy 2008-ban bejegyzett, különböző ipari, mezőgazdasági és háztartási cikkek nagykereskedelmével foglalkozó gazdasági társaság, fő tevékenységük a céges honlap alapján az ipari és étkezési só behozatala. Saját internetes bemutatkozásuk szerint a vállalkozás „legfőképpen kereskedelmi, szállítási és fuvarszervezési tevékenységek és szolgáltatások nyújtásában vesz részt mind hazai, mind külföldi területen. (…) Ezek közé tartozik az étkezési só, útszóró só, műtrágya, valamint más termékek importja és exportja.” Ám a cég tevékenységi körei között felbukkan ingatlan bérbeadása, ingatlankezelés és ingatlanügynöki tevékenység is. Sőt, 2016 februárjában a cég főtevékenysége „saját tulajdonú ingatlan adásvétele” lett. Honlapjukon a só és műtrágya behozatalán kívül szó esik arról is, hogy az érdekeltség több luxuslakóházat jegyez Kijev elit negyedeiben. Mindez nem meglepő annak fényében, hogy a cég mindkét ügyvezető igazgatója – Onyiscsuk Ihor és Onyiscsuk Vologyimir – ukrán.
Miközben számos külföldi városban az elpusztult épületek újjáépítésével próbálják az elvett múltat visszaadni, mi épp most veszítjük el Budapest egyedi varázsát, megismételhetetlen történelmi légkörét. Az ingatlanbefektetők többsége jól láthatóan kizárólag a profitot tartja szem előtt, aminek a közösség látja kárát. Olyan örökségvédelmi jogi szabályozásra van szükség, ami képes ésszerű keretek közé szorítani a fejlesztői érdekeket. Az Alaptörvény 2012 óta kimondja, hogy a kulturális értékek a nemzet közös örökségét képezik, amelynek védelme, fenntartása és a jövő nemzedékek számára való megőrzése az állam és mindenki kötelessége. Jó lenne, ha ez a törekvés nemcsak az elvek szintjén fogalmazódna meg, hanem a gyakorlatban is következetesen érvényesülne.
Az Erkel utca 18. bontásával egy jelentős műemléki értékünk pusztul el, amin semmit sem változtat az, hogy az épület védettségét – vélhetően a befektetői szándék ismertté válását követően – már megszüntették. Folyamatosan rá kell mutatnunk arra, hogy épített örökségünk nem megújuló erőforrás, a kultúránkat nem tisztelő befektetői igényekre, a közérdek letarolására nemet kell mondanunk!
