Várjuk az érdeklődőket Babucs Zoltán hadtörténész könyvbemutatójára

[Meghívó letöltése]

Közeledik az I. bécsi döntés 80. évfordulója, mely a Trianon által sújtott Magyarország első komoly nemzetközi sikerét hozta a 30-as évek végén. A müncheni döntés három hónapot adott a Szudétavidéket elveszítő Csehszlovákiának, hogy a magyar nemzetiség helyzetét kétoldalú tárgyalásokkal, területátengedéssel rendezze. A komáromi magyar-szlovák tárgyalások – melyek magyarul folytak- természetesen holtpontra jutottak: a magyar kormány ragaszkodott ahhoz, hogy a többségében magyarlakta területek visszakerüljenek, amit viszont a tárgyalópartner nem fogadott el. A maximális szlovák ajánlat a Csallóközt foglalta magába. Mivel az angol és a francia kormány már nem tolakodott azért, hogy részt vehessen a maradék Csehszlovákia további megérdemelt darabolásában, és Hitler sem ragaszkodott az együttműködéshez a nyugati hatalmakkal, végül Berlin és Róma végezte el a müncheni egyezményből következő feladatot.

Az olasz fellépésnek volt köszönhető Kassa, Munkács és Ungvár magyar kézre kerülése, Ribbentrop viszont megakadályozta Pozsony és Nyitra átadását Magyarországnak. Az olasz–német egyeztetés eredményét november 2-án a bécsi Belvedere palotában hirdették ki. Az első bécsi döntés ellen egyetlen nagyhatalom sem emelt szót, és azt senki sem kifogásolta. Hallgatólagosan Anglia és Franciaország is elfogadta.

A döntőbíráskodás határvonala faluról-falura követte az etnikai magyar-szlovák határt, a lehetőségig optimális etnikai határt vonva, mellyel a felvidéki magyarság túlnyomó többsége visszatért anyanemzetéhez.

A döntés eredményeképpen 11 927 km² terület tért vissza Magyarországhoz, 869 ezer fős lakossággal, akik közül 752 ezer fő (86,5%) volt magyar és 117 ezer más nemzetiségű (szlovák, német, rutén). Mintegy 70 ezer magyar maradt a csehszlovák határ túloldalán. A döntés hírére euforikus hangulat uralkodott el Magyarországon: a vonattal hazatérő magyar delegációt Hegyeshalom után minden állomáson ujjongó tömeg fogadta.

1938 november 4-én elhangzott Horthy Miklós kormányzó hadparancsa:

“Honvédek!
A Trianon bilincsei alól felszabadult és újjászületett honvédségünk húszesztendei nehéz várakozás után átlépi azt a határt, amelyet mindenkor ideiglenesnek tekintettünk. Egymillió testvérünk vár reátok odaát, az ő számukra két évtizedes súlyos megpróbáltatás után ti jelentitek minden reményük és vágyuk beteljesülését. Hazamentek elődeink drága vérével annyiszor megszentelt Felvidékünkre. Ezzel az érzéssel teljen meg lelketek és honvédségünk dicső múltjához méltóan, szeretettel zárjátok szívetekbe a visszanyert ősi magyar föld minden egyes lakóját. Büszkén és bizalommal bocsátalak utatokra, azzal a biztos tudattal, hogy az örök igazság jogán és új életre támadt magyar erő segítségével visszaszerzett területeket soha semmi szín alatt sem hagyjuk el többé.
Isten és a haza nevében előre!”

Az ország örömmámorban úszott. Az öngyilkosságok száma egy év alatt a felére zuhant! Ekkor mutatkozott meg, hogy a magyarság kész kompromisszumra és mekkora sebet kapott Trianonban, hiszen nem kellett volna egy évszázadra elhinteni a gyűlölet magvait, ha okosabban, reálisabban vonják meg a magyar-csehszlovák határt.

Erre a dicsőséges történelmi eseményre emlékezik a Magyar Patrióták Közössége és a Horthy Miklós Társaság 2018. november 2-án. Mert hisszük, hogy ami mesterségesen elválaszt bennünket, nem tarthat örökké.

K. M.
Magyar Patrióták Közössége
© 2018. október 25.

[Meghívó letöltése]