Várjuk az érdeklődőket Babucs Zoltán hadtörténész könyvbemutatójára

[Meg­hí­vó letöl­té­se]

Köze­le­dik az I. bécsi dön­tés 80. évfor­du­ló­ja, mely a Tri­a­non által súj­tott Magyar­or­szág első komoly nem­zet­kö­zi sike­rét hoz­ta a 30-as évek végén. A mün­che­ni dön­tés három hóna­pot adott a Szu­dé­ta­vi­dé­ket elve­szí­tő Cseh­szlo­vá­ki­á­nak, hogy a magyar nem­ze­ti­ség hely­ze­tét két­ol­da­lú tár­gya­lá­sok­kal, terü­let­át­en­ge­dés­sel ren­dez­ze. A komá­ro­mi magyar-szlo­vák tár­gya­lá­sok — melyek magya­rul foly­tak- ter­mé­sze­te­sen holt­pont­ra jutot­tak: a magyar kor­mány ragasz­ko­dott ahhoz, hogy a több­sé­gé­ben magyar­lak­ta terü­le­tek vissza­ke­rül­je­nek, amit viszont a tár­gya­ló­part­ner nem foga­dott el. A maxi­má­lis szlo­vák aján­lat a Csal­ló­közt fog­lal­ta magá­ba. Mivel az angol és a fran­cia kor­mány már nem tola­ko­dott azért, hogy részt vehes­sen a mara­dék Cseh­szlo­vá­kia továb­bi meg­ér­de­melt dara­bo­lá­sá­ban, és Hit­ler sem ragasz­ko­dott az együtt­mű­kö­dés­hez a nyu­ga­ti hatal­mak­kal, végül Ber­lin és Róma végez­te el a mün­che­ni egyez­mény­ből követ­ke­ző fel­ada­tot.

Az olasz fel­lé­pés­nek volt köszön­he­tő Kas­sa, Mun­kács és Ung­vár magyar kéz­re kerü­lé­se, Rib­bent­rop viszont meg­aka­dá­lyoz­ta Pozsony és Nyit­ra átadá­sát Magyar­or­szág­nak. Az olasz–német egyez­te­tés ered­mé­nyét novem­ber 2-án a bécsi Bel­ve­de­re palo­tá­ban hir­det­ték ki. Az első bécsi dön­tés ellen egyet­len nagy­ha­ta­lom sem emelt szót, és azt sen­ki sem kifo­gá­sol­ta. Hall­ga­tó­la­go­san Ang­lia és Fran­cia­or­szág is elfo­gad­ta.

A dön­tő­bí­rás­ko­dás határ­vo­na­la falu­ról-falu­ra követ­te az etni­kai magyar-szlo­vák határt, a lehe­tő­sé­gig opti­má­lis etni­kai határt von­va, mellyel a fel­vi­dé­ki magyar­ság túl­nyo­mó több­sé­ge vissza­tért anya­nem­ze­té­hez.

A dön­tés ered­mé­nye­kép­pen 11 927 km² terü­let tért vissza Magyar­or­szág­hoz, 869 ezer fős lakos­ság­gal, akik közül 752 ezer fő (86,5%) volt magyar és 117 ezer más nem­ze­ti­sé­gű (szlo­vák, német, rutén). Mint­egy 70 ezer magyar maradt a cseh­szlo­vák határ túl­ol­da­lán. A dön­tés híré­re eufo­ri­kus han­gu­lat ural­ko­dott el Magyar­or­szá­gon: a vonat­tal haza­té­rő magyar dele­gá­ci­ót Hegyes­ha­lom után min­den állo­má­son ujjon­gó tömeg fogad­ta.

1938 novem­ber 4-én elhang­zott Hor­thy Mik­lós kor­mány­zó had­pa­ran­csa:

Hon­vé­dek!
A Tri­a­non bilin­csei alól fel­sza­ba­dult és újjá­szü­le­tett hon­véd­sé­günk húsz­esz­ten­dei nehéz vára­ko­zás után átlé­pi azt a határt, ame­lyet min­den­kor ide­ig­le­nes­nek tekin­tet­tünk. Egy­mil­lió test­vé­rünk vár reá­tok oda­át, az ő szá­muk­ra két évti­ze­des súlyos meg­pró­bál­ta­tás után ti jelen­ti­tek min­den remé­nyük és vágyuk betel­je­sü­lé­sét. Haza­men­tek elő­de­ink drá­ga véré­vel annyi­szor meg­szen­telt Fel­vi­dé­künk­re. Ezzel az érzés­sel tel­jen meg lel­ke­tek és hon­véd­sé­günk dicső múlt­já­hoz mél­tó­an, sze­re­tet­tel zár­já­tok szí­ve­tek­be a vissza­nyert ősi magyar föld min­den egyes lakó­ját. Büsz­kén és biza­lom­mal bocsá­ta­lak uta­tok­ra, azzal a biz­tos tudat­tal, hogy az örök igaz­ság jogán és új élet­re támadt magyar erő segít­sé­gé­vel vissza­szer­zett terü­le­te­ket soha sem­mi szín alatt sem hagy­juk el töb­bé.
Isten és a haza nevé­ben elő­re!”

Az ország öröm­má­mor­ban úszott. Az öngyil­kos­sá­gok szá­ma egy év alatt a felé­re zuhant! Ekkor mutat­ko­zott meg, hogy a magyar­ság kész komp­ro­misszum­ra és mek­ko­ra sebet kapott Tri­a­non­ban, hiszen nem kel­lett vol­na egy évszá­zad­ra elhin­te­ni a gyű­lö­let mag­va­it, ha oko­sab­ban, reá­li­sab­ban von­ják meg a magyar-cseh­szlo­vák határt.

Erre a dicső­sé­ges tör­té­nel­mi ese­mény­re emlé­ke­zik a Magyar Pat­ri­ó­ták Közös­sé­ge és a Hor­thy Mik­lós Tár­sa­ság 2018. novem­ber 2-án. Mert hisszük, hogy ami mes­ter­sé­ge­sen elvá­laszt ben­nün­ket, nem tart­hat örök­ké.

K. M.
Magyar Patrióták Közössége
© 2018. október 25.

[Meg­hí­vó letöl­té­se]