Írta: Lovász Ádám

Ami­kor szó esik a műem­lék­vé­de­lem kér­dé­sé­ről, szá­mos érv­vel és ellen­érv­vel talál­koz­ha­tunk. Rövid írá­sunk­nak nem cél­ja az összes szem­pont fel­vo­nul­ta­tá­sa, csu­pán néhány fon­tos kva­li­ta­tív és kvan­ti­ta­tív kuta­tá­si ered­mény igény­be­vé­te­lé­vel kíván­juk alá­tá­masz­ta­ni a műem­lék­vé­de­lem fon­tos­sá­gát, sőt annak a közös­ség szá­má­ra való hasz­nos­sá­gát. A műem­lé­kek szim­bo­li­kus érté­ké­től (vagy éppen­ség­gel érték­te­len­sé­gé­től) azok fel­újí­tá­sá­nak gaz­da­sá­gi költ­sé­gé­ig, az érvek és ellen­ér­vek szé­les ská­lá­já­val talál­hat­ja szem­ben magát az, aki a műem­lék­vé­de­lem mel­lett fog­lal állást. Szo­kás oly­kor a fel­újí­tás, város­re­ha­bi­li­tá­ció anya­gi érté­ké­ről beszél­ni. Mielőtt bele­bo­csát­koz­nánk bár­mi­lyen konk­rét, köz­gaz­da­ság­ta­ni jel­le­gű fej­te­ge­tés­be, le kell szö­gez­nünk, hogy egyet­len kor­mány sem kor­lá­toz­hat­ja magát a tisz­tán költség/haszon szá­mí­tá­son ala­pu­ló dön­tés­ho­za­tal­ra. A gya­kor­lat­ban rit­ka az olyan kor­mány, amely egy­ál­ta­lán ne tar­ta­ná tisz­te­let­ben a szim­bó­lu­mo­kat, mert leg­alább ugyan­olyan fon­tos­sá­gú­ak egy tár­sa­da­lom szá­má­ra a közös jel­ké­pek, mint a meg­él­he­tés for­rá­sai vagy a gaz­da­ság egyéb aspek­tu­sai.

Műem­lé­ke­ink közös­ség­te­rem­tő ere­je: töme­gek vár­ták, hogy meg­nyis­son a fel­újí­tott Vár­kert Bazár (2014. augusz­tus 29.)

A szim­bó­lu­mok oly­kor konk­rét, anya­gi for­mát is ölt­het­nek, pél­dá­ul épü­le­tek alak­já­ban. Az épü­let az ember civi­li­zá­ció­al­ko­tó képes­sé­gé­nek fizi­kai lenyo­ma­ta. Fizi­kai vol­ta elle­né­re az épü­let – leg­alább­is az, amely mél­tó a „műem­lék” elne­ve­zés­re – soha­sem csu­pán lakó­ház vagy minisz­té­ri­um: a szel­lem­nek egy tapint­ha­tó, érzé­kel­he­tő marad­vá­nya. Ezért tár­sa­dal­mi köte­les­sé­günk meg­őriz­ni a múlt marad­vá­nya­it, leg­alább­is amennyi­ben egész­sé­ges, kiegyen­sú­lyo­zott pár­be­szé­det foly­ta­tunk saját múl­tunk­kal, és nem tagad­juk meg azt dege­ne­rál­tak­hoz mél­tó módon. Múl­tunk­hoz ragasz­kod­ni annyi, mint a múlt szim­bó­lu­ma­i­nak a tovább­élé­sét biz­to­sí­ta­ni. Ennek egyik esz­kö­ze a jel­ké­pes, vagy akár „csu­pán” esz­té­ti­kai érté­ket kép­vi­se­lő műem­lé­kek védel­me és fel­újí­tá­sa. Egy épü­let fel­újí­tá­sa egyen­ér­té­kű az által kép­vi­selt szel­lem fel­újí­tá­sá­val; azt szo­kás fel­újí­ta­ni, amellyel azo­no­sul­ni vagyunk képe­sek. Magá­tól érte­tő­dő, hogy amellyel nem tudunk azo­no­sul­ni, azt hagy­juk elpor­lad­ni. Min­dig fel­me­rül­nek poli­ti­kai kér­dé­sek is a múlt ese­mé­nye­i­nek tekin­te­té­ben.

Ezen a pon­ton nem célunk fel­idéz­ni e jól ismert vitá­kat. Viták min­den­hol van­nak. Amennyi­ben a köz­ha­ta­lom bir­to­ko­sa való­ban épí­tő jel­le­gű­en kíván eljár­ni, figyel­men kívül kell hagy­nia a vitá­kat. A bölcs állam­fő­nek épí­te­nie kell. Eti­kai köte­les­sé­ge a közös­ség veze­tő­jé­nek az épít­ke­zés, az ország job­bí­tá­sa. A job­bí­tás egyik esz­kö­ze a múlt lenyo­ma­ta­i­nak fel­újí­tá­sa, újra ele­ven­né téte­le. Az ele­ven­né tétel nem kor­lá­to­zó­dik csu­pán üre­sen álló épü­le­tek fel­újí­tá­sá­ra: a fel­újí­tás mel­lett min­dig gon­dos­kod­ni kell a fel­újí­tott műem­lé­kek hasz­no­sí­tá­sá­ról is. Miért oly fon­to­sak tehát a szim­bó­lu­mok? A korai huszon­egye­dik szá­za­di Magyar­or­szág­tól némi­kép­pen elté­rő hely­zet­ben lévő poszt­ko­lo­ni­á­lis álla­mok­ról szól­va, a követ­ke­ző idé­zet meg­vi­lá­gít­hat­ja a dol­gok lénye­gét szo­cio­ló­gi­ai szem­pont­ból:

Az újon­nan füg­get­len­né vált Har­ma­dik Világ­be­li álla­mok kor­má­nya­it gyak­ran bírál­ják nyu­ga­ti szem­lé­lők azért mert tisz­tán szim­bo­li­kus vál­lal­ko­zá­sok­ra köl­te­nek ren­ge­teg pénzt. Új kor­mány­za­ti negye­dek fel­épí­té­se, vagy egy új nem­ze­ti légi­tár­sa­ság meg­ala­pí­tá­sa és az ezek­hez hason­ló ese­tek külö­nö­sen haj­la­mo­sak kivál­ta­ni a kül­föl­di­ek értet­len­sé­gét. Ekkor a nyu­ga­ti­ak meg­ál­la­pít­ják, hogy az ilyen kor­má­nyok nem enged­het­nék meg maguk­nak az ilyen köl­te­ke­zé­se­ket. Tisz­tán gaz­da­ság érte­lem­ben talán még iga­zuk is lehet. Az ember viszont nem­csak kenyé­ren él – külö­nö­sen nem rend­kí­vü­li szük­ség és remény ese­tén. Ilyen hely­ze­tek­ben az ember szá­má­ra leg­alább olyan fon­tos táp­lá­lé­kot nyúj­ta­nak az álmok, mint a kenyér. Ezért tehát szá­mos eset­ben az ilyen kor­má­nyok nem enged­he­tik meg maguk­nak hogy ne mani­pu­lál­ják ily módon a szim­bó­lu­mo­kat.” [1]

Egé­szen elté­rő kihí­vás­sal áll­nak szem­ben a magyar­or­szá­gi­hoz hason­ló tár­sa­dal­mak. A magyar kul­tú­rát, töb­bé vagy kevés­bé, nem pusz­tí­tot­ták oly mér­ték­ben a külön­bö­ző gyar­ma­ti hatal­mak, mint amennyi­re tet­ték ezt Afri­ká­ban vagy Latin Ame­ri­ká­ban. Ráadá­sul a külön­bö­ző impé­ri­u­mok, ame­lyek meg­száll­ták a tör­té­ne­lem folya­mán Magyar­or­szá­got, alap­ve­tő­en euró­pai sajá­tos­sá­gok­kal ren­del­ke­ző hatal­mak vol­tak, az Osz­mán Biro­da­lom fon­tos kivé­te­lé­vel. Ezért sosem volt szük­ség új kul­tú­ra vagy „új műem­lé­kek” fel­épí­té­sé­re vagy a helyi kul­tú­ra hely­re­ál­lí­tá­sá­ra. Ennek dacá­ra még­is­csak fon­to­sak Ber­ger és mun­ka­tár­sa­i­nak ész­re­vé­te­lei a szim­bó­lu­mok érté­ké­ről ránk néz­ve is. Leg­alább olyan fon­tos a fen­ti idé­zet sze­rint a szim­bó­lum, vala­mint az azál­tal meg­tes­te­sí­tett remény, mint a pusz­tán anya­gi ösz­tön­zők kér­dé­se.

Egyik nél­kül nincs a másik; köl­csön­ha­tás figyel­he­tő meg közöt­tük. Kohe­rens, azo­nos érték­ren­det val­ló erős közös­ség híján nin­csen erős gaz­da­ság és jólét. Jólét nél­kül, ugyan­ak­kor, nem lehet tar­tós a tár­sa­dal­mi béke. Cső­lá­tás­ra vall bár­mely szem­lé­let, amely a tár­sa­dal­mi béké­nek bár­mely kom­po­nen­sét figyel­men kívül hagy­ja. Lát­hat­juk azon álla­mok kál­vá­ri­á­ját a mai zava­ros idők­ben (Ukraj­na, Szí­ria, Irak, Líbia, stb), ame­lyek nem vol­tak képe­sek kohe­rens, a nem­zet min­den tag­ja szá­má­ra elfo­gad­ha­tó nem­ze­ti iden­ti­tást ková­csol­ni. Igen, mert vég­ső soron erről van szó: a béke elő­fel­té­te­le az egyet­ér­tés.

Ennyit a szim­bo­li­kus von­zat­ról. Amennyi­ben vala­ki szá­má­ra még­sem kielé­gí­tő­ek a tisz­tán szen­ti­men­tá­lis érvek, melyek a szim­bó­lu­mok meg­tes­te­sü­lé­se­i­ként léte­ző épü­le­tek önér­té­ké­re hív­ják fel a figyel­met, szük­sé­ges a költség/haszon szá­mí­tás esz­kö­zé­hez is nyúl­nunk a szkep­ti­ku­sok meg­győ­zé­se érde­ké­ben. E téren sincs okunk kétel­ked­ni a műem­lék­vé­de­lem fon­tos­sá­gá­ban és kívá­na­tos­sá­gá­ban. Szin­te egy­be­hang­zó kon­szen­zus léte­zik arról a köz­gaz­dá­szok között, hogy a város­re­ha­bi­li­tá­ci­ó­ra for­dí­tott köl­te­ke­zés nem­hogy anya­gi hasz­not ered­mé­nyez, hanem ráadá­sul töb­bet, mint az alter­na­tív köl­te­ke­zé­si lehe­tő­sé­gek.

A Lis­tok­in, Lis­tok­in and Lahr 1998-as kuta­tás pél­dá­ul kimu­tat­ta meg­győ­ző módon a műem­lék­vé­de­lem gaz­da­sá­gi mul­tip­li­ká­tor-hatá­sát. A turiz­mus­tól az ingat­lan­ára­kig, szá­mos pozi­tív hatá­sa van a műem­lék­vé­del­mi sza­bá­lyo­zás­nak. [2] Ráadá­sul, vizs­gá­la­tuk­ban több alter­na­tív beru­há­zást is model­lez­tek, neve­ze­te­sen egy­mil­lió dol­lár elköl­té­sét és annak gaz­da­sá­gi meg­té­rü­lé­sét (műem­lé­ki jel­le­gű lakó­in­gat­la­nok fel­újí­tá­sa ver­sus könyv­ki­adás támo­ga­tá­sa, gyógy­szer­üzem léte­sí­té­se, elekt­ro­ni­kai üzem léte­sí­té­se). Ered­mé­nye­ik magu­kért beszél­nek: min­den egyes alter­na­tí­vá­nál töb­bel járult hoz­zá anya­gi érte­lem­ben a tele­pü­lés jólé­té­hez a műem­lé­kek fel­újí­tá­sa. Több mun­ka­hely, nagyobb GDP-növe­ke­dés és mi több, jelen­tő­sebb adó­be­vé­te­lek. A leg­fel­tű­nőbb az adó­be­vé­te­lek növe­ke­dé­se volt: majd­nem 20%-nyi különb­sé­get fedez­tek fel az önkor­mány­za­ti adó­be­vé­te­lek tekin­te­té­ben az elekt­ro­ni­kai üzem léte­sü­lé­se és a műem­lék fel­újí­tá­sa pro­jekt között, az utób­bi javá­ra. [3] Szá­mos konk­rét eset­ta­nul­mány is kimu­tat­ta a műme­lé­kek fel­újí­tá­sá­nak gaz­da­sá­gi mérő­szá­mok­kal mér­he­tő hasz­nos­sá­gát mind a közös­ség, mind annak tag­jai szá­má­ra.

Lovász Ádám
Magyar Patrióták Közössége
© 2014. augusztus 29.

 


 

HIVATKOZÁSOK:

[1] Peter L. Ber­ger, Bri­git­te Ber­ger és Hans­fried Kell­ner: The Hom­eless Mind. Moder­ni­za­ti­on and Con­ci­o­us­ness (1974 [1973], Peli­can, New York), 129–130 old.

[2] David Lis­tok­in, Bar­ba­ra Lis­tok­in, és Micha­el Lahr: „The Cont­ri­bu­tions of His­to­ric Pre­ser­va­ti­on to Hous­ing and Eco­no­mic Deve­lop­ment” ebben Hous­ing Poli­cy Deba­te, 9 évfo­lyam, 3 szám, 431–478 old.

[3] Ran­dall Mason: Eco­no­mics and His­to­ric Pre­ser­va­ti­on. A Guide and Review of Lite­ra­tu­re (2005, Bro­o­kings Ins­ti­tu­ti­on), 8 old., táb­lá­zat:

Economic Impacts per Million Dollars of Initial Expenditure

Eco­no­mic Effect Res­iden­ti­al His­to­ric Reha­bi­li­ta­ti­on Book Pub­lish­ing Phar­ma­ce­u­ti­cal Pro­duc­ti­on Electro­nic Com­po­nent Pro­duc­ti­on
 Emp­loy­ment (jobs) 36 35 28 30
 Inco­me ($000) 1240  1160 1045 1018
GDP 1672 1722 1546  1483
 Sta­te taxes ($000)  106  103 93  87
 Local taxes (000) 89 86  79  74

Mel­lék­let: táb­lá­zat a tör­té­nel­mi műem­lé­kek fel­újí­tá­sá­nak gaz­da­sá­gi hatá­sa­i­ról.