Állásfoglalás

Öröm­mel érte­sül­tünk arról, hogy a nem­zet­kö­zi temet­ke­zé­si kul­tú­rá­val fog­lal­ko­zó világ­szer­ve­zet (FIAT-IFTA) az Orszá­gos Temet­ke­zé­si Egye­sü­let és Ipar­tes­tü­let (OTEI) elő­ter­jesz­té­sé­re a világ­örök­ség részé­nek ajánl­ja a magyar fej­fás teme­tő­ket.

A Magyar Pat­ri­ó­ták Közös­sé­ge érték­őr­ző szer­ve­zet­ként kiemel­ten fon­tos­nak tart­ja, hogy a magyar­ság hagyo­má­nyos temet­ke­zé­si kul­tú­rá­ja – amely mára csak­nem kive­szett – fenn­ma­rad­has­son. Egy ilyen súlyú elis­me­rés meg­nö­vel­né régi sír­je­le­ink tár­sa­dal­mi meg­be­csült­sé­gét, s talán bein­dít­hat­na olyan folya­ma­to­kat, ame­lyek a hagyo­mány újjá­élesz­té­sé­re hat­nak. Egye­sü­le­tünk 2013 nya­ra óta dol­go­zik Kas­sa kör­nyé­ké­re össz­pon­to­sí­tó szór­vány­prog­ram­ján, ennek az örök­ség­vé­del­mi doku­men­tá­ci­ós kez­de­mé­nye­zés­nek kere­té­ben tanul­má­nyoz­tuk a kör­nyék teme­tő­it. Leg­na­gyobb örö­münk­re a Her­nád és az Onda­va völ­gyé­ből is kimu­tat­tuk fél­tett örök­sé­günk, a fej­fák jelen­lé­tét.

Népünk archa­i­kus sír­je­lei, a fej­fák a messzi kele­ti múlt­ba röpí­te­nek min­ket. A fej­fa­ál­lí­tás része nem­ze­ti karak­te­rünk­nek, a magyar nép­rajz­tu­do­mány egyik leg­be­cse­sebb, leg­fon­to­sabb terü­le­te. A fej­fák a pro­tes­táns – első­sor­ban refor­má­tus – teme­tők jel­leg­ze­tes­sé­gei, de van­nak kato­li­kus vidé­kek is, ahol kereszt ala­kú fej­fá­kat készí­tet­tek (pl. Palóc­föl­dön). Ennek oka, hogy a kato­li­kus egy­ház a XVII. szá­zad­ban, a val­lá­si vil­lon­gá­sok ide­jén – meg­kü­lön­böz­te­tés cél­já­ból – betil­tot­ta a fej­fák állí­tá­sát. Archa­i­kus sír­je­le­ink külön­le­ges­sé­ge, hogy ere­de­ti­leg magát a halott sze­mélyt for­máz­ták meg, s ant­ro­po­morf jel­le­gü­ket máig meg­tar­tot­ták. Azért is kell fara­gott fej­fá­ink­nak kitün­te­tett figyel­met szen­tel­nünk, mert ősi motí­vum­vi­lá­gunk, szak­rá­lis jel­kép­rend­sze­rünk hor­do­zói.

Fon­tos, hogy ne csak a köz­le­mény­ben meg­ne­ve­zett Szat­márcs­eke és Haj­dú­bö­ször­mény – való­ban nagyon érté­kes – teme­tői élvez­zék ezt a foko­zott védel­met és meg­be­csü­lést jelen­tő stá­tuszt, hanem ebbe a kör­be a töb­bi magyar tra­di­ci­o­ná­lis teme­tőt is be kell von­ni, tekin­tet­tel arra, hogy a fej­fa­ál­lí­tás szo­ká­sa az Kár­pát-meden­cé­ben min­de­nütt meg­volt, ahol magyar művelt­sé­gű lakos­ság élt.

Ugyan­ak­kor fel kell hív­nunk a figyel­met arra, hogy a köz­le­mény a fej­fák­ra vonat­ko­zó­an saj­nos téve­sen a „kop­ja­fa” elne­ve­zést hasz­nál­ja, hol­ott e két foga­lom nem szi­no­ni­má­ja egy­más­nak. A kop­ja­fa való­ban a Szé­kely­föld kul­tu­rá­lis ter­mé­ke, a kato­na népek sír­ja­ik­ba mint a dicső­ség jel­ké­pét állí­tot­ták – ezzel szem­ben a fej­fa a magyar sír­han­tok álta­lá­nos kul­ti­kus jele volt. A kop­ja és a fej­fa külön­bö­ző­sé­gét Vis­ki Károly nép­rajz­tu­dó­sunk 1910-ben bebi­zo­nyí­tot­ta. Hang­sú­lyoz­zuk, hogy a kop­ja­fa meg­ne­ve­zés a népi szó­hasz­ná­lat­ban nincs jelen.

A teme­tő­ink­ben még szá­mo­san fel­lel­he­tő fej­fák nép­mű­velt­sé­günk archa­i­kus és kul­ti­kus ele­me­it őrzik, ezért rend­kí­vül fon­tos, hogy tra­di­ci­o­ná­lis temet­ke­zé­si kul­tú­ránk élő örök­ség­ként fenn­ma­rad­has­son az utó­kor szá­má­ra. A Magyar Pat­ri­ó­ták Közös­sé­ge ezért kez­de­mé­nyez­ni fog­ja, hogy a kor­mány­za­ti kul­túr­po­li­ti­ka tűz­ze ki célul a fej­fás teme­tők nem­ze­ti és nem­zet­kö­zi védel­mé­nek mielőb­bi meg­va­ló­su­lá­sát. Ezzel össze­füg­gés­ben fel­ajánl­juk saját mun­kán­kat a magyar tár­sa­da­lom szá­má­ra, ami alatt védett­ség­re érde­mes teme­tő­in­ket fel­ku­ta­tá­sát, a meg­lé­vő érté­kek doku­men­tá­lá­sát, pub­li­ká­lá­sát ért­jük.

Becsüljük meg ősi kultúránkat, pótolhatatlan örökségünket!

Magyar Patrióták Közössége ©
Budapest, 2014. június 14.