A Magyar Patrióták Közössége nemzeti ünnepünk alkalmából emléktúrát szervezett tagjai részére az 1849. április 6-án lezajlott dicsőséges isaszegi csata tiszteletére. A jó hangulatú családias kirándulás során bebarangoltuk az egykori hadszínteret, koszorút helyeztünk el a honvédek emlékére, és nem utolsó sorban felkerestük a település épített örökségét.
Isaszeg Pest megyében, Budapest központjától 30 km-re keletre a Gödöllői-dombság szelíd lankái között, a Rákos-patak völgyében található. Miközben 1910-ben még csak 4 ezren lakták, napjainkban lakossága meghaladja a 11 ezer főt. A 2008-ban városi rangra emelt helység fő nevezetessége az 1849-es tavaszi hadjárat egyik döntő ütközetének, a település határában lezajlott isaszegi csatának emléket állító Honvéd Emlékmű, amely egyike emlékhelyeinknek. A kulcsfontosságú ütközet – amely mindkét fél részéről mintegy ezer fős vérveszteséget követelt – lehetővé tette az ország belső és nyugati részeinek felszabadítását az osztrák megszállás alól.
A menet délelőtt tíz órakor indult Katona Zoltán túravezetővel az isaszegi vasútállomásról. Elsőként a település régi katolikus templomát, a kora Árpád-kori eredetű Öregtemplomot (Szent Márton-templom) kerestük fel, amely a temetőben áll. Ez az egyetlen épület Isaszegen, amely látta a csatát s azóta is megvan. Nyolcszög alaprajzú gótikus tornya ritka építészeti érték, amely a gyöngyöspatai templommal vagy a kassai dómmal állítható párhuzamba.
A félköríves szentély jelzi, hogy az Öregtemplom helyén eredetileg egy kerektemplom (körtemplom) állt, melynek alapfalai a régészeti feltárásokkor elő is bukkantak. Ezt építették át a XV. század során gótikus stílusban. Az Árpád-kori település sokat szenvedett a történelem során: a török időkben hosszú évtizedekre teljesen elnéptelenedett. A Szent Márton-templom is megsínylette ezt az időszakot: boltozata beomlott. A török kiűzését követően, a XVIII. században barokk ízlés szerint átalakították. Szerencsére, a későbbi korok változtatásai nem forgatták ki eredeti stílusából, így – helyreállítva – ma is hiteles tanúja középkori kultúránk gazdagságának. 1937 óta – ekkor készült el Isaszeg új plébániatemploma – kiegészítő szerepet tölt be a megnövekedett lélekszámú közösség hitéletében.
Az Öregtemplomtól az isaszegi Honvéd Emlékmű felé folytattuk utunkat, ahol egyesületünk ünnepi megemlékezését tartottuk. A település fölé emelkedő Szabadság-hegy (vagy Szobor-hegy) tetején állították fel 1901-ben – a csata 50. évfordulóján – Radnai Béla szobrászművész alkotását, amely egy zászlót vivő honvédet ábrázol. A talapzaton az isaszegi csatában részt vett négy tábornok, Aulich Lajos, Damjanich János, Görgey Artúr és Klapka György domborművei láthatók. Az emlékmű alatti kriptában a csatában elesett honvédek nyugszanak.
A Honvéd Emlékműnél Lados Balázs történelemtanár, a Magyar Patrióták Közösségének elnökségi tagja mondott beszédet. Hangsúlyozta, hogy március 15-én a szerves, organikus magyar alkotmányfejlődést és történeti fejlődést ünnepeljük, amikor a korábbi kiváltságokkal rendelkező magyar rendi elit alkotmányos eszközökkel végrehajtotta a jogkiterjesztési reformot.
„A revolúció szerepét Magyarországon a Habsburg önkényuralommal szembeni szabadságharcok képviselik, mert mint Rákóczi is kinyilvánította, ő is csak a törvényes rend helyreállításáért fogott fegyvert. Ilyen törvényes alkotmányossághelyreállító szabadságharc volt például Bocskaié vagy Bethlené is.”
Lados Balázs bírálta a nyugati fogyasztói társadalmakat, amelyek a multinacionális „magánállamok” érdekeinek megfelelően szerveződnek. Az áprilisi törvényekre büszkének kell lennünk, ám 1849 már problematikusabb – fogalmazott Lados Balázs. A köztársaságpárti eszmék előretörése ugyanis „utat nyitott volna a magánérdekektől manipulált fogyasztói tömeg-áldemokrácia felé, amely a történelmi fejlődés zsákutcája.”
Az elnökségi tag szerint negyvennyolc a valódi magyar elit erkölcsi forradalma volt, amit az is bizonyít, hogy a felszabadított nép szinte ugyanazokat küldte a népképviseleti országgyűlésbe, akiktől még rendi követekként a szabadságot kapta.
„Az elit megbecsülte népét és a nép ezért megbecsülte elitjét, méltóak lettek egymáshoz és egymásra. Nagy lecke ez a mának, a mai magyaroknak, mert méltónak kellene lennünk.”
– zárta beszédét Lados Balázs.
Lovász Ádám, a Patrióták tagja beszédében kiemelte, hogy minden szabadságharc honvédő háború is egyben.
„A történelem nem úgy működik, hogy egyszer és mindenkorra letelepszik egy nép egy bizonyos vidékre, és ott békésen, háborítatlanul élhet; ennek az idilli állapotnak pontosan a fordítottja jellemző a történelem egészére.”
Valóságunk folyamatos küzdelemben épül, és akárcsak egy épület, úgy a Haza is folyamatos karbantartásra, javításokra és felújításokra szorul – jelentette ki Lovász Ádám. „Az elv, a magyar gondolat az a benső lényeg, amely változatlan formaiságot kölcsönöz ennek a magasztos épületnek. Folyamatos állagmegóvásra szorul a nemzet, amint azt a március 15-én betetőződő társadalmi feszültség és az arra adott törvényhozói reakciók is mutatták.”
A beszédeket követően tagjaink elhelyezték egyesületünk koszorúját, és gyertyát gyújtottak a hősi halottak tiszteletére. Innen továbbgyalogoltunk a Kálvária-tető (306 m) oldalában található honvédsírokhoz, ahol koszorút helyeztünk el az isaszegi csatában hősi halált halt Harsányi Bálint (1822-1849) honvéd huszár főtiszt sírjánál. A hajdúszoboszlói születésű 1848-49-es hős volt a külföldről hazabujdosó Lenkey-huszárok hazahozója.
A koszorúzást követően a csata egykori helyszínein barangolva, visszatértünk Isaszegre, ahol túránk véget ért. Egyesületünk nem véletlenül nem a fővárosban, hanem az egyik emlékhelyen tartotta megemlékezését 2015. március 15-én. Hagyományt szeretnénk teremteni ebből, hiszen történelmünkkel és szülőföldünkkel személyes – és nem csak virtuális – kapcsolatot kell kialakítanunk. Hiszen aki nem ismeri országát, nem is szeretheti azt. Ennek jegyében fogalmazódott meg, hogy a jövőben emléktúráink ne csak az egyesület tagjainak, hanem a nyilvánosságnak szóljanak.