A Magyar Pat­ri­ó­ták Közös­sé­ge nem­ze­ti ünne­pünk alkal­má­ból emlék­tú­rát szer­ve­zett tag­jai részé­re az 1849. ápri­lis 6-án lezaj­lott dicső­sé­ges isa­sze­gi csa­ta tisz­te­le­té­re. A jó han­gu­la­tú csa­lá­di­as kirán­du­lás során beba­ran­gol­tuk az egy­ko­ri had­szín­te­ret, koszo­rút helyez­tünk el a hon­vé­dek emlé­ké­re, és nem utol­só sor­ban fel­ke­res­tük a tele­pü­lés épí­tett örök­sé­gét.

Isa­szeg Pest megyé­ben, Buda­pest köz­pont­já­tól 30 km-re kelet­re a Gödöl­lői-domb­ság sze­líd lan­kái között, a Rákos-patak völ­gyé­ben talál­ha­tó. Miköz­ben 1910-ben még csak 4 ezren lak­ták, nap­ja­ink­ban lakos­sá­ga meg­ha­lad­ja a 11 ezer főt. A 2008-ban váro­si rang­ra emelt hely­ség fő neve­ze­tes­sé­ge az 1849-es tava­szi had­já­rat egyik dön­tő ütkö­ze­té­nek, a tele­pü­lés hatá­rá­ban lezaj­lott isa­sze­gi csa­tá­nak emlé­ket állí­tó Hon­véd Emlék­mű, amely egyi­ke emlék­he­lye­ink­nek. A kulcs­fon­tos­sá­gú ütkö­zet – amely mind­két fél részé­ről mint­egy ezer fős vér­vesz­te­sé­get köve­telt – lehe­tő­vé tet­te az ország bel­ső és nyu­ga­ti része­i­nek fel­sza­ba­dí­tá­sát az oszt­rák meg­szál­lás alól.

Góti­kus rész­le­tek

A menet dél­előtt tíz óra­kor indult Kato­na Zol­tán túra­ve­ze­tő­vel az isa­sze­gi vas­út­ál­lo­más­ról. Első­ként a tele­pü­lés régi kato­li­kus temp­lo­mát, a kora Árpád-kori ere­de­tű Öreg­temp­lo­mot (Szent Már­ton-temp­lom) keres­tük fel, amely a teme­tő­ben áll. Ez az egyet­len épü­let Isa­sze­gen, amely lát­ta a csa­tát s azóta is meg­van. Nyolc­szög alap­raj­zú góti­kus tor­nya rit­ka épí­té­sze­ti érték, amely a gyön­gyös­pa­tai temp­lom­mal vagy a kas­sai dóm­mal állít­ha­tó pár­hu­zam­ba.

A Szent Már­ton-temp­lom fél­kör­íves szen­té­lye

A fél­kör­íves szen­tély jel­zi, hogy az Öreg­temp­lom helyén ere­de­ti­leg egy kerek­temp­lom (kör­temp­lom) állt, mely­nek alap­fa­lai a régé­sze­ti fel­tá­rá­sok­kor elő is buk­kan­tak. Ezt épí­tet­ték át a XV. szá­zad során góti­kus stí­lus­ban. Az Árpád-kori tele­pü­lés sokat szen­ve­dett a tör­té­ne­lem során: a török idők­ben hosszú évti­ze­dek­re tel­je­sen elnép­te­le­ne­dett. A Szent Már­ton-temp­lom is meg­síny­let­te ezt az idő­sza­kot: bol­to­za­ta beom­lott. A török kiűzé­sét köve­tő­en, a XVIII. szá­zad­ban barokk ízlés sze­rint átala­kí­tot­ták. Sze­ren­csé­re, a későb­bi korok vál­toz­ta­tá­sai nem for­gat­ták ki ere­de­ti stí­lu­sá­ból, így – hely­re­ál­lít­va – ma is hite­les tanú­ja közép­ko­ri kul­tú­ránk gaz­dag­sá­gá­nak. 1937 óta – ekkor készült el Isa­szeg új plé­bá­nia­temp­lo­ma – kiegé­szí­tő sze­re­pet tölt be a meg­nö­ve­ke­dett lélek­szá­mú közös­ség hit­éle­té­ben.

Az Öreg­temp­lom­tól az isa­sze­gi Hon­véd Emlék­mű felé foly­tat­tuk utun­kat, ahol egye­sü­le­tünk ünne­pi meg­em­lé­ke­zé­sét tar­tot­tuk. A tele­pü­lés fölé emel­ke­dő Sza­bad­ság-hegy (vagy Szo­bor-hegy) tete­jén állí­tot­ták fel 1901-ben – a csa­ta 50. évfor­du­ló­ján – Rad­nai Béla szob­rász­mű­vész alko­tá­sát, amely egy zász­lót vivő hon­vé­det ábrá­zol. A talap­za­ton az isa­sze­gi csa­tá­ban részt vett négy tábor­nok, Aulich Lajos, Dam­ja­nich János, Gör­gey Artúr és Klap­ka György dom­bor­mű­vei lát­ha­tók. Az emlék­mű alat­ti krip­tá­ban a csa­tá­ban elesett hon­vé­dek nyug­sza­nak.

A Szent Már­ton-temp­lom­nál
Lados Balázs

A Hon­véd Emlék­mű­nél Lados Balázs tör­té­ne­lem­ta­nár, a Magyar Pat­ri­ó­ták Közös­sé­gé­nek elnök­sé­gi tag­ja mon­dott beszé­det. Hang­sú­lyoz­ta, hogy már­ci­us 15-én a szer­ves, orga­ni­kus magyar alkot­mány­fej­lő­dést és tör­té­ne­ti fej­lő­dést ünne­pel­jük, ami­kor a koráb­bi kivált­sá­gok­kal ren­del­ke­ző magyar ren­di elit alkot­má­nyos esz­kö­zök­kel vég­re­haj­tot­ta a jog­ki­ter­jesz­té­si refor­mot.

A revo­lú­ció sze­re­pét Magyar­or­szá­gon a Habs­burg önkény­ura­lom­mal szem­be­ni sza­bad­ság­har­cok kép­vi­se­lik, mert mint Rákó­czi is kinyil­vá­ní­tot­ta, ő is csak a tör­vé­nyes rend hely­re­ál­lí­tá­sá­ért fogott fegy­vert. Ilyen tör­vé­nyes alkot­má­nyos­ság­hely­re­ál­lí­tó sza­bad­ság­harc volt pél­dá­ul Bocs­ka­ié vagy Beth­le­né is.”

Lados Balázs bírál­ta a nyu­ga­ti fogyasz­tói tár­sa­dal­ma­kat, ame­lyek a mul­ti­na­ci­o­ná­lis „magán­ál­la­mok” érde­ke­i­nek meg­fe­le­lő­en szer­ve­ződ­nek. Az ápri­li­si tör­vé­nyek­re büsz­ké­nek kell len­nünk, ám 1849 már prob­le­ma­ti­ku­sabb – fogal­ma­zott Lados Balázs. A köz­tár­sa­ság­pár­ti esz­mék elő­re­tö­ré­se ugyan­is „utat nyi­tott vol­na a magán­ér­de­kek­től mani­pu­lált fogyasz­tói tömeg-álde­mok­rá­cia felé, amely a tör­té­nel­mi fej­lő­dés zsák­ut­cá­ja.”

Az elnök­sé­gi tag sze­rint negy­ven­nyolc a való­di magyar elit erköl­csi for­ra­dal­ma volt, amit az is bizo­nyít, hogy a fel­sza­ba­dí­tott nép szin­te ugyan­azo­kat küld­te a nép­kép­vi­se­le­ti ország­gyű­lés­be, akik­től még ren­di köve­tek­ként a sza­bad­sá­got kap­ta.

Az elit meg­be­csül­te népét és a nép ezért meg­be­csül­te elit­jét, mél­tó­ak let­tek egy­más­hoz és egy­más­ra. Nagy lec­ke ez a mának, a mai magya­rok­nak, mert mél­tó­nak kel­le­ne len­nünk.”

– zár­ta beszé­dét Lados Balázs.

Lovász Ádám beszé­de köz­ben

Lovász Ádám, a Pat­ri­ó­ták tag­ja beszé­dé­ben kiemel­te, hogy min­den sza­bad­ság­harc hon­vé­dő hábo­rú is egy­ben.

A tör­té­ne­lem nem úgy műkö­dik, hogy egy­szer és min­den­kor­ra lete­lep­szik egy nép egy bizo­nyos vidék­re, és ott béké­sen, hábo­rí­tat­la­nul élhet; ennek az idil­li álla­pot­nak pon­to­san a for­dí­tott­ja jel­lem­ző a tör­té­ne­lem egé­szé­re.”

Való­sá­gunk folya­ma­tos küz­de­lem­ben épül, és akár­csak egy épü­let, úgy a Haza is folya­ma­tos kar­ban­tar­tás­ra, javí­tá­sok­ra és fel­újí­tá­sok­ra szo­rul – jelen­tet­te ki Lovász Ádám. „Az elv, a magyar gon­do­lat az a ben­ső lényeg, amely vál­to­zat­lan for­ma­i­sá­got köl­csö­nöz ennek a magasz­tos épü­let­nek. Folya­ma­tos állag­meg­óvás­ra szo­rul a nem­zet, amint azt a már­ci­us 15-én bete­tő­ző­dő tár­sa­dal­mi feszült­ség és az arra adott tör­vény­ho­zói reak­ci­ók is mutat­ták.”

A beszé­de­ket köve­tő­en tag­ja­ink elhe­lyez­ték egye­sü­le­tünk koszo­rú­ját, és gyer­tyát gyúj­tot­tak a hősi halot­tak tisz­te­le­té­re. Innen tovább­gya­lo­gol­tunk a Kál­vá­ria-tető (306 m) olda­lá­ban talál­ha­tó hon­véd­sí­rok­hoz, ahol koszo­rút helyez­tünk el az isa­sze­gi csa­tá­ban hősi halált halt Har­sá­nyi Bálint (1822–1849) hon­véd huszár főtiszt sír­já­nál. A haj­dú­szo­bosz­lói szü­le­té­sű 1848–49-es hős volt a kül­föld­ről haza­buj­do­só Len­key-huszá­rok haza­ho­zó­ja.

Koszo­rú­zás
Meg­em­lé­ke­zés a hon­véd­sí­rok­nál
Az isa­sze­gi csa­ta

A koszo­rú­zást köve­tő­en a csa­ta egy­ko­ri hely­szí­ne­in baran­gol­va, vissza­tér­tünk Isa­szeg­re, ahol túránk véget ért. Egye­sü­le­tünk nem vélet­le­nül nem a fővá­ros­ban, hanem az egyik emlék­he­lyen tar­tot­ta meg­em­lé­ke­zé­sét 2015. már­ci­us 15-én. Hagyo­mányt sze­ret­nénk terem­te­ni ebből, hiszen tör­té­nel­münk­kel és szü­lő­föl­dünk­kel sze­mé­lyes – és nem csak vir­tu­á­lis – kap­cso­la­tot kell kiala­kí­ta­nunk. Hiszen aki nem isme­ri orszá­gát, nem is sze­ret­he­ti azt. Ennek jegyé­ben fogal­ma­zó­dott meg, hogy a jövő­ben emlék­tú­rá­ink ne csak az egye­sü­let tag­ja­i­nak, hanem a nyil­vá­nos­ság­nak szól­ja­nak.

Magyar Patrióták Közössége © 2015. március 16.