A Magyar Pat­ri­ó­ták Közös­sé­ge ren­dez­vény­so­ro­zat­tal, isme­ret­ter­jesz­tő kiad­vánnyal és inter­ne­tes kez­de­mé­nye­zé­sek­kel emlé­ke­zik arra a száz évvel ezelőtt elfo­ga­dott tör­vény­re, amely a nagy hábo­rú­ban elesett kato­nák tisz­te­le­té­re emlék­mű­vek állí­tá­sát ren­del­te el. Sze­ret­nénk, ha a tár­sa­da­lom­ban újra gyö­ke­ret ver­ne az emlé­ke­zés kul­tú­rá­ja és a hábo­rús kegye­let, ezért kez­de­mé­nyez­ni fog­juk a jelen­tő­sebb művé­sze­ti érté­ket kép­vi­se­lő alko­tá­sok műem­lé­ki véde­lem alá helye­zé­sét.

Még komoly har­cok dúl­tak az öreg kon­ti­nen­sen, ami­kor 1917. ápri­lis 19-én szen­te­sí­tet­te az ural­ko­dó az 1917. évi VIII. tör­vény­cik­ket, amely az I. világ­há­bo­rú­ban a hazá­ért elesett hősök emlé­ké­nek meg­örö­kí­té­sé­ről ren­del­ke­zett. A báró Abe­le Ferenc vezér­ka­ri őrnagy által kez­de­mé­nye­zett, száz évvel ezelőtt Tisza Ist­ván minisz­ter­el­nök támo­ga­tá­sá­val meg­szü­le­tett jog­sza­bály elren­del­te, hogy min­den magyar város és köz­ség anya­gi ere­jé­nek meg­fe­le­lő, mél­tó emlé­ket állít­son a világ­há­bo­rú­ban hősi halált halt lako­sa­i­nak: „Őriz­ze meg a késő utó­kor hálás kegye­let­tel azok áldott emlé­ke­ze­tét, akik éle­tük­kel adóz­tak a veszély­ben for­gó haza védel­mé­ben.” Első­ként Hat­van váro­sa állí­tott kato­na­szob­rot, Fin­ta Sán­dor művét 1917. novem­ber 25-én Ugron Gábor bel­ügy­mi­nisz­ter jelen­lé­té­ben avat­ták fel. 1924 óta május utol­só vasár­nap­ja a Hősök Emlék­ün­ne­pe, ami 1946-ig már­ci­us 15. és augusz­tus 20. mel­lett Magyar­or­szág har­ma­dik nem­ze­ti ünnep­nap­ja volt.

Az elsőként felavatott hatvani hősi emlékmű
Az első­ként fel­ava­tott hat­va­ni hősi emlék­mű

Az ország­szer­te meg­in­dult emlék­mű­ál­lí­tá­so­kat egy erre a cél­ra lét­re­ho­zott szak­mai szer­ve­zet, a Hősök Emlé­két Meg­örö­kí­tő Orszá­gos Bizott­ság (HEMOB) segí­tet­te. A HEMOB mun­kás­sá­gá­ban olyan komoly tekin­té­lyek vál­lal­tak sze­re­pet, mint Alpár Ignác épí­tész, Her­ceg Ferenc író vagy Kal­lós Ede szob­rász­mű­vész. Nagy gon­dot for­dí­tot­tak arra, hogy lehe­tő­leg igé­nyes művé­sze­ti alko­tá­sok szü­les­se­nek. Ennek köszön­he­tő, hogy a meg­va­ló­sult több mint ezer első világ­há­bo­rús hősi emlék­mű jelen­tős része egy­ben kiemel­ke­dő művé­szi érté­ket is kép­vi­sel. A leg­szebb alko­tá­sok között említ­het­jük a fővá­ros­ban a Ludovi­ka Aka­dé­mia előt­ti Név­te­len Hősök Emlé­két, vala­mint a Mar­git híd budai híd­fő­jé­nél a Przemyś­li Hősi Emlé­ket, vidé­ken a jász­be­ré­nyit, makó­it, nagy­kő­rö­sit, szé­kes­fe­hér­vá­rit. Az is fon­tos szem­pont volt, hogy a tele­pü­lé­sek köz­pon­ti, for­gal­mas hely­szí­ne­in fel­ál­lí­tott alko­tá­so­kon a nem­ze­ti jel­ké­pek meg­je­le­ní­té­sén túl lehe­tő­ség sze­rint a hősök nevei is fel­ír­va sze­re­pel­je­nek.

A szá­za­dik évfor­du­ló alkal­má­ból egye­sü­le­tünk elha­tá­roz­ta, hogy készít egy isme­ret­ter­jesz­tő emlék­köny­vet, amely mel­lék­le­te­ként kivá­lasz­tunk a leg­job­ban sike­rült alko­tá­sok közül szá­zat, hogy azo­kat fény­ké­pe­sen és szö­ve­ge­sen is bemu­tas­suk. Táv­la­ti cél­ja­ink között sze­re­pel egy XXI. szá­za­di köve­tel­mé­nyek­nek meg­fe­le­lő inter­ne­tes adat­bá­zis lét­re­ho­zá­sa is. Bár a tör­vény a máso­dik világ­há­bo­rú után is hatály­ban maradt, a beren­dez­ke­dő kom­mu­nis­ta dik­ta­tú­ra a hősök emlé­ke­ze­tét fele­dés­re ítél­te, a hábo­rús kegye­let kizá­ró­lag a meg­szál­ló szov­jet kato­nák és a par­ti­zá­nok irá­nyá­ban érvé­nye­sül­he­tett. Ennek jegyé­ben az emlék­mű­vek egy részét eltá­vo­lí­tot­ták vagy eldu­gott helyek­re, teme­tők­be szám­űz­ték.

A móri emlékmű talapzatán a Szent Korona jelenik meg a koronázási jelvényekkel
A móri emlék­mű talap­za­tán a Szent Koro­na jele­nik meg a koro­ná­zá­si jel­vé­nyek­kel
A horgosi (Csongrád vármegye, ma Délvidék) emlékművet hiába keressük, a jugoszlávok megsemmisítették
A hor­go­si (Csong­rád vár­me­gye, ma Dél­vi­dék) emlék­mű­vet hiá­ba keres­sük, a jugo­szlá­vok meg­sem­mi­sí­tet­ték

Saj­nos az 1918-as zűr­za­va­ros álla­po­tok és a tri­a­no­ni ország­cson­kí­tás követ­kez­té­ben az elsza­kí­tott terü­le­te­ken csak kevés emlék­mű való­sul­ha­tott meg, és azok jelen­tős részét is elpusz­tí­tot­ták az utód­ál­la­mi ható­sá­gok. A nem­ze­ti össze­tar­to­zás jegyé­ben a Magyar Pat­ri­ó­ták Közös­sé­ge azt is vál­lal­ja, hogy össze­ál­lít­ja a hatá­ron túli első világ­há­bo­rús magyar emlék­mű­vek jegy­zé­két. Azon álla­mok ese­té­ben, ame­lyek­kel hadi­sír­egyez­ményt kötött Magyar­or­szág, ezek az emlék­mű­vek nem­zet­kö­zi jogi véde­lem alatt áll­nak.

Egye­sü­le­tünk a nem­ze­ti érté­kek meg­őr­zé­se és a hábo­rús kegye­let újjá­élesz­té­se érde­ké­ben a 2017-es évet az első világ­há­bo­rús emlék­mű­vek évé­nek nyil­vá­ní­tot­ta. Az esz­ten­dő során meg­em­lé­ke­zé­se­ket fogunk tar­ta­ni a hősi emlék­mű­vek téma­kö­ré­ben, és vál­lal­tuk egy igé­nyes isme­ret­ter­jesz­tő kiad­vány elké­szí­té­sét az első világ­há­bo­rú­ban elesett kato­nák kul­tu­szát meg­örö­kí­tő köz­té­ri alko­tá­sok­ról. A nép a párt­ál­la­mi elnyo­más ide­jén is évről évre gyer­tyát gyúj­tott az elesett kato­nák emlé­ké­re, ám mivel a szob­ro­kat nem volt aján­la­tos kar­ban tar­ta­ni, több­sé­gük álla­po­ta lerom­lott. Ezért is üdvöz­len­dő, hogy idén a magyar kor­mány anya­gi támo­ga­tást nyújt az első világ­há­bo­rús emlék­mű­vek fel­újí­tá­sá­hoz. A Magyar Pat­ri­ó­ták Közös­sé­ge fel­ajánl­ja, hogy az érin­tett önkor­mány­za­tok részé­re a pályá­za­tok elő­ké­szí­té­sé­hez segít­sé­get nyújt.

Fon­tos emlé­kez­tet­nünk arra, hogy az 1914–1918 köz­ti világ­égés attól kezd­ve, hogy kitört, szá­munk­ra egy­ben hon­vé­dő hábo­rú is volt. A tör­té­ne­lem szo­mo­rú vég­ki­fej­le­te ismert előt­tünk, de nem feled­het­jük azok emlé­két, akik a leg­drá­gáb­bat, éle­tü­ket adták hazán­kért.

Első világháborús magyar katona elfeledett sírja Perőcsény temetőjében (Pest megye)
Első világ­há­bo­rús magyar kato­na elfe­le­dett sír­ja Perő­csény teme­tő­jé­ben (Pest megye)

A nagy hábo­rú­ban a hazá­ért küz­dő hősök emlé­ké­nek meg­örö­kí­té­sé­ről szó­ló tör­vény 2007-ig élt, ami­kor a Gyur­csány-kor­mány mint „szük­ség­te­len” jog­for­rást hatá­lyon kívül helyez­te. Sze­ret­nénk, ha e jog­sza­bály szel­le­mi­sé­ge újból élet­re kel­ne a tár­sa­da­lom­ban, és újra több figyel­met szen­tel­nénk hőse­ink emlé­ke­ze­té­nek. Ennek jegyé­ben a Pat­ri­ó­ták inter­ne­tes közös­sé­gi olda­lán (face­book) 2017-ben min­den héten köz­zé­tesszük egy emlék­mű fény­ké­pét és tör­té­ne­tét. Fel­adat­vál­la­lá­sa­ink alap­já­ul egy jelen­leg is zaj­ló, nagy­sza­bá­sú és költ­sé­ges egye­sü­le­ti prog­ram szol­gál: sze­mé­lye­sen fel­ke­res­sük és fény­ké­pe­sen doku­men­tál­juk az elő­ze­te­sen kivá­lasz­tott műal­ko­tá­so­kat. Mind­ezt annak jegyé­ben, amit Her­ceg Ferenc író meg­fo­gal­ma­zott: „Az ilyen emlék­mű­vek mint közös dicső­sé­günk hir­de­tői, a jövő Magyar­or­szág­ban a haza­fi­ság őrtor­nyai lesz­nek; a kato­na­sí­rok fölött pedig, ahol közös fáj­dal­ma­ink pihen­nek, a sze­re­tet veté­se fog kikel­ni.”

Magyar Patrióták Közössége © 2017. január 9.