Augusztus 29-én a farkasréti temetőben sok száz magyar ember vett végső búcsút egyesületünk kiváló tagjától, Éhn Józseftől, aki ugyanezen hónap 18-án töltötte volna be 75-ik életévét. Hivatása szerint építőmérnök, vízépítő szakmérnök, elhivatottságát tekintve pedig cselekvő magyar hazafi volt, igazi patrióta, aki mindvégig a „jót cselekedni” elv jegyében járta a számára kijelölt utat.

Hirtelen szakította el a halál élete fonalát egy otthonában történt baleset következtében, és mi döbbenve álltunk ravatalánál a Farkasréti temető Makovecz Imréről elnevezett ravatalozójánál, mert most szembesültünk azzal igazán, hogy mennyi és milyen fontos dolog megbeszélése maradt el a rohanó idő miatt.

Rohanó idő! Ez egy pontatlan megfogalmazás, nem az idő rohan, annak múlása szabályos. Az ember az, aki mindenáron egyre több dolgot próbál belegyömöszölni abba a számára megadatott, egységnyi részidőbe, nem kellőképpen szelektálva a fontos, kevésbé fontos és lényegtelen között. Közben elfelejt leülni, eltöprengve, mérlegelve gondolatokat cserélni valakivel, annak véleményét kikérni, megismerni.

Ezt a hiányt és mulasztást éreztük meg, mikor a tömegben állva hallgattuk a Tőle búcsúzók szavait. Pedig mi is tudtuk attól a perctől kezdve, hogy 2014-ben belépett egyesületünk tagjai sorába, hogy a magyarság kérdésében Kárpát-medencében gondolkodó, de nem csak gondolkodó, hanem aktívan cselekvő, jótékonykodó ember is. Számtalan kezdeményezést támogatott anyagilag is. Mi is éppen egy ilyen alkalommal találkoztunk Vele személyesen, amikor kiderült, hogy már huzamosabb ideje szimpátiával követte munkánkat.

A Társaság a Kárpát-medence Magyarságáért egyesület alapító elnökeként 2010-ben a Széchenyi Társaság díjazottja lett a magyarság fennmaradása érdekében kifejtett, több évtizedes szolgálatának elismeréseként. 1990-től tevékenyen részt vett a közéletben, mind lakóhelyén, Budaörsön, mind országos viszonylatban. Csak néhány példa: a Budaörsi Polgári Körök egyik alapítója volt, a Polgári Kaszinó társszervezője, a Százak Tanácsának tanácskozási és szavazati jogú tagja. Mindezeket a társadalmi feladatokat munkája és a mérnöki kamarákban végzett teendői mellett látta el.

Tette mindezt szerényen, alázattal, de következetes határozottsággal nemzete érdekében, a keresztény erkölcsiségtől vezérelve. Ez utóbbi sem csupán jól hangzó szólam volt Nála, hisz az egyetemi évek után kötött házassága hitvesével, Gabriellával 57 évig tartott. A „míg a halál el nem választ” fordulat az ő esetükben valóban így történt. Példás család – mondta Hajtó Ödön dr., aki a Mérnöki Kamara nevében búcsúzott Tőle. Valóban példát mutatott családjával is: három fiúgyermek, egy lánygyermek és kilenc unoka kísérte utolsó útjára Éhn Józsefet.

Egyesületünk képviseletében, a gyászolók és méltatók között állva csendben soroltuk magunkban, hogy megbeszéléseink során hány tervünkhöz adott tanácsot, hányszor találkoztak terveink („Emlékszel-e Kőrösmezőre?”), az elszakított területekre vezető útjai során, mikor soha nem feledkezett meg arról, hogy elmondja az ottaniaknak: „a Magyar Patrióták Közösségét is képviselem.” Mikor Gabriellának részvétünket kinyilvánítottam az egyesület nevében, olyan szeretettel és örömmel ölelt át, ahogy azt az ember rokonával, testvérével teszi, és mondta el, hogy Józsi bácsi nagyon szeretett bennünket és nagyon büszke volt az egyesületre.

Önzetlenség, szerénység, tisztelet a másik iránt. A jót adni, és ha viszonozzák, azt örömmel fogadni. Ilyennek ismertük Éhn Józsefet. Közhelynek hangzik, de nem az, nagyon fog hiányozni bölcsessége, segítő gondolkodása. Megtisztelő, hogy sorainkban tudhattunk – és tudhatjuk – Őt.

Gimnáziumi osztálytársa könnyekbe fulladó szavait használom fel a búcsúzáshoz: Emléke legyen áldott, nyugalma csendes!

Berki Edith
Magyar Patrióták Közössége
© 2017. szeptember 18.