Írta: Hetzmann Róbert

Cse­hi­mind­szent régi kis­ne­me­si tele­pü­lés Vas megye Vas­vá­ri járá­sá­ban, Mind­szenty József (1892–1975) bíbo­ros, Magyar­or­szág utol­só her­ceg­prí­má­sá­nak szü­lő­fa­lu­ja. A rend­szer­vál­tá­sig tar­tó emlé­ke­zés-tila­lom után las­san újra kezd kibon­ta­koz­ni Mind­szenty kul­tu­sza a nyu­ga­ti vége­ken. A falu épí­tett örök­sé­ge a köz­ség nagy szü­löt­té­nek emlé­két őrzi.

Bár ennek az írás­nak nem tár­gya a tisz­te­let­re mél­tó bíbo­ros élet­út­ja, Cse­hi­mind­szent tör­té­nel­mi emlé­ke­i­nek jelen­tő­sé­ge nem ért­he­tő meg anél­kül, hogy ne vet­nénk néhány átte­kin­tő pil­lan­tást a zala­eger­sze­gi plé­bá­nos, a későb­bi veszp­ré­mi püs­pök, majd esz­ter­go­mi érsek tör­té­nel­mi pálya­fu­tá­sá­ra. Mind­szentyt Pehm József néven anya­köny­vez­ték, későb­bi nevét szü­lő­fa­lu­ja tisz­te­le­té­re vet­te fel 1942-ben. A mind­két ágról kis­ne­me­si gyö­ke­rű, föld­mű­ves csa­lád­ból szár­ma­zó tehet­sé­ges gyer­mek tanul­má­nya­it Szom­bat­he­lyen végez­te. 1915-ben szen­tel­ték pap­pá. A tanács­köz­tár­sa­ság ide­jén a vörös rend­szer­rel való szem­be­he­lyez­ke­dé­se és hit­ok­ta­tói tevé­keny­sé­ge miatt inter­nál­ták. Már zala­eger­sze­gi plé­bá­nos­ként (1921–1944) komoly tisz­te­let övez­te, első­sor­ban a közös­ség hit­éle­té­nek fel­pezs­dí­té­se és kor­sze­rű egy­ház­szer­ve­ző mun­kás­sá­ga miatt.

Cse­hi­mind­szent a Kár­pát-meden­ce tér­ké­pén
Pél­dá­san fel­újí­tott köz­ke­reszt és a falu temp­lo­ma

Nem köz­is­mert, hogy meg­ha­tá­ro­zó sze­re­pe volt a Mura­köz 1941-es vissza­csa­to­lá­sá­ban. A magyar kor­mány német-hor­vát nyo­más­ra nem szá­molt a Jugo­szlá­via össze­om­lá­sát köve­tő­en meg­szállt, több­sé­gé­ben horv­á­t­aj­kú táj­egy­ség meg­tar­tá­sá­val. Mind­szenty a mura­kö­zi kez­de­mé­nye­zők sza­vát meg­hall­va, az önkén­tes lemon­dás ellen til­ta­koz­va a zalai megye­gyű­lés elé vit­te az ügyet, ami rövi­de­sen orszá­gos támo­ga­tást kapott. Mind­szenty még a minisz­ter­el­nök­kel is vál­lal­ta a konf­ron­tá­ci­ót a Csák­tor­nya köz­pon­tú, régi zalai terü­let vissza­szer­zé­se érde­ké­ben. „Min­den­ről alku­doz­ha­tunk, de hazánk szent föld­je felől soha!” – zár­ta nagy­ha­tá­sú, tar­tal­má­ban máig aktu­á­lis beszé­dét. Fel­lé­pé­se nem maradt ered­mény­te­le­nül: nem­so­ká­ra vég­be is ment a Mura­köz vissza­csa­to­lá­sa. Ez az álla­pot azon­ban köz­is­mert okok­ból saj­nos csak 1945-ig tar­tott.

Mind­szenty bíbo­ros szü­lői háza

1944-ben a veszp­ré­mi püs­pök­ké kine­ve­zett Mind­szentyt a német meg­szál­lás­sal és a ter­ror­ral szem­be­he­lyez­ke­dő állás­fog­la­lá­sai miatt a nyi­la­sok bebör­tö­nöz­ték. A leg­ne­he­zebb idők­ben volt a magyar kato­li­kus egy­ház feje: a pápa 1946-ban szen­tel­te bíbo­ros­sá Rómá­ban. A föld­re­for­mot is szor­gal­ma­zó, szo­ci­á­lis érde­kek kép­vi­se­le­tét fel­vál­la­ló Mind­szenty kez­det­től fog­va a kom­mu­nis­ták ret­te­gett ellen­sé­ge volt. Ele­in­te lejá­ra­tó pro­pa­gan­dát foly­tat­tak elle­ne, majd a bol­se­vik hata­lom­át­vé­telt köve­tő­en, 1948 kará­cso­nyán jog­el­le­ne­sen letar­tóz­tat­ták. A tes­ti-lel­ki kínok­kal gyö­tört bíbo­rost 1949-ben kon­cep­ci­ós per során élet­fogy­tig ter­je­dő fegy­ház­bün­te­tés­re ítél­ték. 1956. októ­ber 30-án magyar kato­nák sza­ba­dí­tot­ták ki fog­sá­gá­ból. Ettől kezd­ve a sza­bad­ság­harc egyik szel­le­mi veze­tő­je lett. Sokat idé­zett rádió­be­szé­de – az egy­ko­ri kom­mu­nis­ta és a mai inter­na­ci­o­na­lis­ta-libe­rá­lis fél­re­ér­tel­me­zé­sek­kel szem­ben – ’56 prog­ram­já­nak lénye­gi össze­fog­la­lá­sa­ként ragad­ha­tó meg. A magyar sza­bad­ság­harc buká­sa után hosszú ide­ig az ame­ri­kai nagy­kö­vet­sé­gen, majd a Vati­kán­ban és Bécs­ben tar­tóz­ko­dott. Mivel hazá­já­ba nem tér­he­tett vissza, a világ­ban szét­szórt magyar­ság pász­to­ra kívánt len­ni. Szám­űze­tés­ben, a bécsi irgal­ma­sok kór­há­zá­ban halt meg 1975. május 6-án. Vég­aka­ra­ta sze­rint a magya­rok által is láto­ga­tott auszt­ri­ai búcsú­já­ró­he­lyen, Mária­cell­ben temet­ték el, a kegy­temp­lom Szent Lász­ló-kápol­ná­já­ban. Holt­tes­tét 1991-ben haza­hoz­ták, és ünne­pé­lye­sen újra­te­met­ték az esz­ter­go­mi bazi­li­ka krip­tá­já­ban.

Cse­hi­mind­szent leg­főbb neve­ze­tes­sé­ge Mind­szenty József szü­lői háza. A régi, módos paraszt­por­ta a bíbo­ros emlé­ke­ze­tét őrző Mind­szenty Ala­pít­vány tulaj­do­na. A Kádár-rend­szer­ben jel­leg­te­len, „szo­ci­a­lis­ta” kiné­ze­tet kapott, de 2013-ban álla­mi támo­ga­tás­sal hely­re­ál­lí­tot­ták, azóta ere­de­ti álla­po­tá­ban tün­dö­köl a 120 éves tömés­ház a vasi tele­pü­lés főut­cá­ján. Ben­ne emlék­ház és kiál­lí­tás műkö­dik, amely tele­fo­nos egyez­te­tés útján láto­gat­ha­tó. (Az emlék­ház tele­fon­szá­ma: 0630–416-4535, illet­ve 0630–514-3054.)

A Min­den­szen­tek-temp­lom sok érté­ket őrzött meg a múlt­ból

Mind­szenty szob­ra Cse­hi­mind­szen­ten
A szü­lői sír­em­lék

A falu közép­ko­ri ere­de­tű, barokk stí­lus­ban átépí­tett régi Min­den­szen­tek-temp­lo­ma – ahol Mind­szenty bíbo­rost meg­ke­resz­tel­ték – önma­gá­ban is érté­kes műem­lék. A tele­pü­lés köz­pont­já­ban, kisebb dom­bon álló szent­egy­ház „mag­va” még az Árpá­dok ide­jén, a XIII. szá­zad­ban épült. Az 1330-as évek­ben a góti­ka jegyé­ben kibő­ví­tet­ték, ekkor nyer­te nyolc­szög alap­raj­zú – máig meg­lé­vő – szen­té­lyét. A török idők folya­ma­tos har­cai miatt e vidé­künk is elnép­te­le­ne­dett, Cse­hi­mind­szent temp­lo­ma pedig rom­má vált. A hódí­tók távoz­tá­val azon­ban újra élet köl­tö­zött a falu­ba: temp­lo­mu­kat az 1690-es évek­ben reno­vál­ták. 1773–74-ben a kegy­úr támo­ga­tá­sá­val jelen­tős átala­kí­tá­so­kat végez­tek, amely során nyu­ga­ti olda­lá­hoz tor­nyot épí­tet­tek. Főol­tár­ké­pe Dor­me­is­ter Ist­ván fes­tő­mű­vész alko­tá­sa. 1929–30-ban bel­se­jét jelen­tő­sen meg­újí­tot­ták. A temp­lom továb­bi érde­kes­sé­ge, hogy a főol­tárt körül­ve­vő, 1982-ben – tehát még a késő-kádá­riz­mus ide­jén – készí­tett fal­fest­mé­nyen (szek­kó) Mind­szenty bíbo­ros édes­any­já­nak alak­ja is meg­je­le­nik.

A temp­lom körül nem­ré­gi­ben pél­dá­san ren­de­zett, a hely szel­le­mi­sé­gé­hez mél­tó par­kot hoz­tak lét­re. A láto­ga­tó meg­te­kint­he­ti a her­ceg­prí­más koráb­ban állí­tott szob­rát, vala­mint a temp­lo­mot meg­ke­rü­lő kereszt­utat, melyet Mind­szenty éle­té­ből, emlék­ira­ta­i­ból vett tema­ti­kus idé­ze­tek tesz­nek sajá­tos­sá. A temp­lom szom­széd­já­ban pedig nem­ré­gi­ben átadott zarán­dok­ház kínál szál­lás­le­he­tő­sé­get mind­azok­nak, akik fel­ke­re­sik a „Magya­rok Lel­ki­is­me­re­té­nek” szü­lő­föld­jét.

Ma is élnek roko­nai a vasi dom­bok ölel­te falu­ban. Szü­lei, Pehm János és Kovács Bor­bá­la a tele­pü­lés fel­ső végé­ben lévő teme­tő­ben nyug­sza­nak. Bár a zarán­do­kok közül a teme­tőt csak keve­sen kere­sik fel, meg­ér egy rövid kité­rőt. Saj­nos, a falu népes­sé­ge a kedvező(bb) lehe­tő­sé­gek elle­né­re folya­ma­to­san elván­do­rol. Ma már csak 360-an lak­ják a rend­szer­vál­tás­kor még ötszáz lel­kes köz­sé­get. Jelen­leg a népes­ség fele cigány. Bár a helyi­ek elmon­dá­sa sze­rint nincs gond velük – nem erő­sza­ko­sak, leg­fel­jebb „csak” fele­sel­nek – nem örül­nek töme­ges meg­je­le­né­sük­nek és soka­so­dá­suk­nak. Szá­mos tős­gyö­ke­res csa­lád a jól ismert prob­lé­mák miatt 10–15 km-rel távo­labb lévő fal­vak isko­lá­i­ba kény­te­len járat­ni gyer­me­két, ami szin­tén nem szol­gál­ja a fia­ta­lok hely­ben mara­dá­sát. Remél­he­tő­leg a zarán­dok­tu­riz­mus a helyi közös­ség szá­má­ra kapasz­ko­dót jelent majd a meg­ma­ra­dá­sért vívott küz­del­mes min­den­na­pok­ban.

A bíbo­ros szü­le­té­se évé­ben állí­tott díszes Mária-szo­bor a köz­ség hatá­rá­ba

Egé­szen biz­tos, hogy Mind­szenty azon magya­rok közé tar­to­zik, akik­kel még hosszú évszá­za­dok múl­tán is törőd­ni fog az utó­kor. Pél­da­mu­ta­tó sze­mé­lyes élet­út­ja, a nagy tár­sa­dal­mi viták­ban kép­vi­selt fele­lős állás­pont­ja, vala­mint el nem évü­lő tet­tei arra köte­lez­nek ben­nün­ket, hogy pél­da­kép­ként állít­suk a jövő nem­ze­dé­kek elé. Ehhez pedig emlé­ke­zés­re és emlék­he­lyek­re van szük­ség. Min­den nem elha­nya­gol­ha­tó és elő­re­mu­ta­tó erő­fe­szí­tés dacá­ra nem ok nél­kül gon­dol­juk azt, hogy még bőven akad ten­ni­va­lónk ezen a téren.

Hetzmann Róbert
A helyszíni képek a szerző saját felvételei, amelyeket 2015 júliusában, magánúton készített.
Magyar Patrióták Közössége
© 2015. augusztus 2.