Így nézett ki eredetileg a Váci utca 54.

Ma már talán nehéz elhinni, hogy a régi Pest utcaképét eredetileg nem a négyszintes paloták, eklektikus bérházak, hanem az egyemeletes klasszicista épületek határozták meg. Ebből a hajdani kedves kisvárosi hangulatból mára nem sok maradt: alig-alig néhány ház, az is csak hírmondóul. Ezek közé tartozott egészen 2013-ig a Váci utca 54. sz. épület is, amelyet az egykor falai között lakó politikusról Kovács Béla-házként ismer a művelt olvasóközönség.

A Váci utca 54-et megvásárolta a CBA, s 2009-ben bejelentette, hogy a rendkívül értékes ingatlant „exkluzív” üzletté alakítja át. Ennek az elgondolásnak esett áldozatul másfél évvel ezelőtt a régi Pest egyik utolsó barokk-klasszicista lakóépülete, amelyen még meg lehetett mutatni honfitársainknak és turistáinknak egyaránt, milyen volt ez a város kétszáz évvel ezelőtt. Budapest világvárossá fejlesztése során ugyanis a hatalmas városrendezéseknek – a budai Várnegyed kivételével – áldozatul esett a hagyományos településkép.

Ami azt illeti, a bolt valóban nagyon színvonalas lett. Berendezése, a kínálat gazdagsága üde színfoltot képvisel a még mindig elképesztően sivár, a fogyasztás ösztönzésén kívül semmiféle egyéb ideával nem rendelkező magyarországi konzumok világában. A beruházásnak mégsem lehet örülni. Az egyemeletes ház tetejére ugyanis ráerőszakoltak egy roppant környezetidegen, modernista acélszerkezetes üvegkupolát, amely ráadásul még előre is ugrik az eredeti épületfalakhoz képest. Ennek az „üvegketrecnek” köszönhetően a klasszicista homlokzat egyáltalán nem tud érvényesülni. Majdnem olyan, mintha ezt az épületet lebontották volna – ami részben igaz is, hiszen a rossz műszaki állapotba jutott házat (a hivatalos indokolás szerint életveszély, illetve a fa és a falazat gombásodása miatt) teljesen „kibelezték”, az udvari szárnyak XVIII. századi falait megsemmisítve. Kár, hogy az engedélyezési eljárás során az illetékes örökségvédelmi szakhatóság ebben nem látott semmi kivetnivalót, és megadta hozzájárulását a történelmi környezetbe nem illő átépítéshez.

Megkezdődött a bontás
A tervezők előtt a „régi narancsházak formavilága” lebegett – alaposan sikerült elrontani az épületet
Kovács Béla emléktáblája villányi bogyólé és egri bikavér között

Nagyon meg fog lepődni ugyanakkor, aki Kovács Béla kisgazda politikus előtt tisztelegve szeretne egy koszorút vagy egy virágot elhelyezni. Emléktábláját eltüntették a szemek elől – állítólag műemlékvédelmi okokból, hogy a nagyméretű márványtábla ne takarja ki az épület klasszicista vonásait. Bent, az épület kapualjában kapott cseppet sem hivalkodó helyet, jelenleg épp néhány üveg villányi „bogyólé” és egri bikavér között kell utat törnie tekintetünknek, hogy a kommunista diktatúra áldozatának emlékét felfedezhessük. Pedig ez az a ház, ahonnan a szovjet megszálló hatalom Kovács Bélát 1947. február 25-én (amely ma a kommunista diktatúra áldozatainak emléknapja) elhurcolta. Ha másnak nem is, legalább ennek a ténynek alázatot kellett volna ébresztenie az építtetőben.

El kell ismerni, hogy ami a Kovács Béla-házban hivatalosan műemléki érték volt, annak bántódása nem esett. Hiszen a földszintet és az első emeletig tartó régi homlokzatot is példásan rekonstruálták. Csak éppen mindent tönkretettek abból a varázsból, amit ez az épület nekünk nyújtott. Elvesztettünk egy ugyan szerény, ám a reformkor mindennapjait idéző házacskát. Egyedi volt és megismételhetetlen. Helyette kaptunk egy otromba üvegkupolát, miáltal az épület kibékíthetetlen ellentétbe került saját magával, jócskán belerondítva a Váci utca történelmi hangulatába. Mikor vesszük végre tudomásul, hogy műemlékeink nem „megújuló erőforrások”?

Hetzmann Róbert
A képek az egyesület felvételei
Magyar Patrióták Közössége
© 2015. március 19.