Hetzmann Róbert írása

Már­is kitört az ideo­ló­gi­ai hábo­rú a Budai Vár ter­ve­zett újjá­épí­té­se kér­dé­sé­ben. Ahogy ezt jósol­ni lehe­tett, az érték­őr­ző hon­pol­gá­rok részé­ről rég­óta óhaj­tott rekonst­ruk­ci­ós elkép­ze­lé­sé­vel szem­ben meg­in­dult az “ellen­tá­ma­dás”, még­pe­dig a “hala­dó bal­ol­dal” irá­nyá­ból, akik a tör­té­nel­mi épü­let hely­re­ál­lí­tá­sa helyett a kádá­ri kul­túr­po­li­ti­ka ter­mé­két őriz­nék. Egy­ál­ta­lán nem ért min­ket várat­la­nul, ám összes­sé­gé­ben még­is­csak meg­hök­ken­tő, ahogy a bal­ol­da­li-libe­rá­lis hang­adók egy meg­le­he­tő­sen elfo­gult riport­ban való­ság­gal neki­ron­tot­tak a tör­té­ne­ti hagyo­mányt kép­vi­se­lő esz­mék­nek. Mivel a Hausz­mann-prog­ram 2024-ig szól, ezért túl­zás nél­kül állít­hat­juk, hogy a követ­ke­ző tíz évben fon­tos szim­bo­li­kus viták fog­ják a kedé­lye­ket bor­zol­ni.

Talán az sem lehet meg­le­pő, hogy a nagy vita első fel­vo­ná­sá­nak éppen az Index.hu, Magyar­or­szág leg­ol­va­sot­tabb libe­rá­lis médi­u­ma adott teret. A cikk első­sor­ban az OSA Archí­vum véle­mé­nyén alap­szik, ame­lyet ele­ve úgy állít be, mint­ha vala­mi­fé­le álla­mi vagy leg­alább­is “min­den­ha­tó” tudo­má­nyos inté­zet len­ne, amely­nek az állás­pont­ja több mint véle­mény, ha nem egye­ne­sen maga a tény. Hol­ott az OSA nem más, mint “a buda­pes­ti Közép-Euró­pai Egye­te­men műkö­dő kuta­tá­si és kul­tu­rá­lis intéz­mény, a közel­múlt és a jelen­kor világ­tör­té­nel­mé­nek egyik leg­je­len­tő­sebb saj­tó­ar­chí­vu­ma és audio­vi­zu­á­lis gyűj­te­mé­nye” (idé­zet az OSA hon­lap­já­ról). Vagy­is, egy bel­ső intéz­mény a Soros György által ala­pí­tott – és filo­zó­fi­a­i­lag a libe­ra­liz­mus­hoz kötő­dő – CEU-n, amely­nek az igaz­ga­tó­ja, Rév Ist­ván azzal kez­di meg­szó­la­lá­sát, hogy: “Ami a palo­tá­val tör­té­nik, az ránk tar­to­zik.” Mivel úgy érez­zük, hogy talán ránk is, ezért bátor­ko­dunk újra meg­szó­lal­ni ebben a kér­dés­ben.

Kár, hogy az OSA meg­kér­de­zett mun­ka­tár­sa­i­tól egy kuta­tó­in­té­zet­hez mél­tat­lan módon a tör­té­nel­mi tények elfer­dí­té­se, sőt meg­má­sí­tá­sa sem áll távol. A cikk hem­zseg az olyan csúsz­ta­tá­sok­tól, mint­hogy “ott soha nem tró­nolt király.” A cikk­író pedig öröm­mel csat­la­ko­zik egyik leg­na­gyobb nem­ze­ti emlék­he­lyünk szel­le­mi lebon­tá­sá­hoz, ami­kor hatal­mas betűk­kel ex kated­ra leszö­ge­zi, hogy “A budai palo­ta ugyan­is mind­össze 68 évig volt állam­igaz­ga­tá­si köz­pont­ja Magyar­or­szág­nak, Mátyás trón­ra lépé­sé­től kezd­ve Mohá­csig.” Ami per­sze nyil­ván­va­ló hazug­ság, hiszen a IV. Béla által 1247-ben épí­tett budai vár – kisebb-nagyobb meg­sza­kí­tá­sok­kal ugyan – 700 éven át volt a Magyar Király­ság állam­igaz­ga­tá­si cent­ru­ma. IV. Bélán kívül pél­dá­ul Zsig­mond király ide­jén, aki német-római csá­szár­ként ide helyez­te egész Euró­pa köz­pont­ját. És nem csak Mohá­csig – kár ugyan­is, hogy ebben a rend­kí­vül jelen­tős kuta­tá­si köz­pont­ban nem tud­ják, hogy Buda nem 1526-ban került török kéz­re, hanem csak 1541-ben. S bár ezt köve­tő­en hosszú ide­ig való­ban Pozsony volt hazánk ide­ig­le­nes fővá­ro­sa, ám a törö­kök kiker­ge­té­sét köve­tő­en Budát tekin­tet­ték az ország szel­le­mi és poli­ti­kai köz­pont­já­nak. Ennek leg­vi­lá­go­sabb jele, hogy a kirá­lyi palo­ta újjá­épí­té­sé­hez már 1715-ben hoz­zá­kezd­tek. Az igaz, hogy ezt köve­tő­en király élet­vi­tel­sze­rű­en nem lakott ben­ne, de még­is­csak az ország szak­rá­lis és tör­té­nel­mi köz­pont­ja volt, ame­lyért 1849-ben hon­vé­dek szá­zai adták éle­tü­ket.

A szög per­sze csak kibú­jik a zsák­ból. Az emlí­tett intéz­mény veze­tő­je sze­rint ugyan­is a kupo­lá­ja csú­csán a Szent Koro­na máso­la­tá­val díszí­tett, nem­ze­ti múl­tunk jelen­tő­sé­gét kife­je­ző épü­let “egy anti­de­mok­ra­ti­kus világ hatal­mi intéz­mé­nye.” Idéz­zük ugyan­ak­kor az igaz­ga­tó önle­lep­le­ző nyi­lat­ko­za­tát, amely rávi­lá­gít arra, milyen gon­do­lat száll szem­be a tör­té­nel­mi Magyar­or­szág egyik leg­fon­to­sabb műem­lé­ké­nek hely­re­ál­lí­tá­sá­val: „Az ember ott áll szem­ben a hata­lom épü­le­té­vel, és érzi a saját kiszol­gál­ta­tott­sá­gát. Nem arról van szó, hogy az embe­rek hasz­nál­ják ezt teret, nincs egy ját­szó­tér, nem lehet bicik­liz­ni, kutyát sétál­tat­ni. Hanem hogy tát­sák el a szá­ju­kat. Pedig a demok­rá­ci­á­ban az ember­nek úgy kel­le­ne érez­nie, hogy övé az állam, nem úgy, hogy neki kell visel­ked­nie.” Mind­ez nem más, mint a bal­li­be­rá­lis értel­mi­ség állás­fog­la­lá­sa a hagyo­má­nyon ala­pu­ló rend, a tör­té­nel­mi múlt meg­be­csü­lé­se, a tekin­tély­tisz­te­let, a hősi­es élet­fel­fo­gás ellen.

A cikk leg­fon­to­sabb ellen­ér­ve ugyan­ak­kor az, hogy a vár­ra szánt 200 mil­li­árd forint olyan hatal­mas összeg, ame­lyet vétek imma­te­ri­á­lis célok­ra for­dí­ta­ni. Ám ha figye­lem­be vesszük, hogy való­já­ban ez a tény­leg tete­mes kiadás tíz év alatt fog jelent­kez­ni, az így éven­te fel­me­rü­lő átla­go­san 20 mil­li­ár­dos “köl­te­ke­zés” mind­össze néhány kilo­mé­ter autó­pá­lya ára. Ha már Magyar­or­szág egyik leg­fon­to­sabb tör­té­ne­ti teré­nek hely­re­ál­lí­tá­sá­ról beszé­lünk, ez iga­zán nem nevez­he­tő irre­á­lis­nak. Per­sze, a szo­ci­á­lis dema­gó­gia iránt fogé­kony hon­fi­tár­sa­ink szá­má­ra, akik meg­szok­ták, hogy a közös­ből kiven­ni jó (“osz­to­ga­tást a nép­nek”), oda beten­ni pedig nem annyi­ra, ez az érve­lés alig­ha lehet meg­győ­ző. De azt talán ők is – még ha saj­ná­la­tos módon vég­képp el is zár­kóz­nak a maga­sabb ren­dű célok­tól – mél­tá­nyol­ják, hogy ez egy olyan kul­tu­rá­lis beru­há­zás, amely – külö­nö­sen a turiz­mus és a ven­dég­lá­tás terén – bősé­ge­sen meg fog térül­ni, mint ahogy az Euró­pa más, egy­elő­re nálunk bát­rabb orszá­ga­i­ban (Német­or­szág, Len­gyel­or­szág, Orosz­or­szág) is tör­tént, ahol a fon­tos tör­té­nel­mi épü­le­tek újjá­épí­té­se mel­lett dön­töt­tek. A hely­re­ál­lí­tás 10 éve ráadá­sul ren­ge­teg érté­kes mun­ka­he­lyet fog terem­te­ni, gon­dol­junk csak az épí­té­sze­ti rész­le­tek mes­te­ri meg­mun­ká­lá­sá­ra…

Min­den magyar­nak fel kell ismer­nie, hogy a Budai Vár és ben­ne a Kirá­lyi Palo­ta lát­ké­pét és a nem­zet éle­té­ben betöl­tött sze­re­pét a zsi­ge­ri­leg hagyo­mány­ta­ga­dó kom­mu­nis­ta dik­ta­tú­ra hami­sí­tot­ta meg, még­pe­dig szán­dé­ko­san úgy, hogy az a Szent Ist­ván-i Magyar­or­szág­ra lehe­tő­leg sem­mi­ben se emlé­kez­tes­sen. Sze­ren­csé­re, a palo­ta az ere­de­ti­leg kilá­tás­ba helye­zett lerom­bo­lás­tól meg­me­ne­kült, így hely­re­ál­lít­ha­tó­sá­gá­hoz – bizo­nyos doku­men­tá­lat­la­nul elpusz­tult bel­ső tere­ket, pótol­ha­tat­lan műal­ko­tá­so­kat kivé­ve – két­ség sem fér. Még mielőtt a múlt­ta­ga­dás esz­mé­je ebben a kér­dés­ben is véle­mény-mono­pó­li­u­mot sze­rez­ne, úgy érez­tük, hogy meg kell szó­lal­nunk, mint a budai vár hely­re­ál­lí­tá­sá­nak támo­ga­tói. Nehogy már csak azok hal­las­sák a hang­ju­kat, akik kutya­sé­tál­ta­tó­kat, ját­szó­te­re­ket és bicik­li­pá­lyá­kat sze­ret­né­nek a kirá­lyi palo­ta helyé­re. Éppen ezért ebbe a “vitá­ba” ezen­nel bele­vet­jük magun­kat. Haj­rá, fel a vár­fa­lak­ra!

A szer­ző a Magyar Pat­ri­ó­ták Közös­sé­ge elnö­ke, sza­bad­ide­jé­ben a Budai Vár kuta­tó­ja

Hetzmann Róbert
Magyar Patrióták Közössége
© 2015. március 4.