2015-ben az ország­gyű­lés novem­ber 15-ét, Beth­len Gábor erdé­lyi feje­de­lem szü­le­tés­nap­ját a Magyar Szór­vány Nap­já­vá nyil­vá­ní­tot­ta. A Magyar Pat­ri­ó­ták Közös­sé­ge nagyon fon­tos­nak tart­ja a szór­vány­ban élő mint­egy négy­száz­ezer magyar­ra való foko­zot­tabb oda­fi­gye­lést, mivel eze­ken a terü­le­te­ken a magyar közös­ség tel­jes fel­szá­mo­ló­dá­sa az utób­bi évti­ze­dek­ben valós közel­ség­be került. Idén novem­ber 18-án részt vet­tünk a hagyo­má­nyos Besz­ter­cei Magyar Bálon, és öröm­mel érzé­kel­tük a helyi közös­ség tag­ja­i­ban meg­lé­vő élet­erőt.

Négy­ta­gú kül­dött­sé­günk novem­ber 17-én pén­te­ken indult Buda­pest­ről. Első állo­má­sunk egy Árpád-kori falu, a Szat­már megyei Sza­mosk­ras­só volt. Ez a Sza­mos men­ti, még 70%-ban magyar tele­pü­lés nem szór­vány, hanem a par­ti­umi tömb­te­rü­let – és egy­ben az Alföld – perem­fa­lu­ja, ahol szin­tén nagy szük­ség van a nem­zet­meg­tar­tó cse­le­ke­de­tek­re. A közös­ség refor­má­tus lel­ki­pász­to­ra, Mihály Lehel fogad­ta egye­sü­le­tün­ket, és más­nap a hely­ben ille­té­kes Nagy­kolcs köz­ség pol­gár­mes­te­ré­vel, Domo­kos Sán­dor­ral meg­te­kin­tet­tük a helyi közös­ség érté­ke­it. A falu fő neve­ze­tes­sé­ge a Dar­vay-kúria, ahol 1848. decem­ber 13-án meg­szállt Bem József tábor­nok, mielőtt a hon­vé­dek­kel az erdé­lyi had­szín­tér­re vonult. A tisz­te­le­tes úr és a pol­gár­mes­ter tár­sa­sá­gá­ban meg­ko­szo­rúz­tuk a tábor­nok mell­szob­rát, melyet a kis­sé átala­kí­tott haj­da­ni föl­des­úri lak előtt állí­tot­tak fel. Innen néhány lépés­nyi­re, egy köze­li mag­tár­ban bete­kin­tést nyer­tünk a házi olaj­saj­to­lás folya­ma­tá­ba. Ma már gépi­e­sí­tett tech­no­ló­gia segít a hely­ben ter­melt nap­ra­for­gó fel­dol­go­zá­sá­ban. Az így nyert étolaj zama­tát össze sem lehet hason­lí­ta­ni az üzle­tek­ben kap­ha­tó vegy­ipa­ri ter­mé­ke­ké­vel!

Az 1798-ban barokk stí­lus­ban épült, táj­jel­le­gű refor­má­tus temp­lom meg­te­kin­té­se után a fel­újí­tás­ra váró gyü­le­ke­ze­ti ház­ban tet­tünk láto­ga­tást, aho­vá a hely­be­li asszo­nyok rend­sze­re­sen össze­jár­nak csi­ga­tész­ta készí­té­sé­re. A mun­ka­fo­lya­mat meg­szem­lé­lé­se köz­ben a sza­mosk­ras­só­i­ak finom hely­ben sütött fánk­kal lep­ték meg csa­pa­tun­kat, amit jóízű­en fogyasz­tot­tunk el.

Készül az olaj

Hagyo­má­nyos fej­fák a sza­mosk­ras­sói teme­tő­ben

Már dél körül járt az idő, ami­kor búcsút vet­tünk sza­mosk­ras­sói ven­dég­lá­tó­ink­tól, és átlép­ve a nyel­vi hatá­ro­kat, a román­aj­kú sza­mo­si erdő­vi­dé­ken foly­tat­tuk utun­kat az erdé­lyi Besz­ter­ce felé. Útköz­ben csak egy rövid idő­re áll­tunk meg a Nagy­bá­nyá­hoz közel eső Hagy­más­lá­po­son.

A késő dél­utá­ni órák­ban, Dés, Beth­len útirá­nyon át hideg esős-ködös idő­ben érkez­tünk Besz­ter­ce-Naszód megye szék­he­lyé­re. Az Erdély kapu­já­nak is neve­zett egy­ko­ri szász keres­ke­dő­vá­ros, Besz­ter­ce (néme­tül Bis­t­ritz) 67 ezer lako­sá­ból a leg­utób­bi (2011) nép­szám­lá­lás alkal­má­val három és fél ezren val­lot­ták magu­kat magyar nem­ze­ti­sé­gű­nek, ami az össz­la­kos­ság alig 5%-a.

Cso­por­tunk Besz­ter­cén

Par­ti János, a Besz­ter­ce-Naszód megyei RMDSZ val­lá­so­kért és helyi szer­ve­ze­te­kért fele­lős ügy­ve­ze­tő alel­nö­ke várt min­ket a refor­má­tus egy­ház által üzem­el­tett kol­lé­gi­um épü­le­té­ben. Első­ként a szász evan­gé­li­kus temp­lo­mot tekin­tet­tük meg a város főte­rén, ami egész Erdély leg­ma­ga­sabb harang­tor­nyá­val büsz­kél­ked­het. A régi céhes zász­lók máso­la­ta­i­val díszí­tett ódon közép­ko­ri temp­lom még őrzi a kite­le­pí­tett-kiűzött-kiván­do­rolt német közös­ség emlé­két, de isten­tisz­te­le­tet már nem tar­ta­nak ben­ne. Emlé­ke­ze­tes, hogy temp­lom­to­rony 2008-ban talán nem min­den szán­dé­kos­ság nél­kül láng­ra lob­bant és a tűz­ben oda­vesz­tek a haran­gok is. Ma lift repí­ti fel a város­ba láto­ga­tó turis­tá­kat, hogy a ház­te­tők fölött szé­dü­le­tes magas­ság­ban kör­be­ve­ze­tő rene­szánsz kör­fo­lyo­só­ból gyö­nyör­köd­hes­se­nek az elő­tá­ru­ló város­kép­ben vagy a Kár­pá­tok köze­li csú­csa­i­ban. Idén újra meg­ál­la­pí­tot­tuk, hogy Besz­ter­ce meg­le­pő­en ked­ves ékszer­do­boz az erdé­lyi váro­sok között, ami­re csak kis­mér­ték­ben sütöt­te rá bélye­gét a Cea­uşes­cu-kor­szak.

A Magyar Pat­ri­ó­ták Közös­sé­ge és a besz­ter­cei magyar­ság közöt­ti bará­ti kap­cso­lat immá­ron több mint egy éves múlt­ra tekint vissza. Leg­utóbb idén ápri­lis­ban a Pat­ri­ó­ta esték kere­té­ben talál­koz­tunk Buda­pes­ten. Ezút­tal a szór­vány nap­ja alkal­má­ból ismét Besz­ter­cén keres­tük fel bará­ta­in­kat, akik meg­hív­tak min­ket a helyi tár­sa­dal­mi, kul­tu­rá­lis és gaz­da­sá­gi élet magyar sze­rep­lő­i­nek egyik fő talál­ko­zó­he­lyé­re, a novem­be­ri magyar bál­ra. Este nyolc óra körül kez­de­tét vet­te a haj­na­lig tar­tó mula­tás, ami­re több mint három­szá­zan jöt­tek el, mutat­va ezzel a helyi közös­ség töret­len ere­jét.

Vasár­nap szo­mo­rú, esős idő­ben, de a besz­ter­ce­i­ek között eltöl­tött nap után még­is­csak fel­üdít­ve érkez­tünk vissza a kin­cses Erdély­ből. Az eltöl­tött napo­kért ezúton is köszö­ne­tet mon­dunk ked­ves ven­dég­lá­tó­ink­nak!

Magyar Patrióták Közössége © 2017. november 29.