2015-ben az országgyűlés november 15-ét, Bethlen Gábor erdélyi fejedelem születésnapját a Magyar Szórvány Napjává nyilvánította. A Magyar Patrióták Közössége nagyon fontosnak tartja a szórványban élő mintegy négyszázezer magyarra való fokozottabb odafigyelést, mivel ezeken a területeken a magyar közösség teljes felszámolódása az utóbbi évtizedekben valós közelségbe került. Idén november 18-án részt vettünk a hagyományos Besztercei Magyar Bálon, és örömmel érzékeltük a helyi közösség tagjaiban meglévő életerőt.

Négytagú küldöttségünk november 17-én pénteken indult Budapestről. Első állomásunk egy Árpád-kori falu, a Szatmár megyei Szamoskrassó volt. Ez a Szamos menti, még 70%-ban magyar település nem szórvány, hanem a partiumi tömbterület – és egyben az Alföld – peremfaluja, ahol szintén nagy szükség van a nemzetmegtartó cselekedetekre. A közösség református lelkipásztora, Mihály Lehel fogadta egyesületünket, és másnap a helyben illetékes Nagykolcs község polgármesterével, Domokos Sándorral megtekintettük a helyi közösség értékeit. A falu fő nevezetessége a Darvay-kúria, ahol 1848. december 13-án megszállt Bem József tábornok, mielőtt a honvédekkel az erdélyi hadszíntérre vonult. A tiszteletes úr és a polgármester társaságában megkoszorúztuk a tábornok mellszobrát, melyet a kissé átalakított hajdani földesúri lak előtt állítottak fel. Innen néhány lépésnyire, egy közeli magtárban betekintést nyertünk a házi olajsajtolás folyamatába. Ma már gépiesített technológia segít a helyben termelt napraforgó feldolgozásában. Az így nyert étolaj zamatát össze sem lehet hasonlítani az üzletekben kapható vegyipari termékekével!

Az 1798-ban barokk stílusban épült, tájjellegű református templom megtekintése után a felújításra váró gyülekezeti házban tettünk látogatást, ahová a helybeli asszonyok rendszeresen összejárnak csigatészta készítésére. A munkafolyamat megszemlélése közben a szamoskrassóiak finom helyben sütött fánkkal lepték meg csapatunkat, amit jóízűen fogyasztottunk el.

Készül az olaj

Hagyományos fejfák a szamoskrassói temetőben

Már dél körül járt az idő, amikor búcsút vettünk szamoskrassói vendéglátóinktól, és átlépve a nyelvi határokat, a románajkú szamosi erdővidéken folytattuk utunkat az erdélyi Beszterce felé. Útközben csak egy rövid időre álltunk meg a Nagybányához közel eső Hagymásláposon.

A késő délutáni órákban, Dés, Bethlen útirányon át hideg esős-ködös időben érkeztünk Beszterce-Naszód megye székhelyére. Az Erdély kapujának is nevezett egykori szász kereskedőváros, Beszterce (németül Bistritz) 67 ezer lakosából a legutóbbi (2011) népszámlálás alkalmával három és fél ezren vallották magukat magyar nemzetiségűnek, ami az összlakosság alig 5%-a.

Csoportunk Besztercén

Parti János, a Beszterce-Naszód megyei RMDSZ vallásokért és helyi szervezetekért felelős ügyvezető alelnöke várt minket a református egyház által üzemeltett kollégium épületében. Elsőként a szász evangélikus templomot tekintettük meg a város főterén, ami egész Erdély legmagasabb harangtornyával büszkélkedhet. A régi céhes zászlók másolataival díszített ódon középkori templom még őrzi a kitelepített-kiűzött-kivándorolt német közösség emlékét, de istentiszteletet már nem tartanak benne. Emlékezetes, hogy templomtorony 2008-ban talán nem minden szándékosság nélkül lángra lobbant és a tűzben odavesztek a harangok is. Ma lift repíti fel a városba látogató turistákat, hogy a háztetők fölött szédületes magasságban körbevezető reneszánsz körfolyosóból gyönyörködhessenek az előtáruló városképben vagy a Kárpátok közeli csúcsaiban. Idén újra megállapítottuk, hogy Beszterce meglepően kedves ékszerdoboz az erdélyi városok között, amire csak kismértékben sütötte rá bélyegét a Ceauşescu-korszak.

A Magyar Patrióták Közössége és a besztercei magyarság közötti baráti kapcsolat immáron több mint egy éves múltra tekint vissza. Legutóbb idén áprilisban a Patrióta esték keretében találkoztunk Budapesten. Ezúttal a szórvány napja alkalmából ismét Besztercén kerestük fel barátainkat, akik meghívtak minket a helyi társadalmi, kulturális és gazdasági élet magyar szereplőinek egyik fő találkozóhelyére, a novemberi magyar bálra. Este nyolc óra körül kezdetét vette a hajnalig tartó mulatás, amire több mint háromszázan jöttek el, mutatva ezzel a helyi közösség töretlen erejét.

Vasárnap szomorú, esős időben, de a beszterceiek között eltöltött nap után mégiscsak felüdítve érkeztünk vissza a kincses Erdélyből. Az eltöltött napokért ezúton is köszönetet mondunk kedves vendéglátóinknak!

Magyar Patrióták Közössége © 2017. november 29.