Pusztuló örökségünk cikksorozat
Kontos Gábor írása

Aba Sámu­el­ról szól írá­som, most azon­ban nem az egy­ko­ron szent­ként tisz­telt király kalan­dos éle­té­ről sze­ret­nék meg­em­lé­kez­ni, hanem nyug­he­lyé­nek mél­tat­lan álla­po­tá­ra hívom fel a figyel­met.

A titokzatos király

A mén­fői csa­ta és Aba Sámu­el halá­la a Képes Kró­ni­ká­ban (For­rás: inter­net)

Nagyon kevés adat­tal ren­del­ke­zünk egyik leg­ko­ráb­bi kirá­lyunk­ról, Aba Sámu­el­ről. Való­szí­nű­leg Szent Ist­ván húgá­nak vagy vala­mely női roko­ná­nak fér­je volt. Éle­té­nek két fő for­rá­sa, a Szent Gel­lért legen­da és Kéz­ai Simon kró­ni­ká­ja egyet ért abban, hogy Aba Sámu­el 1041-ben, Orse­o­lo Péter buká­sa­kor tűnik fel tör­té­nel­münk szín­pa­dán. Míg azon­ban a legen­da sze­rint trón­kö­ve­te­lő volt, a kró­ni­ka azt írja, hogy a Velen­cei Péter­rel elé­ge­det­len erők válasz­tot­ták meg tör­vé­nyes király­nak.[1]

A Kéz­ai Simon által hon­fog­la­ló magyar­nak tar­tott, Ano­ny­mus­nál viszont kazár­nak (kora­be­li szó­hasz­ná­lat­tal kun­nak) titu­lált Aba nem­zet­ség hatal­ma akko­ra volt, hogy Aba Sámu­el az ezred­for­du­ló kör­nyé­kén már az orszá­got veze­tő Turul-ház­ba háza­sod­ha­tott. Ő volt az ország első palo­ta­is­pán­ja, a Szent Ist­ván halá­lát köve­tő trón­vi­szály korá­ban pedig – miu­tán Péter király a kataszt­ro­fá­lis ural­ko­dói mód­sze­rei miatt bőrét félt­ve elme­ne­kült az ország­ból – Magyar­or­szág har­ma­dik kirá­lya. Érde­kes, hogy ő volt az első ún. válasz­tott király, mivel a magyar főurak és egy­há­zi veze­tők király­vá­lasz­tó dön­té­sü­ket a hely­szí­nen tábo­ro­zó kato­nák­kal, vagy­is „a nép­pel” is meg­erő­sí­tet­ték. Ural­ko­dá­sa alatt leg­in­kább a köz­sza­ba­dok­ra, köz­ren­dű­ek­re támasz­ko­dott. Aba Sámu­el a kirá­lyi címet csak igen rövid időn keresz­tül, 1041–1044 között visel­het­te, mivel a hata­lo­mért folyó harc­ban alul maradt és a kró­ni­ka sza­vá­val élve „az övéi” meg­gyil­kol­ták, azaz nem kül­föl­di kéz, hanem egy koráb­bi hazai híve vég­zett vele. Aba Sámu­el tehát har­ma­dik kirá­lyunk volt, de máso­dik­ként halt meg, mivel Péter jó pár évvel túl­él­te őt. Remek „ősszo­ci­a­lis­ta” ural­ko­dót lehe­tett vol­na farag­ni belő­le az elmúlt rend­szer­ben, ha a párt­ál­la­mi veze­tők job­ban elmé­lyed­tek vol­na Magyar­or­szág tör­té­nel­mé­ben. Akkor a sír­ja felett már áll­na egy vas­be­ton emlék­mű és ezt a beszá­mo­lót sem kel­le­ne olvas­nunk.

Sámu­el király ezüst pén­ze. Ano­ny­mus­tól tud­juk, hogy Sámu­el király (Rex Samu­hel) és Aba ugyan­az a sze­mély

Egyedül álló emlékek bújnak meg a föld alatt

Ano­ny­mus azt írja, hogy Árpád feje­de­lem az Abá­kat a Mát­ra­al­ján tele­pí­tet­te le. Tény, hogy az Aba nem­zet­ség ősi bir­to­kai Gyön­gyös kör­nyé­kén és a Her­nád völ­gyé­ben terül­tek el. Aba Sámu­el vagy apja lehe­tett a terü­let első ispán­ja. Az ispá­ni köz­pon­tok idő­vel – a kor mér­cé­jé­vel szá­mít­va – népes, több temp­lom­mal ellá­tott város­csí­rák­ká fej­lőd­tek, a leg­sze­ren­csé­seb­bek idő­vel megye­szék­hellyé vál­tak. Az Aba nem­zet­ség korai köz­pont­ja fel­te­he­tő­en Sáron, azaz a mai Abas­áron volt. Itt épült fel a nem­zet­sé­gi köz­pont udvar­ház­zal (palo­tá­val), kör­ká­pol­ná­val és egyéb, ma még nem ismert kiszol­gá­ló épü­le­tek­kel. A nem­zet­sé­gi udvar­há­zat a XI. szá­zad első felé­ben átala­kí­tot­ták Szűz Mária tisz­te­le­té­re ben­cés monos­tor­rá, aho­vá később Aba Sámu­elt temet­ték — tehát egy király­sír rej­tő­zik a köz­ség­ben.

Aba­sár XI. szá­za­di épü­le­te­i­nek lelő­he­lyei (For­rás: archeologia.hu: Aba Sámu­el és a tör­té­ne­lem egyik elve­szett útja)
A rész­ben fel­tárt udvar­ház és kör­temp­lom alap­raj­za (For­rás: archeologia.hu: Király­te­met­ke­zé­sek: kar­nyúj­tás­nyi­ra Aba Sámu­el­től)
A nyit­rai vár­he­gyen talált kis kőfa­rag­vá­nyon ábrá­zolt épü­let­hez hason­lít­hat­tak az aba­sá­ri romok fény­ko­ruk­ban (For­rás: dr. Szi­lá­gyi And­rás: A Kár­pát-meden­ce Árpád-kori rotun­dái és cent­rá­lis temp­lo­mai, 248. o.)

Az emlí­tett épü­let­ma­rad­vá­nyok jelen­tő­sé­ge az esz­ter­go­mi és szé­kes­fe­hér­vá­ri emlé­kek­hez fog­ha­tó. Az udvar­ház rom­ja­i­nak lelő­he­lye a köz­ség köze­pén elhe­lyez­ke­dő Bolt-tető, amely az 1950-es éve­kig arány­lag beépí­tet­len volt. Ekkor előbb a tűz­ol­tó­szer­tár, majd a műve­lő­dé­si ház épült ide. Eze­ket az épü­le­te­ket a 60-as évek­ben egy csa­lá­di ott­hon követ­te; mint később kide­rült, pont Aba Sámu­el sír­ja fölé került a koc­ka­ház. A hely jelen­tő­sé­gét csak a 70-es évek­ben fedez­ték fel és kezd­tek idő­sza­kos ása­tá­so­kat.[2] A Bolt-tetőn eddig fel­tárt romok a későb­bi korok temp­lo­ma­i­hoz és palo­tá­i­hoz képest jóval sze­ré­nyebb épü­let­együt­test tár­nak elénk. „A tulaj­don­kép­pe­ni palota/udvarház egy kőből épült, tég­la­lap ala­kú épü­let volt. Ehhez csat­la­ko­zott egy kör­ká­pol­na, azaz rotun­da. Ezen kápol­na eme­le­tes lehe­tett, bel­se­jé­ben négy pil­lér állt. A kápol­na és palo­ta össze­köt­te­té­sét egy utó­la­gos épí­tett, eme­le­ti átjá­ró (híd) biz­to­sí­tot­ta. Ezen épü­let­együt­tes a IX-X. szá­zad­ban épült ural­ko­dói épü­le­tek sorá­ba illesz­ke­dik. Leg­kö­ze­leb­bi pár­hu­za­mai a XI. szá­zad első felé­ben épült przemyśli (Len­gyel­or­szág) és gos­lari (Thü­rin­gia) rezi­den­ci­ák.[3] Való­szí­nű­leg ebből az aba­sá­ri kirá­lyi palo­tá­ból ala­kí­tot­ták ki idő­vel a kró­ni­kák sze­rint Aba Sámu­el halá­lá­nak ide­jén már léte­ző Sár monos­to­rát, ahol végül magát a királyt is elte­met­ték és emlé­két ápol­ták. A későb­bi egy­há­zi ren­del­te­tést bizo­nyít­ja a szá­mos XI. szá­za­di temet­ke­zés és néhány XII-XIII. szá­zad­ból szár­ma­zó sír­kő. Az épü­let­együt­tes való­szí­nű­leg az 1500-as évek­ben pusz­tult el egy tűz­vész követ­kez­té­ben.

Az épü­let­együt­tes rekonst­ruk­ci­ós elkép­ze­lé­se (For­rás: archeologia.hu: Aba Sámu­el és a tör­té­ne­lem egyik elve­szett útja)

A rotun­da marad­vá­nya­i­nak egy részén jelen­leg a fen­tebb emlí­tett csa­lá­di ház talál­ha­tó. Sze­ren­csé­re nem a kör­temp­lom egé­szé­re épí­tet­ték rá, pont a fel­té­te­le­zett sír­göd­röt rej­tő köz­pon­ti rész maradt beépí­tet­le­nül. Az épít­ke­zés­kor állí­tó­lag embe­ri cson­to­kat is talál­tak, ame­lye­ket a hely­szí­nen vissza­te­met­tek.[3] Aba Sámu­el egy­ko­ri rezi­den­ci­á­já­nál és sír­já­nál vagyunk tehát, leg­alább is annál, ami azok­ból meg­ma­radt.

A köze­li Eger­ben fel­tárt, ezred­for­du­lós keresz­te­lő­ká­pol­na és püs­pö­ki palo­ta alap­raj­za… (For­rás: Agria, az Egri Múze­um Évköny­ve 25–26., 1990)
… és rekont­ruk­ci­ós elkép­ze­lé­se. Ehhez hason­ló lehe­tett az aba­sá­ri épü­let­együt­tes.

A terü­le­ten pár éve talaj­ra­da­ros vizs­gá­la­tot is végez­tek, amely meg­erő­sí­tet­te, hogy a tég­la­lap ala­kú palo­ta falai az eddig fel­tárt terü­le­ten túl is foly­ta­tód­nak. Saj­nos sem­mi­lyen infor­má­ci­ó­val nem ren­del­ke­zünk a romo­kat körül­ve­vő továb­bi épü­let­ma­rad­vá­nyok­ról, pedig biz­tos­ra vehe­tő, hogy az egy­ko­ri udvar­há­zat és kápol­nát továb­bi kiszol­gá­ló épü­le­tek és védő­mű­vek vet­ték körül.

Sár régi pecsét­áb­rá­zo­lá­sa vél­he­tő­en a bolt-tetői nem­zet­sé­gi monos­tort, a jelen­le­gi plé­bá­nia temp­lo­mot, azaz az eset­le­ges halot­ti temp­lo­mot és a péter­má­li kápol­nát, azaz a falu régi plé­bá­nia temp­lo­mát jel­ké­pe­zi (For­rás: Aba­sá­ri Önkor­mány­zat)

A Bolt-tető alatt pin­cék húzód­nak. A rom­te­rü­le­ten fel­tárt kerek épít­mény­ről még nem tud­ni, hogy kút vagy az emlí­tett pin­cék egyi­ké­nek kür­tő­je volt-e. Jelen­leg meg­vá­la­szo­lat­lan kér­dés, hogy Aba Sámu­elt végül a kör­temp­lom­ban vagy az egyik pin­ce­já­rat­ban lévő üreg­be temet­ték el vég­ér­vé­nye­sen. Az egyik – igaz, hogy a XVIII. szá­zad­ban épült – pin­cé­ben 1773-ban báró Hal­ler Sán­dor gúnyos szö­ve­gű emlék­táb­lát ava­tott: „… ez üreg­be volt leté­ve Sámu­el Aba, Magyar­or­szág III. kirá­lya vagy inkább zsar­nok, ország pusz­tí­tó. Gonosszal és kegyet­len­ség­gel tel­jes király, ki népe által a Tiszá­nál meg­öle­tett. Bámul­já­tok a dol­gok ékte­len vál­to­zá­sát, a kirá­lyi sír­bolt­ból lett boros­pin­ce felett!”[4] Az elfo­gult­sá­got és isme­ret­hi­ányt tük­rö­ző fel­irat tehát nem hogy könnyí­te­né, hanem csak bonyo­lít­ja a király sír­he­lyé­nek pon­tos beazo­no­sí­tá­sát.

Az egri vár a XI. szá­zad első felé­ben. Hason­ló­an néz­he­tett ki Sár is az udvar­ház­zal, kör­temp­lom­mal és a szol­gák háza­i­val (For­rás: Agria, az Egri Múze­um Évköny­ve 25–26., 1990)
A pin­ce­já­rat­ban elhe­lye­zett felirat.(Forrás: Aba­sá­ri Önkor­mány­zat)

A sírkő lehet, hogy megvan?

Aba Sámu­el nyug­he­lyé­nek kér­dés­kö­rét még tovább bonyo­lít­ja a köz­sé­gi plé­bá­nia temp­lom tor­nyá­ba épí­tett fel­ira­tos óko­ri kő. A temp­lom­tor­nyot az 1700-as évek végén átépí­tet­ték, ekkor falaz­ták be a római kori szar­ko­fág egyik lap­ját a kül­ső fal elég­gé fel­tű­nő helyé­re, a bejá­ra­ti kapu fölé. Latin fel­ira­ta sza­bad for­dí­tás­ban a követ­ke­ző:

12. A temp­lom­to­rony­ban elhe­lye­zett római kori kő (For­rás: Aba­sá­ri Önkor­mány­zat)

Az alvi­lá­gi iste­nek­nek. Quin­tus Vale­ri­us Felix az aquin­cu­mi­ak colo­ni­á­já­nak Augus­ta­li­sa és fele­sé­ge, Sep­ti­mia Vibia csi­nál­tat­ták még éle­tük­ben maguk­nak és fia­ik­nak.”[5]

Mivel egy pogány fel­irat önma­gá­ban való­szí­nű­leg nem került vol­na egy keresz­tény temp­lom hang­sú­lyos helyé­re (hiszen a kőlap díszí­té­se nem külö­nö­seb­ben fel­tű­nő), fel­té­te­lez­he­tő, hogy Aba Sámu­el kőko­por­só­já­nak egyik oldal­lap­já­ról van szó. Jól tud­juk, hogy Szent Ist­ván király (970 körül-1038) és Szent Gel­lért (980‑1046) kopor­só­ját is római kori szar­ko­fá­gok átfa­ra­gá­sá­val készí­tet­ték, így a hely­színt és az idő­sza­kot össze­vet­ve a kőlap­hoz tar­to­zó kopor­só tulaj­do­no­sa­ként Aba Sámu­e­len kívül nem jöhet szó­ba komoly jelölt. Erő­sí­ti e fel­té­te­le­zést az a tény, hogy a Mát­ra kör­nyé­ke soha nem volt a Római Biro­da­lom része, így kézen­fek­vő, hogy egy, Pan­nó­ni­á­ban fara­gott római kőko­por­sót csak nagyon magas ran­gú elhunyt részé­re szál­lít­hat­tak Sár­ra.[6]

Fel­me­rül a kér­dés: hogyan kerül­he­tett a kőlap a rotun­dá­tól 150 méter­re álló temp­lom­to­rony­ba, hiszen a király­sír­nak leg­na­gyobb eséllyel a Bolt-tetőn lévő kör­temp­lom­ban kel­le­ne len­nie. A leg­ké­zen­fek­vőbb magya­rá­zat sze­rint a sír­ra már a temp­lom­to­rony épí­té­sét meg­elő­ző­en rábuk­kan­tak a kör­temp­lom­ban és a romok közül a kőla­pot kiemel­ve, az új temp­lom­to­rony­ba befa­laz­va men­tet­ték meg a király sír­já­nak egy darab­ját az utó­kor­nak.

Az emlí­tett plé­bá­nia­temp­lom barokk stí­lu­sa azon­ban meg­té­vesz­tő. A temp­lom­ha­jó leg­alább olyan régi, mint a rotun­da-udvar­ház együt­te­se. Mivel a Szent Péter és Pál temp­lom tel­jes körű régé­sze­ti kuta­tá­sa mai napig sem tör­tént meg, az épí­tés leg­ko­ráb­bi sza­ka­szá­ról jelen­leg csak egy-egy befa­la­zott Árpád-kori ajtó és ablak, a hajó román kori fala, vala­mint  egy XVIII. szá­za­di végi fel­jegy­zés árul­ko­dik, amely sze­rint 1766-ban a temp­lom köze­pén kőpil­lé­re­ken még állt egy torony. Az ilyen, közép­ső toronnyal ellá­tott temp­lo­mok épí­té­se hoz­zá­ve­tő­le­ge­sen a XI. szá­zad­ra kel­tez­he­tő. Elren­de­zé­sük igen­csak elté­rő volt a mai álta­lá­nos­nak tekint­he­tő hossz­ha­jós alap­raj­hoz képest. A cent­rá­lis tér köze­pén állt egy, osz­lo­po­kon nyug­vó torony, a hajók azo­nos vagy közel azo­nos hossza pedig négy­ze­tes alap­raj­zot adott az épü­let­nek. Magyar­or­szá­gon eme, nem nyu­ga­ti ere­de­tű stí­lus leg­is­mer­tebb kép­vi­se­lő­je a fel­deb­rői plé­bá­nia és a szek­szár­di, volt apát­sá­gi temp­lom.[3]

A fel­deb­rői temp­lom alap­raj­za. Való­szí­nű­leg ehhez hason­lít­ha­tott az aba­sá­ri temp­lom is ezer évvel ezelőtt.(Forrás: dr. Szi­lá­gyi And­rás: Az Árpád-kor rotun­dái és cent­rá­lis temp­lo­mai, Sem­mel­weiss Kiadó, Buda­pest, 2008)
A fel­deb­rői temp­lom való­szí­nű­sít­he­tő egy­ko­ri térszerkezete.(Forrás: archeologia.hu)

Nagyon való­szí­nű tehát, hogy a külön­le­ges fel­deb­rői temp­lom köze­li pár­hu­za­mát rej­ti a mai aba­sá­ri plé­bá­nia­temp­lom a barokk átépí­tés álar­ca mögött. Lehet, hogy ebben a – kora­be­li falu­si plé­bá­nia temp­lo­mok­nál nagyobb mére­tű – temp­lom­ban volt ere­de­ti­leg is a koráb­ban Fel­deb­rő­ről áthe­lye­zett király­sír és csu­pán pár méter­rel helyez­ték fel­jebb a szar­ko­fág oldal­lap­ját a temp­lom­to­rony­ba annak átépí­té­se­kor?

Mikor fogunk többet megtudni?

Ha min­den a jelen­le­gi állás sze­rint halad, pon­to­sab­ban fogal­maz­va áll, akkor 2044-ben, Aba Sámu­el király halá­lá­nak 1000. évfor­du­ló­ján sem leszünk köze­lebb ahhoz, hogy fel­tár­juk és – ezt szin­te le se merem írni – rekonst­ru­ál­juk a XI. szá­za­di épü­le­te­ket.

A rotun­da félig fel­tárt marad­vá­nya (For­rás: abasár.hu)

Ért­he­tet­len, hogy dön­tés­ho­zó­ink inger­kü­szö­bét miért nem éri el egy ilyen jelen­tős régé­sze­ti objek­tum és egy­ben nem­ze­ti emlék­hely király­hoz oly mél­tat­lan sor­sa. Későb­bi korok épít­mé­nye­i­vel szem­ben hazánk­ban elvét­ve talál­ni olyan állam­ala­pí­tás kori temp­lo­mot, sőt vilá­gi épü­le­tet (udvar­ház, palo­ta, lakó­to­rony), ame­lyet nem tet­tek fel­is­mer­he­tet­len­né az utó­la­gos átépí­té­sek.

Abas­áron azon­ban mind­ez a lábunk előtt hever. A fel­tá­rást nem aka­dá­lyoz­za a tulaj­do­ni viszo­nyok szö­ve­vé­nyes rend­sze­re. A rom­te­rü­let nagy­részt beépí­tet­len, a rotun­dá­ra rész­ben ráépült csa­lá­di ház tulaj­do­no­sa sem gör­dí­tett indo­ko­lat­lan aka­dá­lyo­kat a továb­bi fel­tá­rá­sok elé.  A köz­ség fel­tett szán­dé­ka az épü­le­tek fel­tá­rá­sa és a szoc­re­ál műve­lő­dé­si ház láto­ga­tó­köz­pont­tá tör­té­nő átala­kí­tá­sa.

Az egy­ko­ri udvar­ház­ban (For­rás: abasár.hu)
Jelen­le­gi álla­pot (For­rás: abasár.hu)

Nem tud­juk, minek kel­le­ne még tör­tén­nie ahhoz, hogy eme szé­gyen­tel­jes álla­pot meg­szűn­jön. Addig is a Bolt-tetőn marad a jelen­le­gi lát­kép: a szoc­re­ál műve­lő­dé­si ház mel­let­ti fel­tárt rész­le­tek az ide­ig­le­ne­sen dúcolt tető alatt szép las­san az enyé­sze­té lesz­nek. Job­ban jár­tak vol­na, ha ki sem ássák őket.

Kontos Gábor
Magyar Patrióták Közössége
© 2018. január 10.

 


 

Lábjegyzetek:

[1] Archeo­ló­gia · Altum Castrum Online Maga­zin, szer­ző nél­kül: Aba Sámu­el és a magyar tör­té­ne­lem egyik elve­szett útja
(http://archeologia.hu/aba-samuel-es-a-magyar-tortenelem-egyik-elveszett-utja)

[2] Szom­széd Esz­ter: Külön­le­ges kuta­tás: tovább­ra is kere­sik a király sír­ját, HEOL, 2016.02.10.
(https://www.heol.hu/heves/kozelet-heves/kulonleges-kutatas-tovabbra-is-keresik-a-kiraly-sirjat-650661/)

[3] Archeo­ló­gia · Altum Castrum Online Maga­zin, Buzás Ger­gely — Kovács Oli­vér: Király­te­met­ke­zé­sek: Kar­nyúj­tás­nyi­ra Aba Sámu­el­től (http://archeologia.hu/kiralytemetkezesek-karnyujtasnyira-aba-samueltol)

[4] Aba­sár köz­ség hon­lap­ja: Aba­sár kirá­lyi és egy­há­zi köz­pont, 2016.10.31.
(http://www.abasar.hu/turisztika/latnivalok/abasar-kiralyi-es-egyhazi-kozpont)

[5] G.d.Magister: Fran­gi­nus nova — meg­ta­lál­ták Aba Sámu­el szar­ko­fág­ját?, 2012.04.18.
(http://laudator.blog.hu/2012/04/18/frangimus_nova_megtalaltak_aba_samuel_szarkofagjat)

[6] Buzás Ger­gely -Kovács Oli­vér: Temp­lom­tor­nyot díszít Aba Sámu­el sír­já­nak rész­le­te?
(http://archeologia.hu/templomtornyot-diszit-aba-samuel-sirjanak-reszlete-)