A Magyar Patrióták Közössége 2017. június 24-én – szombaton – buszos kirándulást szervezett tagjai részére az abaúji Vizsolyra és Füzérre, a széphalmi Kazinczy-emlékhelyhez, valamint a felvidéki szórványmagyar Nagyszaláncra. A szakmai út elsődleges célja az egyesületünk javaslatára történelmi emlékhellyé nyilvánított helyszínek felkeresése és a nemrégiben újjáépített füzéri vár megtekintése volt.

Délelőtt tíz óra után nem sokkal érkezett meg csoportunk a Hernád festői völgyében található Vizsolyba, a magyar nyelvű Biblia szülőföldjére, ahol Károlyi Gáspár református lelkipásztor 1590-ben kinyomtatta az általa fordított Szentírást. Az egykori nyomda már nem áll, de a „református Bethlehemnek” nevezett Vizsoly fő műemléke, a középkori református templom ma is tanúja a hajdan mezővárosi rangú helység fényes múltjának. Az épület történelmi emlékhellyé nyilvánítását a Magyar Patrióták Közössége elsősorban a Károlyi-Biblia anyanyelvi kultúránk és a magyar kereszténység történetében betöltött fontos szerepe miatt javasolta a kormányszerveknél.

A faluban Kovács Zsolt Levente lelkipásztor szívélyesen fogadta a Patriótákat, és egyben köszönetet mondott az emlékhellyé nyilvánítás kezdeményezéséért. A ma már többségében katolikus vallású falu nyolcvan tagú református gyülekezetének lelkésze a templomban alapos felkészültséggel vezetett körbe minket. A műemlék legnagyobb kincse a számos biblikus és hitéleti témájú középkori falkép, melyek között a Szent László-legenda is megtalálható. Némelyikük még az Árpád-korban keletkezett. A kitűnő akusztikájú gótikus templomhajó mellett külön említést érdemel a román építészet korából megmaradt szentély.

Mindenképpen felkeresésre ajánljuk a közvetlenül a református templom mellett álló, a klebelsbergi időkben épült régi iskolában berendezett, a hajdani biblianyomdász nevét viselő Manskovit Bálint Nyomtatástörténeti Múzeumot. Itt korhű berendezési tárgyak segítségével ismerheti meg az érdeklődő a középkori könyvnyomtatás mesterségét, és a reneszánsz kor sokoldalú emberének, Károlyi Gáspárnak kultúrtörténetileg szintén jelentős borászati tevékenységét.

A múzeum megtekintése után a Magyar Patrióták Közössége tagjai az egyetemes magyar kultúráért tett szolgálata előtt tisztelegve koszorút helyeztek el Károlyi Gáspár szobránál, és elénekelték a Himnuszt. A fényes középkor után Vizsolyt a vallási villongások, a háborúk és a végzetes járványok egyaránt pusztították, de a közösség sohasem adta fel, mint ahogy ma is él. Ezért is bízunk abban, hogy az emlékhellyé nyilvánítás hozzájárulhat a térséget sújtó nehézségek leküzdéséhez és a szülőföldön való megmaradáshoz.

Dél után nem sokkal érkeztünk meg az abaúji Hegyköz festői vidékén fekvő Füzér községbe. A kicsiny, mindössze négyszáz lelkes falu fő nevezetessége a település fölött magasodó sziklabérc tetejére épült szabálytalan alaprajzú, belsőtornyos vár. A történelem viszontagságai következtében romba dőlt műemléket a nemzeti várprogram keretében, a helyi polgármester és katolikus plébános kezdeményezésére néhány éve kormányzati támogatásból újjáépítették, ami komoly – elsősorban ideológiai természetű – vitákat váltott ki a műemlékes szakmai körökben.

A Magyar Patrióták Közössége is állást kíván foglalni ebben a kérdésben, ezért ezt megelőzően személyesen kerestük fel a helyszínt, ahol Horváth Jenő polgármester úr fogadott bennünket. Füzér első embere – akinek a vár valóban szívügye – őszinte lelkesedéssel vezetett körbe minket az újjáépült falak között. A ma látható épület valóban romokból született újjá, ami azért bizonyult lehetségesnek, mivel a füzéri az egyik legjobban dokumentált várunk. Fennmaradt például egy 1665-ben készített magyar nyelvű inventárium, ami megdöbbentő részletességgel, leltárszerűen tartalmazza a vár belső elrendezését és az egyes tartozékokat.

A füzéri várat a tatárjárás után feltehetően a Kompolt nemzetség építette. 1430-tól 1569-ig birtokolták a Perényiek, akik jelentősen kibővítették. A mohácsi csata után, (Szapolyai) János király megbízásából Perényi Péter koronaőr egy éven keresztül itt őrizte a Szent Koronát és a koronázási jelvényeket. A rekonstruált berendezési tárgyak, a fennmaradt töredékek segítségével újjáépített cserépkályhák, analógiák alapján elkészített korhű bútorok nyilván nem eredeti darabok. Ebből azonban az is következik, hogy azokat nem rejti üvegszekrény a kíváncsi látogatók elől, hanem akár rá is ülhetünk a reneszánsz székekre. Túlzás nélkül állítható: Füzér „élményvár”, ami valóban vissza tud adni valamit a magyar nemzeti identitás sarokköveit jelentő, mégis nagyrészt elveszett várainkból. Nem csoda, hogy az örökségturizmus elképesztő mértékben fellendült: tavaly 80 ezer vendéget fogadott a vár, ami jelenleg tizenöt helyi lakosnak ad kenyeret egy elmaradott gazdasági helyzetű, de egészséges értékrendű településen.

Horváth Jenő, Füzér polgármestere

A vár megtekintése után bőségesen megebédeltünk a vár alatti Koronaőr vendéglőben, majd folytattunk utunkat a ma Sátoraljaújhelyhez tartozó Széphalomra. Kazinczy Ferenc költő, író, a nyelvújítás vezéralakja 1794-ben kezdett építkezésbe kedvelt zempléni birtokán. 1806-ban költözött be a ma már sajnos nem látható kúriába, ahonnan 1831-ben bekövetkezett haláláig a magyar irodalmi életet irányította. A birtokon áll a családi sírkert, ahol Kazinczy Ferenc mellett felesége, Török Zsófia és további családtagjai nyugszanak. A Magyar Patrióták Közössége tagjai koszorút helyeztek el a nagy kultúraszervező és nyelvmegújító sírjánál.

A kertet 1859-ben megvásárolta a Magyar Tudományos Akadémia, és Ybl Miklós tervei alapján Emlékcsarnokot emeltetett a sírhely közelében. Az 1873-ban átadott, görög templomcsarnokot idéző épület emlékhellyé nyilvánítását azért kezdeményezte a Magyar Patrióták Közössége, mert Kazinczynak elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy a magyarság abban a történelmi mélypontban, amibe a 18-19. század fordulóján jutott, nem váltott nyelvet. Hitvallása volt a nemzeti szolgálata – ahogy fogalmazott: „Pályaírásomnak egész ideája, igen is, csak a’ Nationalismus. Az nekem az idolumom, nem holmi apró tekintetek.”

A széphalmi kert árnyas fáinak hűsét elhagyva a Patrióták ismét buszra szálltak, és tovább indultak a felvidéki Nagyszaláncra. A Füzér „szomszédvárát” jelentő – a trianoni határ által kettészelt Milic hegy túloldalán fekvő – helység egykor derék magyar falu volt, mára azonban a csehszlovák elnyomás miatti kollektív önfeladás miatt a szórványok szórványává vált. A falu református lelkésze, Lucskay András nagy örömmel fogadta a Patriótákat, akik már visszatérő vendégek az egykor Abaúj vármegyéhez tartozó Nagyszaláncon. A református templomban megismerhettük a ma is zajló tendenciákat, a magyar tudat fokozatosan végbement hanyatlását, végül pedig a napjainkban kiteljesedő nyelvvesztést. Lucskay tiszteletestől megtanultuk: csüggedni nem lehet, a ránk szabott harcot – legyen a helyzet akár teljesen reménytelen – mindnyájunknak végig kell harcolnia, ez kötelességünk!

Nagyszalánc református temploma
Nagyszalánc református temploma

Hetzmann Róbert
Magyar Patrióták Közössége © 2017. június 28.