• 2017.09.08.

A Huszita Bibliára is emlékeztünk a reformáció 500. évfordulóján a Szerémségben

A Huszita Bibliára is emlékeztünk a reformáció 500. évfordulóján a Szerémségben

A Huszita Bibliára is emlékeztünk a reformáció 500. évfordulóján a Szerémségben 150 150 Patrióták

2017. augusztus 25-28 között a Magyar Patrióták Közössége négyfős küldöttséggel képviseltette magát a reformáció ötszázadik évfordulója alkalmából a délvidéki reformátusok központi rendezvényén, a szerémségi Maradékon. Az ünnepély keretében bemutattuk egyesületünk kutatócsoportja által a magyar előreformáció egyik legjelentősebb örökségének tartott Huszita Biblia emlékeiről készített fényképkiállítást és az ahhoz kapcsolódó tanulmánykötetünket.

Első nap a késő délutáni indulás miatt Bácskossuthfalván álltunk csak meg. A település a délszláv háborút követő betelepítés ellenére ma is őrzi magyar jellegét, mintegy ötezer lakosának 85%-a magyar nemzetiségű. Bácskossuthfalva két okból is különleges helyet foglal el a Délvidék falvainak sorában: egyrészt itt található a Bácska egyetlen köztéri Kossuth szobra, amely a 2015-ös gyalázatos magyarittebei szoborlopás óta ma már az egész Délvidéken az egyedülinek számít. Szomszédságában egy másik emlékműre lehet figyelmes a látogató, mely az I. világháborúban elesett honvédeknek állít emléket. 1943-ban, a Délvidék hazatérését követően állították, de felavatására már nem kerülhetett sor.

Miután elhelyeztük koszorúnkat a Kossuth-szobor talapzatánál, folytattuk utunk a déli végek felé. Pétervárad érintésével, késő este érkeztünk meg a szerémségi magyarság központjába, Maradékra, ahol a kárpátaljai testvérgyülekezet, Mezővári reformátusaival ismerkedtünk.

Másnap, augusztus 26-án egész napos programok várták a falubelieket és a reformáció ötszázadik évfordulójára érkezett meghívottakat. A délelőtti ünnepi istentiszteleten, melyen több százan vettek részt, Halász Béla, a Szerbiai Református Egyház püspöke tartotta az igehirdetést. A prédikáció alapját az Efezusi levél 4. részének 5-6. versei adták:

„Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség; Egy az Isten és mindeneknek Atyja, aki mindeneknek felette van és mindenek által és mindnyájatokban munkálkodik.”

A reformációról sokan a szakadásra gondolnak, ezzel szemben a reformátusok mindig ragaszkodtak Isten igéjéhez, Ő pedig azt mondja: „egy a hit” – jelentette ki a délvidéki reformátusok vezetője. Halász Béla szerint a kereszténységben megvan az egység, a különféle egyházak létrejötte mindössze egy történelmi szükségszerűség volt, de a hitben egynek kell lennünk, ahogyan a nemzetben is. A püspök utalt arra is, hogy ma egy olyan „Keresztény Európában” élünk, mely egyre kevésbé keresztény. Ezért függetlenül attól, hogy mely egyházhoz tartozunk, oda kell figyelnünk az Úr szavára, hiszen különösen fontos ma a keresztény egység.

Halász Béla külön kitért arra, hogy bár lélekszámban Maradék a Szerbiai Református Egyház legkisebb egyházközsége, nagy erőfeszítésekkel, de meg tudták szervezni ezt a nagyszabású rendezvényt, ami azt bizonyítja, hogy Isten gondoskodik a gyengékről. Az egyházmegye nyelve a magyar, számára létkérdés az anyanyelv megmaradása, hiszen nemcsak a Délvidéken, de az egész Kárpát-medencében összefonódott a református egyház a magyar nyelvvel, kultúrával, irodalommal.

Az igehirdetés után Halász Dániel mutatta be a maradéki közösséget. A lelkész felidézte, hogy mivel a török időkben a Szerémség színmagyar lakossága kipusztult, a protestáns mozgalom korában már nem volt számottevő népesség a területen, ami így a reformációban nem játszhatott szerepet. De az előreformáció, a huszitizmus annál jelentősebb volt. Ma a Szerémség alig egy százaléka magyar, és ennek is csak a töredéke református. Sokan lemondanak erről a közösségről, de az itt élők hiszik, hogy életük az Úr kezében van. Ahogyan Jézus mondta: „Ti vagytok a föld sója” – idézte az Evangéliumot a gyülekezet lelkipásztora.

Az istentiszteleten részt vett és köszöntőt mondott számos délvidéki és anyaországi vallási vezető a református és a katolikus egyházak részéről. A vallási elöljárók köszöntőjét követően a mezővári énekkar mutatkozott be néhány keresztyén énekkel. A kárpátaljai református közösség összesen százfős énekkarának mintegy ötven tagja tudott eljönni Maradékra. Fellépett Hertelendyfalva református énekkara is, ami a Délvidék egyetlen székely református gyülekezete.

A magyar kormány nevében Latorcai Csaba kiemelt társadalmi ügyekért felelős helyettes államtitkár köszöntötte a maradékiakat. Beszédében elmondta, hogy a reformátusokkal együtt ünnepel az egész magyar nemzet, mivel a református egyház és a magyarság oly mértékben összefonódott, hogy ez egyúttal a magyarság ünnepe is. Magyarország kormánya soha nem mond le a maradéki magyarokról, ahogyan egyetlen más magyarról sem – jelentette ki a helyettes államtitkár, aki ezt követően felolvasta Orbán Viktor maradékiaknak küldött üzenetét. A miniszterelnök hangsúlyozta, hogy közös gyökereinkre emlékezünk most. A reformáció története megmutatta, hogy egy ember, egy apró közösség is válhat olyan kovásszá, amely az egész tésztát megkeleszti, azaz megújhodást hoz az egész magyarság számára.

Halász Dániel felolvasta Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár köszöntő levelét, aki hangsúlyozta, hogy a magyarországi előreformációnak a Szerémség volt a központja. Már akkor felmerült a nemzeti nyelvű Biblia igénye, ami hozzájárult a nemzeti ébredés előkészítéséhez. A „két pogány közt” szorongatva iskolák létrehozása, a magyar öntudat megerősítése volt a kor nagy faladata, üzente a nemzetpolitikai államtitkár.

A vajdasági parlament és a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke, Pásztor István beszédében köszönetét fejezte ki a magyar kormánynak és Maradék közösségének, mely mára a megmaradás szimbólumává vált. Hajnal Jenő, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke kiemelte, hogy 1526-ig a középkori Magyarország egyik legfontosabb területe volt a Szerémség, ami a szőlő és a bor, valamint a magyar írásbeliség kialakulásának földje. A magyar irodalmi nyelv születésének első szakasza ugyanis a Huszita Bibliára megy vissza. Miután a beszédet elhangzottak, az egybegyűltek elénekelték a Himnuszt.

A maradéki asszonyok által készített bőséges ebédet követően könyvbemutatóval folytatódott az ünnepi program a templom udvarán felállított nagysátorban. Halász Dániel a Nagy Margit szerkesztésében a Szerbiai Református Egyház történetéről nemrégiben megjelent Megtört nád című könyvet ajánlotta a megjelentek figyelmébe, majd a délvidéki gyülekezetekről készülő film előzetesét néztük meg. Ezt követően Hetzmann Róbert, a Magyar Patrióták elnöke ünnepélyesen megnyitotta az egyesület kutatásai alapján összeállított kiállítást a Huszita Bibliáról. A fényképekkel szemléltetett tablókon az érdeklődők megismerhetik az előreformáció történetét, a szerémségi Kamanc korabeli szerepét, a szerémségi magyar husziták bibliafordítását, valamint kivándorlásuk végállomását, a moldvai Tatros völgyét és a ma ott élő csángók életét. A kiállítás anyagát a Magyar Patrióták Közössége a maradéki református gyülekezetnek ajándékozta.

A Huszita Biblia emlékhelyeinek kutatási programját a Magyar Patrióták Közössége a Bethlen Gábor Alap támogatásával, több kutatóút megtartásával és a szakirodalom feldolgozásával valósította meg. A közel egyéves kutatómunka eredményeként megtaláltuk az egykori szerémségi husziták moldvai templomának maradványait Ónfalva temetőjében, amelynek falai között a Bibliát másolhatták 1466-ban.

Halász Dániel jelezte, hogy a maradéki gyülekezet kész magára vállalni a szerémségi husziták örökségének gondozását. A kiállításnak a szerémségiek nagyon örültek, és egyben jelezték, hogy más délvidéki magyar közösségeknek is kölcsön fogják adni, hogy minél többen megismerhessék a Délvidék gazdag múltját.

A délután folyamán a mezővári gyülekezet kórusa szívbemarkoló koncerttel lepte meg a jelenlévőket. Az általuk előadott gyönyörű énekeknek a zenei élményen túl a mondanivalója is igencsak aktuális, nemcsak a Délvidéken vagy Kárpátalján, hanem a világ bármely táján élő magyarság számára: a zenés előadás központi gondolata az Élet volt, melynek megmaradása a születésben van. Kovács Erika kórusvezető szavai szerint a legnagyobb Istentől való feladat egy nő számára anyává válni. Isten ugyanis nem a halál oldalán áll, hanem életpárti, ezért igent kell mondani a születésre. Ezeket a gondolatokat járta körül az előadás, melynek végére sokunk szemében könnycseppek jelentek meg.

A feszített program ellenére késő délután még el tudtunk zarándokolni az 1691-ben a törökök felett megvívott győztes zalánkeméni csata emlékhelyére, ahol immár szokás szerint elhelyeztük a Patrióták koszorúját Zrínyi Ádám zászlósúr emlékére.

Utolsó napunkon a Tarcal-hegység nyugati peremén fekvő, korábban általunk még fel nem keresett településeket látogattuk meg. Noha a mai szerb-horvát határ menti térség eddig sem volt ismeretlen előttünk, ezúttal sajnos saját szemünkkel győződhettünk meg arról, hogy Szat (Sot) magyarsága végleg eltűnt. A Sid környéki falu magyarságának felszívódása különösen szomorú. A száz évvel ezelőtt még magyarnak mondott helységben az asszimiláció mára teljesen végbement, az utolsó magyart súlyos, időskori betegsége miatt fel sem tudtuk keresni. Valószínűleg nem marad más hátra emlékül, mint a falu temetőjében a sírkövekre vésett magyar családnevek.

Koszorút helyeztünk el az árpatarlói I. világháborús hősi emlékműnél
Szat magyarsága sajnos már történelem

Találkoztunk ugyanakkor az Európába tartó migránsok csoportjaival, akik közül sokan éppen itt lépik át az Európai Unió határát. A település határában lévő Szati-víztározóban fürdőző csehországi egyetemistákra bukkantunk, akik nemzetközi szervezeteknél önkénteskednek annak érdekében, hogy a népvándorlás sikerességét elősegítsék.

Az emiatt kissé szomorkás hazaút hangulatában az előző nap hallott gondolatok nyújtottak felüdülést: minél több honfitársunkban tudatosítani kell, hogy a születésben van az élet kulcsa!

S. Lengyel László
Fénykép: Berki Edith, Hetzmann Róbert
Magyar Patrióták Közössége
© 2017. szeptember 1.

    Név (kötelező)

    Email cím (kötelező)

    Tárgy

    Üzenet

    Az Adatvédelmi tájékoztatóban foglaltakat elolvastam és elfogadom.