Küzdelem a magyar fejfás temetőkért

„Ha tudni akarod, hogy egy nemzet mennyire becsüli a múltját, nézd meg a temetőit” – vallotta Széchenyi. Bölcs és nagyon is gyakorlatias, szinte feladatot kijelölő gondolat. Sajnos ezen a területen súlyos mulasztásaink vannak: legértékesebb temetőink – kevés kivételtől eltekintve – lepusztultan, rendezetlenül sorvadnak, nagyjaink sírjait benőtte a gaz, társadalmunk pedig elzárkózik a kegyeleti helyszínektől, sőt tabutémának tartja azt. Mindez annak ellenére van így, hogy a magyar nép az egyik leggazdagabb és legkülönlegesebb temetkezési kultúrát tudhatja magáénak.

Egyesületünk ezen kíván változtatni azzal, hogy – lehetőségeihez mérten – dokumentálja a Kárpát-medence magyar vonatkozású temetőit, amelyeknek még a pontos számát sem ismerjük egyelőre. Megoldási javaslatokat dolgozunk ki a döntéshozók részére annak érdekében, hogy az értékes magyar sírok megmeneküljenek. Ezt szolgálja a nemzeti sírhelyvédelmi program javaslata, amely arra irányul, hogy a magyar állam a közösség számára értéket képviselő – ám hozzátartozók hiányában védtelen – Kárpát-medencei történeti síremlékeket mentse meg a sírhelybérletek időről időre történő megváltásával.

Különösen protestáns vidékeken maradt fenn a magyarság ősi, még vélhetően a sztyeppei kultúrából átmentett temetkezési módja, a fejfaállítás szokása. Ennek lényege, hogy a halott sírhantjára egy sematikus, ember alakúra (antropomorf) faragott fa sírjelet állítanak, amely eredetileg magát a halottat jelképezte – ez a legfőbb különbség a magyar temetkezés és a római kori eredetű nyugat-európai között, amelyik az emléktábla-állításból fejlődött, s így nem az elhalt szellemét, hanem csak annak emlékét őrzi. A faragott fejfán minden szimbólumnak konkrét jelentése van: ez egy ősi, csak a helyi közösség által ismert tudás birtokában értelmezhető jelrendszer, amely alapján minden fontosabb adatot (nem, életkor, családi állapot, vagyoni helyzet, stb) meg lehet tudni a halottról. Ahogy Nyírő József erdélyi író fogalmazott: “A temető a soha ki nem alvó élet álarca csak.” Fejfás temetkezésünk legnagyobb értékét az adja, hogy szinte minden egyes falunak más és más fejfatípusa volt.

A magyar fejfás temetők védelméről szóló nyilatkozatunkat itt érheti el.

Székely fafaragó magyarázza a szimbólumok jelentését
Székely fafaragó magyarázza a szimbólumok jelentését
Fejfás temető Jósvafőn (Abaúj-Torna várm., jelenleg Borsod-Abaúj-Zemplén)
Fejfás temető Jósvafőn (Abaúj-Torna vármegye, jelenleg Borsod-Abaúj-Zemplén)

2014-ben mozgalom indult annak érdekében, hogy az UNESCO ismerje el szellemi örökségként a világörökség részének a magyar fejfás temetkezési kultúrát. A Magyar Patrióták Közössége azzal kívánja elősegíteni ezt, hogy tagjai segítségével folyamatosan kutatja és dokumentálja a Kárpát-medence fejfás temetőit, azokról pedig rendszeresen írásokat jelentetünk meg. Sajnos, a fejfaállítás kultúrája a kihalás szélére jutott: célunk a hagyományt feltámasztani, életben tartani. Éppen ezért olyan idős fafaragókat, „barkácsokat” és „ezermestereket” keresünk fel, akik fejfákat készítenek vagy készítettek, és még az ősi tudás és szimbolika birtokában vannak.

Legfontosabb céljaink ezen a téren

  • A fejfás temetők dokumentálása, megóvásának elősegítése
  • A fejfás temetkezési kultúra megismertetése
  • Nemzeti sírkertek védelmében történő fellépés
  • Nemzeti szempontból jelentős sírhelyek dokumentálása
  • Az emlékezés kultúrájának elmélyítése
  • Mindezt a fiatal nemzedék bevonásával képzeljük el

A Magyar Patrióták Közössége tagjaiként ezért is dolgozunk!